Magyar Könyvszemle   117. évf. 2001. 3.szám Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Fehér Katalin: Sajtó és nevelés a felvilágosodás kori Magyarországon. Bp. 2001. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 270 l., 31 t.

A magyar felvilágosodás kora sajtójának vizsgálata Szinnyei Józseftől kezdve viszonylag előtérbe helyezett témája volt a nálunk egyébként sokáig stagnáló sajtótörténeti kutatásoknak. Az ő első ilyen tárgyú publikációjának megjelenésétől (1865) kezdve eltelt csaknem másfél évszázad alatt számos cikk és tanulmány jelent meg e tárgyban; az utóbbi évtizedekben pedig több összefoglaló mű is készült e korszak hírlap- és folyóiratirodalmáról. E feldolgozások főleg sajtótörténeti szempontúak voltak; a lapok gazdag és sokrétű tartalmának a feltárására e keretekben nem kerülhetett sor. Mintha nálunk túl sokáig tartott volna az az időszak, amikor a sajtó forrásszerepét nem méltányolták eléggé. [386Pedig ez a negligáló nézet Európában már a századforduló táján aktualitását vesztette: ennek nyomán a 19. század végétől kezdve a nyugati szakirodalom a korabeli sajtó gazdag forrásanyaga felé is fordította figyelmét.

Erre utal Fehér Katalin is könyve bevezető fejezetében, különös tekintettel e lapok neveléstörténeti szempontból fontos cikkeire, közleményeire. Mert ha valaha, e korban különösen sokat foglakoztak a nevelés kérdéseivel, amikor a felvilágosodás eszméi nyomán a nevelésnek alapvető fontosságot tulajdonítottak. Ennek következtében a sajtó is bőven ontotta az ezzel kapcsolatos írásokat.

A szerző helyesen ismerte fel e cikkek, tanulmányok jelentőségét a magyar neveléstörténet teljesebb és hitelesebb feltárása szempontjából. Szinte általános szabály, hogy az új eszmék először mindig a sajtóban jelentkeznek, könyvek formájában csak később publikálják őket. Így már abból a szempontból is fontos e hírlap- és folyóiratbeli források feltárása, hogy a felvilágosodás kori új nevelési eszmék és az ennek nyomán kialakuló nevelési gyakorlat legelső hazai jelentkezéseiről pontosabb ismereteink legyenek.

A kötet kilenc fejezetben tárja fel a korabeli sajtóban található pedagógiai vonatkozású témákat. Az első fejezet az első magyar újságokban és folyóiratokban olvasható elméleti jellegű írásokat elemzi. A későbbiek során olvashatunk Pestalozzi nevelési eszméinek magyarországi visszhangjáról, azokról a véleményekről, amelyek II. József oktatáspolitikai intézkedéseit kísérték. Külön fejezetben foglakozik a szerző két, a korszakban keletkezett és európai rangra emelkedett hazai oktatási intézmény (a Festetics György által 1798-ban alapított keszthelyi Georgikon, és a Tessedik Sámuel nevével fémjelzett szarvasi iskola) életével és működésével az egykorú sajtóközlemények tükrében. A további fejezetek a leánynevelés helyzetének, a tankönyvek és gyermekkönyvek keletkezés- és kiadástörténetének, az első irodalmi diáktársaságok megalakulásának és működésének sajtóvisszhangjáról szólnak.

Fehér Katalin kutatásai során talán aprónak látszó, de olykor mégis jelentős adatok kerültek felszínre a korabeli hírlapokból és folyóiratokból, amelyek mindeddig ismeretlenek voltak, és amelyek kiegészíthetik, módosíthatják, árnyalhatják a korábban kialakult képet, hozzájárulva a magyarországi nevelés felvilágosodás kori története pontosabb megismeréséhez.

A kötet, amely mintegy 30 képpel is illusztrálja az érdekes tartalmat, mégsem csak a neveléstörténet számára jelent új eredményeket, hanem a művelődés-, az eszme- és a sajtótörténet szempontjából is sok érdekességgel, újdonsággal szolgál. Mert a kor viszonylag feltárt sajtótörténete mint láttuk, nem terjeszkedhetett ki a lapok részletes tartalmi ismertetésére, de ugyanakkor ennek megtörténte mégis gazdagítja a sajtónkról alkotott képet is. A magyar felvilágosodás korszaka sajtójának ilyen tartalmi jellegű feldolgozását remélhetőleg folytatni fogja a szerző a reformkor lapjaival kapcsolatban is.

Kókay György