Magyar Könyvszemle   2. évf. 1877. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

[37A Nemzeti Múzeum könyvtárának oklevélgyűjteménye.
Közli: Csontosi János.

A feledhetetlen emlékű József nádor, a Nemzeti Múzeum könyvtárának szánt helyiségekben, egy termet fiókos zárt szekrényekkel bútoroztatott be, hogy ezekben a könyvtár oklevelei és levelei őríztessenek. E teremben van a könyvtár tulajdonát képező oklevélgyűjtemény elhelyezve. – A gyűjtemény a Nemzeti Múzeum könyvtárának kiegészítő részét képezi, annak tudományos és közmívelődési feladatához képest a levéltári tudomány mai követelményei szerint kezeltetik s oklevelek és levelekből áll. Ezeknek alapját a Széchenyi, Kovachich és Illésházy-féle kéziratgyűjteményekből kikerült oklevelek vetették meg, melyek időfolytán buzgó hazafiak áldozatkészsége s a Jankovich Miklós, Horváth István, Czeh János, Kis Ferencz, Nagy Gábor, Török János, Liszkay József, Farkas Lajos, Vörös Antal és Nagy István-féle, valamint más kisebb kéziratgyűjtemények megvásárlása és nagybecsű ajándékok által gyarapíttatva, jelenleg a könyvtár oklevélgyűjteményének törzsállományát képezik. Ehez járultak a mult esztendőben: a Kállay, báró Jeszenák és Hanvay családok levéltárai, melyek a Múzeumot 10-ezeret meghaladó oklevéllel és levéllel s a hazai történetbuvárokat nagybecsű tudományos közkincscsel gazdagították.

Ekként a Múzeum könyvtárában őrízett eredeti oklevelek és levelek számát immár megközelítőleg 50 ezerre tehetjük. Ez alkalommal a mohácsi vészt megelőzőkről kivánunk szólani, előrebocsátva, itt némelyeket a gyűjtemény berendezéséről.

Mint említettük, a Nemzeti Múzeum oklevélgyűjteménye, a könyvtár tulajdonát képező oklevelek és levelekből s a családok letéteményezett levéltáraiból áll. Mindkettő egymástól elkülönítve, de egy rendszer szerint kezeltetik s három csoportra, ugy mint: a eredeti oklevelekre, b eredeti levelekre és g másolatokra osztályoztatik. [38Aszerint a mint e három csoport a munka sorrendjében levéltárilag feldolgozva, illetőleg regestrálva van vagy nincs, az oklevélgyűjtemény: a) regestráltakra és b) nem regestráltakra oszlik. Mivel azonban a könyvtár specialis nemzeti hivatásánál fogva méltán megkivánható: hogy a hazai történetre vonatkozó okiratok a külföldet illető okiratoktól elkülöníttessenek, a könyvtár tulajdonában lévő készlet mindhárom csoportja, a letéteményektől eltérőleg, még a A) hazaik és B) külföldiek osztályzatába esik.

Minden irat a mint a könyvtár tulajdonába ment át, egy nagyobb ívrétű diósgyőri ívbe tétetik, külborítékára a kiadvány éve s a szerzés mikénti módja iratik s a három csoport valamelyikébe időrendben beosztatik. Az így időrendben a szerzésmódra való minden tekintet nélkül a maga csoportjában összesített készlet, mindaddig, míg regestrálva nincs, a könyvtár oklevélgyűjteményének nem regestrál részét teszi s a munka sorrendje szerint napról napra kevesbedik. Használatra ilyen állapotban is alkalmas, de bevezetve csak a könyvtár szerzeménykönyvében van.

Az oklevélgyűjtemény regestrálása, helyesebben a regesták készítése a következö módon történik.

Mindenekelőtt az okirat valódisága az ősírástan, oklevél és pecséttan segítségével állapíttatik meg, mire a középkori időszámítás megoldása s az okirat érdemleges regestrálása következik.

A regesták rendszerint latinul, illetőleg az okirat nyelvén készíttetnek s egész terjedelmökben az okirat külborítékára, a homlokzaton kitett évszám alá iratnak. Szerkesztésöknél a főfigyelem abban összpontosúl, hogy a regestrum az okiratnak mindenben hű kivonatát foglalja magában, különösen pedig, hogy a személy-, hely- és tulajdonnevek valamint az egyes előforduló magyar szók lehető szabatossággal leírva legyenek. Ezután az azonosság megállapítása szempontjából az okirat külső sajátságai emeltetnek ki s indikáltatik, ha az valamely hazai okmánytárban már közelve van.[1]

Hogy azonban az oklevélgyűjtemény használata megkönnyíttessék s az egész regestrált készlet átalánosan áttekinthető legyen, minden regestrált okirat kivonatáról egy negyedrétű czédulára megfelelő másolat vétetik, mely azután tekintet nélkül arra valjon a Múzeum vagy a letétemények három csoportjainak kivonatait képviseli-e, [39csupán chronologiai rendben tokokban commassáltatik s a könyvtár oklevélgyűjteményének átalános czédula-catologusa gyanánt szolgál. E czédula catologus képezi egyúttal az oklevélgyűjtemény regestáit. – Ezenkivűl az összgyűjtemény minden egyes csoportjáról külön repertoriumok, valamint külön személy-, hely és tárgymutatók lesznek hivatva részletes tájékozást nyújtani. De egyelőre a regestrált készlet czédula-kivonatai is, miután signaturáik által egymástól különbözve a kikeresést épen nem nehezítik, meg fognak felelni a tudományos használat igényeinek.

S itt azon ponthoz jutottunk, hogy megemlékezzünk azokról, kik a könyvtár oklevélgyűjteményének nagy részét regestrálták. Fölemlítjük első helyen Paúr Ivánt jeles hazai tudósunkat, ki az 50-es években nem egészen egy évig a könyvtárban munkálkodva, az oklevélgyűjtemény regestrálását kezdeményezte s több ezer oklevélnek regestáit mintaszerű pontossággal készítette.

Utána egy évtizednél továbbb a regestrálásban szünet állott be, mig 1866-ban Supala Ferencz a könyvtárhoz segédőrré kineveztetvén, a megszakadt fonalat újra fölvette s miután az összes regestrált okleveleknek időszámításait megfejtette, maga is a regesták készletéhez jelentékenyen járult. Fájdalom! a korai halál véget vetett e fiatal, egész szenvedélylyel szakmájának élő tudós tevékeny életének.[2]

Találkoztak azonban időnkint lelkes szakemberek, kik tisztán ügyszeretetből szolgálataikat az oklevélgyűjtemény regestrálása körül, a könyvtárnak egész készséggel fölajánlották.

Igy a hatvanas években Véghelyi Dezső jelenleg Veszprémváros főjegyzője s a „Hazai okmánytár” társszerkesztője, húzamosabb ideig a könyvtár okleveleinek regestrálásával foglalkozott s ezek számát tekintélyes mennyiséggel gyarapította. Végre különös hálára kötelezi le intézetünket Nagy Imre legfőbb itélőszéki bíró a „Hazai okmánytár” főszerkesztője, ki könyvtárunkban ekkoráig már több száz oklevelet regestrált és ezen munkálatait jelenleg is folytatja.

Ezeknek átalános vonásokban előrebocsátása után, az oklevélgyűjteménynek a mohácsi vészig terjedő mennyiségéről, a következő kimutatást adjuk:

[40I.

A könyvtár tulajdonát képező eredeti oklevelek és levelek.

A) Hazaiak.

a) Regestráltak.

Az Árpádházi királyok idejéből       148 drb.

Az Anjouk és Zsigmond korából       816 „

A Hunyadyak korából       200 „

A Jagellók korából       153 „

      Összesen       1317 drb. oklevél és levél.

b) Nem regestráltak.

Az Árpádházi királyok idejéből       18 drb.

Az Anjouk és Zsigmond korából       643 „

A Hunyadyak korából       294 „

A Jagellók korából       252 „

      Összesen       1207 drb. oklevél és levél.

B) Külföldiek.

a) Regestráltak.

A mohácsi vészig       48 darab.

b) Nem regestráltak.

A mohácsi vészig       712 darab.

II.

A családok letéteményezett oklevelei és levelei.

A nagykallói és tarkasaszói Kállay család levéltára:

Az Árpádházi királyok idejéből       48 drb.

Az Anjouk és Zsigmond korából       4618 „

A Hunyadyak korából       1020 „

A Jagellók korából       294 „

      összesen       5980 drb. oklevél és levél.

A királyfiai báró Jeszenák család levéltára:

Az Árpádházi királyok idejéből       6 drb.

Az Anjouk és Zsigmond korából       28 „

A Hunyadyak korából       12 „

A Jagellók korából       12 „

      Összesen       58 drb. oklevél és levél.

[41A hanvai és gömör-szkárosi Hanvay család levéltára:

Az Árpádházi királyok idejéből       10 drb.

Az Anjouk és Zsigmond korából       147 „

A Hunyadyak korából       49 „

A Jagellók korából       38 „

      Összesen       244 drb. oklevél és levél.

Van tehát a mohácsi vészig:

A múzeumi hazai regestráltakból       1317 drb.

A múzeumi hazai nem regestráltakból       1207 „

A múzeumi külföldi regestráltakból       48 „

A múzeumi külföldi nem regestráltakból       712 „

A Kállay-félékből       5980 „

A báró Jeszenák-félékből       58 „

A Hanvay-félékből       244 „

      Összesen       9566 drb. oklevél és levél,

vagyis korszakok szerint összesítve:

Árpád kori       230 drb.

Anjou és Zsigmond kori       6252 „

Hunyady kori       1575 „

Jagelló kori       749 „

      Együtt       8806 drb.

      Ehez számítva a külföldi       760 „

      Összesen       9565 drb. oklevél és levél.

A gyűjtemény legrégibb hazai pergamen oklevele 1218-ból, papir oklevele 1325-ből, czéhszabálya 1466-ból, magyar levele 1504-ből való. A külföldi oklevelek között a legrégibb papir oklevél 1273-ban van kiállítva. Aranypecsétes oklevél van három, és pedig II. Endrétől 1225., IV. Bélától 1251., s IV. Bélától 1258. évekből származó.


[1] Például közli: Fejér Cod. Dipl. VII. 1. 357., vagy vide: Mon. Dipl. VII. 152, vagy vide: Cod. Dipl. Patr. III. 31 s így tovább.

[2] Meghalt 1875-ben Livornóban, hol megrongált egészségének helyreállítását kereste.