Magyar Könyvszemle   116. évf. 2000. 3.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Kőrösi Csoma Sándor könyvesládái. Csoma halála után (1842. április 11.) egy nappal Dr. Archibald Campbell orvos, Darjeeling brit kormányfelügyelője, jegyzéket készített az elhunyt hagyatékáról. A jegyzék négy ládát tüntet fel, amelyekben néhány használati tárgy kivételével, könyvek és térképek voltak.[1] A jegyzék sietős munka eredménye, az egyes könyvtételeknél legtöbbnyire hiányzanak a szükséges bibliográfiai adatok, és ez a körülmény igen megnehezíti azonosításukat. Mivel jelenleg arról nincsen megbízható tudomásunk, hogy a könyvek hová kerültek[2], meg kell elégednünk sok esetben azzal, hogy aprólékos kutatómunkával megpróbáljuk kiegészíteni az adatokat, és ezekből kiindulva választ kereshetünk több, a Csoma személyét, tudományos érdeklődését érintő kérdésre.

Első pillantásra feltűnő a görög-latin szerzők nagy száma. A görögök közül Aiszóposz, Homérosz és Xenophon nevével találkozunk. Aiszóposz meséi német nyelven voltak Csoma birtokában, Homérosznak Iliásza.[3] Xenophon neve mellett egyetlen művének címe sincsen, de mivel a Küropaideiát amely a szerző egyik legnépszerűbb munkája, Göttingenben is olvasta Csoma, jó okunk van feltételezni, hogy erről a munkáról van szó.[4] Az Iliászt és a Küropaideiát görög eredetiben olvashatta, hiszen már Nagyenyeden jó görög tudást szerzett, majd ezt elmélyítette Göttingenben Dissen professzornál.[5]

A latin szerzők jelenléte nem meglepő, hiszen Csoma kiváló latin nyelvtudással bírt, nem csak olvasott hanem írt is ezen a nyelven, sőt ezt tudatosan használta a külföldre irányuló levelezésében, amint azt maga írja J. Prinsepnek 1835. november 30-án kelt levelében.[6]

Campbell adatai csak két esetben segítenek a pontos azonosításban. Caesar neve után a „commentaries” cím áll, amely azt jelenti, hogy a Comentarii de bello civili (A polgárháborúról) van szó. Ez a Caesar életrajzának egy szakaszát tárgyaló mű tömör, logikus mondataival a latin próza egyik legkiválóbb darabja. Cicero neve mellett az Orationes (Beszédek) megjegyzése világos eligazítást nyújt. A könyv a latin prózairodalom egyik mesterműve. Csoma nem véletlenül, sokat olvasta Cicerót. A Kalkuttában íródott szanszkrit-magyar szójegyzékében az alkalmi feljegyzések [390között két részletet találunk az Atticushoz írt levelekből (Epistolarum ad Atticum).[7] Ugyanezen szójegyzékből ismeretes idézet Ovidius Metamorphoseszéből (Átváltozások), illetve Vergilius Aeneiszéből[8], így joggal feltételezhetjük, hogy a nevezett írók eme művei voltak Csoma gyűjteményében. Mivel Liviusnak és Juvenalisnak csupán egy-egy munkája maradt ránk, az Ab urbe condita (A római nép története a város alapításától), illetve a Satirae (Szatírák) állhattak Csoma rendelkezésére. A többi esetben bizonytalanabb feltételezések lehetnek csupán. Quintillianus esetében a De institutione oratoria (A szónok neveléséről) című munkára lehet gondolni, hiszen ez a deákos műveltségű emberek kedves olvasmánya volt, és Csomát is segíthette latin stilisztikai tanulmányaiban. A népszerű és több nevezetes munkával a latinos műveltségben egyforma intenzitással szereplő Horatius vagy Tacitus esetében nem áll módunkban egyik vagy másik munkájukra gondolni, mert erre nincsen támpontunk a Csoma életműből. A felsorolt szerzők munkái Kalkuttában elérhetőek voltak mind a megfelelő műveltségű angolok mind a könyvkereskedelem jóvoltából, a város igazi metropolis volt, virágzó szellemi élettel.[9]

A görög-latin nyelvtudás ébrentartására Csoma az 1. számú ládában egy-egy görög, illetve latin szótárat, illetve egy görög nyelvtant, a 2. számúban egy görög nyelvgyakorlatot tartalmazó kötetet, a 4. számúban egy-egy görög és latin nyelvtant helyezett el. Noha a görög és latin szótár adatai nem azonosíthatók, annyit mégis illik róluk megjegyezni, hogy ezek esetleg Gerard doktortól származtak, tehát Csománál lehettek a tibeti szótár és nyelvtan készítésekor, Kalkuttába érkezése előtt.[10]

A hagyaték igen érdekes részét Bibliák és a Szentírás különböző részeit tartalmazó kötetek teszik ki. A Holy Bible tétel a hivatalos anglikán bibliafordításra utal.[11] Mellette egy német Szentírás-fordítást találunk. A Greek Testament az Újszövetség eredeti görög szövegét, a Latin Testament az Újszövetség latin fordítását jelenti, mellettük az Újszövetségnek orosz fordítása is felbukkan.[12] A „Testament Sanskrit” megjelölés vagy az Újszövetségre vagy a teljes Szentírásra utalhat, inkább az utóbbira gondolhatunk, mert az Újtestamentum önálló szanszkrit nyelvű kiadására Csoma korából nem bukkantunk.[13] Ugyanez a probléma a „Bengali Testament” tétellel[14], mivel Campbell külön említi a Máté evangélium bengáli fordítását, ez viszont talán egy bengáli-angol kétnyelvű kiadás lehet.[15] A Teremtés könyve (Genesis) angolul külön kötetben szerepel, és a hagyaték része egy angol és egy bengáli imádságos könyv.[16]

[391Jogosan felmerül a kérdés, hogy Csoma mi célból vitte magával fáradtságosnak és megpróbáltatásokban bővelkedőnek ígérkező útjára ezeket a könyveket. A válasz elsősorban az, hogy Csoma hívő református keresztyén ember volt, és az is maradt haláláig.[17] Emellett a különféle nyelvű Szentírás szövegek olvasását nyelvgyakorlásra is használhatta, így például az angol Bibliát (talán a Holy Bible példányt?), amelyet Kananban Gerard doktortól kapott kilenc nap alatt átolvasta azzal a nem titkolt szándékkal, hogy angol nyelvtudását megerősítse.[18]

A modern nyugat-európai nyelvek közül angol, francia és német könyveket találunk, mellettük egy orosz nyelvtant és egy orosz nyelvkönyvet. A szépirodalmat Dickens Pickwickje képviseli, a hat német nyelvű könyv adatairól semmi biztosat nem tudunk. Volt a hagyatékban egy angol nyelvtan, egy francia-angol szótár, és egy angol szótár. Ez utóbbi nagy valószínűséggel a sok kiadást megélt Samuel Johnson-féle szótár lehet, amelyet nem lehetetlen, hogy még Teheránban Willocktól kapott.[19]

A keleti nyelveket a török, szanszkrit, bengáli, páli és a tibeti képviseli.

A török nyelvvel Csoma még Európában kezdett foglalkozni és amikor Konstantinápolyba érkezett jelentékeny nyelvi ismeretei voltak. Így nem meglepő, hogy hagyatékában egy török nyelvtant valamint egy török-francia és egy török-latin-francia szótár is felbukkan.[20]

Az orosz és a török nyelvi munkák jelenléte azt a felvetést látszik megerősíteni, hogy Csoma, amikor 1842-ben utolsó útjára indult, számított arra, hogy Ázsia belsején át visszatér Európába, és az úton szüksége lesz ezen nyelvekre.

A Csománál lévő szanszkrit könyvek ugyancsak érdekesek. A szanszkrit szövegek kivétel nélkül az Ázsiai Társaság kiadványai[21] és ezekhez Csoma ajándékként juthatott. A szanszkrit nyelv iránti nagyfokú érdeklődése és az a tény, hogy felismerte, hogy Európában a szanszkrit nyelv tanulmányozása milyen nagy lendületet fog venni, kellő magyarázatul szolgálnak arra, hogy miért vitte ezeket a vaskos köteteket.[22]

A kötetek közül kiemelkedő értéke van a négykötetes Mahábháratának, amely csaknem másfél évszázadig a nagy eposz standard szövegkiadása volt. Csoma a Mahábhárata egyik részletének angol fordítását és tibeti fordítását mutatta Gerard doktornak. Ennek alapján Gerard úgy vélekedett, hogy célszerű volna tibeti zárdákban kutatni a Mahábhárata teljes szövege után, ugyanis a korabeli szakirodalom szerint a szanszkrit szöveg nagy része elveszett. Csoma öröme annál nagyobb lehetett, amikor kalkuttai évei alatt a teljes szöveg napvilágot látott.[23]

Megtalálható a Naisadhacsarita c. műeposz kalkuttai kiadása is. A legendás hírű Harsa király (VII. század) munkája nyelvi virtuozitásával nem éppen a legkönnyebb olvasmányokhoz tartozik, és nem kevesebb mint húsz szanszkrit kommentárt írtak róla.[24]

[392Megvolt Csomának a Kalhana-féle Rádzsatarangíni (A királyok folyama), a XII. században készült kásmíri királykrónika, amely az Indiában oly ritka történeti munkák legjobbja. A könyv Kásmír mitikus őstörténete mellett az ország koraközépkori történetéről megfelelő képet nyújt, és különösen értékesek a benne található földrajzi adatok.[25] Tudománytörténeti érdekesség, hogy a szöveg megjelenését a Csoma életében meghatározó szerepet játszó W. Moorcroft segítette elő, mivel ő intézkedett 1823-ban a sáradá írással írt kéziratnak a dévanágaríra történő átírásáról, amely valamennyi kézirat archetípusa volt.[26] A. Troyer, a szöveg kiadója, azután ezt az átiratot használta a kiadáshoz.

A sort a Susrutaszanhitá című Indiában és Tibetben különösen népszerű orvosi kézikönyv zárja.[27] Szerzője a legendás Susruta a 9–10. században Arábiától Kínáig ismert orvosi szaktekintély volt, magának a munkának a kora bizonytalan, az viszont tény, hogy már a Kr. u. IV. század második felére datált ún. Bower kézirat említi a szerzőt.

A buddhista egyháztörténet egyik legfontosabb forrása a Mahávansza című páli nyelvű ceyloni egyháztörténeti munka szintén megtalálható a hagyatékban.[28] Ezt Csoma valószínűleg az angol fordítás segítségével tanulmányozhatta, mivel Indiában a páli nyelv ismerete nagyon feledésbe merült, és kérdéses, hogy Csoma hozzájutott-e B. Clough vagy E. Burnouf és Chr. Lassen páli nyelvtanaihoz. Ez nem kizárt, hiszen J. Prinsep az Asóka-feliratok kiváló szakértője a prákrit és esetleg a páli nyelv ismerője volt, akitől Csoma információkat sőt ismereteket is szerezhetett.[29]

A ládákban elhelyezett szanszkrit szótárak és a szanszkrit nyelvtan jól azonosíthatók. Az egyik szótár H. H. Wilson, az Ázsiai Társaság egykori főtitkárának, majd az oxfordi egyetem első szanszkrit professzorának a munkája[30], a másik W. Yates tiszteletesé.[31] Ugyancsak W. Yates a szerzője a 4. számú ládában lévő nyelvtannak.[32]

Tudjuk, hogy Csoma behatóan foglalkozott a bengáli nyelvvel, ismeretei voltak a hindi vagy inkább hindosztáni nyelvben és tanulmányozta a maráthi nyelvet is.[33]

[393Ezek közül komolyabb előrehaladást a bengáliban érte el. A hagyatékban kilenc bengáli nyelvű pamflet található, egy bengáli nyelvtan, egy bengáli nyelvgyakorlatokat tartalmazó kötet, egy bengáli-angol szótár és a már ismertetett Szentírás részletek és egy imakönyv található. A szótár bibliográfiai adatai hiányoznak, de mivel Csoma a szanszkrit-magyar szójegyzékben idézi H. P. Forster szótárát[34], feltehető, hogy erről van szó. A nyelvgyakorlatos könyv esetleg W. Carey műve lehet[35], a nyelvtan pedig vagy N. B. Halhed vagy G. Ch. Haughton munkája.[36] A jegyzékben szereplő angol-bengáli-manipuri szótár adatai azonosíthatók[37], ezt Csoma inkább a bengáli nyelv miatt használhatta, hiszen a Burmával határos vidéken beszélt manipurit nem tanulmányozta, az kívül esett érdeklődésén, ráadásul a manipurinak írott irodalma nincsen.

Az, hogy saját szótárán kívül csak szótárat vitt magával a tibeti nyelvből, szövegeket viszont nem, azzal magyarázható, hogy ekkortájt már felhagyott tibeti tanulmányaival.[38] Szikkimben és Tibetben pedig joggal remélhette, hogy bőségesen lesz módja szövegek beszerzésére.

Campbell jegyzékéből világosan kitűnik, hogy Csoma magával vitte Giorgi Alphabetum Tibetanumját.[39] A másik szótár pedig, amely a bhútijá nyelv szótára nem más, minta nevezetes szirámpuri szótár.[40] Noha e két munka értékéről ugyancsak eltérő szakmai véleményeket ismerünk[41], Csoma több szempontból ragaszkodott hozzájuk. Ezek a Csomát megelőző tibetológia eredményeit tükrözik, amelyekre a bennük lévő gazdag ismeretanyag miatt Csomának is nagy szüksége volt, arról nem is beszélve, hogy saját szótárával együtt a két kötet egy kicsiny szakkönyvtárat képez, amelyre Csomának, bárhogyan alakult volna sorsa a későbbiekben, mindig szüksége lett volna.

A hagyaték következő tematikai csoportját a voltaképpeni szakkönyvek és szakfolyóiratok képezik.

A könyvek némelyike jól azonosítható a jegyzék alapján. Prinsep munkájának teljes magyar címe így hangzik: Hasznos táblázatok az indiai mértékismerethez és időszámításhoz. I. rész. Brit-India érmei, [394súlymértékei és mértékei. Kalkutta 1834. (Useful Tables of Indian Metrology and Chronology. Part I. Coins, Weights and Measures of British India).

A. Robertson: History of India rövidített cím egy egyedülállóan fontos munka címének kezdete. A könyv az Indiáról meglévő ókori és középkori európai ismereteket összegzi. Tudjuk, hogy Csoma Kanamban is forgatta, és Gerard doktornak meg is mutatta. Azt sem lehet kizárni, hogy Csoma ezzel a könyvel német vagy francia fordításban már Európában megismerkedhetett.[42]

Hodgsonnak a nepáli buddhizmusról írt könyve szintén a hagyaték része. Azonosítása nem problémamentes, mivel tudomásunk szerint a szerzőnek könyvformájú önálló monográfiája csupán 1841-ben jelent meg Szirámpurban, ennek címe: Mutatványok a buddhisták irodalmáról és vallásáról (Illustration of the Literature and Religion of the Buddhists), viszont a címben nem szerepel Nepál neve, ugyanakkor Csoma levelezéséből tudjuk, hogy Hodgsontól egy hasonló tárgyú könyvet (vagy munkát) 1828. december 21-én kapott kanami tartózkodása idején.[43] Hodsgon munkásságának jegyzékét vizsgálva azonban a korszakból csupán egy 1828-ban az Asiatick Researchesban megjelent hosszabb tanulmányra sikerült bukkannunk: a „Megjegyzések a nepáli és tibeti Buddha-követők nyelvéről, irodalmáról és vallásáról” („Notices of the Languages, Literature and Religion of the Bauddhas of Nepal and Bhot”).

A „Klaproth Tibet” megjegyzés egy francia nyelvű tanulmányra utal, amely Terjék József az Alexander-könyveket elemző írásában azonosított, amely a buddhista időszámítás kérdéseivel foglalkozik.[44]

Nem tudjuk, hogy mire vonatkozik a „complete introduction” (Teljes bevezetés…) kitétel.

Tekintélyes számban voltak szakfolyóiratok a hagyatékban. A Bengáli Ázsiai Társaság sorozatának, az „Asiatick Researches” egy kötetet (XX/1) Csomának a Kan-dzsur egyik fő részét elemző terjedelmes tanulmányát rejti.[45] A sorozathoz készült indexet Csoma fontosnak tartotta magával vinni.[46] Ugyancsak megtalálható a londoni kiadású Transactions of the Royal Asiatic Society egyik kötete. Campbell nem említ kötetszámot vagy évjáratot, de lehetséges, hogy az 1829-es II. kötetről van szó, amely Hodgsonnak egy fontos cikkét tartalmazza.[47]

A ládákban foglal helyet a Journal of the Asiatic Society első kilenc kötete. (Az első szám 1832-ben jelent meg.) Ezekhez Csoma hivatalból hozzájuthatott, és mivel tanulmányai itt jelentek meg, feltehető, hogy jól értelmezett tudósi becsvággyal, mintegy tudományos eredményeit reprezentálandó, vitte a köteteket magával.[48]

[395A könyveken és folyóiratokon kívül térképek, földrajzi atlaszok, leírások angolul és németül foglalnak helyet a hagyatékban.

A szerény magánkönyvtár jellege azt sugallja, hogy Csoma inkább a számára kedves könyveket, illetve a munkásságát bemutató könyveket és folyóiratokat részesítette előnyben, mintsem, hogy egy tudományos expedícióra gyűjtött valamiféle segédkönyvtárat. A gyűjtemény összetétele halványan arra is enged következtetni, hogy – és ezt más összefüggésben már megemlítettük – Csoma nagy útjának végső célja szeretett hazája Magyarország volt.

Wojtilla Gyula


[1] A jegyzék magyar nyelvű kiadása: Duka Tivadar: Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai. Bp. 1885. (= Duka), 153–154. Ezen kívül munkánkban Campbell eredeti kéziratának másolatát használtuk. A dokumentum felkutatása Londonban Bethlenfalvy Géza érdeme, akinek itt mondunk köszönetet a másolat rendelkezésre bocsátásáért.

[2] Vö. Bion, W. A.: Catalogue of the Library of the Asiatic Society of Bengal. Calcutta, 1884. Az persze lehet, hogy a kiadvány készültekor a Csoma hagyaték könyvei feldolgozatlanok voltak.

[3] Az Iliásznak igen sok kiadása volt, ezért közelebbi adatok nem állapíthatók meg.

[4] Vö. Szilágyi Ferenc: Kőrösi Csoma Sándor nyomában. Bp. 1987. 108. A szövegkiadás gondozója Johann Carl Zeune volt, és a munka 1780-ban jelent meg. Kérdéses, hogy Csoma Indiában ezt használta vagy egy másik kiadást.

[5] Vö. a Nagyenyedi Kollégium vizsgabizonyítványain: Terjék József: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról. Bp. 1984. 157; a göttingai görög stúdiumokra nézve: Szilágyi Ferenc: i. m. 105.

[6] Duka: 126–127.

[7] Wojtilla Gyula: Kőrösi Csoma Sándor szanszkrit-magyar szójegyzéke. Bp. 1984. (= Szójegyzék). A kézirat a MTAK Kézirattárában Magyar irodalmi levelezés 2r 6 Nr 7 jelzet alatt található. A kérdéses szövegek a 9b és 12b oldalakon olvashatók.

[8] Szójegyzék 9a

[9] Vö. Das, S. K.: Sahibs and Munshis. An Account of the College of Fort William. New Delhi, 1978. 11.

[10] Duka: 72–89.

[11] The Holy Bible. Authorised King James version.

[12] Lehetséges, hogy óegyházi szláv nyelvűről van szó. Csoma olvasott eme nyelven vö. Csorja Ferencnek írt levelével, Temesvár 1819. szeptember 29. kiadása: Erdélyi Múzeum (48.) 1943. 544–546.

[13] The Holy Bible. ζvarasya sarvavâkyâni. Serampore, (1808–11.) a szerkesztő W. Carey.

[14] A Szentírás teljes bengáli fordítását W. Carey indiai tudósok segítségével 1796-ban fejezte be. Vö. Das, S. K.: The Shadow of the Cross. Christianity and Hinduism in a Colonial Situation. New Delhi, 1974. 11.

[15] Létezik az Újtestamentumnak egy bengáli-angol kétnyelvű kiadása: Dharmapustaker antabhâg. The New Testament of our Lord and Saviour Jesus Christ in Bengali and English Vol. I. London 1839.

[16] Itt a sok kiadást megért és igen népszerű Book of Common Prayerről és annak esetleges bengáli fordításáról (ennek könyvészeti adataira nem sikerült bukkanunk) lehet szó.

[17] Vö. le Calloc’h, B.: A kálvinista Kőrösi Csoma Sándor. = Confessio 1989. 2. sz., 85–86.

[18] Duka: 72–89.

[19] Duka: 23–30.; a szóban forgó szótár címe: A Dictionary of the English Language. Számos kiadás volt, köztük zsebszótár méretű is.

[20] A török-francia szótár esetében Hindoglo, A.: Dictionnaire abrégé turc-français. Vienne, 1838. c. munkája jöhet számításba, vagy valamilyen tudományos úti szótár.

[21] Centenary Review of the Asiatic Society of Bengal from 1784 to 1883. Calcutta, 1885. 96.

[22] Az Ázsiai Társaság könyvtárában megvannak, és talán megjelenésük idején is megvoltak Franz Bopp alapvető művei. Vö. Bion, W. A.: i. m. 34–35. Ezekről a fejleményekről H. H. Wilson vagy J. Prinsep révén is értesülhetett.

[23] Duka: 72–89. Az eposz kiadása: The Mahâbhârata. An Epic Poem. Written by the celebrated Veda Vyása Rishi. I–IV. Calcutta, 1834–1839.

[24] Naishadha Charitam an Epic by Sri Harsha. Part I. Edited by Premchand Tarkavágisa. Calcutta, 1836.

[25] The Rajatarangini, or History of Cashmir with the Rajatarangini of Jonarája and Srivara and the Rajavalipataka of Prajyabhatta. Ed. by A. Troyer. Calcutta, 1835.

[26] Kalhana’s Râjatarangîni or Chronicle of the Kings of Kashmir. Ed. by Marcus Aurelius Stein. Bombay, 1892. V.

[27] Sausruta, a System of Medicine taught by Dhanvantari, and compiled by his pupil, Susruta. Calcutta.

[28] The Maháwamso in Roman characters. With the translation subjoined and an introductory essay on Pali Buddhistical literature by the Hon. G. Turnour. Vol. I. Colombo, 1837.

[29] Colebrooke, H. T.: On the Sanscrit and Prácrit languages. In: Asiatick Researches. VII. 199. és köv. a pálit meg sem említi! Prinsep a JASB VII. kötetében írta meg eredményeit. A szóban forgó páli nyelvtanok a következők: Clough, B.: Compendious Pali Grammar Colombo. 1824; Burnouf, E.–Lassen, Chr.: Essai sur le Pali. Paris, 1826.

[30] Wilson, H.-H.: A Dictionary Sanscrit and English. Translated Amended and Enlarged from an Original Compilation Prepared by Learned Natives for the College of Fort William. Calcutta, 1819. Utalás: Szójegyzék 16b.

[31] Yates, W.: A Sanskrit Vocabulary… with Explanations in Bengalee and English. Calcutta, 1820. Utalás: Szójegyzék 15a.

[32] Yates, W.: A Grammar of the Sanscrit Language, on a New Plan. Calcutta, 1820.

[33] A Szójegyzékben szép számmal akadnak hindi kifejezések. A maráthí iránti érdeklődése Lloyd őrnagy feljegyzéséből (Duka: 139) és Campbell visszaemlékezéséből (JASB 14: 1845, 826) ismert. Csoma ismerhette W. Carey maráthí nyelvtanát is: A Grammar of the Mahratta Languagem. Serampore, 1805. A maráthí fontossága abban rejlett, hogy egészen 1817-ig Kelet-Indiában a maráthák egyik ága politikai szerepet játszott. Maga a maráthí nyelvterület a mai Mahárástra állam, ahol Csoma sohasem járt.

[34] Forster, H. P.: A Vocabulary in Two Parts Bengalee and English and Vice Versa. Calcutta, 1799. Utalás: Szójegyzék 13a.

[35] Carey, W.: Dialogues intended to facilitate the acquiring of the Bengalee language. Serampore, 1801. (2. kiad. 1806; 3. kiad. 1818.)

[36] Halhed, N. B.: A Grammar of the Bengali language. Hoogly, 1778; Haughton, G. Ch.: Rudiments of the Bengali Grammar. London, 1821. Kérdéses viszont, hogy Campbell mit értett az Analysis of the Bengali Grammar cím alatt? G. Ch. Haughton kiváló tudós volt, akinek Csoma használta a Londonban 1825-ben megjelent Mánavadharmasásztra szövegkiadását. Vö. Szójegyzék 13b.

[37] Dictionary in English, Bengali and Manipuri. Calcutta, 1837.

[38] Vö. Terjék József: Kőrösi Csoma dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Bp. 1976. 182–183.

[39] Georgi, A. A.: Alphabetum Tibetanum. Roma, 1762.

[40] A Dictionary of the Bhotanta or Boutan language – printed from a manuscript copy made by F. C. G. Schröter – ed. by J. Marshman to which is prefixed a grammar of the Bhotanta language by F. C. G. Schröter. Ed. by G. W. Carey, Serampore, 1826.

[41] Csoma véleményét C. P. Kennedy 1827. I. 17-én Wilsonhoz írt levele érzékelteti (Duka: 66–68.); Csoma egy megjegyzés erejéig említi e művet tibeti szótára előszavában. (Vö. Terjék József: i. m. 228) A korabeli kritikát képviselik: J. H. Klaproth a Journal Asiatique 1828 júliusi füzetében; I. J. Schmidt a Grammatik der tibetischen Sprache. St. Petersburg, 1839. előszó. A modern nyelvtudomány szemszögéből: Schmidt József: Kőrösi Csoma Sándor. Csoma Archívum I. (1921–25), 12.; Kara György: Kőrösi Csoma Sándor. Bp. 1970. 101. Bethlenfalvy Géza szerint a szótár nyelvi anyaga értékes, mivel a szerző a tibeti nyelv alapos ismerője volt, és sok évet töltött Tibetben. (szóbeli közlés)

[42] Robertson, W.: An Historical Disquisition concerning the knowledge which the ancients had of India; and the progress of trade with that country prior to the discovery of the passage to it by the Cape of Good Hope… Basil, 1792. Historische Untersuchung über die Kenntnisse der Alten von Indien… übers. von Georg Forster. Berlin, 1792. Franciául: Reserches historique sur la connaisance, que les ancient de l’Inde et sur les progrés du commerce avec cette partie du monde. Maestricht, 1792.

[43] Csoma halála előtt egy könyvet mutatott Campbellnek, amelyet ez utóbbi is ismert. Ez a Kanamba küldött könyvre látszik utalni, de nem kizárt, hogy az 1841-es könyvet is ajándékba kapta személyesen Hodgsontól.

[44] Terjék József: Kőrösi Csoma dokumentumok…103.

[45] Duka: 201–223.

[46] Az „Asiatick Researches” I–XVIII. köteteihez készült mutatókról van szó, amely még Csoma Kalkuttából távozása előtt napvilágot látott.

[47] Hodgson cikkének adatai a következők: Sketch of Buddhism derived from the Bauddha scriptures of Nipal. In: Transactions of the Royal Asiatic Society II. London, 1829. 222–257.

[48] Ezt látszik alátámasztani a Campbellel folytatott beszélgetés: Duka: 139–146. Az egyes kötetekben szereplő munkák adataira vö. Terjék József: Kőrösi Csoma dokumentumok… 185–189.