közlemények

Szinnyei József Repertóriuma és tiszteletdíja. „A Szinnyei”, vagyis Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című, bámulatra méltó méretű és alaposságú műve már egy évszázada a tudományos kutatók nélkülözhetetlen segédkönyve. Ugyanakkor szinte teljesen feledésbe merült előző – ugyancsak hatalmas – vállalkozása: a Hazai és külföldi folyóiratok tudományos repertóriuma. A megjelent három vaskos kötet és az összegyűjtött, de kéziratban maradt további nagy mennyiségű cédula is kiemelkedő bibliográfiai teljesítmény. Értékelése, félbemaradása és feledésbe merülése külön elemzést érdemelne. Szinnyei pályafutásában azonban mindenesetre mérföldkőnek tekinthetjük: ezzel tette nevét szélesebb körben is ismertté és elismertté. Ekkor lett a kis banktisztviselőből az Egyetemi Könyvtár „könyvtártisztje”.

Szinnyeiben már 1861-ben körvonalazódott egy magyar irodalmi életrajzgyűjtemény terve, s ettől kezdve egyre nagyobb céltudatossággal és szorgalommal gyűjtötte az adatokat. Már azon gondolkozott, hogy gyűjtésének egy részét nyomtatásban is közzé tegye,[i] de törekvései ekkor szerencsésen találkoztak a főleg a történészek körében jelentkező, bibliográfia iránti igénnyel.

A Repertórium első kötetének megjelenésekor az ismertető (Thaly Kálmán?) azt írta a Századokban:

„Évek óta többször fölmerült úgy a m. tud. Akadémia, mint a Történelmi Társulat ülésein egy általános magyar tudományos repertóriumnak már nagyon is érezhetővé vált szüksége”.[ii]

1872. január 23-án azután az Akadémia II. osztályának az ülésén megtörtént a tényleges megvalósuláshoz vezető első lépés. Rómer Flóris indítványozta a repertórium elkészítését és kiadását. „Hosszas eszmecsere” után határozatban fogalmazták meg:

„Eszközölje az Akadémia egy Magyar Tudományos Repertórium összeállítását és kiadását, mely a hazai gyűjteményes munkákban, folyóiratokban és hírlapokban 1849-ig bezárólag megjelent mindennemű tudományos közlések czímeit, szakok szerint rendezve magában foglalná. Az Értekezlet fölkéri a többi osztályokat, hogy ezen javaslatát tárgyalás alá venni és pártolni szíveskedjenek.”[iii]

Nem telt bele két hét, a repertórium ügyében ugyancsak érdekelt I. osztály 1872. január 27-én meg is tárgyalta a II. osztály javaslatát. A határozat szerint „az indítvány elvben pártoltatik”.[iv]

A II. osztály javaslata pár nap múlva már az „összes-ülés” elé került. 1872. január 29-én ezzel egy lépéssel előbbre jutott az ügy, a határozat ugyanis az elvi pártolás után már a gyakorlati megvalósulás felé terelte a repertórium kérdését: „Az indítvány vélemény és a kiadás iránti javaslat tétel végett közöltetik az I. osztállyal.”[v]

Ezek után, de még 1872 folyamán vették fel a kapcsolatot Szinnyeivel mint a szerkesztésre alkalmas személlyel. Ő ugyanis a már idézett, jóval későbbi cikkében emlékezett vissza egy „nem hivatalos” eseményre. Leírta, hogy Barsi József statisztikus, az Akadémia tagja elvitte Horváth Mihály püspök estélyére. Horváth Mihály akkor a II. osztály elnöke volt.

„Itt beszéltük meg a repertórium ügyét. Tervezetemet benyújtottam az Akadémiához; ez ügyben Toldy helyeslő indítványát Horváth Mihály terjesztette elő az Akadémia II. osztálya ülésén október 14-én. Tervezetem kiadatott a bizottságnak és végre hozzáfoghattam annak szerkesztéséhez.”[vi]

Az október 14-i ülésen Fraknói (akkor még Frankl) Vilmos osztálytitkár bemutatta Szinnyei tervezetét, melyet a II. osztály megbízásából szerkesztett.[vii] A Repertórium ügyében az I. osztállyal közös bizottságot küldtek ki, ebben a II. osztályt Kerékgyártó Árpád és Pesthy Frigyes levelező tagok, valamint Horvát Árpád, a Történelmi Bizottság tagja képviselte. Az I. osztály részéről a bizottságban részt vett Toldy Ferenc, ő lett a bizottság elnöke.

Toldy közreműködésével a Repertórium ügyében az I. osztály vette át a vezető szerepet. Toldy az I. osztály 1873. január 11-i ülésén szóbeli jelentést tett a bizottsági ülések eseményeiről. A határozat kimondja:

„A jövő ülésre adassék be írásban a terv, mikor aztán az osztály tárgyalás alá veszi, azonban addig is a Repertórium előleges költségeire kéressék 1200 ft fölvétele az akadémiai költségvetés azon rovatába, mely az egész akadémia nyomtatványait illeti, minők az Értekezések, Évkönyvek stb., mert tulajdonkép a Repertórium nem az I-ső osztály, hanem az egész Akadémia körébe tartozik.”[viii]

Az anyagi fedezetre vonatkozó kérés teljesítésére nem kellett sokat várni. Két hét sem telt el, s az Akadémia igazgató tanácsa 1873. január 27-i ülésén fogadta el az 1873-ra szóló költségvetést. Ebben a Kiadások VIII. pontjaként szerepel is a Reperórium költségeit biztosító 1200 forint.[ix]

A II. osztályban Kerékgyártó Árpád 1873. március 15-én szóban számolt be a bizottság munkájáról, ezt az ülés tudomásul vette, külön határozat nem született.[x]

Két héttel később, 1873. március 29-én az I. osztály már megvitatta a bizottság írásbeli jelentését. Ez „némi módosítással elfogadtatik”, s 13 pontban terjesztették az „összes-ülés” elé.[xi] A Repertórium elkészítésére Szinnyei József megbízását javasolták, „kit erre a könyvészeti irodalomban kifejtett jeles munkássága s az ügy iránti kiváló szorgalma egyaránt ajánlanak.” Szinnyei valószínűleg elsősorban a Vasárnapi Újságban 1869 óta rendszeresen közölt sajtóbibliográfiájával és hírlaptörténeti írásaival hívta magára a figyelmet.

Az elfogadott tervezet első 9 pontja meghatározza az adatgyűjtés időhatárát (Rómer Flóris eredeti javaslatában 1849 szerepelt végső határnak, ez 1870-re módosult), a feldolgozandó nyomtatványok körét (gyűjteményes munkák, folyóiratok, hírlapok, naptárak, iskolai értesítők), a szakbeosztást.

A 10. pontban Szinnyei

„ajánlata alapján a bizottság azt javasolja, hogy neki minden czikk-lapért két új krajczár fizettessék, amely díjazás, ha tekintetbe vétetik az, hogy a szerkesztő a czímek megállapítása végett többször kénytelen magát az értekezést is meg olvasni, annál inkább méltányosnak tekinthető, mert a szerkesztő vallomása szerint serény munka mellett is naponként legföljebb 150 czikk-lapot készíthet el”.

A 11. pont alapján az elkészült cédulákat („czím-lapokat”) Szinnyeinek havonként kell leadnia Fraknói Vilmosnak, az akadémiai kézirattár őrének, aki „nyugtatványt adván az átvett anyagról, egyszersmind értesíti a főtitkárt a fizetendő összegről, a ki ezt utalványozza.”

A 12. pont már a kiadásra vonatkozik. A szerzői, illetőleg szerkesztői díjat a következőképen határozták meg:

„…tenne egy sűrűn nyomott ívnek díja 10 frtot, a szerkesztés, javítás és revisio díja szintén 10 frtot. Így a Tudományos Repertóriumnak petit betűkkel szedendő két hasábos nyomtatott ívének tiszteletdíja 20 frtba kerülne.”

Az utolsó pont kimondja, hogy „A főtitkári hivatal utasítandó mind a tiszteletdíj mind a czímíráshoz szükséges papír utalványozására”.

Szinnyei elszámolása 1873-ból

Az I. osztály a fenti tervezetet az 1873. április 28-i akadémiai „összes-ülés” elé terjesztette. Az ülés jegyzőkönyve szerint „Jelen terv változtatás nélkül elfogadtatván”[xii] Szinnyei tényleges megbízást kapott a Repertórium összeállítására.

Szinnyei a vállalt munkát az 1873. év folyamán el is végezte. A II. osztály 1873. december 9-i ülésén már javaslat születik a kiadási költségeknek az 1874. évi költségvetésbe történő beállítására:

„A Magyar Tudományos Repertórium anyagának összegyűjtése… befejezéshez közeledvén, az első kötetnek, mely a történelmet és segédtanait fogja felölelni, nyomtatási költségeire (mintegy 25 ív petit betűkkel) 1000 forintot, szerkesztői díjra (ívenként 10 frt) 250 forintot” kérnek előirányozni.[xiii]

Az Akadémia által megszavazott (és Szinnyeivel egyeztetett) tiszteletdíj értékének megítélésére figyelembe vehetjük Szinnyei könyvtári kezdő fizetését. A már idézett emlékezésében elmondta Toldy szavait: „A fizetés szerény [évi] 600 frt, még lakáspénz sem járul hozzá.”[xiv] Összevethetjük azonban a tiszteletdíjat a korabeli piaci árakkal is: 1 kg fehér kenyér 22, barna kenyér 18, rozskenyér 16 krajcár, 1 kg marhahús 44, borjúhús 40, sertéshús 36 krajcár, 1 liter tej 12 krajcár, 1 kg vaj 1 forint 20 krajcár.

Szinnyei saját összesítése szerint[xv] „a 367-féle folyóirat, évkönyv és naptár 1994 kötete és a 123 tanintézet 498 darab értesítvénye 44.660 címet adott”. Így a teljes adatgyűjtés 2 krajcárjával számolva 893 forint 20 krajcárt tett ki. Az előirányzott 1200 forintot tehát Szinnyei nem merítette ki.

Az első kötet kiadásának a tervezésekor – mint láttuk – 25 nyomdai ívvel számoltak. Itt viszont jócskán alábecsülték a terjedelmet, a megjelent kötet 46 és fél ív lett. Szinnyei fenti összesítése szerint a teljes adatgyűjtésnek mintegy a fele: 21 796 cím esett a történelem és segédtudományai első kötetére.

A következő kötetekben elővigyázatosabbak voltak a tervezéskor. Az 1875. évi költségvetésbe a 2. kötet előmunkálataira 500 forintot irányoztak elő. Ez a szerkesztés költségeit jelentette, hiszen az adatgyűjtés már lezárult.

Szinnyeire valóban ráillett a „gőzhangya” megjelölés,[xvi] amit egy földije ragasztott rá a Repertóriumra is hivatkozva, még a Magyar írók megindulása előtt. Hiszen ha az adatgyűjtés fenti számait a korábban megadott napi 150 cédula elkészítési „normával” összevetjük, akkor a 44.660 cím kigyűjtésére legalább 298 nap kellett.

A munkához Szinnyei 1872. október 14. után, de valószínűleg csak 1873 elején kezdhetett hozzá, az alább ismertetett második havi elszámolása ugyanis 1873. május 25-én kelt. Az adatgyűjtés 1873 végére elkészült. Az 1874. év folyamán kellett a hatalmas cédulatömeget rendezni, szakcsoportokba sorolni, a hely- és névmutatót elkészíteni. Ezekkel végezve írhatta meg az előszót, amely 1874. november 14-én kelt. Akkor már bizonyára javában folyt a nyomdai munka, Szinynyeire pedig a korrektúra robotja hárult. A kötet az impresszumban is szereplő 1874 végére valóban kikerült a nyomdából, hiszen a Századok 1874. évi utolsó számában már ismertették.[xvii] Szinnyei tehát szinte utolérhetetlen iramban dolgozott.

Az elmondottakból kiderül, hogy az Akadémia érdekelt szaktudósai felismerték a vállalkozás jelentőségét, s igyekeztek a megvalósítást megkönnyíteni. Ezt tanúsítja az a részelszámolás, amelynek eredeti példánya közel fél évszázaddal ezelőtt Pécsi Sándortól, a kiváló színművésztől csere útján került birtokomba, s amelyet mellékelten be is mutatok.

Ez az irat igazolja, hogy Szinnyei az elfogadott tervnek megfelelően számolt el a végzett munkával. Az 1873 májusában leadott „II. szállítmány” 12 folyóirat 79 évfolyamának 89 kötetéből gyűjtött 4624 címet tartalmazott. A 150 tételes napi „termelést” alapul véve ez nagyjából 30 napi munkának felelhetett meg, s érte 92 forint 48 krajcárt vehetett fel.

Ez az irat azonban nemcsak a végzett munkáról, az azért járó munkadíjról, hanem a kifizetés módjáról, a korabeli ügyintézésről is érdekes és tanulságos helyzetképet nyújt.

1873. május 25-én készítette el Szinnyei József a tiszteletdíj kifizetésének alapjául szolgáló elszámolást.

1873. május 26-án, tehát másnap már sikerült a gyűjtött cédulákat Fraknói Vilmosnak leadni. Ezt Fraknói mindjárt igazolta is kérve a Szinnyeinek járó összeg utalványozását.

1873. május 26-án, tehát még ugyanazon a napon Szinnyei benyújthatta a „nyugtatványt” Arany Jánosnak, az Akadémia főtitkárának. Arany János a papírt ellátta a szükséges hivatkozási számmal és rendelkezett a pénz kifizetéséről.

1873. május 26-án, tehát ugyanazon a napon Szinnyei a Magyar Földhitelintézet, az Akadémia pénzvagyonát kezelő bank pénztárában az összeget minden levonás nélkül fel is vehette.

Az ügyintézés tehát egy nap alatt három lépésben lebonyolódott, minden illetékes elérhető volt, mindegyikük halogatás nélkül elvégezte a rá háruló adminisztrációs feladatot. Így Szinnyei József az elképzelhető legrövidebb időn belül hozzájutott az őt méltán megillető tiszteletdíjhoz.

Dörnyei Sándor