Az itt megnevezett három szerző közül ketten, Komorová és Saktorová reprezentatív kötetben dolgozták fel a szlovákiai piarista rendházak könyvtáraiban ránk maradt 16. századi könyveket. Az 1997-ben megjelent műben összesen 1861 darab 16. századi nyomtatvány bibliográfiai adatait közölték. Ebben a kisterjedelmű könyvben mindössze 207 darab Nagyszombatban található 16. századi mű kapott helyet.

Knižnica Spolku sv. Vojtecha anyaga több kisebb könyvtár egyesítése után duzzadt olyan méretűvé, amely már fontos kutatási bázist jelenthetett. Anton Bernolák, Gejza Navratil, a katolikus teológiai könyvtár, Hadrián Radvani valamint a Frantisek Strelka gyűjteményeiből jött létre a katalogizált nagyszombati könyvtár. Azonban a kötet munkatársai feldolgozták még a Szent Miklós egyházközség könyvtárát is, amelyben két inkunabulum és huszonöt 16. századi nyomtatvány is található. De ebben a könyvtárban is megtalálhatók még az esztergomi káptalan, a nagyszombati szent Mihály egyházközség, a nagyszombati jezsuiták noviciátusának, nemesi kollégiumának, Szabó Pál kanonoknak, František Pribely, Štefan Nemečkai [120prépostoknak, Perényi Imre püspöknek, František Augustin Očovsky prépostnak valamint Alojz Zelliger történész prépostnak a könyvei is. A szerző-hármas feldolgozta a nagyszombati kerületi levéltár könyvtárának valamint Nyugat-Szlovákia nagyszombati múzeuma könyvtárának 16. századi gyűjteményét is.

Módszerét tekintve ebben a kötetben is ugyanúgy dolgoztak a bibliográfusok, mint a piarista könyvtárak antikváinak kiadott katalógusában. Minden könyvnek kiírták a teljes címét, terjedelmét, méretét, jelezték azt, ha bármilyen illusztráció található a számba vett kötetben, felsorolták az esetleges adományozók, a dedikátorok és címzettek neveit, a kötés jellegzetes vonásait, a könyv provenienciáját azaz az egykori könyvadományozók és a megajándékozottak vagy a vásárlók nevét. S végül minden könyvnek megadták a bibliográfiáját, azaz azt, hogy melyik könyvészeti szakkönyv hol számol be erről a kiadványról. Az előbbihez viszonyítva ebben a kisebb kötetben a mutatók bizonyos tekintetben módosultak. A névmutatók között külön fejezetet kaptak az előszavak íróinak és a könyv címzettjeinek a nevei is. Külön mutatóban szedték betűrendbe a nyomdák, nyomdászok neveit is. Ezt egy kronológiai, majd posszesszor-mutató követi.

Egynéhány könyv posszesszora talán még a családkutatók, esetleg az irodalomtörténészek figyelmét is felkeltheti. Claude Paradin és Gabriel Simeon 1562-ben Antwerpenben Christophor Plantinus nyomdájában kiadott könyve (147. sz.) a Balassi-család tulajdonában is volt. A poszszesszorok között találunk egy bejegyzést Gyarmati Balassa Ferenctől 1570-ből. 1656-ban Gyarmati Balassa Pálé volt a kötet, 1634-ben Gyarmati Balassa Bálint comes és fizikus tulajdonába került, majd 1662-ben Gyarmathi Balassa Gabriel Grázban jegyezte be a könyvbe a nevét.

A nyelvi regiszter segítségével bukkantunk néhány magyar nyelvű könyvre is. A 24-es tételszám alatt Bornemisza Péter prédikációi (Detrekő 1584), 112. tétel alatt a Pécsi Lukács által lefordított 1589-re kiadott kalendáriumot, 113. szám alatt ugyancsak a Pécsi Lukács fordította 1595-ös kalendáriumot találtuk. A 176. tétel alatt Telegdi Miklós vasárnapi és ünnepnapi prédikációinak (Nagyszombat 1578) címlapja olvasható. A raktári mutatóból az deríthető ki, hogy a katalogizált könyveket melyik nagyszombati könyvtárban találjuk.

Ez a kötet is igyekszik a címlapon talált szöveget eredeti állapotában visszaadni. Azaz a rövidített szavakat eredeti és a rövidítést jelző formájában jelentették meg megnehezítve ezzel a kutatók és a könyvtárosok munkáját. Azt gondolom, hogy ennél a katalógusnál, mint a piarista antikva katalógusnál érdemes lett volna a szerzőknek a rövidítéseket feloldani, ezzel is segítve azokat, akik ezt a művet haszonnal akarják majd forgatni, használni. A 2. számú tétel alatt Albertus Magnus Opus tripartitum profundissimum című munkája leírását olvashatjuk számtalan rövidítéssel, mint például Theologoru, scriptorib, omnib, supersubstatiali, ho°. stb. Ezeket a rövidített szavakat a következőképpen kellett volna feloldaniuk: Theologorum, scriptoribus, omnibus supersubstantiali, hoc. A magyarországi gyakorlat szerint sohasem kell az átírásnál a paleográfiai hűségre törekedni, az olvasót és az ilyen rövidítéstípusokat nem ismerő kutatót nincs értelme ezzel is terhelni. Ha semmi másért, már a szövegkiadás problematikájának megtárgyalása kedvéért is érdemes lenne egy nemzetközi textológiai megbeszélést tartani és a kialakított gyakorlatot figyelembe venni.

Arra is törekedtek a kiadók, hogy a kiadvány esztétikai tekintetben is élményt nyújtson olvasójának. A szerzők betűrendjében következik egymás után a 16. századi nyomtatványok leírása s minden betűkezdéshez kerestek megfelelő iniciálét. Minden kezdőbetűt külön lapon kezdtek, s ha emiatt bármelyik oldal félbemaradt, a kínálkozó helyre egy oda megfelelő könyvdíszt, metszetet nyomtattak. Kár, hogy ezeknek az esztétikai értékű és célú metszeteknek az eredeti helyét a kötet szerzői nem adják meg. Nyilván örömmel veszi a kutató kezébe ezt a kötetet, hiszen nemcsak megbízható, precíz filológiai munkával kiadott, hanem esztétikai tekintetben is hibátlan művet tanulmányozhat.

Kilián István