Magyar Könyvszemle   114. évf. 1998. 2.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

SZEMLE

Deé Nagy Anikó: A könyvtáralapító Teleki Sámuel. Kolozsvár, 1997. Erdélyi Múzeum-Egyesület. 456 l.

„Musis patriis, gratisque posteris…” olvashatjuk a marosvásárhelyi Teleki-tékába belépve a bejárat fölötti márványtáblán. S valóban, a közel kétszáz éves könyvtár a haza múzsáinak és a hálás utókornak készült. A XVIII. századi erdélyi Teleki családból Sámuel (1739–1822) nevéhez kötődik a könyvtár megalapítása, amely életművének, tevékenységének szerves részévé vált.

Deé Nagy Anikó első monográfiája több mint két évtizede jelent meg az erdélyi Téka-sorozatban, ahol – életrajzi bevezetővel – Teleki Sámuel levelezéséből, naplójából közölt részleteket. Mostani könyve nem kevesebbre vállalkozik, mint a könyvtáralapító művelődéspolitikai életútjának, könyvszeretetének a bemutatására, olvasmányműveltségének, közszolgálati munkájának a rekonstruálására.

Teleki tevékenysége mozgatórugóit az életút felvázolásával igyekszik elénk tárni. A finom vonalakkal ábrázolt erdélyi família még a 17. század közepén meglehetősen szerény birtokú nemes. A család vagyoni, s ezzel társadalmi megalapozottsága minden bizonnyal a fejedelemség 17. század második felének meghatározó politikusa, Teleki Mihály nevéhez fűződik. A II. Rákóczi György postamesteréből Erdély főgenerálisává küzdő politikus birtokszerzéseivel külön monográfia foglalkozik. Emellett fiával, Teleki Sándorral együtt Bod Péter az utókor számára a tudománypártoló, mecénáskodó történelmi személyként tárgyalja: „az Isten Házához, Tudományhoz, és az Egyházi rendhez való szeretet és jo indulot igen meg volt e Nagy Urban …”. A fiatal Sámuel tanulmányainak feltérképezése lett a másik fontos alkotóeleme jelleme fejlődésének bemutatásában. Előkerült egy kézírásos jegyzet meg egy nyomtatott tankönyv, amelyek megerősítik, hogy a teológián és a latin nyelven kívül természettudományt és matematikát is tanult. Fontos hatással volt a négyéves külföldi útja, amelyről naplót is készített. Érdekes összehasonlítást olvashatunk a két Teleki testvér eltérő szemléletű peregrinációjáról, hogy más és más szemmel néztek a francia felvilágosodásra.

Különösen jól sikerült a magánember Teleki portréjának a megrajzolása. Teleki Sámuel otthonának, háztartásának a bemutatása a mindennapi élet mikrotörténelmének szép példája. A családi tragédiák (hat gyermekét temeti el) ráirányítják az életben maradt gyermekek nevelésére. Gondot fordít arra, hogy nyelveket tanuljanak, tanárokat fogad melléjük. Ez talán abból is adódhat, hogy peregrinációja elején a csak latinul beszélő Telekit kínos élmények is érhették, a Bázelbe érkező fiatalembert a svájciak „lateinischer Graf”-nak nevezték.

A köz szolgálatában eltöltött években az oktatás korszerűsítésére, alapítványok tételére, írók, tudósok, művelődési törekvések támogatására, külföldön tanuló ifjak segítésére, s a protestáns érdekek képviselésére is van gondja. A hivatástudattal készülő erdélyi gróf könyvgyarapításai is mutatják eltökéltségét. „Excerpta statistico-politica” című kéziratos munkájából nyomon követhetjük azokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztatták. Olvasmányaiból kijegyzetelgette az érdekesebb részeket, egy-egy problémakörhöz több munkát is elolvasott.

Az utókor számára, a bibliotéka alapítása mellett, Janus Pannonius műveinek sajtó alá rendezésével vált ismerté. Jelentősége abban állt, hogy a régebbi latin nyelvű kiadások hibáit kijavította, s egy kritikai szöveget, egy teljesebb válogatást adott. Még utrechti tanulmányútja során Petrus Wesselingen, neves holland filológusnál segédkezett szövegkiadások készítésekor. Ő hívta fel a figyelmét a humanista költő szellemi hagyatékára. A végső lökést egy bécsi Janus kéziratra figyelmet felhívó Kollár Ádám adhatta. A Marosvásárhelyi Református Kollégium tanárával, Kovásznai Tóth Sándorral készítik elő a kéziratot a kiadásra, ám a megjelenés után elhidegülnek egymástól. Ennek oka talán az lehetett, hogy Teleki „elfelejtette” munkatársát megemlíteni az előszóban.

A XVIII. századot nem hiába tartják számon a könyvgyűjtés egyik aranykoraként, a század [183 közepére elkezdődik egy olyan könyvtárépítési korszak, amikor már a tulajdonosa nem olvassa el minden könyvét, amelyet megvásárol, hanem bibliofil hajlamának engedve vagy néhány tárgykörre szűkítve szakkönyvtárat hoz létre vagy igyekszik minden tudományterületet átfogó bibliotékát felállítani. Teleki könyvtára abban különbözik kortárs főúri könyvtárakétól, hogy eleve közkönyvtárnak szánta, s ez a cél meghatározta az állomány összetételét is. A könyvtárépítésben domináns elem volt apja könyvtárának hagyatéka és a külföldi útján szerzett tapasztalatok. Számos bejegyzés tanúskodik naplójában, hogy utazása során mindenhol megtekintette az adott könyvtárat, s feljegyezte a jó és a rossz példákat is.

Ritka bibliofil kiadások és korszerű szakkönyvek kettőségével jellemezhető könyvtár izgalmas könyvtörténeti adalékokkal is szolgál. A rengeteg példa közül kiemelkedik Michael Servetus spanyol orvos Christianismi restitutiója, amely a lélek halhatatlanságáról és a szentháromságról szóló tanítások cáfolatát tartalmazza. Az 1553-ban kiadott művének majdnem összes példányát, szerzőjével együtt még abban az évben elégeti a genfi városi tanács, mindössze három ismert kötete létezik. Ebből a ritka nyomtatványból sikerült Telekinek egy példányra rábukkannia, s 1780-ban megvásárolnia. Ezután a bécsi könyvtárnak ajándékozta, ám egy nürnbergi tudósnak küldött másolattal hozzájárult a könyv 1790-es újrakiadásához.

A kötet második felében a Teleki levelezésből kibomló életutat szemlélhetjük, majd a könyvtár építésével kapcsolatos és a könyvtár használatára vonatkozó iratokat olvashatjuk. A kötetet névmutató zárja, a szövegben pedig a könyvtárról és az alapítóról fotók találhatók.

Farkas Gábor Farkas