Magyar Könyvszemle   2. évf. 1877. 6.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

[386A MAGYAR AKADÉMIAI KÖNYVTÁR EGY COLLIGATUMA.
Közli: Szabó Károly.

A mult hónapban Hellebrant Árpád m. akadémiai könyvtártiszt úr szívességéből mintegy 100 darab régi magyar nyomtatvány czímmását kaptam, hogy azokat, ha netalán köztök előttem ismeretlen munkák akadnának, sajtó alatt lévő magyar könyvészeti kézikönyvemben használjam föl.

Meg voltam lepetve, midőn e közleményben néhány oly régi magyar könyv czímmására akadtam, melyeket az általam átvizsgált hazai könyvtárakban vagy teljességgel nem, vagy csak csonka példányban láthattam.

Hogy ezen régi magyar könyvek czímeit hűséggel és pontossággal vehessem és adhassam, a m. akad. könyvtár igazgatósága kérelmemre szíves volt a kijelelt darabokat, s ezek közt egy a XVII. század első felében gyűjtött és beköttetett, tenyérnyi vastag 4-rét colligatumot is, néhány héti használatra hozzám küldeni, melyben az általam kért részint eddig ismeretlen, részint igen ritka magyar nyomtatványok közűl négyet találtam bekötve.

Az ezen igen nagybecsű colligatumba foglalt könyvek közűl a legrégibb 1594-ki, a legújabb 1638-ki nyomtatvány. Az egész áll 25 darab nyomtatványból és 2 kézíratból, mely utóbbiak azonban nem hazánkra vonatkoznak.

A 25 nyomtatvány között magyar van 5, latin hungaricum 11, a külföldi politikai s egyházi viszonyokra vonatkozó, 1615–1623 közt kiadott külföldi nyomtatvány 9 darab.

Ez utóbbiakat, mint nem a »Magyar Könyv-Szemle« körébe tartozókat, mellőzve, van szerencsém a magyar nyomtatványokat és a latin hungaricumokat, mint nagy részben egyetlen vagy igen ritka példányokat, két osztályba s időrend szerint sorozva, e lapok olvasóival könyvészetileg megismertetni.

I. Magyar nyomtatványok a XVI. és XVII. századból.

1. Precatio pia ad Iesvm Christvm in extremo mortis discrimine erigenda, continens varias crucis vtilitates, et ea quae S. S. nobis tempore afflictionum suggerit.

[387Mars, morbi, mortes, mundi mala multa manete:

Vox verae vitae, viuida vita veni.

Bartphae. 1597. 4-r. A 1–4 = 4 sztlan levél.

A szöveg egy magyar énekből áll, két oldalt a szent írásból vett latin idézetekkel.

Eddig ismeretlen, egyetlen példány.

2. Rimai János. Generosi ac Magnifici Domini Valentini Balassa de Gyarmath, ad Castra Strigoniensia iter et procinctus … Az Nagysagos Gyarmathi Balassa Balitnac Esztergam ala valo keszueleti, keszueletiben való Imádsága, s-Mit példázott légyen az oe Feiér voerfoelyes Kamokából tsináltatott Zászlóia, kin Hárpháiaual Dáuid Király vagyon terdén telepedue oeszue fogott s-fel emelt ket kezeiuel írua. Ad notam: Botsásd meg Wr Isten iffiuságomnac vétkét. Hely és év n. 4-r. A–D = 4 ív = 16 sztlan levél.

A szerző az első ének versfejeiben így nevezi meg: »Balassios fratres Rimai decorat.

Hogy e könyv Bártfán volt nyomtatva, bizonyos abból, hogy betűi teljesen egyeznek az 1. szám alatt leírt bártfai 1597-ki nyomtatvány betűivel. Hogy pedig Rimai e versei a XVI-dik században, már 1598-ban ki voltak nyomtatva, kétségtelen a szerzőnek a czímlap aljára írt ezen sajátkezű jegyzetéből: »Sum Joannis Rimai (monogrammal) Anno 1598.«

Irodalomtörténetünkben ismeretlen. – Egyetlen teljes példány; csonka példányát, melyből az utolsó ív hiányzik, láttam a debreczeni ref. coll. könyvtárában (egy colligatumban).

3. Rervm in Transsylvania, Anno Domini 1613. Toto Mense Octobri Gestarum Ordo et Series. Nec non Articuli Trium Nationum Eiusdem regni Transsylvaniae. In quibus omnibus, mutationis hujus Causa et effectus, Christiano orbi, ob oculos ponitur. Ac Electio Serenissimi Domini Gabrielis Bethlen, Dei gratia, in Princippem Transsylvaniae, Partiumque Regni Hungariae Dominum, et Siculorum Comitem etc. Electi. Inauguratio item; additis omnibus conditionibus, laudatissimae regni administrationis, descripta habetur. Par denique literarum, Varadino in Transsylvaniam missarum, quibus primum omnium de infelicissima morte Serenissimi Principis Gabrielis Bathori, tres regni Nationes, in generali congregatione in Civitate Claudiopolitana, certiores factae sunt, subsequitur. [388Ex permissv Illvstrissimi Principis etc. Primo Claudiopoli, Typis Heltanis impressa. 4-r. A–C = 3 ív = 12 sztlan levél.

Tartalma a czímlapon, a különböző czikkek felíratain, és ifjabb Varsolczi Jánosnak, a kolozsvári óvári magyar iskola collaboratorának, »Epigramma in tam repentinam regni hujus mutationem« czímű latin versén kívül, mely a hét utolsó lapot foglalja el, egészen magyar.

Igen ritka. – Csak néhány példányt láttam Erdélyben.

4. Apologia, Az az, mentsegre valo iras, tudni illik, micsoda el tavoztathatatlan Okokbol Kenszeritettenek Cseh Orszagnak mind harom Statusi, kik az Ur Vacsorajat mind az ket szin alatt veszik, magok oltalmaert hadat fogadni. Az Pragai Nemet nyelven (Veleszlavi Samuel altal) nyomtattatott Exemplarbol Magyar nyelvre forditatot. H. és év nélkül. (Kolozsvár. 1618.) 4-r. A–C = 3 ív = 12 számozatlan levél.

Külön czímlapja nincs, nem is volt.

Hogy e könyv kolozsvári nyomtatvány, bizonyos abból, hogy betűi s nyomdai diszítményei a régi Heltai-féle nyomdából valók. Hogy pedig a cseh protestáns rendek ezen Prágában 1618. május 25-én kelt Apologiájának magyar fordítása már 1618-ban megjelent, bizonyos Rimai Jánosnak az első lap aljára írt ezen jegyzetéből: »Monaki Miklos Uram ő kegyelme ajandeka. Ao 1618, 23. 9-bris.«

Sándor István, M. Könyvesház 22. l. e könyvet H. n. 1620-ra veszi föl, s ő utána magam is tévedtem, midőn sajtó alatt lévő s mintegy félig kinyomott munkámban, Régi magyar könyvtár 226. l. ez Apologiát Kolozsvár, 1620-ra vettem föl.

Ezen kívül még csak egy általam eddig egyetlennek hitt példányt láttam a sáros-pataki ref. coll. könyvtárában. – Egy levelének töredéke Lugossy József ajándékából az erdélyi Múzeumban.

5. Roevid, de igen bizonyos Relatio, Arról: mikent ez jelen valo 1634. Esztendoeben, A die 12. Januarii, usque ad ultimum Februarii, Arulo Albertus Wallensteiner, Mechelburg, Fridland, Sagan, és Grosglogau Hertzegh; azonkivuel négy foe foe Személyeckel, az mi Kegyelmes Urunknak, II. Ferdinand Császárnak Foe Generalissimussa; Elsoeben, Pilsna nevoe városban, azhol Generalis Quartiria vólt, És annak utánna, Egra nevoe városba Cseh országban, [389Keresztyen Fejedelme s-minden érdeme felet való Kegyelmes Ura, és az Austriai ház s-az egész Imperium ellen való álnok Practikáló cselekedeti, s-fel toet czélul viselt hamis csalárd árultatása miatt, méltán érdeme szerint loett büntetése, és gyalázatos ki-menetele, Sokaknak Peldajokra. Justus es Domine et rectum judicium tuum. Leutschoviae, Typis Laurentii Brevveri, M. DC. XXXIIII. 4-r. A–C2 = 2½ ív = 10 sztlan lev.

Egyetlen példány.

II. Latin Hungaricumok.

1. Latosinius (Joannes). Prognosticon, de regnorum ac imperiorum mutationibus, ex orbium coeli syderumque motu et lumine vario, in haec tempora incidentibus. Maximè verò de Christianorum contra Turcas successu. A Ioanne Latosinio Medico Phisico, et Mathematico, diligentissime conscriptum, et publicae vtilitatis gratia editum. Anno 1594. 4-r. A–C = 3 ív = 12 sztlan levél.

Az ajánlás II. Rudolf császárhoz kelt »Crac: Calend: Martÿ. 1594.«

Az utolsó levélen Magyarországot illető jövendölés olvasható.

2. Articvli iuxta qvos regitur ecclesia in svperioribus Regni Vngariae partibus. M. D. XCV. 4-r. A–B 6 = 10 sztlan levél.

Áll 55 czikkből. – Betűi és nyomdai díszitményei után ítélve kétségtelenül bártfai nyomtatvány.

3. Apologia et protestatio Legatorvm et Ecclesiarvm Hungaricarvm, aduersus iniquissimas Monacho-Iesuitarum criminationes, quibus Serenissimum Dominum, Dominum Stephanvm Dei Gratiâ Hungariae & Transyluaniae Principem, gentemque Hungaricam, in odia et contemtum potentissimorum Germaniae Principum inducere, & aduersus eos, more Jesuitico, concitare volentes, Arianismi insimulare non sunt veriti. Bartphae Excudebat Iacobus Klös. Anno M D C VIII. 4-r. 7 lap.

Ezen eddig egy példányban sem ismert röpírat emlékezetét Pázmány Péternél találtam, az Alvinczi Péterhez intézett Öt szép levél 1. kiadásában Pozsony. 1609. 8-r. 100. lev. e szavakkal: Mi az oka, hogy az felfoeldi Caluinista kialtoc, abba az Apologiaba oltalmazo irásba, melliet Bartfan nem regten nyomtatánac, megh akaruán mutatni, hogy az megh holt Bocskai Istuán, [390nem volt Arianus, anni sok modnekuel valo hazughságokat fueztec egybe?« – Pázmány e. h. 100–102 lev. e könyvecske állításainak czáfolatába is ereszkedik.

Hogy e röpirat Bártfán 1608. magyar nyelven is megjelent, azt, miután eddig magyar példány nem kerűlt napfényre, csak Szenczi Molnár Albert ezen szavaiból következtetem, melyek a m.-vásárhelyi Teleki-könyvtárban őrzött sajátkezű naplójának 533. lapján olvashatók: 1608. 12. Junÿ. recudi curavi Apologiam Ungaricam Boczkai

4. Parentalia anniversaria in mortem Egregij quondam Laurentii Feia aliter Rakowszky de Nagy Rakow Sedis comitatus Thurociensis Iurati Assessoris, etc. Anno 1612. die 16. Martij ex hac lacrymarum valle in aeterna gaudia evocati. Scripta In consolationem filii Egregij Domini Matthiae Feia, etc. Sacratissimae Caesareae Regiaeque Majestatis, Camerae Scepusiensis Rationarij. I. Thessalonicens. Cap. 4. Consolamini invicem. Cassoviae, Typis Ioannis Festi Anno M. DC. XV. 4-r. A–C2 = 2½ ív = 10 sztlan lev.

A czímlap aljára jegyezve: Reuerendo domino Stephano Miskolczy ibidem Pastori ouium Christi gravissimo mittit consolatus Amicus.

Latin gyászversek gyűjteménye, melyeket írtak: 1. II. Fabricius György, csász. koszorús költő, a kassai német egyház első papja. – 2. Bocatius János, Kassa város polgármestere. – 3. Marussi András, szőllősi harminczados, Ugocsa várm. táblabírája. – 4. Colmitius János, a kassai iskola német rectora. – 5. Mikoschinus Márton, túróczi ev. pap. – 6. Váczi Gergely, gálszécsi első pap. – 7. Peregi István. Kassa város szószólója. – 7. Sárosi Márton, a Rákóczi urak secretariusa. – 8. Makkai Máté, losonczi harminczados. – 9. Feia vagy Rakovszky György – 10. Feia vagy Rakovszky Jeromos az elhalt fiai.

5. Rectoratus Academicus, id est, Orationes, Quas Comes Emericus Thurzo de Arvva; etc. Rector hactenus Academiae Wittebergensis etc. officij caussa publicè habuit. Wittebergae, E Typographèo Johannis Richteri, Anno M. DC. XVI. 4-r. A–H2 = 7½ ív = 30 sztlan lev.

[391Ajánlja a szerző gr. Thurzó Imre János György szász választófejedelemnek és atyjának Bethlenfalvi gr. Thurzó György nádornak »Wittebergae Cal. Maij Anno M DC. XVI.«

Egyik beszédében, melyet a vártemplomban a rectorságról leköszönve 1616. május 1-én tartott, igen élénken rajzolja a törököknek Magyarországon elkövetni szokott kegyetlenségeit.

6. Genethliaca, in natalem pvelli Generosissimi et Magnifici, maximaeque spei Domini. D.........[1] Rakoci, etc. Spectabilis ac Magnifici Domini Dn. Georgii Rakoci de Felsoe Vadasz, Sacrae Caes. Regiaeque Majestatis Dapiferi, Capitanei Supremi Onadiensis, Comitis Comitatus Borsodien. etc. Domini, in S. Patach, Makovicza, Saaros, Onod, Szerencs, Lednicze, etc. Ecclesiae Dei Trivni Nutritii et Mecoenatis Scholarum liberalissimi, etc. ex Magnifica et Generosissima Dna. Dna Svsanna Lorantfiana, etc. Conjuge dilectissima, filioli primo geniti.[2] Junij Anno M. DC. XIIX. nati, Atque per Baptisma S. Regenerationis Ecclesiae Dei inserti, die XXII. Augusti, Anni ejusdem, etc. Scripta A Rec. et Studiosis S. Patachiensibus, gratitudinis, observantiae, et boni ominis causa. H. és év n. (Bártfa. 1618.) 4-r. A–B = 2 ív = 8 sztlan lev.

A czímlap aljára jegyezve: Reverendo ac Clarissimo Viro Domino Stephano Mischolczj Pastor apud Liszkaenses, vigilantissimo, fratrique suo omni observantiâ colendo, misit Patachino Paulus Puah Mischolcius.

A latin versek szerzői: Szemczi B. János, a pataki iskola rectora, Kisíri György senior, Gelei T. Gáspár, Czeglédi F. János, Meggyaszai P. Ferencz, Szántai C. Mátyás, Miskolczi P. György, Pataki An. Mihály, Váradi K. István, Meszti F. János, Óvári B. Péter, Rivuli P. Bálint, Pelsőczi Miklós, Komjáthi D. Mátyás, Miskolczi Puah Pál, Szemczi B. Mihály, Ináncsi Gergely és Gyarmathi Izsák.

7. Symbolum B. Athanasii de S. S. Trinitate: et de Incarnatione Filij Dei Domini nostri Jesu Christi Notis Breviter declaratum atque assertum Studio Davidis Parei D. Sacrarum literarum Professoris in Academia Heidelbergensi. Heidelbergae, Impensis [392Jonae Rosae Librarij Francofurt. Typis Joannis Lancellotti. Academiae Typog. Anno MD.XIX. 4-r. 44 lap.

Pars prior de S. S. Trinitate. Respondente Basilio B. Borzasi Ungaro 20. Junij 1618. – Pars altera de incarnatione Jesu Christi. Respondente Michaele Aszalos Nobili Ungaro. 8. Augusti 1618.

Az első részt ajánlja Borzási Balázs Rhédei Ferencz Bihar vármegyei főispánnak, a váradi vár főkapitányának, fiának Rhédei Ferencznek, Decsi István váradi ref. papnak és a bihari egyházvidék esperestjének, s Keserűi Dajka János gy.-fejérvári ref. papnak s Bethlen Gábor fejedelem udvari papjának. Üdvözlő verseket írtak Rhédei Ferenczhez, mint Borzási párfogójához Bojthi Gáspár, magához Borzásihoz Szilvási Márton, Csepei Ferencz, Szentkirályi Benedek és Udvarhelyi György. – A 2-dik részt ajánlja Aszalos Mihály Rákóczi Zsigmondnak, mint kegyes urának, és atyjának Gönczi Aszalos Tamásnak. Üdvözlő verseket írtak hozzá Thornai P. Ferencz, Muraközi D. Márton és Udvarhelyi György.

8. Septuaginta Graves et arduae Rationes, ob quas Regem Poloniae Nec non Senatores et Nobilitatem Regni Defensioni, in Hungaria, Bohemia et alibi locorum inevitabili necessitate susceptae, non adversari, neque committere decet, ut huic negotio implicentur. Quarum nonnullae ad Regem a Dn. Generali missae, Postea verò à Generoso quodam, Deo, Regi et Patriae fideli Polono, pacis avido, auctae, et informando unicuique, Germanica et Latina lingva publicatae sunt. S. l. et a. (1619). 4-r. A–T = 19 ív = 76 sztlan lev.

A czímlap aljára jegyezve egykorú kézírással: N. B. Igaz Haza fia, és igaz lelkű ember volt ez, akarki volt, aki illyen tanácsot ád, és ezt méltó mindennap olvasni.

Ajánlja III. Zsigmond lengyel királynak, mint legkegyelmesebb urának »Posonii die Martini, Anno M. D. CXIX. Majestatis Tuae Subjectissimus D. R.«, ki mint a szöveghez függesztett 13 oklevél legutolsójából kitetszik lengyelországi senator volt s III. Zsigmond lengyel király felszólítására írta meg a hetven fontos okot, melyeknél fogva nem tanácsolja, hogy királya és országa a Magyar- és Csehországban s a többi szövetkezett tartományokban kitört mozgalmakba avatkozzék.

Az egész könyv szövege latin.

[3939. Corona Nuptialis. Sereniss: Ac Potentiss: Principis Et Domini, Dn. Gabrielis D. G. Sac: Rom: Imp: et Trans. Princip: etc: Partium Reg: Hung: Dn. Sic. Com. etc. Oppuliae ac Ratib: Dvcis etc. cum Serenissima Princ: ac Domina, Dn. Catharina Marchionissa Brandeb: Prus: Iuliae, Cliviae: Montium Sedinorum: Pomer: Cassub: Vandal: etc. Nec non in Silesia, Cros: Car: Dvcissa ..... Consecrata primùm Heroi Sponso et Illustri, eiusdemque Sponsae Heroae et amicabili ..... Ipso die solenni Nuptiarum: Anno: GabrIeLI BethLeMIo KatharIna BranDebVrga est sVaVIs aVIs. (1626). Ab Andrea Teutovillano Sereniss. Dn. Principis Beneficiario. Bartphae, Typis Iacobi Kloesz. 4-r. A–B2 = 1½ ív = 6 sztlan lev.

10. Christianus Lactens, Quem Illustres et Magnifici Domini Dn. Georgius et Dn. Sigismundus Rakoci Devotè juxta et feliciter. Deo gratiam largiente, et universis auditoribus applaudentibus, repraesentarunt, quando tyrocinium Christianismi sui deposuerunt, in solenni examine, quod 15. Augusti Anno 1637. Celsissimus Transylvaniae Princeps praemitti voluit administrationi sacrae Coenae, in quâ postridie hi duo Suae Celsitudinis filii fidem suam publicè primum obsignarunt. Praeeunte Paulo B. Kereszturi, Praeceptore Illustrium Dominorum. Albae-Juliae Typis Celsissimi Principis, Anno 1637. 4-r. 160 lap. – Elől czíml., Rákóczi Zsigmond ajánlása atyjához és az examen előtt tartott beszéde, mind latinul, 8 szt.-lan levél.

Megjelent a »Csecsemő Keresztyén« cz. alatt magyarúl is Gyula-Fejérvártt, 1638. 4-r.

Hazai könyvtárainkban több példányban található.

11. Instructio Quam Illustrissimus et Celsissimus Princeps ac Dominus, Dominus Georgivs Rakoci, Transylvaniae Princeps, Partium Regni Hungariae Dominus et Siculorum Comes, etc. Tradidit Illustri et Magnifico Domino, Domino Georgio Rakoci, filio suo, natu majori, non longè pòst cùm ille scholis valedixisset. Albae-Juliae Anno 1638. 4-r. 12 lap.

Czímlap híján megvan az erd. Múzeum könyvtárában is (néhai gr. Mikó Imre könyvtárából).

Sándor István Magyar Könyvesház 30. l. szerint megjelent magyarul is, Kis Imre fordításában, Gyula-Fehérvártt [3941640. 4-r.; de én a magyar fordításnak egy példányát sem láthattam.

Az általam leírt eredeti latin példány a m. Akadémia colligatumában a Keresztúri Pál Christianus Lactensébe, annak előzményei után a szöveg elébe, van kötve.


[1] Kézírattal kitöltve SIGISMVNDI.

[2] Beírva: 27.