Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 22. szám

Ady Endre: Ne bocsáss reám bénaságot

Ki gőgös volt, már lakol itt lenn,
Jaj, ha engem is büntetni fogsz
Keserű gőgömért:
Félek törvényedtől, Uristen.

Jaj, hogyha hamar rábocsátod
Nehéz csapásaidnak sorát,
Mert irigyeltetém
Pávás kedvemmel a világot.

Jaj, hogyha béna lesz belőlem
S az utcasarki vig szánalom
Morzsáit lesem én,
Ki hivalkodtam pompa-gőgben.

Jaj, hogyha majd sajnálni fognak
Irigy dühöngők, várakozók,
Okos, pörös felek,
Kik törvényedben bizakodnak.

Béna koldussá ne tégy engem,
Hiszen magadat is megcsúfolod.
Tudod, hogy gőgömet
Csak mutatom, vágyom, esengem.

(Sok élet-serleget kihabzsolt,
De tudod, hogy szomjan szenvedett,
Álkevélyen, sirón,
És mégis csak igaz fiad volt.)