stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.


HEGYI ÁDÁM

A bázeli egyetem ismeretlen magyar vonatkozású egyleveles nyomtatványai[1]

A Bázeli Egyetemi Könyvtár Kézirattárában és a Bázeli Kantoni Levéltárban folytatott kutatások során néhány magyar vonatkozású nyomtatvány is előkerült. Magyarországon valószínűleg azért nem ismerték ezeket a műveket, mert egyleveles kiadványokról van szó, amelyek levéltári- és kézirattári anyagokban maradtak fenn.[2] Mindegyik nyomtatvány az egyetemi kiadványok csoportjába tartozik, amelyek közül – ebben az esetben – meghívók, üdvözlőversek és tézisek tartalmaznak a hungarika-kutatás szempontjából fontos adatokat. A magyar nemzeti bibliográfia készítői is felfigyeltek már arra, hogy az egyetemi élethez kapcsolódó nyomtatott munkák sajátos csoportot képeznek, noha ezek nem minden esetben önálló kiadványok.[3] A Bázelben lévő dokumentumok mindegyike önálló bibliográfiai egység, mivel nem kolligátumokban találhatóak, és saját impresszummal is rendelkeznek.

Bázelben 1730-ig a fokozatot szerzett hallgatók avatási ünnepségére és a professzorok székfoglalójára rendszeresen készítettek nyomtatott meghívókat. Számunkra a diákok fokozatszerzésére készült kiadványok az érdekesek. Ezeken feltüntették a jelöltek és az elnöklő professzor nevét, és az avatásra várók beszédeinek címeit. Tudjuk, hogy az eseményen elnöklő tanárok is szónokoltak, de a meghívókon ezeknek semmilyen nyoma sincsen. Sajnos az elhangzott beszédek nem kerültek sajtó alá, csak néhány szöveg kézirata maradt az utókorra. A meghívó mindig közölte az esemény pontos helyét és idejét, és rendszeresen klasszikus auktorok szentenciái vagy bibliai textusok vezették be a tényleges szöveget.[4] A korban az ilyen meghívók gyakran rövid tanulmányokat is tartalmaztak, amelyek általában a tanár és nem a diák szerzeményei voltak.[5] A Bázelben lévő hungarikumok esetében csak Veresegyházi Tamás nyomtatványában van ilyen.[6]

Bázelben a többi egyetemhez hasonlóan a disszertációk, tézisek formai sajátossága volt, hogy a címlapon, az ajánláson és az értekezésen kívül gratulációkat is tartalmazott. Ezek általában a diáktársak, professzorok által hexameterben írt üdvözlőversek voltak. A gratulációk sokszor önálló kiadványként is megjelentek, Bázelben is találunk erre számos példát.[7] Összesen két hungarikum, Johann Christoph Knogler és Csernátoni Pál egyetemi fokozatszerzésére készült üdvözlőversek sorolhatóak ebbe a csoportba.[8]

Az egyetemi vizsgákra kiadott nyomtatott tézisek, disputációk, disszertációk egyik formai fejlődése volt, hogy maga a tényleges értekezés néhány pontból álló tézisből többlapnyi folyamatos szöveggé alakult át.[9] Annak a hallgatónak, aki Bázelben fokozatot akart szerezni, bonyolult vizsgafolyamatban kellett részt vennie, amelynek egyik része volt a disputáció. Ezeket a disputációkat a legtöbbször kinyomtatták. Ezeknek a 17. században jelentős része csak néhány pontból álló egyleveles tézis volt.[10] Csernátoni Pál tézise is ilyen egyleveles nyomtatvány.[11]

Az újonnan felfedezett hungarikumok nagy része a „Theatrum virtutis et honoris; sive sylloge promotionum academicarum academiae Basiliensis”[12] nevű gyűjteményből származik. Itt disputációkra, avatási ünnepségekre szóló egyleveles meghívók vannak. A Bázelben védett disszertációkról igen jó és megbízható katalógusok állnak a kutató rendelkezésére. A teljesség kedvéért a Bázeli Egyetemi Könyvtár disszertációs katalógusát[13] átnéztük, amelyből kiderült, hogy van még olyan – magyar részről nem regisztrált – egyetemi vizsgára készített értekezés, amely az RMK III körébe tartozik. A korabeli avatási nyilvántartások ehhez képest nem szolgáltak új adatokkal.[14] A bázeli egyházi levéltár „Reformierte in Ungarn 1698–1865”[15] elnevezésű egységében nemcsak levéltári dokumentumokat, hanem egy nyomtatott magyar művet is tárolnak. A következőkben röviden ismertetjük a most felfedezett hungarikumokat.

Johann Christoph Knogler (1630–1698) pozsonyi származású diák 1649-től Strasbourgban, majd 1655 szeptemberétől Bázelben az orvosi karon tanult. Peregrinációja után Trencsénben orvosként dolgozott.[16] Theses inaugurales című téziseit Bázelben védte meg.[17] 1656. február 14-én avatták orvossá.[18] Az alábbi meghívó erre az ünnepségre invitál, amelyet Georg Decker nyomtatott (1. ábra). A Decker-család 1635–1668 között a „typographus academicus” privilégium birtokosa volt.[19] A nyomtatvány szövegéből kiderül, hogy Knogler „Medicus, an solo contactu suo, patientem sanare queat?” címmel előadást is tartott. Knogleren kívül más hallgatót nem említ a szöveg. A professzorok közül Emanuel Stupant, Johann Caspar Bauhint és Peter Falckeisent nevezik meg. Stupan volt az esemény elnöke. Emanuel Stupant (1587–1664) 1613-ban avatták doktorrá. 1620-tól haláláig a Bázeli Egyetem orvosi fakultásán tanított. Tudományos orvosi tevékenységéről keveset tudunk.[20] Johann Caspar Bauhin (1606–1685) szintén orvos volt, Bázelben az anatómia és botanika, majd 1660-tól a gyakorlati orvoslás professzoraként dolgozott,[21] Pápai Páriz Ferencet (1649–1716) is tanította.[22] Peter Falckeisen (1618–1660) orvosi végzettsége ellenére a retorika, 1655-től a matematika professzora volt, 1655/56-ban az egyetem rektori tisztségét is betöltötte.[23]

1. ábra. Johann Christoph Knogler meghívója, 1656


 

Stupan, Emanuel: Afflante itaque divinae benignitatis aura: inclyti senatus apollinei rauracum ex voluntate et edicto Emmanuel Stupanus… Joh. Christophoro Knogler… vitae integrit… comprobavit: ad diem 14. Febr. Mens… invitat, vocat, orat. Proteleum enodandum. Medicus, an solo contactu suo, patientem sanare queat? Peragentur felicibus auspiciis… Petri Falcisii… Joh. Caspari Bauhini…

Basileae Typis Georgi Deckeri 1656. [1] fol. – 2°

Lelőhely: UBB Ki. Ar. G I 7 IV. Band nr. 243.

Csernátoni Pál meghívója 1665-ben készült (2. ábra). A szöveg szerint két diákot, Johann Tonjolát és Csernátoni Pált Christoph Faesch professzor elnöklete alatt október 11-én filozófiai magisterré avattak. Johann Friedrich Burckhardt rektor, valamint Samuel Burckhardt dékán szintén jelen volt az eseményen.

Csernátoni Pál (1633?–1676/1679) Apácai Csere János tanítványa, Bethlen Miklós útitársaként több egyetemen is megfordult. A Bázeli Egyetemre már Bethlen Miklós öccsével, Bethlen Pállal iratkozott be 1665 augusztusában. Peregrinációja után Nagyenyeden lett tanár, Pápai Páriz Ferencet is tanította. Coccejanus és karteziánus nézetei miatt 1673-ban a radnóti zsinaton elmarasztalták.[24] Az ünnepségen „De ideis” címmel tartott előadást. Johann Tonjola (1634–1700) először 1649-ben kezdett el Bázelben tanulni. 1652/53-tól kezdve teológus hallgató. 1665ben a filozófiai kar diákja és egyben az itáliai közösség lelkésze volt.[25] Christoph Faesch (1611–1683) jogi tanulmányok után a logika, majd Bázelban az egyetem első történelem professzora lett.[26] Johann Friedrich Burckhardt (1629–1673) szintén jogi végzettségű volt. 1654-től haláláig az ékesszólás tanáraként tevékenykedett.[27] Samuel Burckhardt (1633–1705) 1659–1683 között logikát tanított. 1667-től kezdve fokozatosan elhatalmasodott rajta elmebaja, emiatt 1683 után visszavonult a közélettől.[28] A fentebb említett Decker-család tagjai közül a meghívót Johann Jakob Decker nyomtatta.

Faesch, Christoph: Benedictum sit nomen domini in aeternum… Non abs re igitur magnificus ordo philosophorum basiliensium… Johanni Toniolae… Paulo Tsernatoni… postquam insignem in omni eruditionis genere,… decrevit. Id authoritate prin cipali, more rituq. majorum collaturus Christophorus Feschius… in D. XI. KL. Octobr… rogat, invitat, vocat. Themata: I. De laudibus urbis Basileae. II. De ideis. Sub auspiciis … Friderici Burcardi… Samuelis Burcardi…

Basileae Typis Joh. Jacobi Deckeri 1665. [1] fol. – 2°

Rother, 1981. 879.

Lelőhely: UBB VB O 11 d p. 141; Ki. Ar. G I 7 Band 5. Nr. 51.

 

2. ábra. Csernátoni Pál meghívója, 1665

 

Az előzőekhez képest Veresegyházi Tamás meghívója más, ugyanis részletesen ismerteti a jelölt életrajzát és rövid tanulmányt is közöl. Tudjuk, hogy Veresegyházi 1674. május 1-jén „De providentia dei” címmel Johann Zwingernél védte meg téziseit.[29] Az újonnan előkerült nyomtatvány alapján bizonyossá vált, hogy 1674. május 12-én avatták doktorrá.[30] Az ünnepségen Johann Zwinger, Lukas Gernler és Johann Rudolph Wettstein elnökölt. A kiadványt Johann Rudolph Genath nyomtatta.

Veresegyházi Tamás (1643–1716) 1665-től Debrecenben, majd Frankfurt an der Oderban és Zürichben tanult. A bázeli teológiára 1674. január 28-án iratkozott be, ahol a fentebb említett tézisein kívül egy üdvözlőverse is megjelent.[31] Peregrinációja után Debrecenben tanított, több helyen lelkészkedett, végül püspöki tisztséget is betöltött.[32] Johann Zwinger (1634–1696) bázeli tanulmányok után Genfben járt egyetemre és teológiából doktorált. A Bázeli Egyetem könyvtárosaként és különböző professzori állásokban dolgozott.[33] Lukas Gernler (1625–1675) bázeli elsőlelkész, és az ótestamentum professzora volt. A református ortodoxia képviselőjeként jelentős szerepe volt a „Formula consensus” létrejöttében.[34] Johann Rudolf Wettstein (1614–1684) 1656-től az újtestamentum professzori állását töltötte be. A „Formula consensus” kritikusa, élete nagy részét ennek a kritikának szentelte.[35] 1668–1709 között az egyetemi nyomdászi címet ténylegesen egyik nyomdász sem birtokolta.[36] Johann Rudolph Genath (1638–1708) bázeli nyomdászcsaládból származott, élete végéig a Rajna-parti városban tevékenykedett.[37] Veresegyházi igyekezett később is kapcsolatot tartani tanáraival, ugyanis a hazaútjáról Gernlernek, Zwingernek és Wettsteinnek közös üdvözlőlevelet küldött.[38] Érdekes, hogy több mint fél évszázaddal később Johann Kaspar Hagenbuch (1700–1763) zürichi tudós könyvtárában is megvolt Veresegyházi disputációja.[39] Sajnos ennek a zürichi példánynak nem sikerült a nyomára bukkannunk.

Zwinger, Johann: Johannes Zwingerus… Non abs re Zach. 1.8. Ecclesia Dei comparatur myrto, in profundo existenti,… Quorum numero jure optimo annumerandus venit vir praesentatissimus, D. Thomas Veres-Egyhazi,… , qui futurus est d. 12. Mensis Maji, ann. hujus 1674… Peragentur haec sacra sub auspiciis reverendorum et clariss. venerandae facultatis antecessorum,… Lucae Gernleri,… Joh. Rodolphi Wetstenii…

Basileae Typis Joh. Rodolphi Genathii [1674]. [1] fol. – 2°

Lelőhely: UBB VB O 11 d p. 447; Ki. Ar. G I 7 5. Band Nr. 547

Pápai Páriz Ferencnek két nyomtatványa is fennmaradt. Az első 1674-ben készült, amely az egyetemen szokásos ünnepi doktoravatásra invitált (3. ábra). Pápait diáktársával, Melchior Süssenbachhal együtt avatták orvosdoktorrá. A nyomtatvány szerint Pápai „De medicinae natalibus et progressu” címmel tartott itt előadást. A második Johann Heinrich Glaser temetésének alkalmából készült (4. ábra). A gyászbeszéd nyomtatott formában is megjelent.[40]

Pápai Páriz Ferenc (1649–1716) peregrinációja során több német egyetemen is megfordult, Bázelben 1673–1674 között tanult, de csak 1675-ben tért haza. Külföldi utazása során naplót vezetett és többek között a fentebb említett Veresegyházi Tamással együtt járt a Bázeli Egyetemre.[41] Ez a két dokumentum nem említ olyan személyeket, akikről ne tudtuk volna, hogy személyes kapcsolatban álltak Pápai Páriz Ferenccel. Melchior Süssenbach (?–?) 1673. május 23-án iratkozott be Bázelben az orvosi karra. 1674. október 14-én védte meg téziseit és október 20-án avatták orvossá. További életéről keveset tudunk: 1708-ban egy disszertációban sziléziai orvosként említették a nevét.[42] Johann Heinrich Glaser (1629–1675) sokkal fontosabb szerepet játszott Pápai életében, hiszen nála tanult és disputált. A Rajnaparti városban ekkor pusztító pestis Glasert is magával ragadta, és Pápai Párizt kérték fel arra, hogy gyászbeszédet tartson a professzor fölött.[43] Glaser orvos volt, a Bázeli Egyetemen kívül Genfben, Heidelbergben és Párizsban tanult. 1667-től az anatómia és botanika oktatását bízták rá. Fontos megemlíteni, hogy kórházi gyakorlatot tartott és sebészetet is tanított a medikusoknak.[44] Nikolaus Passavant (1625–1695) és Johann Caspar Bauhin (1606–1685) szintén szerepelnek mindkét nyomtatványon. Passavant jogászprofesszor volt, 1674/75-ben a rektori tisztséget is betöltötte.[45] Bauhint már Johann Christoph Knogler meghívójánál is említettük, az 1674/75-i tanévben az orvosi kar dékánja volt.[46] Az 1674-i meghívót Veresegyházi Tamáséhoz hasonlóan Johann Rudolph Genath készítette.[47] Nemcsak Genath, hanem a Bertsche-család is gyakran jelentetett meg egyetemi kiadványokat.[48] A Glaser professzor gyászszertartására szóló egyleveles nyomtatvány Jakob Bertsche (1635–1707) sajtójából került ki, aki gyakorlatilag egész életében Bázelben dolgozott.[49]

 

 

3. ábra. Pápai Páriz Ferenc meghívója, 1674

 

 

4. ábra.Pápai Páriz Ferenc meghívója, 1675

 

Glaser, Johann Heinrich: Scilicet Sapientia,… Quando igitur viri praesentissimi, doctissimi… Melchior Süssebach… Franciscus Pariz de Papa,… distinxit… Decreto et jussu ejusdem, divino adspirante numine, autoritate principali, Joanne Henrico Glasero… praemissis eruditis dissertationibus, I. De Mineralibus, an eorum cognitio medico necessaria sit? II. De medicinae natalibus, et progressu, magno suo merito consequentur, Ad quae sacra Asclepiadea, XIII. Kal. Novemb. loco horisque consuetis peragenda, Athenaei nostri antistites, fautores, clientes, qua decet humanitate, invitantur, rogantur… Nicolao Passavantio… rectore. Joanne Casparo Bauhino… decano.

Basileae Typis Joh. Rodolphi Genathii 1674. [1] fol. – 2°

Lelőhely: UBB Ki. Ar. G I 7 5. Band Nr. 313; VB O 11 d p. 277

Pápai Páriz, Ferenc: Franciscus Pariz de Pápa… Monet Thebanae lyrae fidicen Pindarus eleganter,… sacrat… Joh. Henrico Glasero… oporteat… Donec tandem… extremum Salis nimbosi portum anno aerae Christianae 1675. die 5. Febr. ovans adorat;… ad diem 15. Martiii, qua haec sacra parentalia, Deo volente, peragentur in aestiva medicorum aula, hora 10. matutina… Nicolao Passavant,… Joh. Casparo Bauhino…

Basileae literis Jacobi Bertschii [1675]. [1] fol. – 2°

Lelőhely: UBB VB O 11 g p. 459; Ki. Ar. G I 7 5. Band Nr. 315.

Komáromi János Pétert több diáktársával egyszerre avatták orvossá (5. ábra). A meghívó szerint Theodor Zwinger elnöklete alatt Johann Adam Kulm, Elias Hoppe, Johann Kupferschmid, Johann Franz Nicolas Faber és Komáromi János Péter 1715. június 13-án kapta meg a doktori címet. Az eseményen Johann Jakob Battier és Emanuel Koenig is jelen volt.

Komáromi János Péter (1692–1761) Sopronban született. 1713-tól Strasbourgban, 1715. április 30-tól Bázelben az orvosi karon tanult. Doktori disszertációját a soproni borról írta, amelyet nyilvánosan 1715. június 8-án védett meg. Tanulmányai befejezése után Győrben és Kőszegen orvosként dolgozott, végül Vas vármegye főorvosa lett.[50] Johann Adam Kulm (1689–1745) Halleban, majd Bázelben járt egyetemre, svájci tartózkodása után Danzigban városi orvosként dolgozott.[51]

5. ábra. Komáromi János Péter meghívója, 1715

 

Elias Hoppe (1692?–?) 1711-ben Jénában, majd 1715-ben Bázelben iratkozott be az orvosi karra. Leidenben is hallgatott órákat.[52] Johann Kupferschmid (1691–1751) szintén Komáromival egyidőben járt egyetemre, később Burgdorfban majd Solothurnban orvosként dolgozott. Pályáját Párizsban fejezte be.[53] Johann Franz Nicolas Faber (?–?) életéről keveset tudunk. Freiburgban és Bázelben is az orvosi fakultás hallgatója volt.[54] Theodor Zwinger (1658–1724) híres orvos volt. A Bázeli Egyetemen 1684-től különböző professzori állásokat töltött be, de csak 1703-ban kapott katedrát az orvosi karon. Termékeny szerző volt: többek között gyermekorvosi tankönyvet és orvoslástörténeti munkákat írt.[55] A Kárpát-medencéből Komáromin kívül Pápai Páriz Ferenc és Teleki Pál is kapcsolatban állt vele.[56] Johann Jakob Battier (1664–1720) jogász volt. 1714/15-ben az egyetem rektori tisztségét töltötte be.[57] Emanuel Koenig (1658–1731) orvosként végzett. Sokáig a görög nyelv professzoraként dolgozott, majd 1711-től orvosprofesszor lett.[58] A meghívót Friedrich Lüdin (1687–1720) nyomtatta. Lüdin 1709-től kezdve használta a „typographus academicus” címet.[59]

Zwinger, Theodor: Cum vera laus spectatae tantum virtuti debeatur et publice expediat… viros juvenes… Johannem Adamum Kulmum… Eliam Hoppium… Johannem Kupfferschmid… Johannem Franciscum Nicolaum Fabrum… Johannem Petrum Komaromy… judicavit quibus primo quidem speciatim ei qui medium inter coeteros locum possidet doctura chirurgiae… conferretur actum proin academicae hujus promotionis inauguralem ex collegii medici decreto Theodorus Zuingerus… ad. d. XIII. Jun. ann. 1715… Themata candidatorum, I. De jusculis. II. De piscibus. III. De carnibus et de diaeta sauciatorum. IV. De fructibus horaeis. V. De potu… Joh. Jacobo Battierio… decano… Emanuele Koenig med. theoret. prof…

Basileae Typis Friderici Ludii 1715. [1] fol. – 2°

Lelőhely: UBB VB O 11 f p. 157; Ki. Ar. G I 7 7. Band Nr. 113.

A meghívókon kívül előkerültek más kiadványok is: egyetemi vizsgák alkalmából készült üdvözlőversek és egyleveles tézisek. Az alábbiakban időrendi sorrendben fogjuk ezeket ismertetni.

A Johann Christoph Knogler doktorrá avatására készült meghívót már fentebb ismertettük. Az ünnep alkalmából Knogler diáktársai köszöntőversekkel üdvözölték barátjukat (6. ábra). A szerzők között egy hungarus sincs: Tobias Baumgartner orvostanhallgató, Jakob Rüdin lelkészjelölt, Johann Tonjola és egy V. S. monogrammal jelölt személy. Baumgartner (1634–1690) St. Gallenből származott, Knoglerhez hasonlóan szintén orvosnak tanult. Az egyetem elvégzése után szülővárosa vezetésében is részt vett.[60] Rüdin (1633–1689) 1646-ban iratkozott be a Bázeli Egyetemre, ahol teológiát tanult. Lelkészként sosem dolgozott, 1669-ban a retorika professzora lett.[61] Tonjola azonos azzal a személlyel, aki Csernátoni Pállal együtt szerezte meg a magisteri címet.[62] A V. S. monogramot nem sikerült feloldani. A köszöntőt Georg Decker nyomtatta.[63]

 


6. ábra. Johann Christoph Knoglert üdvözlő versek, 1656

 

Prosperis successibus gloriae literariae honoribus doctoralibus… Joh. Christophori Knogleri… a’ promotore… Emmanuele Stupano… congratulantur applaudunt amici.

Basileae Typis Georgii Deckeri [1656?]. [8] p. – 8°

Lelőhely: UBB Ki. Ar. H III 55. Nr. 13.

Csernátoni Pál 1665. szeptember 21-én a magisteri cím elnyeréséért védte meg téziseit (7. ábra). Az egyleveles nyomtatványon 11 tétel szerepel. Ezt a kiadványt is az egyetemi nyomdász, Johann Jakob Decker nyomtatta.[64] Más személyt nem tüntetnek fel rajta, ezért csak az avatásra készült meghívóból valószínűsíthető, hogy Christoph Faesch elnökletével disputált (2. ábra).

Csernátoni Pál: Theses philosophicae, quas occasione laureae magisterialis capessandae… in inclyta universitate Basileensi annuentes veritatis indagandae studio, Dei praesidio et ductu fretus proponet Paulus Tsernatoni Transylvanus, die 19. Septemb. MDCLXV. hora 9. loco consueto.

Basileae typis Joh. Jacobi Deckeri [1665]. [1] fol. – 2°

RMK III: –, Rother, 1981: p. 403.

Lelőhely: UBB Ki. Ar. H III 40. Nr. 33.; Fr-Gr. D III 2 Nr. 17; VB O 12 c Nr. 37.

Korábban már volt szó arról, hogy Johann Tonjolát és Csernátoni Pált Christoph Faesch professzor elnöklete alatt 1665. október 11-én magisterré avatták (2. ábra). Erre az alkalomra egy görög nyelvű köszöntővers is megjelent, amelynek Sebastian Faesch volt a szerzője (8. ábra). Sebastian Faesch (1647–1712) – Christoph Faesch fia – szintén a bázeli egyetemen tanult, 1664-ben szerezte meg a magisteri címet. 1667–1669 között beutazta Franciaországot és Angliát, 1678-ban Itáliát. 1681–1706 között Bázelben jogászprofesszorként tanított.[65] Csernátoni téziseihez és meghívójához hasonlóan ezt a kiadványt is Johann Jakob Decker nyomtatta.[66]

 

 


7. ábra. Csernátoni Pál tézisei, 1665

 

 

 

8. ábra. Köszöntővers Csernátoni Pál tiszteletére, 1665

 

 

 

Faesch, Sebastian: Τοις κατ αξαν λαβουσι τας προς την φιλοσοφιαν μεγιστας τιμας… Κω. Ιωαννη τω Τονιωλα, Ραιτω, και… Κω. Παυλω τω Τσερνατωνι Παιοδακω… συγχαιρει Σεβαστιανος ο Φεσχιος…

[Basel] Johan Jakob Decker 1665. [2] fol. – 8º

Lelőhely: UBB Ki. Ar. H III 60. Nr. 50.

A kézirattári és levéltári kutatások során olyan nyomtatvány is előkerült, amely nem kapcsolódik az egyetemi kiadványokhoz. Mivel ez szintén ismeretlen hungarikum, rövid leírását közöljük.

A Bázeli Kantoni Levéltárban külön fondba gyűjtötték a magyarországi reformátusokkal kapcsolatos iratokat. Itt a Helmstadtban élő báró Vörös Istvánnal (1719–?) kapcsolatban több dokumentumot is találunk az 1758–1770 közötti évekből. Ezek között egy nyomtatott munka is megmaradt, amelyben Vörös köszönti támogatóját, Johanna Elisabeth hercegnőt (9. ábra). Johanna Elisabeth (1712–1760) hercegnő Christian August (1690–1747) anhalti herceg felesége volt.[67] Vörös életéről keveset tudunk: Vörösváron református családban született: apja báró Vörös János Zsigmond, édesanyja Bethlen Anna Erzsébet Zsuzsanna. Svájcban – Teleki József segítségével – Johann Wilhelm Meyer schaffhauseni elsőlelkésszel állt kapcsolatban. A Bázelben lévő iratok szerint többször fordult segítségért a bázeli egyházhoz.[68]

Vörös István: An dem höchsten Geburtsfest der durchlauchtigsten Fürstinn und Frauen, Frauen Johanne Elisabeth… Meiner gnädigsten Herzoginn und Frauen überreichet ebrfurchtsvoll gegenwärtige Schrift Stephan Freyherr von Vörös aus dem Königreich Ungarn.

Helmstädt Michael Günther Leuckart [1755]. 12 p. – 8°

RMK III/XVIII: –, Petrik: –

Lelőhely: STAB Kirchenarchiv R 3.

A kézirattári és levéltári kutatások során a bázeli egyetemnek más magyar vonatkozású egyleveles nyomtatványa nem került elő. Természetesen elképzelhető, hogy az egykori bázeli professzorok hagyatékában is vannak még ismeretlen hungarikumok, gondoljunk csak Jakob Christoph Becknek a Károli-biblia bázeli kiadásaiban betöltött szerepére.[69] Ez viszont egy következő kutatás feladata lehet.

 

 

9. ábra. Báró Vörös István kiadványa, 1755

 

 

 

 

 

 

 

ÁDÁM HEGYI

Les imprimés d’une feuille de l’Université de Bâle relatifs à la Hongrie jusqu’ici inconnus

A l’occasion des recherches poursuivies au Département des Manuscrits de la Bibliothèque Universitaire de Bâle et aux Archives Cantonales de Bâle, quelques imprimés relatifs à la Hongrie sont également retrouvés. Ce sont des feuilles volantes à une feuille, conservées dans des fonds d’archive et de manuscrit. Tous les imprimés appartiennent aux publications universitaires, parmi lesquels – dans le cas donné – les invitations, les poèmes de félicitation et les thèses de doctorat contiennent des données importantes pour la recherche des hungaricas.

Jusqu’en 1730, aux festivités des étudiants ayant acquis des grades universitaires et à l’occasion des discours inauguraux des professeurs, des invitations en forme imprimée ont été régulièrement parues. Dans la plupart c’est le type actuellement retrouvé, notamment les suivants, les invitations de Johann Christoph Knogler (1656), de Pál Csernátoni (1665), de Tamás Veresegyházi (1674), de Ferenc Pápai Páriz (1674 et 1675) et de János Péter Komáromi (1715).

Semblablement aux autres universités, à Bâle également, les disserations et les thèses, en plus de la page de titre, de l’épître dédicatoire et de la dissertation, contenaient des félicitations également. C’étaient généralement des poèmes de félicitations écrits par les amis, par d’autres étudiants ou par les professeurs, souvent en forme de hexamètres. Les félicitations ont été souvent parus indépendamment. En somme deux pièces, les poèmes de félicitations dédiés à Johann Christoph Knogler (1636), et à Pál Csernátoni (1665), à l’occasion de leur disputations, peuvent être insérées dans cette catégorie.

L’étudiant qui voulait acquérir un grade universitaire devait poursuivre un cours d’examen assez complexe, dont une partie était la disputation publique. Ces disputations dans la majorité des cas ont été imprimées, au 17e siècle cela ne signifiait souvent que quelques thèses sur une seule feuille. Les thèses de doctorat de Pál Csernátoni (1665) sont également parus sous cette forme.

 

 



[1] Munkámat a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatta.

[2] Vö.: OSzK Irattár, 2218/I/2006, Pojjákné Vásárhelyi Judit: Magyarországi szerzők 1801 előtt nyomtatott munkái Baselben. Klebelsberg ösztöndíj 2006.

[3] Dörnyei Sándor: Egy kis hungarika-csokor. In: Fata libelli. A nyolcvanéves Borsa Gedeon köszöntésére írták barátai és tanítványai. Szerk. P. Vásárhelyi Judit. Bp. 2003. 321, 323 (Továbbiakban: Dörnyei: i. h. 2003).

[4] Rother, Wolfgang: Die Philosophie an der Universität Basel im 17. Jahrhundert. Quellen und Analysen. Zürich, 1981. (disszertáció) 51, 786–787. (Továbbiakban: Rother: i. m. 1981). Staehelin, Andreas: Geschichte der Universität Basel 1632–1818. Basel, 1957. 167, 169–170. (Továbbiakban: Staehelin: i. m. 1957).

0[5] Dörnyei: i. h. 2003. 321–322.

0[6] Universitätsbibliothek Basel (Továbbiakban: UBB), VB O 11 d p. 447; Ki. Ar. G I 7 5. Band Nr. 547

0[7] Rother: i. m. 1981. 324–325; Staehelin: i. m. 1957. 164. Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. III. Bp. 1896–1898. (Továbbiakban: RMK) RMK III 2647; RMK III 2649, stb.

0[8] UBB Ki. Ar. H III 55. Nr. 13.; Ki. Ar. H III 60. Nr. 50.

0[9] Szabó Béla: Előtanulmány a magyarországi joghallgatók külföldi egyetemeken a XVI–XVIII. században készített disputációinak (disszertációinak) elemzéséhez. = Publicationes Universitatis Miskolciensis. Sectio juridica et politica. 8. Miskolc. 1993. 92, 95–96.

[10] Rother: i. m. 1981. 338–339. Staehelin: i. m. 1957. 158, 163.

[11] UBB Ki. Ar. H III 40. Nr. 33.; Fr-Gr. D III 2 Nr. 17; VB O 12 c Nr. 37.

[12] UBB Ki. Ar. G I 7, Theatrum virtutis et honoris; sive sylloge promotionum academicarum academiae basiliensis; UBB, VB O 11 a-g, Theatrum virtutis et honoris; sive sylloge promotionum academicarum academiae basiliensis.

[13] UBB Dissertationenkatalog bis 1980,  http://ub-ak.ub.unibas.ch/de/engine/alpha/searchform.asp?KatalogID=2, (2007. november 3.); Részben nyomtatott katalógusok is rendelkezésre állnak: Husner, Fritz: Verzeichnis der Basler medizinischen Universitätsschriften von 1575–1829. Basel, 1942. Deanovic, Dubravka: Basler anatomische Dissertationen 1578–1800. Basel, 1990. (szakdolgozat). Burri, Cäcilia: Zahnmedizinische Themen in den lateinischen Disputationen der medizinischen Fakultät zu Basel 1575–1829. Zürich, 1992. (szakdolgozat) 23–26. Mommsen, Karl: Katalog der Basler juristischen Disputationen 1558–1818, aus dem Nachlaß hrsg. von W. Kundert, Frankfurt am Main, 1978. Rother: i. m. 1981. 331–451, 786–896.

[14] Vö.: UBB Mscr. Ki. Ar. 166, Basel, Universität, Verzeichnis der Dissertationen, (Catalogi Dissertationum) 1657–1766. UBB Mscr. Ki. Ar. 91, Basel, Universität, Dissertationen-Verzeichnisse 1520–1796. UBB Mscr. Ki. Ar. 93, Catalogus Dissertationum 1520–1796. UBB Mscr. AN II. 7, Promotionsmatrikel. UBB Mscr. A λ II.27a, Index dissertationum Basiliensium XVI–1760. Staatsarchiv Basel-Stadt (Tovabbiakban: STAB), Universitätsarchiv AA 9, Theses, Dissertationes, Observationes, etc. 1608–1805. STAB Universitätsarchiv O 5, Disputationes theologicae (Verzeichnis der Disputationen; darin Lucas Gernler u. a., Syllabus conrtoversiarum religionis…, 1632), 1699–19. Jh. STAB Universitätsarchiv I 17, Akten betreffend den Universitätsbuchdrucker 1665–1960.

[15] STAB Kirchenarchiv R 3, Reformierte in Ungarn 1698–1865.

[16] Wix Györgyné: Régi magyarországi szerzők. I. A kezdetektől 1700-ig. Bp. 2008. 437. (Továbbiakban: RMSZ). Hegyi Ádám: Magyarországi diákok svájci egyetemeken és akadémiákon 1526–1788. Bp. 2003. Nr. 45. (Továbbiakban: Hegyi: i. m. 2003).

[17] RMK III 1925.

[18] Wackernagel, Hans Georg (hrsg.): Die Matrikel der Universität Basel. Basel, 1951–1980. Band 3. 510, (Továbbiakban: MUB).

[19] Bonjour, Edgar: Die Universität Basel von den Anfängen bis zur Gegenwart. Basel, 1971. 282. Staehelin: i. m. 1957. 50.

[20] Burckhardt, Albrecht: Geschichte der Medizinischen Fakultät zu Basel. Basel, 1917. 169–170. (Továbbiakban: Burckhardt: i. m. 1917).

[21] Burckhardt: i. m. 1917. 170–171.

[22] Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamnak és másoknak. Szerk. Nagy Géza. Bukarest, 1977. 29, 31. (Továbbiakban: Pápai Páriz: i. m. 1977)

[23] Staehelin: i. m. 1957. 568, 595.

[24] Hegyi: i. m. 2003, Nr. 51. RMSZ 160. Kőszeghy Péter (főszerk.): Magyar művelődéstörténeti lexikon. II. Bp. 2004. 135.

[25] MUB III, 460, 588. Gauss, Karl: Basilea reformata. Basel, 1930. 153.

[26] Staehelin: i. m. 1957. 568.

[27] Staehelin: i. m. 1957. 566.

[28] Staehelin: i. m. 1957. 567.

[29] RMK III 2648; MUB, Band IV. Nr. 519.; Pápai Páriz: i. m. 1977. 156.

[30] Vö. MUB, Band IV. Nr. 519.

[31] RMK III 2647.

[32] Baráth Béla Levente: Adattár Martonfalvi György peregrinus diákjairól. Debrecen, 2001. 76.; Hegyi: i. m. 2003. Nr. 58.

[33] Staehelin: i. m. 1957. 549.

[34] Geiger, Max: Die Basler Kirche und Theologie im Zeitalter der Hochorthodoxie. Biel, 1952. 99–139. (Továbbiakban: Geiger: i. m. 1952) Staehelin: i. m. 1957. 547.

[35] Geiger: i. m. 1952. 251–350. Staehelin: i. m. 1957. 548–549.

[36] Thommen, Rudolf: Zensur an der Universität Basel bis 1799. = Basler Jahrbuch 1944. 62.

[37] UBB Mscr. Fr-Gr V. 10. Beck, Jakob Christoph: Verzeichnis der Basler Buchdrucker; Kopie von Johannes Schweighauser (1738 bis 1806). 98. (Továbbiakban: Beck).

[38] UBB Mscr. Fr-Gr. II. 20. Nr. 206, Veresegyházi Tamás levele Lukas Gernlernek, Johann Rudolf Wettsteinek és Johann Zwingernek. Boroszló, 1674. július 11/21.

[39] „Zwingerus, Ioh. Resp. Thomas Veres-Egyhazi, Vngarus, Doctoratus Theol. Cand. de Providentia, Dei. Bas. 1674.” Zentralbibliothek Zürich, Ms. C 361, fol. 95r, Bibliotheca Hagenbuchii s. theol. Professoris anno MDCCLVIII mense Novembri enumerata. Vö.: RMK III 2648.

[40] RMK III 2683.

[41] Pápai Páriz: i. m. 1977. 47.

[42] MUB, Band IV. Nr. 460. Pápai Páriz: i. m. 1977. 38. 69. lábj.

[43] Pápai Páriz: i. m. 1977. 29, 31, 766.

[44] Burckhardt: i. m. 1917. 185–186.

[45] Staehelin: i. m. 1957. 554, 595.

[46] Staehelin: i. m. 1957. 610; vö. 21. lábjegyzet.

[47] Vö.: 37. lábjegyzet.

[48] Staehelin: i. m. 1957. 50.

[49] Beck: i. m. 99.

[50] Hegyi: i. m. 2003, nr. 65. MUB Band. IV., Nr. 2614.

[51] MUB Band. IV., Nr. 2613.

[52] MUB Band. IV., Nr. 2608.

[53] MUB Band. IV., Nr. 2553.

[54] MUB Band. IV., Nr. 2531.

[55] Burckhardt: i. m. 1917. 195–204.

[56] UBB, Mscr. Fr-Gr. I. 17. fol. 57. Pápai Páriz Ferenc levele Theodor Zwingernek, Nagyenyed, 1701. május 22. Inscriptiones Alborum Amicorum, http://susu.cs.jgytf.u-szeged.hu/~latzkovits/, Nr. 1707. Font Zsuzsa (összeáll.): Teleki Pál külföldi tanulmányútja. Szeged, 1989. 332.

[57] Staehelin: i. m. 1957. 550, 596.

[58] Burckhardt: i. m. 1917. 204–205.

[59] Staehelin: i. m. 1957. 50.

[60] MUB Band. III., 474, 769.

[61] Staehelin: i. m. 1957. 575.

[62] Vö. 25. lábjegyzet.

[63] Vö. 19. lábjegyzet.

[64] Vö. 19. lábjegyzet.

[65] Staehelin: i. m. 1957. 553.

[66] Vö. 19. lábjegyzet.

[67] Neue deutsche Biographie. 20. Berlin, 1987. 226.

[68] STAB, Kirchenarchiv R 3, Reformierte in Ungarn 1758–1770; Tolnai Gábor (összeáll.): Egy erdélyi gróf a felvilágosult Európában. Teleki József utazásai 1759–1761. Bp. 1987. 71, 91, 226.

[69] Bernhard, Jan-Andrea: Die Basler Ausgabe der Károli-Bibel von 1751. Anlass für eine zeitweilige Verstimmung zwischen Debrecen und Basel. = Ungarnjahrbuch (megjelenés alatt).


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   


Figyelem! Nem nyomdahű változat. Tudományos célú felhasználáshoz ajánlatos összevetni a nyomtatott kiadással.