Magyar Könyvszemle   116. évf. 2000. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Bibliographie. Lieferbare ungarische Bücher. Hrsg. Von Christine Schlosser. Bp. Corvina Kiadó, 1999. 111 l.

A magyar irodalom iránt érdeklődő német olvasó számára hasznos kis kiadvány jelent meg a Frankfurti Könyvvásár alkalmából az elmúlt évben, a kereskedelemben forgalomban lévő, német nyelvre fordított magyar művek jegyzéke. A kötet összeállítója, a magyar irodalom évek óta lelkes terjesztője, a Berlinben élő Christine Schlosser.

A szerzők fotóival illusztrált könyvecske a magyar írókról és költőkről minden esetben rövid életrajzot és méltatást is közöl.

A bevezetésben Christine Schlosser kitér arra, hogy a magyar irodalom a 19. század eleje óta többé kevésbé jelen van a német könyvpiacon. A magyar nyelv sajátos helyzete miatt azonban ez nem volt mindig könnyű. Most az adott alkalmat a magyar irodalom népszerűsítésére, hogy az 1999. évi frankfurti könyvvásár díszvendége Magyarország volt. A bibliográfia első részében a művek a szerzők nevének alfabetikus sorrendjében követik egymást, az összeállításhoz a német nemzeti bibliográfia „Verzeichnis Lieferbarer Bücher” című sorozata, könyvkatalógusok, illetve a kiadóktól származó információk nyújtottak segítséget. A szerzőkről szóló egyéb tudnivalók az ide vonatkozó lexikonokból, bibliográfiákból, irodalomtörténetekből és könyvismertetésekből származnak. A következő részt antológiák képezik (felsorolva az egyes kötetekben szereplő minden szerzőt), majd egy meseköteteket tartalmazó kis csoport következik, ezt követi a gyermek- és ifjúsági irodalom. A mutató a szerzői névmutatót, a műfordítói és a kiadói mutatót tartalmazza. A kötetet egy függelék zárja, amelyben a németül és egyéb más nyelveken publikáló magyar származású szerzők művei szerepelnek, valamint a magyarországi német irodalom alkotói. A kötet összeállítója külön felhívja a figyelmet, hogy George Tabori és Ephraim Kishon nem kerültek felvételre a bibliográfiába, mert műveik felsorolása a bibliográfia kereteit szétfeszítette volna.

Ha összevetjük az élő és a már halott szerzők szereplését a kötetben, arra a megállapításra juthatunk, hogy az élő szerzők száma jóval meghaladja a többségében már klasszikusnak számító halott szerzőkét. Míg például Jókai Mór életében szinte minden művét lefordították németre, ma egyetlen műve, nem is a legnépszerűbb (A két Trenck) kapható német fordításban. Petőfi Sándor, akiről elterjedt a köztudatban, hogy a világon mindenhol ismerik, és akit valóban rengeteget fordítottak németre különböző korszakokban, is hasonló sorsra jutott. Egyetlen verseskötete és a Nemzeti Dal Susanna Gahse esszéjével együtt megjelentetett fordítása képviseli a kötetben. Bár lehet, hogy ez csak a 19. századi magyar irodalomra vonatkozik, hiszen Ady Endre és Kosztolányi Dezső is 3–4 fordításkötettel szerepel. Míg a ma élő, és német nyelvterületen amúgy is jól ismert, számos német kitüntetéssel díjazott Esterházy Péter, Konrád György, Kertész Imre és Nádas Péter népszerűségét a frankfurti könyvvásár csak fokozta, ők 6–9 művel a legnépszerűbb magyar írók.

Ez a karcsú bibliográfiai összeállítás hasznos hozzájárulás a magyar irodalom német nyelvterületen való jobb megismertetéséhez.

Rózsa Mária