Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 2. szám · / · FIGYELŐ

LENGYEL MENYHÉRT: SCHALOM ASCH

S legsötétebb Galiciából kotorták elő s ahová érdemdús, előkelő, irodalmi hírnévbe beleőszült, a mesterség minden finom titkába beavatott fő német írók alig tudnak bejutni: a Deutsches Theater-ben hozták színre a galíciai zsidó legény durva ácsolású drámáját, a Gott der Rache-t. A gyenge darabnak nagy sikere volt, az alakjai, a bujkáló drámai ér, mely itt-ott nagy erővel ütközött ki belőle, egy-egy finoman megérzett jelenete - tehetségre vallottak, - mégis azt hitték ez az új író is csak átmeneti ember, szerencséje volt, rábukkantak, lármát csaptak vele, azután felélték, megunták, - talán soha többet nem fog előkerülni. Sok ilyen írót elfogyasztott már a nagy berlini piac, - az egyszer elért sikernek sok szomorú fia kering ott szárnyaszegetten. konok reménnyel dolgoznak tovább, de se színház, se kiadó többé szóba nem áll velük.

Schalom Asch - úgylátszik - mégsem ebből a fajtából való. Most érdekes könyve jelent meg (Städtchen, S. Fischer, Berlin) Finom rajzú ghetto-történetek, az érdekes alakok egész tömegével s kitűnő írástudással. S két új darabjára is készülnek, - egy komédiára a galíciai zsidó "arisztokrácia" világából s egy bibliai tárgyú drámájára. Azonban a műveinél egyelőre még mindig sokkal érdekesebb maga ez a huszonnyolc éves, hangos, mulatságos, túltengő önérzetű fiatal ember, aki merő ellentéte az ismert típusnak: az alulról érkezett, szerény, fal mellett lapuló, álmodozó, minden jó szóra áradozó hálával reagáló, könnyen sebezhető, könnyen elcsüggedő embernek. Ez egy harcos legény, a makkabeusok fajtájából, - fel sem veszi, hogy a nagyon jellegzetes külseje, jidlirozó beszédmódja miatt lépten-nyomon orrfintorgatással találkozik, érzi az erejét, követeli a jussát s orosz zsidó létére nem kisebb pozícióra tart számot, mint dramaturgnak lenni a szentpétervári udvari színházban.

Miért egészen más ember ez a Schalom Asch, mint az untig ismert zsidó író típus: az örökös alkalmazkodásban végképp ellágyult - idegen környezetben magába süllyedő, szomorú finom hangulatokkal átszőtt, vágyakozó, ábrándozó, keserűségét és kétségbeesését szarkasztikus viccelődés alá rajtő, magakínzó fajtájabeli többi író, sőt írásban és egyéniségben miért különbözik annyira a vele ugyanazon helyről, ugyancsak a gettóból kikerült olyan kiváló tehetségű íróktól, mint Morris Rosenfeld vagy Izrael Zangwill? Ezekre a kérdésekre maga Schalom Asc adott nagyon érdekes felvilágosítást.

Galiciáról beszélt és Varsóról, ahol a lengyel zsidóság legnagyobb tömegi laknak - nyomorban és szennyben a sokaság, jólétben s a maga sajátságos kultúráját híven megőrizve - a vagyonosabb része. A zsidóság született publikuma az újságnak és a könnynek és a vallásos héber nyelvű olvasmányai mellett Galiciában is nagy fogyasztó közönsége volt az orosz és lengyel nyelvű irodalomnak - egészen a legújabb időkig mikor sajátságos irodalmi mozgalmak kezdték megbolygatni a régi rendet. Zsidó zsargonban irt könyvek már régóta sűrűn jelentek meg Galiciában ezen a nyelven írtak a legjobb íróik és a költőik - köztük Morris Rosenfeld - most azonban az új zsidó író generáció összefogott s ahelyett, hogy - mint eddig tették - lengyel, orosz, vagy angol nyelven igyekeznének írni, elsősorban a saját olvasóközönségükre támaszkodva erős agitációt indítottak a zsargon, de az eredeti héber nyelv használatáért is - és ennek a mozgalomnak váratlanul nagy sikere lett. Könyveik és lapjaik számára azokat a tömegeket is megkapták, amelyek eddig egészen kívül estek az irodalom piacokon - továbbá London, New York és Varsó, a három nagy, de eddig külön piaca a zsidó irodalomnak, - most teljesen együtt működik úgy, hogy Schalom Asch szerint most milliónyi olvasó közönségre számíthatnak. És a sikerek, a kilátások, az eredmények, a tudat, hogy milliónyi olvasóközönség áll a hátuk mögött, hogy a maguk életét élhetik, a maguk nyelvén a maguk dolgait írhatják, és erre az írásokra nemcsak azok reagálnak, a saját közönségük, akiket a dolog legközelebbről érint, - hanem mindenki, aki bármiféle megnyilatkozásában csak a talentum erejét keresi s hatásában akar gyönyörködni - ez az új állapot magabízókká, erősekké, harcosokká, vidámakká neveli a getto szomorú íróit s mindenesetre sok új szint, új vonalat fognak még a Schalom Aschok az irodalomba belekeverni.