Magyar Könyvszemle   113. évf. 1997. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

A Szép Szó időrendjéhez. A magyar sajtótörténet rosszul áll monográfiákban; legfontosabb 20. századi irodalmi folyóirataink monografikus földolgozása jórészt máig hiányzik. [1] Majdnem egyedüli kivétel a Válasz, amelyről immár két (kis)monográfia is szól [2] (igaz, ezek sem hibátlanok), de a Válasz egykori legnagyobb ellenlábasáról, az „urbánus” Szép Szóról (1936–1939) például már csak tanulmányok szólnak. [3] Pedig a Szép Szó egy korszakos jelentőségű nagy költőnek, József Attilának és egy jelentős irányzatnak egyaránt elsődleges fóruma volt; jelentősége ma már kétségtelen. A fölmerülő gondolkodástörténeti problémák azonban, úgy látszik, nehezek, a forrásadottságok pedig rosszak. Így egy igazán alapos Szép Szó-monográfiához még sok előmunkálat szükséges.

Az alábbiakban ezt a munkát szeretném segíteni, egy – kronológiai biztonságot adó – adatsorral.

A JATE Központi Könyvtárának folyóiratosztálya ugyanis őrzi a Szép Szó úgynevezett ügyészségi kötelespéldányait. Ezeket, mint ismeretes, a folyóiratot előállító nyomda a lap kinyomtatásának napján köteles volt beszolgáltatni a sajtórendészeti felügyeletet ellátó királyi ügyészségre. Ott a soros ügyész átvételi keletbélyegzővel s nevével látta el a példányt, majd – meghatározott időn belül – végigolvasta a lapot, van-e benne valami jogszabályba ütköző. Ha volt, akkor az inkriminált szám, illt. közlemény ellen megindult az eljárás; ha nem, akkor a folyóiratot – némi várakozási idő után – leadták a gyűjtésükre kijelölt könyvtárnak. (Ez a könyvtár a húszas évek közepétől 1938 végéig a szegedi Egyetemi Könyvtár volt.) Az ügyészségi kötelespéldányoknak sajtótörténeti szempontból két nagy hozadéka van. Kiderül belőlük a nyomdai előállítás befejezésének pontos időpontja (napja), s kiderül, inkriminált-e valamint a folyóiratban az ügyészség.

Most a megjelenési időpontokat veszem számba, az ügyészi inkriminációkra itt csak utalok. [462

A Szegeden őrzött Szép Szó-példányok a következő időrendi adatokat adják:

1936. márc. I. köt. 1. sz. [2. kiadás!]: 1936. márc. 20.
1936. ápr. I. köt. 2. sz.: az ügyészségi példány hiányzik.
1936. máj. I. köt. 3. sz.: 1936. máj. 6.
1936. jún. II. köt. 4–5. sz.: 1936. jún. 9.
1936. júl.–aug. II. köt. 6. sz.: 1936. júl. 31.
1936. szept. II. köt. 7. sz.: 1936. szept. 4.
1936. okt. III. köt. 8. sz.: 1936. okt. 14.
1936. nov. III. köt. 9. sz.: 1936. nov. 18.
1936. dec. III. köt. 10. sz.: ügyészségi példány hiányzik.
1937. febr. IV. köt. 11. sz.: 1937. febr. 7.
1937. márc. IV. köt. 12. sz.: 1937. márc. 11.
1937. ápr.–máj. IV. köt. 13. sz.: 1937. ápr. 21.
1937. jún. IV. köt. 14–15. sz.: az ügyészségi példány hiányzik.
1937. júl.–aug. V. köt. 16. sz.: 1937. júl. 6.
1937. szept. V. köt. 17. sz.: 1937. aug. 31.
1937. okt. V. köt. 18. sz.: 1937. okt. [?], a napot jelző szám olvashatatlan.
1937. nov. V. köt. 19. sz.: 1937. nov. 11.
1937. dec. V. köt. 20. sz.: 1937. dec. 17.
1938. jan–febr. VI. köt. 21. sz.: nincs jelzés (esetleg a fekete borítón már nem látszik a
1938. bélyegző).
1938. márc. VI. köt. 22. sz.: 1938. márc. 5.
1938. ápr. VI. köt. 23. sz..: 1938. ápr. 11.
1938. máj. VI. köt. 24. sz.: 1938. máj. [?], a napot jelölő szám bekötéskor levágva.
1938. júl. VI. köt. 25.: 1938. júl. 12.
1938. szept.–okt. VII. köt. 26. sz.: 1938. szept. 20.
1938. nov. VII. köt. 27–28. sz.: 1938. nov. [?] 7.
1938. dec. VII. köt. 29–30. sz.: a bélyegző lemaradt, csak egy aláírás látható.

A 31–36. szám már 1939-ben jelent meg, így a JATE Központi Könyvtárában már nincs belőlük ügyészségi példány.

Az átvételi keletbélyegzők nyomán kirajzolódó időrend önmagáért beszél, most nem igényel bővebb magyarázatot. Két dolog azonban megemlítendő. 1. A Szép Szó első számának két kiadása volt, az első, amely a tényleges indulásról tájékoztathatna, ügyészségi példány formájában nem maradt fönn. Ennek okát nem tudjuk, de ez semmiképp nem ügyészségi inkriminációra utal – a hiányt inkább nyomdai, ügyészségi vagy könyvtári trehányság magyarázza. (Az első szám első kiadása egyébként, mint korábban már valószínűsítettem [4], február utolsó napján jelenhetett meg.) 2. Az ügyészségi példányok közül a szegedi könyvtárban nincs meg a 2., a 10., és a 14–15. szám. Ezeket a hiányokat nagy valószínűséggel az okozta, hogy ezekben volt „valami”, amit az ügyészség inkriminált, s a példányokat így a jogi eljárás során külön kezelték, bizonyíték (akta-melléklet) lett belőlük. Egy esetben konkrétan tudjuk is, hogy így volt, Tersánszky J. Jenőnek a 2. számban megjelent írásáért a szerkesztő József Attila ellen eljárás is indult. [5] A másik két esetben, bár – jelenlegi tudomásunk szerint – az ügy nem jutott el a bíróságig, hasonló lehetett a helyzet: az ügyész valamit nehezményezett, de aztán a vádelmeléstől mégis elállt. (Így tett a 25. szám ügyésze is, a 480. és a 482–483. oldalakon megjelölte Horváth Béla versét, illetve jegyzetét, utóbb mégis meggondolta magát.) Nem lehet azonban teljesen kizárni azt sem, hogy a szóban forgó két esetben pusztán tárolási–őrzési mulasztások magyarázzák a példányok hiányát.

Lengyel András [463

Jegyzetek

1 Vö. Monostori Imre: A „Tiszatáj” fél évszázada. = Tiszatáj 1997. 3. sz. 124.

2 K. Nagy Magda: A Válasz. Bp. 1963., Széchenyi Ágnes: „Sznobok és parasztok”. Válasz 1934–1938. Bp. 1997.

3 Vö. újabban pl.: József Attila és a Szép Szó. Szerk: Hegyi Béla és Tarján Magda. Bp. 1987., Agárdi Péter: Utószó. In: A Szép Szó 1936–1939. Bp. 1987. 567–582., Vágvölgyi B. András: A testet öltött érv. A „Szép Szó”-ról. = Irodalmi Újság 1988. 2. sz. 21., Lengyel András: A liberalizmus újraalapozásának kísérlete. A Szép Szó történetéhez. = Jelenkor 1989. 3. sz., újraközölve: Uő.: Törésvonalak. Bp. 1990. 131–151., Lengyel András: A lapgründoló József Attila. A Szép Szó megindításának előkészítése. In: Uő: A modernitás antinomiái. József Attila-tanulmányok. Bp. 1996. 137–161.

4 Lengyel András, 1996. 158–159.

5 Vö. M. Róna Judit: József Attila kéziratai és levelezése. Katalógus. Bp. 1980. 2286. tétel.