szemle

Gömöri György: Magyarországi diákok angol és skót egyetemeken 1526–1789. Hungarian students in England and Scotland 1526–1789. Bp. 2005. Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 116 l. /Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban 14./

Fontos vállalkozásba kezdtek az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtárának és levéltárának munkatársai, amikor közel másfél évtizeddel ezelőtt elkezdték összeállítani a magyarországi diákok külföldi peregrinációját feldolgozó köteteket. Az egyes európai egyetemeken megfordult diákok hazai és külföldi tanulmányait tartalmazó adatbázisok összeállítóinak köre az elmúlt évek alatt kibővült itthon és külföldön élő peregrináció-kutatókkal.

Gömöri György, Angliában élő magyar származású professzor, a kora újkori magyar–angol kapcsolatok kiváló ismerője, vállalkozott arra a meglehetősen bonyolult feladatra, hogy az angol és skót egyetemeken a kora újkorban beiratkozott, illetve megfordult magyar diákok listáját összeállítsa.

A 2005-ben nyomtatásban is megjelent könyv szerkezete a „Magyarországi diákok egyetemjárása az újkorban” sorozat hagyományait követi. Az első részben, a bevezetőben kitér a kutatás térbeli és időbeli határaira, ismerteti a forrásokat és a forrásfeltárás módszerét, bemutatja a korabeli angol és skót iskolarendszert, szól az itt megfordult külföldi hallgatókról, majd rátér a magyar peregrináció angliai hagyományaira, ír a peregrináció szerkezeteiről, módozatairól, a pereginusok létszámáról, majd fontos statisztikai elemzéseket közöl.

A kutatás időbeli határait a szerző 1558 és 1789 között határozza meg: I. Erzsébet trónra lépésétől kezdve, amikor is viszonylag jelentős számban és többé-kevésbé folyamatosan járnak magyarok Angliában és Skóciában, a szerző által a kötet szempontjából tetszőlegesnek választott időpontig (nyilván a kora újkor végéig) vizsgálja a magyar peregrinusokat. Bizonyára csak figyelmetlenség, de a kötet címe – a szerző által definiált kutatási időhatárokkal ellentétben – bővebb korszak (1526–1789) bemutatását ígéri.

A kötet igen nagy erénye, hogy ígéretéhez híven, valóban hiánypótló. Bár számos tanulmány jelent meg korábban is magyarok angliai peregrinációjával kapcsolatban, a korszakban angol és skót felsőoktatási intézményeket látogatott (fontos itt a látogatott szó kiemelése, ugyanis a szerző a nem-beiratkozott hallgatókra is kitér két egyetem esetében) magyar diákok teljességre törekvő listáját korábban még nem közölte senki.

A szerző munkáját valóban megnehezíthették a hiányos források, hiszen a peregrináció-kutatás elődlegese forrásai a beiratkozási listák, mivel azonban Angliában csak igen kevesen immatrikuláltak, számos egyéb forrást is át kellett vizsgálnia. Külön érdeme, hogy igen alapos kutatómunkát végzett az egyetemi levéltári források között és így a magyar olvasókat valóban új források anyagával (számadáskönyvek, könyvtári vendégkönyvek stb.) ismertette meg. A nyomtatott források is bőséges szakirodalmat említenek. Itt mégis néhány fontos publikáció hiányára hívhatjuk fel a figyelmet. Bár egyetérthetünk azzal, hogy ha a beiratkozási listák nem közölték a diák pontos származási helyét, korábbi iskoláját, akkor nagyon nehéz a hazai előtanulmányok helyszínét megállapítani, mégis maga a szerző is utal arra, hogy a diákok jelentős számban Sárospatakon, Debrecenben vagy valamelyik erdélyi kollégiumban végezték korábbi tanulmányaikat. Ezért a nyomtatott listára felkerülhettek volna az erdélyi peregrinációt ismertető könyv mellé a pataki és a debreceni kollégiumok diákságának nevét tartalmazó nyomtatott és levéltári források.

A kötet második fele maga a tényleges adattár, ami két angliai, három skóciai egyetem és a londoni Gresham College magyarországi diákjait mutatja be. A diáknévsorok előtt található egy rövid ismertető magukról az intézményekről és magyar kapcsolataikról. Fentebb már volt róla szó, itt mégis újra ki kell emelnünk, mennyire fontos a magyar peregrináció-kutatás szempontjából, hogy az oxfordi és cambridge-i egyetem esetében nem csak a beiratkozott, hanem az egyetemet meglátogató, de be nem iratkozott diákok listáját is közli a szerző. Ismerünk erre példát más nyugat-európai egyetemekről is, hogy egyegy diák beiratkozás nélkül akár még egyetemi ösztöndíjban is részesülhetett, ezért a be nem iratkozottakat sem zárhatjuk ki egy-egy egyetem magyar peregrinusainak köréből.

Az adattár szerkezete a diákok névlistájában is követi a sorozat köteteiben szokásos szerkesztési módot: vagyis a diákok neve, ha ismert születési éve, származási helye, hazai előtanulmányai, külföldi tanulmányai után a megjegyzésben angliai tudományos munkákról, további tanulmányokról ír. A diákok nevét a ma ismert formában közli a szerző, érdemes lett volna – amenynyire az adattár szerkezete megengedi – az eredeti forrásokban fellelhető névváltozatokat is közzétenni. A kötetet végezetül a további kutatást segítő helynévmutató, névmutató, majd egy rövid angol nyelvű összegzés és a tartalomjegyzék zárja.

A kötet magyar diákok angol-skót kora újkori peregrinációjának valóban fontos adatszerű összegzése, ami igen hasznos külföldi és hazai forrásokra épül, így kézikönyvként segítheti történészek, egyháztörténészek, irodalmárok munkáját.

Bozzay Réka