Magyar Könyvszemle   115. évf. 1999. 2.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Rácz Vilmos: párbajhős és lapkiadó. A régi, a háború előtti Budapest egyik ismert alakja volt Rácz Vilmos, a Párbajkódex[1] szerzője. Alig akadt párbaj akkoriban, amelynek vezetősegédje ne ő lett volna. 1944-ben több mint 150 olyan emléktárgyat számolt össze otthonában, amelyet egy-egy párbaj levezetéséért, vagy a lovagias ügy kedvező jegyzőkönyvi elintézéséért kapott. Rácz célja általában ez utóbbi volt. Könyve előszavát is így kezdi: „Párbajkódexem a lovagiasságért készült, de a párbajok ellen.” Természetesen ehelyütt nem a vívótermekben elért sikerei kapcsán emlékezünk meg róla – főleg visszaemlékezései[2] alapján –, hanem irodalmi, lapkiadói tevékenységei miatt.

1889. március 31-én született Budapesten. 1913-ban végzett a jogi karon, s közben jóhírű atlétaként két olimpián is részt vett. Alapító tagja volt a BEAC-nak. Kezdetben az Egyetemi Lapok sportrovatának vezetője volt, de hamarosan saját lapjait szerkesztette.

Először a kék színű papírra nyomott Sporthírlapot alapította meg 1910-ben. Később a világháború után megvette Fodor Károly vívómestertől és Polónyi Dezső ügyvédtől a Nemzeti Sportot, illetve csak a lap címét, mert az 1912 óta szünetelt. Így született meg a zöld színű Nemzeti Sport.

1919 februárjában megszerezte az éppen tönkremenés előtt álló A Társaság című lapot. Korábbi tulajdonosa, Dobay István tagja volt valamennyi előkelő kaszinónak, s mindent tudott a felső tízezer dolgairól. Ezeket a „pletykákat” közölte hétről-hétre a lapjában. Ám a kezdeti ötezer példány a forradalmak idejére alig 600-ra apadt. Ekkor vette meg Rácz. Egyelőre persze nem adta ki, megvárta a Tanácsköztársaság bukását. Ezután felkereste Friedrich István miniszterelnököt – aki régi sporttársa volt az egyetemi időkből –, és megújíttatta A Társaság lapengedélyét. Maga köré gyűjtötte néhány jó tollú ismerősét, pl. Zilahy Lajost, Krúdy Gyulát, Újváry Sándort, valamint Major Henriket, a karikaturistát és kiadta az újjászületett lap első számát. A nyomdai munkákat a Hornyánszky-cég végezte – s nem bánta meg, mert az induló 5000 példány után hamarosan 48.000-nél tartottak. Az első szám finom, halványsárga műnyomó papírra készült, mert a nyomdának csak ilyen volt raktáron... Természetesen ez a felfutás csak időleges volt: a hatodik-hetedik szám után a többi lapkiadó is megjelent a piacon, és A Társaság újra az úri kaszinók kisebb példányszámú lapja lett.

Ezzel egy időben a Károly krt. 3. alatt könyvkereskedést és – Budapesten elsőnek – színházi jegyirodát is nyitott, sőt elhatározta, hogy könyveket is kiad. Először Krúdy Gyula Asszonyságok díja című regényét jelentette meg. Kezdetben ugyan mással, nagyobb sikerrel kecsegtető könyvvel akart a piacra lépni, de Krúdy egy ügyes húzással élt: művébe belekerült egy bekezdés „Rácz Viliről”, egy tettlegességgé fajuló kávéházi szóváltás hőséről. Egyúttal közölte Ráczcal, hogy ő [245 csakis a kiadója kérésére szokott húzni bármit is a kéziratból... Rácz megértette a célzást, megvette a regényt, az ominózus bekezdés pedig más szöveggel jelent meg. E könyvet néhány kotta és dalszöveg, valamint a Buday Dénes tucatnyi slágerét tartalmazó album kiadása követte. 1941-ben pl. Móczár Gyula huszárkapitány Hazudik a muzsikaszó című dala 20.000 példányban kelt el, de miután a Rózsavölgyi cég megvette még ők is eladták ugyanennyiben.

Mindezeken túl újabb és újabb lapokat alapított. Büszkén említi, hogy egy időben hat újságja volt egyszerre, és Miklós Andor, az Est-lapok milliomos kiadója „lapcsászár”-nak nevezte. Rácz adta ki a Színház és Divatot is 1916 és 1922 között, Faragó Jenő, az ismert színi-újságíró szerkesztésében. Nem csoda, hogy ennyire vonzotta a színpadok világa, hiszen alapított is egy színházat. Főleg a frontról hazatért, szerződés nélküli színészekből állt össze 1919-ben a Madách Színház. Eleinte a Zeneakadémia kistermében játszottak, legnagyobb sikerük Karinthy Frigyes (szintén Rácz barátja) Holnap reggel című darabja volt: száznál több előadást ért meg. Később egy heves politikai vita gyújtópontjába került a színház, és még Rácz összeköttetései sem használtak: nem tudtak helyet szerezni, ahol játszhattak volna. Így a társulat 1922-ben feloszlott.

Ezek után Rácz újra az újságkiadásnak szentelte energiáit. Kisebb szaklapokat is kiadott, pl. a Pedagógiai Szeminárium címűt 1931-től, vagy a Pénzügyi Hírlapot 1929-től. Mindkét folyóirat 1944-ig élt.

1930-ban megvette a háború előtt oly sikeres Háztartás című lapot Erdős Józseftől, őt magát pedig szerződtette a kiadással járó adminisztrációs munka elvégzésére. Szerkesztőnek Szederkényi Annát, az ismert írónőt kérte fel. A lap azonban nehezen ment: úgy látszik a háztartás fogalma már nem volt elég népszerű és kelendő akkoriban. Ezért megváltoztatta a címét és a szerkesztőt is: ezután Bozzay Margit neve fémjelezte a Nők Újságja című régi-új lapot. Ám sikere továbbra sem lett. 1932-ben ezt felváltandó (és folytatva az évfolyamszámozást) adta ki Rácz az Új Magazint,[3] egyszersmind a szerkesztését is magára vállalva. Külsejében és stílusában a Life című világlapot próbálta utánozni. Később minden számban, a belső borítólapon egy beragasztott sárga cédulán ez állt: „Csak felnőtteknek”. Kezdetben kéthetente, 1933 májusától hetente jelent meg. Merészebb tárgyú novellákat, sőt aktképeket is közölt – természetesen kellően retusálva.

Cikkírói között megtalálhatjuk Tersánszky J. Jenő, Karinthy Frigyes, Tábori Pál, Zilahy Lajos stb. nevét is. Állítólag még József Attila is írt álnéven a lapba...[4] Munkatársai között volt Zichy Tivadar gróf, a bárzongorista, aki ellen több alkalommal folyt eljárás erkölcstelennek tartott regényei miatt. Megindult egy könyvsorozat is a lap nevével, amely többek között a következő szerzőkkel, és címekkel csábította az olvasókat: Zichy Tivadar: Orgia rt.; Maryse Choissy: Egy hónap a rossz lányoknál; Nádas Sándor: 4000 nője volt; Germaine Ramos: Csak a tested... stb.

1938-ban a jobbra tolódott kormányzat elérkezettnek látta az időt, hogy megalakítsa a Sajtókamarát, s ezzel lehetősége nyílott, hogy eltávolítsa az újságírásból a számára nem kívánatos személyeket. Az 1938. évi XVIII. törvénycikk úgy intézkedett, hogy amely időszaki lap az év végéig nem kapja meg a további megjelenésre az engedélyt, az megszűntnek tekintendő. Így fejezte be működését pl. a Supka Géza által szerkesztett Literatura, vagy Incze Sándor hatalmas sikerű Színházi Élet című hetilapja. Megszűnt az Új Magazin is. Ezáltal az ilyesfajta népszerű színházi lapok helyén hatalmas űr keletkezett, amelyet sokan szerettek volna betölteni. Nagy versengés indult meg a lapengedélyekért. Természetesen zsidó lapkiadó ekkor már nem jöhetett számításba. Rácz jó eséllyel indulhatott a versenyben, hiszen már negyedszázada lapkiadással foglalkozott. Látható volt azonban, hogy nem feltétlenül ez számít majd leginkább az engedélyek megadásánál. [246

Rácz ekkor elővette az országgyűlési képviselők névjegyzékét. Megállapította, hogy a 245 honatya közül mintegy 150 személy a barátja, ismerőse vagy lekötelezettje. Egy kérvényt szerkesztett, és felkeresve őket a lakásukon, 148 képviselővel alá tudta íratni. Ezzel állított be Imrédy Bélához a miniszterelnökhöz, akinek akkoriban Kolosváry-Borcsa Mihály volt a titkára. Mindkettő régi ismerőse volt, de Kolosváryval nem szívelték egymást (ő be sem akarta engedni az irodába), és Imrédy sem feltétlenül akart kedvezni az ellenzékhez tartozó Rácznak. A rengeteg aláírás azonban hatott: megkapta a kért lapengedélyt. Így jelent meg 1938 karácsonyára Szeleczky Zitával, a Nemzeti Színház művésznőjével a címlapján a Színházi Magazin – 100.000 példányban.[5]

Az új lapot az a kettősség jellemezte, hogy egyrészt újszerűt akart adni az olvasóknak, másrészt azért megtartotta a Színházi Élet már ismert és elfogadott vonásait. Pl. Rácz is minden számban kiadott színdarab-mellékletet (ez annak idején Incze Sándor kényszerűségből született, de nagyszerűen bevált ötlete volt), leggyakrabban talán Kőváry Gyula művei szerepeltek itt. Mindazonáltal ez a folyóirat sosem tudta elérni a Színházi Élet népszerűségét és színvonalát.

A lap utolsó száma 1944. április 12-én jelent meg. Ezután Rácz már inkább birtokán, a Vác melletti Penczen tartózkodott. Jól is tette, mert az ostrom alatt a ház, amelyben a Színházi Magazin szerkesztősége volt, egy gyújtóbombától porig égett. Később, a fordulat éve után Rácz fizikai munkás lett a Gomb és Fésű Szövetkezetnél… 1955-ben családjával együtt elhagyta az országot. Új-Zélandban, Christchurch városában halt meg 1976. július 18-án.

Bálint Gábor


[1] Rácz Vilmos: Párbajkódex és lovagias eljárás. Bp. 1923. Hornyánszky ny. Pfeifer F. biz. 219 1.

[2] Rácz Vilmos: „Szúrás kizárva”. München, 1975.

[3] Tulajdonképpen a Nők Újságjába beolvadt Úrvezető című lap is előzménynek számít, később pedig a Magyar Magazint kebelezték be. De ezeket Rácz nem említi.

[4] Lakatos Éva: Magyar irodalmi folyóiratok. Bp., 1972.

[5] A lap az Athenaeum nyomdájában készült. Rácz említi Miklós Andor nevét, aki állítólag személyesen vállalta el a munkát, de ez nyilvánvalóan tévedés: Miklós akkor már öt éve halott volt.