Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 5. szám

KARINTHY FRIGYES: HANGVERSENYEN

Vakitó fénnyel nyirkos éjszakámba
Csillárok íve gyúl ki hirtelen.
Hangok... színek... morajló ember-erdő:
Tükörvilágos, boltives terem.
Egyszerre csönd lesz: hullámgyürű indul
S megtörve zúg alá a szirtfokon:
- Beethoven szólal. - Egy fehérruhás lyány
Négy ujja borzong át a húrokon.

Hullámok jönnek... lüktető rohamban
Sziszegve forrnak - nő az áradat,
Szilaj gyönyörrel, bőszülő habormon
Forog lihegve és dagad, dagad...
Terjed... kiönt... betölti a világot...
Vaskéz fog össze reszkető szivet -
- Egyszerre egy sikoltás -: és utánuk
Üresség tátong: csöndes és siket.

Most halk kacaj kél: - vibrál, bugyborékol
Aztán merészen, gúnyosan kitör!
Ostorszíjjak suhognak a magosban
Sziszegve bomlik szét a viztükör,
Zajongva tör magosbra, mind magosbra,
Ujjongni kezd el - s nyögve visszadül!...
- Fehérruhás lyány, ah, ez csodaszép volt!
Halálos csönd felel köröskörül.

Fehérruhás lyány, most tovább, merészen
Az elvarázsolt tengerek felett- -
Nézd, nézd, az arcok égnek, összefolynak
Szemek fehérje tágul, rádmered.
Csillárok íve szikraóceánt önt,
Vonagló mámor árad szerteszét -
- Én ismerem, én ismerem e mámort
Én ismerem a hétbolygók neszét.

Egy a mi útunk: diadalmak útja
Egy a mi célunk: más nem érti meg.
Megáll előtte szürke félhomályban
E lomha, szürke, áradó tömeg.
Melynek szívében kelt csodás derengést
Zengő húron száguldozó vonód:
- Ó, én is, járom azt az útat!
Ó, én is, én is értem azt a szót!

Agyamba' zengő tetterő viharzik:
Az ijj feszül: közelg a pillanat.
Közelgünk már e néphez itt, szivének
Hideg tavába dobni horgomat.
Beszélni hozzá büvösen, zokogva,
Ringatni lelkét lágyan, csöndesen...
- Vadul belémarkolni, összezárni,
Hogy felriadjon, mint az én szivem!

Szivük riadjon: rebbenő szemökkel
Meredjenek rám öntudatlanul
Zsíros szívökbe, zsíros kis szivökbe
A vér rohanjon, lüktetőn, vadul.
Más tengerekről, más vizeknek árja
Süvöltve ront a szirtes parton át -
- Beethoven, értlek! Tőled kell tanulnom
A szívhezszólás nagyszerű tanát.

Fehérruhás lyány, ifjuság, dicsőség!
Én büszke álmom, én mohó hitem!
Még egyszer fusson ujjad át a húron!
Ujjongva, zúgva, győzedelmesen!...
Csillárok íve: - most már felloboghatsz;
Tetszés viharja: - harsogj zúgva fel!
- Köszöntlek, távol, pirkadó Jövendő,
Jövel, dicsőség, ifjuság, jövel!!...