Magyar Könyvszemle   116. évf. 2000. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Heltai Nándor: „Örökre ide fészkelem magam.” Az első kecskeméti könyv- és lapnyomtató Szilády Károly. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft., 2000. 100 l.

„A könyvnyomtató szó még a koporsóról se maradjon le” – írja végrendeletében Szilády Károly, aki a nyomdász- és kiadói munkát valóban hivatásnak tekintette.

[531Ezt a hivatás- és irodalomszeretetet emeli ki róla írt tanulmánykötetében Heltai Nándor. A könyv címlapjáról a markáns arcú, egyenes tekintetű nyomdaalapító, Barabás Miklós festményéről néz ránk, majd végigolvasva a könyvet feltárul előttünk gazdag életpályája és megismerkedhetünk „alkotásaival” is. Érdekes és jól elrendezett illusztrációs anyag nyújt ehhez segítséget. Heltai Nándor, a „szakmabeli” és könyvszerető szimpátiájával, meleg hangon bontja ki előttünk az első kecskeméti könyvnyomdász sikerekben gazdag, de kudarcokat sem nélkülöző életét, akit Kecskemét városa az idén emléktáblával is megtisztelt.

A reformkor egyik tennivágyó embere volt, „polgár” – ahogy egy szóval jellemzi Heltai – tehát szorgos, munkálkodó hazafi. A nyomdaalapítás napja 1841. július 1. esemény volt a város történetében, hiszen a szellemi élet fellendülését hozta magával, rangot adott az alföldi városnak, ahol már állt a piarista iskola és a református kollégium. A kultúra új képviselőjét örömmel fogadták. Debreceni tanulmányai után, nagyothallása miatt nem folytathatta a családi hagyományt (református lelkészséget), ezért Bécsbe küldték szülei, hogy kitanulja a nyomdászmesterséget. Marasztalták is a császárvárosban, de inkább hazahozta tapasztalatait és tudását.

Pesten Trattnernél dolgozott, majd önálló nyomdát szeretett volna, de nem kapott rá engedélyt, így egy ideig a pápai református főiskolával kötött szerződést. Végül József nádor közbenjárására megkapta a várva-várt engedélyt Kecskemétre. Nyolc évig várt arra, hogy önálló legyen. Kecskemét előkelőségei és lakói ünnepséggel fogadták, megcsodálták Prágából és Bécsből hozatott gépeit, a „műhelyt”, ahol rögtön egy emléklapot is nyomtattak a nagy esemény tiszteletére.

A tekintélyes Athenaeum többször is hírt adott a Szilády-nyomda szép könyveiről, Toldy Ferenc különösen pártolta és méltatta ízléses kiadványait, s tankönyveit külön is kiemelte. Műhelyének Pestre költöztetését is támogatta, de ehhez még az akadémiai ajánlás sem volt elég a versenytársak ellenében. Szilády Kecskeméten maradt. A Regélő 1844. februári felmérése szerint minden 20. könyv nála látott napvilágot hazánkban. Felesége halála után végleg itt maradt az alföldi városban, házat vett és ezáltal „teljes jogú” kecskeméti polgárrá vált. Részt vett a könyvek terjesztésében is, hiszen nem volt még könyvkereskedés a városban. 1846-ban megnyitott könyvüzletét azonban a csekély érdeklődés miatt – a lakosság egyharmada nem tudott olvasni – be kellett zárni. Könyvkiadással is foglalkozott, szinte az összes korabeli pesti és európai nyomdával levelezésben állt.

A Szilády-nyomda kivette részét a márciusi eseményekből is, Petőfi „Nemzeti Dal”-át, majd a „Mit kíván a magyar nemzet” c. röpiratot itt sokszorosították. Leveleiben írottakat a forradalom helyi eseményeiről Heltai forrásértékűnek tartja. Az önkényuralom kezdetén szinte megállt az élet a Szilády-nyomdában is és csak igen lassan élénkült meg újra. Kiadta Cervantes Don Quijote c. művét, majd V. Hugo, Goldsmith, Szophoklész, Phaedrus egy-egy művének magyar fordítását és a Bánk bánt, ezekkel a munkákkal irodalmi körökben is elismerést aratott.

Nevéhez fűződik a Kecskeméti Lapok c. hetilap nyomtatása is. A leghíresebb költők Kazinczy, Arany, Tompa néhány műve is a kecskeméti nyomdából került az olvasók kezébe, igényes és szép kivitelben. A magyar irodalom mindig szívügye volt.

Kitűnő szakember lévén minden újítást figyelemmel kísért és a legjobb minőségű anyagokkal dolgozott, munkatársait is megválogatta. Megpróbálkozott a nyomdai szakkifejezések magyarításával és szerkesztett egy Könyvnyomdászati Műszótárt, amelyet bírálatra elküldött Toldy Ferencnek.

Heltai Nándor így jellemzi: „… munkáját szenvedéllyel szerető, tudását folyamatosan gyarapító, pontos…kitartó, kálvinista hitéhez szívből ragaszkodó ember…” Családját szerette és fiait sok jó tanáccsal segítette, üzleti ügyeibe is bevonta. Felesége után nagyobbik fiát is elvesztette, mielőtt átadhatta volna neki az üzemet. Nagy családjából 3 fia és 2 lánya [532maradt. Nyomdája jelentette a legnagyobb gondot számára, szerette volna, ha továbbra is a család tulajdonában marad. „A kecskeméti nyomdát Szilády nevétől soha megfosztani ne engedjék” – búcsúzott 1871 májusában. Fia, majd unokája vezette a nyomdát 1883-ig, azután el kellett adniuk.

Könyve végén Heltai Nándor örömmel nyugtázza, hogy a régi üzem ismét felvette alapítója nevét és ezt a könyvet már itt nyomtathatták.

Muth Ágota Gizella