Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 18. szám

GELLÉRT OSZKÁR: CSALÁD

Mély éj. S mellettem
Már alusztok ketten
Fiacskám s hitvesem.
S én hívom az álmot; gépmódra-csöndesen
Ujrázom a szót: család.
Család: mily furán hangzik, ha sokszor ismétlem.
Értelme távoztán mily idegen.
Mint hold halványul hajnal-egen.
Mily öblös szó ez így: család.
Szív-tátva nézem.
Most játszom a szóval, fölvetem,
Nyakban a fej, has alatt a láb:
Család. Család -
S talpra esik örökké.
Ha csal is, ád is. Együtt: csak család.
És sokat ád nekem.
Mély éj. S vakon
megsimogatom
A szót, mint titkos virágot.
S egy reggelre talán
Csipő csalán
Sebeit fújom majd ujjaimon.
Mindegy! Család.
Szemhéjam már ereszkedik egyre alább.
Csal-é? Lehet. De ma még oly édes e csalás.
Csal? Hadd! Csal-csal... cs-cs... cs-cs...
Ravaszka, selymes, drága, lágy,
Kis macska-szóm: csókolja meg.