Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 17. szám · / · Bíró Lajos: Szeptember

Bíró Lajos: Szeptember
- Egy jó férj története -
XIII.

Egy hét múlva újra jött a rózsaszínű levél. Ha nem jön, akkor majd a lány megy el a lakására. A nagyságához.

Vajda öldöklő keserűséget érzett. Hát ez így megy ezentúl? Hát ilyen tehetetlenül kell engedelmeskednie ennek a bestiának. Hát ez így parancsolgat vele? Összeszedte magát. Nem megy el hozzá.

Este a feleségével Bánóról, a társáról kezdett beszélni. A családi életéről. Hogyan csalja a feleségét. Vajda ekkor egy mosolygást erőszakolt az arcára és dobogó szívvel kérdezte:

- Hát te mit csinálnál, ha megtudnád, hogy megcsaltalak?

Az asszony könnyedén megvonogatta a vállát, mosolygott és nyugodtan válaszolta:

- Tudod: nem lennék többé a feleséged.

- Elválnál?

- Nem. A gyerekek miatt nem. De nem lennék a feleséged többé. Hiszen tudod.

Vajda rémülten hallgatott. Tudta. Régebben sokszor beszéltek róla. Az asszony most könnyedén elhárítja a kérdést; biztosra veszi, hogy soha sem kerül rá komolyan a sor. De az elhatározása a régi. És ha rákerül a sor, beváltja. Csendes, kedves, szelíd, jó asszony, de a hűségéért hűséget kíván. És erős az akarata.

Vajda rémülten töprengett. Mindent el akart mondani az asszonynak. De mikor a próbálkozás ilyen rosszul sikerült. Mit tegyen most?

Másnap reggel már hétkor elment hazulról. Rohant a lányhoz, hogy otthon találja. Otthon találta. Ágyban volt még. A cseléd beeresztette. Megismerte.

- Tessék nagyságos úr - mondta. - A kisasszony még alszik.

Bement hozzá. A lány felébredt és rámosolygott. Ő megállt előtte.

- Mi kell? - kérdezte haragosan.

A lány várt egy kicsit, azután barátságosan mondta:

- Ugyan, üljön már le.

- Nem.

- Itthon van...

Vajda káromkodott, dobogott a lábával, dühösen járt a szobában, azután odaállt a lány elé és rákiáltott:

- Mit akarsz tőlem?

- Azt - válaszolta a lány nyugodtan -, hogy jöjjön hozzám. Minden héten kétszer kell jönni.

- Nem - kiáltotta Vajda -, nem jövök. Te piszok! Te disznó!

- Minden héten kétszer - mondta a lány. - Hogy lássák a házban, hogy maga az az úr...

Vajdának elborult a gondolkozása a dühtől. Ez a becstelen nyilvánosan magához akarja őt kötözni.

- Nem - ordította -, nem.

A lány ekkor kipirult, felkönyökölt és kiabált:

- De igen. Maga az én szeretőm. Ide kell jönni. Magáé a gyerekem.

Vajda megfogta a lányt. A lány azonban lerázta őt magáról, felült az ágyban, a paplan leesett róla, szétbomlott a haja és sikoltozva kiáltotta:

- Idejön hozzám. Idejön mellém. Ha nem jön, elmegyek a feleségéhez. Megmondom a feleségének.

Vajda leeresztette a karját. Lihegett. Nem tudott szólni. A lány is elhallgatott. Vajda azután fáradtan ült le egy székre, a lány lassan kiszállott az ágyból és csendesen kerülgette, halkan és óvatosan forgolódott körülötte.