stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


szemle

Eredics, Péter: Ungarische Studenten und ihre Übersetzungen aus dem Niederländischen ins Ungarische in der Frühen Neuzeit. Frankfurt am Main–Berlin–Bern–Bruxelles–New York–Oxford–Wien, 2008. Peter Lang, 162 l. /Debrecener Studien zur Literatur 14./

Magyarországi protestáns diákok németalföldi peregrinációjának egy eddig kevésbé kutatott aspektusával foglalkozik Eredics Péter német nyelven írt doktori disszertációja. A Peter Lang Kiadónál 2008-ban megjelent munka igen alapos hollandiai és magyarországi kutatómunka végeztével négy kora újkori holland szöveg magyar fordítását elemzi.

A könyv rövid előszó után négy nagyobb részre tagolódik: Bevezetés; Magyar diákok holland egyetemeken és akadémiákon a 19. század elejéig; Fordítások hollandról magyarra a kora újkorban; Végkövetkeztetések.

A könyvben ismertetett fordítások a kora újkori magyar protestáns irodalom ismert és a maga korában általában széles olvasóközönséget vonzó munkái, mégis a szövegek alapjául szolgáló fordításokról igen kevés ismerettel rendelkezünk. A könyv kérdésfelvetése különösen nagy figyelmet szentel ezen eredeti források felkutatásának (felhasználva a Magyarországon talán kevéssé ismert holland bibliográfiákat és a ma már interneten keresztül is elérhető katalógusokat), valamint a különféle szövegkiadások felsorolásának.

A munka nem korlátozódik csak a négy szöveg elemzésére, hanem azokat egy szélesebb kultúrtörténeti kontextusba helyezi. A három fordító, Szokolyai Anderkó István, Diószegi Kis István, Buzinkai György holland akadémiákon tanult peregrinusok, akik a holland nyelvet az Egyesült Tartományokban végzett tanulmányaik során sajátították el. Itt hangsúlyozni kell a témaválasztás eredetiségét, hiszen közismert, hogy a kora újkorban a németalföldi felsőoktatás nyelve – Európa többi egyeteméhez hasonlóan – a latin volt, ezért a hazai kollégiumokból Hollandiában tanult magyarok természetesen latin tudással felvértezve indultak külföldi tanulmányútra. A latin nyelv a holland diáktársakkal és professzorokkal való hétköznapi érintkezés eszköze is volt, ugyanakkor a szállásadókkal és a városi polgárokkal való társalgás elengedhetetlen feltételének számított a holland nyelv valamilyen fokú ismerete. Arra nincsen egyértelmű bizonyítékunk, vajon mindenki olyan magas szinten el tudta, vagy el akarta-e sajátítani ezt a nyelvet, ahogyan azt az itt említett három szerző tette, de hármójuk fordításának köszönhetően feltételezhetjük, hogy többen is megpróbálkozhattak vele.

A fordításokat készítők hazai és külföldi tanulmányainak bemutatása során kiderült, milyen sokrétű kapcsolatokat ápoltak a magyar peregrinusok a holland tudományos élet jeles képviselőivel, így sokszor talán az itt említett professzorokkal való kapcsolat ösztönözte a diákokat a fordítások elkészítésére.

A kötet harmadik részében kerül sor a három fordító négy szövegének elemzésére. Szokolyai Anderkó Istvántól két szöveget vesz alaposan górcső alá a szerző: A’ Szent Bibliának ó testamentomi könyveiböl eggybe-szedegettetott áhitatos könyörgések, illetve Sérelmes lelkeket gyógyétó Balsamom. Diószegi Kis Istvántól a Lelki fegyver, Avagy A Hétnek minden Napjaira rendeltetett Reggeli és Estvéli Könyörgések háládások, valamint Buzinkai Györgytől Az elveszett bünös megkerestetett és megtartatott […] Es Christús barátságos hivogatása című fordításokat vizsgálja. A négy szöveg elemzésében a szerző hasonló módszereket követ, a fordítások vizsgálata a nyelv különféle szintjeire terjednek ki (stílus, szókincs, nyelvi képek stb.), ugyanakkor kitér az egyes szövegek különlegességeire is, így Diószegi Kis István szövegével kapcsolatban megemlíti a fordítás egyszerű stílusát, ami nagymértékben hozzájárult Diószegi munkájának hazai népszerűségéhez. Különösen dicséretes, hogy az elemzett szövegrészleteket mindig egymás mellett közli, kurziválva kiemeli az esetleges eltéréseket, ezzel megkönnyítve a szövegek összehasonlítását. Mivel igen sok adattal dolgozik a szerző egy-egy fordítás vizsgálatakor, ezért módszertanilag igen jó megoldás, hogy minden egyes elemzés végén összefoglalja az adott szövegre vonatkozó legfontosabb információkat, így téve könnyebbé a végkövetkeztetések megértését.

A szerző kutatásai nyomán kiderült, hogy a fordítók holland szövegeket vettek ugyan alapul, viszont az első három fordítás maga is valamilyen más nyelven (angol, német) íródott szöveg holland fordítása volt. Igen érdekes Eredics Péter azon eredménye is, miszerint a kora újkorban elterjedt angol eredetű egyházi szövegek gyakran a holland közvetítő nyelven keresztül jutottak el Közép-Kelet-Európába. Míg Diószegi fordításának vizsgálatakor a holland szöveg német eredetijét is elemezte, addig az angol eredetű szövegnél csak a holland szöveg magyar fordítását vizsgálta a szerző. Talán érdemes volna a holland nyelvű fordítások alapjául szolgáló angol eredeti szöveggel is összevetni a magyar vagy akár a holland fordításokat is. Ez – nyilván egy következő tanulmányban – azért is indokolt lehetne, mert az itt igen alaposan feltárt, fentebb már említett fordításbeli jellegzetességek akár az angol-holland fordítás során is visszaköszönhetnek. Szintén felmerülhet a kérdés is, vajon a magyar szöveg mennyiben adja vissza az eredeti angol szöveg gondolatiságát, vajon nem vesznek-e el fontos információk vagy nem bővülnek-e a szövegek az eredeti angol szöveghez képest igen jelentősen új tartalommal?

A könyv kiváló stílusban megírt, alapos kutatásokon nyugvó munka, amely nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is komoly elismerésre számíthat a kora újkori irodalom és történelem kutatói körében.

Bozzay Réka

 


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.