Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 14. szám · / · BALÁZS BÉLA: MŰVÉSZETFILOZÓFIAI TÖREDÉKEK

BALÁZS BÉLA: MŰVÉSZETFILOZÓFIAI TÖREDÉKEK
I.

Egy levéltöredék. - Tudom, hogy te megveted a vázlatokat, "tanulmányokat," szándékos töredékeket és tudom, hogy dilettantizmusnak, művészietlen frivolitásnak tartod a kiadásukat. Mert ugye, a forma minden. A szent forma, melyben független sajátközpontú egésszé, külön életet élő, misztikus organizmussá lesz az "anyag". A forma, mely ugye, az emberlélek legszubjektívebb, legtisztább kivetítése, mely egészen felszívja az anyagot, így mentvén meg a korhadástól, pusztulástól. Mert, ugye, minden "anyag" romlandó és csak a szent-szigorú, absztrakt forma, az emberlélek e legszubjektívebb, legtisztább kivetítése, halhatatlan. - Látod-e emlékszem rád és nem fitymálom hirdette hitedet sőt tovább gondoltam és kiépítettem a magam lakásának így. Mégis kiadom "töredékeimet". (De kegyetlenül hangzik magyarul ez a szó. Egyelőre nem találtam jobbat a "fragmentum" helyébe.) De elhiszed most már, hogy komoly meggondolások jártak ez elhatározásnak előtte? Nyilván megegyeztethetőnek tartottam művészi hitvallásommal. Igen, én a töredéket külön formának, "műfajnak" tartom. - - - Emlékszel arra az egyszerű meghatározásra, melyet utolsó éjjeli csavargásunkkor hajnalféle, talán századiknak mondottál? "A forma a benne elmondottaktól külön mondanivaló". - A száz közül ez érdekelt legjobban. Hiszem, hogy csakugyan ez ad értelmet, jogosultságot a formáknak, műfajoknak. És ha nem hiszem is, mint te néha, hajnal felé delelő teoretikus-mámorodban, hogy az irodalmi formák anyaga magában nem jelent többet, mint a nyersanyag vagy, márvány, arról meg vagyok győződve, hogy a formával mondott mondanivaló mélyebbről jön minden szóval definiálhatónál és tágabb perspektívákra is vonatkozik. Minden igazi "műfaj" (gondolkodóba ejtően kevés van) egy-egy formája szemléletünknek akár a tér és idő; egy-egy látószöge a világnak: világnézet.

De hát a töredék? - kérded.

Különválasztandók természetesen a mechanikusan csonkított fragmentumok. Teljes drámaformának készült régi kézirat, melyből levelek elvesztek, szobor, melynek keze-lába törött nem vált külön műfajjá, hanem pusztult. De az igazi töredék volta külön mondanivaló. - Azonban még a pusztulásnak is van egy módja, mely nem egészen mechanikus. Például azok a régi népballada töredékek, melyek soha le nem irt énekekben öröklődve, koptak, felejtődtek, míg végül egy-egy strófa, egy-egy sor maradt meg.

Lehet-e az véletlen, hogy éppen az elfelejtett strófák felejtődtek el? Lehet-e az olyan formán véletlen, mint az, hogy Lucianusnak ez vagy amaz fejezete veszett el? - Jelent az, mond az valamit a megmaradt sorokról, hogy éppen ők maradtak meg és a vers természetéről, hogy így külön válhattak. Még az ilyen töredékek töredék volta is "külön mondanivaló".

Hát még azok a töredékek, melyek nagynak akart koncepció első kezdetei, nagy, homályos kaotikus anyag először jegecedett, először megmarkolt elemei. - Úgy érzem, hogy művészre és matériára egyformán jellemző, komoly mondanivaló, hogy éppen az vált először tudatossá, kifejezhetővé és hogy éppen ott kellett megállnia, onnan nem haladhatott tovább. Még a fizikában is karakterisztikuma az anyagoknak törésük természete és hogy egy komoly irodalmi töredék úgy tört, ahogy tört az még sokkal többet jelent. A komoly töredék (mindig egy elvesztett nehéz csata) nem egyszerűen abba hagyott út, elejtett gondolat. Az egész, melyhez nem jutott el a tartalom, valahogy benne van a töredék formájában. És ezért jogosult műfaj.

Ne hidd, hogy engem, a művelt filiszterek módjára aki és meg nem mondott dolgok homályában nagyra nőtt perspektívák izgatnak. Citáltam már egyszer, hogy: "Es ist das Zeichen des Dilettantismus, dass er die Anregung über die Vollendung stellt." - De mikor előszedtem mindenféle elszórt árva "töredékeimet" nem a bennük elmondottakért sajnáltam eldobni őket. Mint távoli nagy ködképek elevenedtek meg emlékemben a koncepciók melyekké talán teljesedhettek volna. (Talán: ha gazdag volnék, nem muszáj aludnom is, és sohasem bódítana el az élet.) De talán akkor sem, mert a lényegükben van, szükségképpen töredékek. - És melankolikus csodálkozással néztem arra a néhány szóra, mely abból a nagy ködből kijegesedett: Mért éppen ti? Micsoda misztikus vonzással volt rátok énem, vagy eddig élt sorsom, hogy éppen ti jutottatok bele eszembe? És akkor a bennük elmondottaknál mélyebb problémának éreztem töredék voltukat: szubjektivitásom kivetítésének. Pedig ugye ez a forma? A benne elmondottaktól külön, szubjektív probléma.

Az anyagra is jellemző. Simmellel beszélgettünk egyszer a romokról. A rom (templom, várrom stb.) esztétikai hatásának titkáról. Mert kétségtelen, hogy egy elpusztult művészi koncepció és mégis jobban hat ránk gyakran mint ahogy az eredeti teljes épület hathatott volna. Említettük persze az összes szentimentális és nem tulajdonképpeni művészi hatásokat. De van még - mondja Simmel - egy egészen benne rejlő, közvetlen művészi hatása. Az épület esztétikájának tudniillik alapelve az anyagnak és az anyagi erőknek (keménység, nehézség, támasztó erő stb.) kifejezése, megéreztetése. Schopenhauer érdekesen beszél erről. "Wenn wir die Baukunst, blos als schöne Kunst, abgesehen von ihrer Bestimmung zu nützlichen Zwecken - betrachten, so können wir ihr keine andere Absicht unterlegen als nämlich - - Schwere Kohäsion, Starrheit, Härte, diese allgemeinen Eigenschaften des Steines, diese ersten, einfachsten, dumpfesten Sichtbarkeiten des Willens, Grundbasstöne der Natur - zu deutlicher Anschaulichkeit zu bringen." (III. 43. §). Már most azt hiszem - mondta Simmel - hogy a romokon ezek az erők még nyilvánvalóbbak lesznek. Hiszen ezeknek a természeti erőknek az érvényesülése okozta, hogy az épület romba dőlt. A nyers anyag természetét és törvényeit a rom (ugyancsak fragmentum) nyilvánvalóbbá teszi a legművészibb épületnél.

Bátran figyelmeztethetsz arra, hogy nemcsak a "külön mondanivaló"-val definiáltam, hanem szemléletünk formájának, a világ egy látószögének, világnézetnek mondottam, a formát. Meg vagyok róla győződve, hogy a töredékesség nagy perspektívákat nyújtó szempont is melyből minden irodalmi alkotást nézni lehet. Hiszen te írsz és százszor érezhetted magad is, hogy kellett munkaközben, hengergetvén magad előtt az anyagot, ezt és amazt, aminek dús ága nőtt volna jobbra-balra megcsonkítanod éppen az előre megkoncipiált szigorú forma kedvéért. Formálni annyit jelent, mint törni. Csak a természet nem töredék, mert határ- s kontúrtalan és minden eleme egymásba olvadva végtelen. De a művészet egyértelmű a kontúrvágással, a letördeléssel és csak töredékek összessége ad formát.

Azt hiszem, hogy az, aki a töredéket mint formát tanulmányozná sok dokumentumot találhatna az alkotás pszichológiájához. És azt hiszem, hogy meg lehetne húzni a vonalat a nagy tragédiák töredékei és az indulatban félig kimondott mondatok között. Mert ezek is fragmentumok. És itt is mély jelentőssége van annak, hogy ezt a szót mért tudom, amazt meg mért nem tudom kimondani. És ennek a kezünk ügyében lévő lélektannal könnyebb magyarázatát adni.

Külön probléma volna a töredék hatása is. Mert nem annyi az egész, hogy a végtelenbe nyílik és homályos bizonytalansággal nagyobb perspektívákat sejtet, mint amekkorákat nyithatna. Például azt hiszem, hogy a töredék a kiszemeltség hatásával van és koncentráltabban hívja magára a figyelmet. Értem, hogy modern szobrászok szándékosan torzókat faragnak néha. Külön teljes életű individuummá lesz a mell, ha nincs fej fölötte és karok mellette, melyekbe belesimul.

Azonban érdekes probléma, hogy mechanikusan csonkult torzók, mint pl. a milói Vészusz és akárhány antik szobor, nem vesztik el a teljesség hatását. És bár bizonyos, hogy a szobrász a Vénuszt nem így gondolta és véletlenül pusztult olyanná, amilyen, ránk mégis szerves művészi koncepció hatását teszi és nem, hogy tovább gondolásra kényszerítene de elképzelni sem tudjuk máskép.

Sajátságos, hogy töredékekben a felvett problémák gyakran kielégítenek mintha feleletek volnának. Vajon csak jóhiszeműségünk okozza-e, bízván benne, hogy aki kérdezett az bizonyára felelni is tudott? Vagy talán van a gondolkodásnak anyagán és tartalmán kívül egy sajátságos konstruktív hatása is és mi a felvett problémának megfelelő, azt egyensúlyozó megoldást érezzük, ha nincs is ott mint ahogy egy letörött gót ívet gondolatban kiegészítünk és ebben a kiegészítésben van a teljes hatása?

Látod barátom, a levél is szükségképpen töredék. Befejezett levél az contradictio in adjecto. Közölni akarom magam veled. De hol van ennek természetes határa? Bárhol hagyom abba félbeszakítok valamit. És a levél természetéből következik a határoltság. Határol annak a személye akihez írom. Mert akárhogy akarnám is közölni magam csak egy töredékem az ami a másik egyéniségével kapcsolatba hozható.

És minél jobban igyekszem, hogy csak egy gondolatomat fejtsem ki egészen, annál jobban érzem, hogy csak a kis ujjamat nyújtottam neked.