Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 16. szám · / · FIGYELŐ

Bresztovszky Ernő: Negyven kinézerek

Furcsa nevű lájdinándok akadnak vagy negyvenen az osztrák-magyar ármádiában. A hadnagy úr Krzomisl nevét már régen megszoktuk a főhadnagy úr Bogorescu-éval együtt. A herr oberleutnant Li-pe-hong azonban még újdonság. A dzsidás polyák éppen olyan zavarban lehet vele, mint a kunsági huszárgyerek, amikor jelenti: meldige hórzám, herr lájdinánt Cseu-tao-si... Mondom, vagy negyven tiszt: hadnagy, főhadnagy, kapitány akad a hadseregben, akinek sárgás a képe, görbe a szemevágása és Li-pe-hong vagy Cseu-tao-si, vagy akár Ka-la-maj-ka és Nem-tom-mi a neve. Negyven kinézerek vágatták le a copfot, húztak huszárdolmányt, ulánus uniformist, bakatiszti waffenrokkot. A katonai térképkészítő osztályban is akad néhány, huszár is van, vártüzér sem hiányzik, a telegráf-ezredben is tanul egy-kettő, a pionírok gyakorlatain is ott néz, ott lát egy pár. Talán csak éppen tengerész nincs. Mert tanulni jöttek ide a negyven mandarin-ivadékok. Tanulni: látni. Negyven pár apró, csillogó szemen át szívja magába Kína az embergyilkolás mesterségének modern fortélyait nálunk. És máshol még több akad. Saint-Cyrben is van kinézer kadét és a porosz gárda halszemű legényeinek is akad ilyen sunyi szemű hadnagya. Kína rájött, hogy a legsürgősebb dolog ölni megtanulni, Kína tehát megtanul ölni. Japán és német tisztek tanítják a Hoanghó mentén a modern haditudományt s a menny fiai meg szétszélednek a tervszerű és nagyarányú emberölésnek ma klasszikus földén, Nagy Sándor, Caesar és Napóleon Európájában.

Négyszázezer főnyi rendes katonaságot akar felállítani Kína tíz év alatt. A terv kész és a végrehajtása is halad már néhány év óta. Európai tisztek végignéztek már egy-két nagy hadgyakorlatot. Sápadozhattak egy kicsit az irigységtől. Az attasék jelentései legalább arról szóltak, hogy a kínai legénységből rövid idő alatt - ha jól emlékszem, nem egészen egy évnyi kiképzés - alatt jobb katonaságot faragnak, mint Európában két-három évnyi keserves kaszárnyaélettel tudnak. Ami csodásat a japáni katonáról meséltek a nagy háború idején a riporterek, azt megduplázva mondták újra a tüzérré, bakává vedlett kuliról a hivatalos attasé-jelentések. Tíz év alatt négymillió kiképzett és mindent elbíró katonája van Kínának. És ennek a négymillió embernek nem kovás puska lesz a kezében, mint volt abban az időben, amikor Wilhelm R. I. gőgje világgá röpítette a civilizált Európa hadi jelszavát: kegyelmet nem adunk! A kovás puskák múzeumba kerültek (igen, Kínában múzeumok rendeződtek már be) és a négymillió sárgaképű ember kezében Kínában gyártott, újfajta fegyverek lesznek. A Mannlicher avult modell mellettük. Géppuskájuk sok (nálunk még most kezdik ezt az igazán tömeggyilkos fegyvert bevezetni), ágyúik messze hordók és büszkeségei Kruppéknak, akik méregdrágán szállítják őket, míg a pekingi arzenált az amerikaiak fölépítik.

Bizony, a mi monarchiánk mihamar elesik attól a kis földdarabtól, amit Kínából kiosztott számára a porosz jóakarat és egyetlen gyarmatunk nemsokára ismét a Ferenc József-föld hósivatagja lesz. Négymillió katonával nem szokás megtűrni, hogy egy-két század idegen baka okkupálva tartsa az ország egy darabját. A negyven kinézereket arra tanítjuk ki, hogyan lehet bennünket kikergetni a száz hektár nagyságú "bérlet"-ből, valahol Pe-king kikötője Tien-csin mellett. Vei-hai-veit meg Hong-kongot se soká tartják meg az angolok és Franco nemzetét hamarosan kiebrudalják Makaóból. Kínát megtanítjuk ölni és Kína fog tudni védekezni.

Az álmos ópiumszívókat fölébresztette az európai meg amerikai tőke. A kínai kisipart tönkretette a külföldi kapitalizmus, amely saját hazájában fojtotta meg olcsó gyári holmijaival a kínai manufaktúrát. A boxerlázadásokat, az amerikai áruk bojkottját a kenyér nélküli porcelánfestők, selyemszövők, a keresztény papok konkurenciájától félő kínai malasztárulók, a munkanélküli kulik és az indokínai verseny folytán züllő rizstermelők csinálják. Kínában egy szárazság, egy áradás milliókat kerget a éhínségből a lázadásba, a mandzsu uralom bajba került. A dinasztia támasztékot keres, a mandarin-oligarchia fél a néptől, fél az európai kultúrától és megtalálja az eszközt a nép és kultúra elleni védekezésre - a modern hadseregben.

Kínában halálos büntetéssel eltiltották az ópiumszívást (szimbólumnak is jó ez a rendelet, amely - nem vonatkozik a mandarinokra), mert Kínában - gazdag vasérctelepeket találtak az európaiak.

Ez a mondat illogikusnak látszik, pedig nem az. Az óriási, kiaknázatlan kőszéntelepek s hozzá a vasbányák, no meg az olcsó munkaerő: ezek azok a főokok, amelyek a külföldi tőkét Kínába csábítják és a kínai pénzembereket, a dinasztia támasztékait burzsoává tették. Miért is engedje át a kínai tőke az amerikainak vagy az európainak ezt a rengeteg kincset, amit magának tarthat meg? A kínai élelmesség rájött arra, hogy a vas, meg a kőszén nagy iparnak: milliárdok szerzésének alapja. Ezeket a milliárdokat a rizsre éhes kuliktól és a milliókra éhes fehérektől megvédeni: erre kell a hadsereg.

Megvédeni a milliárdokat, erre kell a negyven kinézer tiszt az osztrák-magyar hadseregben, a négymillió katona Kínában. Megszerezni a milliárdokat, erre kell az ópiumtilalom, az évente kiküldött háromszáz kínai diák az amerikai egyetemeken, a vasutak, a folyók megrendszabályozása és az Európában járó, alkotmányokat tanulmányozó küldöttség, ami az európai tőkére komolyabb sárga veszedelem a kínai hadseregnél is.

De a kultúrára nagyobb nyereség, mint amekkorának látszik. Új gondolatokat, öreg kínai ideák nemzetközi értékesítését, a kínai fal leomlását jelenti. A kultúrember ne tartson a sárga veszedelemtől, de ne féljen az a munkás sem, akit a kuli kis igényein épülő kínai ipar itt, Európában tehet - így mondják - munkanélkülivé.

Elvégre: az ipar nemcsak új vagyont jelent a kínai tőkének, hanem új igényeket is a kulinak. Amerikában európai bevándorlók - részben magyarok - voltak tavaly előtt sztrájktörők egy vasútépítésnél, amelyet a kínai és japáni kulik hagytak ott, mert nem adták meg a követelt béremelést. Kínai nyelvre - állítólag - lefordították már a "Kapital"-t, amelyet magyarul még nem lehet olvasni (az Akadémiát Le Play öreg bölcsességeinek Geőcze Sarolta-féle fordítás foglalja el egyéb társadalomtudományi ambíciók híján), s a kínai ipar kínai proletariátust, kínai szocialista lapokat teremtett. Ha pedig Kínában a szocializmus is megtermett, akkor az sem fogja félteni a mennyei birodalomtól a kultúrát, aki a szocializmusban a kultúra veszedelmét, a modern civilizáció elfajulását látja.

A Hoang-ho mentén tanulni kezdik a mi ideáinkat és a sárgák iparművészetét lessük el mi. A negyven kinézerek, akik ölni tanulnak nálunk, négyszáz millió ember belső átformálódásának s az I-king és Si-king évezredes kultúrája közkinccsé válásának eszközei. Leánykérők, akik a két civilizáció összeházasításán igyekeznek.