Hermann Róbert

Egy kis igazítás, avagy hogyan ne viselkedjünk hölgytársaságban?

Tiszafüred település nevét hallva, az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc iránt érdeklődőknek azonnal az 1849. március 3-5. közötti események, Dembinski leváltása, Görgei ideiglenes fővezéri kinevezése, s a Kossuth és Mészáros Lázár által a fővezérváltással kapcsolatban végrehajtott vizsgálat jut az eszébe. Ha azonban a kutató az ezzel kapcsolatos levéltári anyagra kíváncsi, igencsak csalódni fog. A fővezérváltás körülményeiről alig egy tucat irat maradt fenn.[1] Ugyanakkor a település neve rendszeresen előfordul a szabadságharc iratanyagában - noha általában kevésbé fontos ügyek kapcsán.

Tiszafüred 1848-49-ben Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott, lakosainak száma 5 000 fő körül járt. A település fontosságát az adta, hogy Tokaj és Szolnok között itt volt a legfontosabb tiszai átkelő, amelyen át viszonylag gyorsan el lehetett érni a gyöngyös-hatvani országutat. 1849 januárjától kisebb-nagyobb honvéd különítmények szállták meg a települést, s az átellenben lévő Poroszló községet, működött itt térparancsnokság, sőt, 1849. február 10-étől április végéig Heves és Külső-Szolnok vármegye székhelye is itt volt.[2]

A településen a térparancsnoki tisztet 1849. január elejétől március 25-éig Tóth János százados, őt követően - Vetter Antal altábornagy, fővezér rendeletére - Somogyi József, a 60. honvédzászlóalj századosa töltötte be.[3] Vetter a kinevező rendeletben arra utasította Somogyit, hogy "a térparancsnoksághoz tartozó minden felügyeletet a fentebb kitett naptól által vegye, és legpontosabban hivatalának szigorú felelősség terhe alatt" feleljen meg.[4] Somogyi - amennyire ez a fennmaradt iratanyagból megállapítható - eleget tett a megbízatásnak. Rendszeresen küldte jelentéseit a hadügyminisztériumnak, s folyamatosan tartotta a kapcsolatot Repetzky Ferenccel, Heves és Külső-Szolnok vármegye kormánybiztosával is. Így nyilván maga is megdöbbent, amikor Mészáros Lázár hadügyminiszter 1849. április 3-án a következő dörgedelmes leiratot juttatta el a tiszafüredi térparancsnoksághoz:

"Biztos részről értesültem, miszerint egyik a térparancsnoksági személyzettől az egy tiszttől igen is megkívánható míveltségről levetkezve [sic!], magáról annyira megfeledkezett, hogy nem általlotta egy nő jelenlétében szeméremtestét is kihúzni.

Felszóllítom ennek folytán a legkomolyabban a térparancsnokságot, miszerint nekem ezen gyalázatos tettről rögtön felvilágosítást terjesszen fel, minthogy én azon durva, míveletlen tisztet a hadseregben tűrni nem fogom, és őt gyalázattal fogom a hadsereg létszámából kitörültetni.

A térparancsnokság saját érdekében áll ezen piszoktól magát körülményes felterjesztés által kimenteni."[5]

Az ügy már első pillantásra is döbbenetes lehetett, nem csoda tehát, hogy Somogyi szinte postafordultával, április 6-án válaszolt. Válaszában tudatta, hogy március 29-ig segédjével, Riesenberger Alajos őrmesterrel ketten alkották a személyzetet, s akkor a munkák halmozása miatt Tóth Gusztáv tizedest kérte segédül, "kik hogy ezen gyalázatos tettem [!] el nem követték, jámbor magokviseletök miatt meggyőződve vagyok. Különben Tiszafüreden több mozgó térparancsnokok is léteztek, s azon illetlen kihágás lehetséges, nállok történhetett, mivel hadügyminiszter úr is ezen kihágást főtiszt által írja elkövetve lenni, nállam pedig a fent említett két altiszten kívül irodámban semmiféle főtiszt nem működött."[6]

A hadügyminisztérium már másnap válaszolt a jelentésre. A szintén az Elnöki Osztály által kiadmányozott irat szerint "azon tiszt ellen, ki az akkori rendeletemben megnevezett botrányos és minden becsületes érzést kivetkezett tényt követte el, ki Lipcsei tiszai igazgató úr házában volt beszállásolva, és állítólag Karovinak neveztetik, a legszorosabb vizsgálatot elrendelni szigorú kötelességének ismerje, nekem ezen eljárásról azonnal jelentést tevén."[7] Kiderült tehát, hogy a hadügyminisztérium pontosan tudja, ki volt az illető személy. Ezek után Somogyinak is könnyebb dolga volt, mert maga elé idézte az említett tisztet, Karovi (vagy Karove) Antal századost, a Tiszafüreden helyőrségi szolgálatot ellátott s ott állomásozott szabolcsi 43. honvédzászlóalj ideiglenes parancsnokát, s felszólította, hogy igazolja magát.[8]

A szabolcsi kiállítású 43. honvédzászlóalj az elmúlt hetekben a problémás alakulatok közé tartozott. A zászlóalj parancsnoka, a délvidéki harcokban kitűnt Földváry Károly őrnagy és a tisztikar között megbomlott az összhang, a tisztek jelentős része távol volt az alakulattól, s Földváry hiába próbálta őket más alakulatok soraiból pótolni.[9] A zászlóaljat Vetter március 26-án Földváry Károly őrnagy parancsnoksága alatt Asbóth Lajos alezredes hadosztályához, Törökszentmiklósra rendelte.[10] Miután azonban Bobich János őrnagy alezredesi kinevezése után Földváry átvette a 3. honvédzászlóalj parancsnokságát, az így megürült 43. honvédzászlóalji parancsnokságot Vetter március 27-én Karove Antalra, a 28. honvédzászlóalj századosára bízta, s egyben arra utasította a zászlóaljat, hogy helyőrségként maradjon Tiszafüreden, Karovét pedig, hogy foglalkozzon a zászlóaljnak átadott 485 újonc kiképzésével.[11] Karove március 28-án érkezett Tiszafüredre[12], de csak 30-án vette át a zászlóalj parancsnokságát. Az alakulat létszáma 390 fő volt, ehhez később 430, majd 180 újoncot kapott.[13]

Karove jól képzett, kiváló katonának számított. 1831 óta szolgált a cs. kir. hadseregben, a 37. (Máriássy) gyalogezred főhadnagya volt 1848-ban, s részt vett a perlaszi szerb tábor 1848. szeptember 2-i bevételében, majd decemberben a tomasováci sáncok bevételében. Október 1-jén nevezték ki a Debrecenben szervezett 28. honvédzászlóalj századosává, s ennek az alakulatnak a soraiban vett részt az 1849. január 19-i verseci ütközetben. Vetter nyilván még a Máriássy-gyalogezredből ismerte, hiszen 1848 nyarán és szeptemberében Vetter volt a zászlóalj parancsnoka.[14]

Somogyi jelentéséből kiderült, hogy Karove "azon minden illedelmet túlhágó" tényt "négy nőszemély jelenlétében" követte el Lipcsei Geda házánál. Jelentése szerint Szombathelyi János és Lipcsei Geda jelenlétében magához hivatta Karove századost, aki a következőképpen nyilatkozott: "Minthogy akkor igen zavaros fővel voltam, tisztán nem emlékezem, de rémlik előttem, mintha azon tettet csakugyan elkövettem volna."[15]

Karove azonban ezek után egy hosszú, írásbeli jelentésben próbálta igazolni a történteket.

 

43-ik honvédzászlóalj Parancsnoksága
A magyar hadügyminisztériumnak

T. Füred april 10-kén 1849.                                                                   Debrecenbe

Alólírt folyó évi april 7-kén 9014/E. szám alatt a tisztelt hadügyminisztériumtól kibocsájtott rendelet folytán Somogyi Jósef tiszafüredi térparancsnok által nyilatkozatra hivatván fel, a kérdéses tárgyra nyilatkozatom a következő:

Folyó év március 28-kán T. Füredre érkezvén, helybeli lakos Lipcsei Gedeon házához szállásoltattam be, megérkeztem után azonnal orvosoltatásom után láttam, mert a katonai életbe könnyen megkapható venericus bajba szenvedtem, betegségem a folytonos utazás miatt súlyosbult, nem akarván mindazonáltal hivatalos kötelességeimet mulasztani, felöltöztem és szolgálatomat, habár érzékeny fájdalmak közt, teljesítettem.

Ugyancsak március hó 31-ikén szobámban lévén, délbe az ebédhez ott terítettek, az asztalnál két idegen, közönségesen öltözött nő, kiknek sem nevét, sem állásukat nem tudom, helyet foglalt, az ebéd bevégezte után hosszabb időig az asztalnál ülvén, érintett bajom miatt szenvedő részemben iszonyú fájdalmak ostromoltak, úgyannyira, hogy észrevétlenül bal kezemmel az asztal alá nyúlni, s szenvedésemet enyhítendő, fájós részemet kedvezőbb helyzetbe tenni kényszerültem. Ezen mozdulatot azonban senki észre nem vevé, annál kevésbé valamelyik nő, mennyiben a nők az asztalnak homlokán ültek, én pedig a jobb oldalán foglaltam helyet.

Ennyiből áll az egész tény, mely nem jellemtelenség s elvetemültségből, hanem fájdalom enyhítési ösztönből, és újra ismétlem, a legnagyobb eltitkolással, senkitül észre sem véve, történt.

Így állott a dolog; valóban a legnagyobb fájdalmas elkeseredéssel értettem a dolog ellenkező előadásával elvádoltatásomat, s nevemnek ily aljas, s csak minden becsület s szeméremből kivetkezett emberre alkalmazható felhasználását. Mely körülmény annál inkább sért érzékenyen, hogy becsületemre s az embereknek személyem eránti jó véleményére mindég féltékeny voltam, s azt síromig megtartani s annak elvesztésével éltemet is veszni óhajtom.

Húsz évet töltök már a katonai pályán, 19 évig osztrák zsoldban, hol a Máriássy ezrednél a főhadnagyi rangra érdemesíttettem, s mint ilyen, utóbbi évben a perlaszi, tomasováci sáncok bevételénél, úgy az altábor egyéb sáncaiban [valószínűleg tévesztés: harcaiban helyett - H. R.] sikerrel s fellyebbvalóimnak teljes megelégedésökre működtem, múlt év október havában a 28-ik honvédzászlóaljnál századosi rangra emeltettem, szóval minden tehetségemet arra fordítottam, hogy nevemnek becsületet szerezzek, mit hogy szerencsés valék eszközölni, azt szükség esetén hiteles oklevelekkel is igazolhatandom.

Folyó évi március hó végével pedig Vetter altábornagy úr rendeléséből Damianics tábornok úr által a 43-ik honvédzászlóalj parancsnokságával s ezen zászlóaljnak rendezésével bízattam meg. Nem érdemül sorolom elő ezeket, egyedül megmutatásául annak, miként egész életemen át becsületem emelésen [sic!] iparkodtam, következőleg arra sokkal féltékenyebb vagyok, mintsem hogy egy ily aljas s jellemtelen emberhez illő tett által, mint minővel ártatlanul vádoltatom, bemocskoljam.

Pirulok a dolognak valódi állását is leírni, nemhogy oly gyalázatos tettet elkövetni képes legyek.

Ugyanazért aziránt esedezek, hogy a dolog így történtérül s őszinte nyilatkozatom valóságárúl meggyőződvén, rollam ezen becsületet sértő gyanúsítás elháríttassék, mert ezen iszonyú vádnak közhírré tétele s személyemre alkalmazása által eddig is már a legérzékenyebben sújtva vagyok.

Betegségem valóságáról hiteles orvosi bizonyítványt az ./. alatt tisztelettel mellékelve, egész tisztelettel maradtam,

Karove százados

parancsnok[16]

 

Az említett védőiratot a vizsgálattal megbízott Somogyi századosnak adta át, aki azt átolvasva, "azt két tanú előtt tett nyilatkozatától igen különbözőnek s elferdítettnek" találta.[17]

Emellett Somogyit megkereste dr. Bach Miklós, a 43. honvédzászlóalj főorvosa azzal, hogy Karove felszólította őt egy orvosi bizonyítvány kiadására, "hogy ő venericus bajban szenved, mit kérelmére meg is tettem, - de miután őt vizsgálni akartam, makacsul ellenszegült, miért is én adott bizonyítványomat visszavettem s kinyilatkoztatom, miszerint egyebet a közönséges fejfájásnál, mit a boritalbul következtetek, nem találtam."[18]

Somogyi ezt jelentette Mészárosnak, mellékelte Bachnak a bizonyítvány kiadásáról és visszavételéről szóló nyilatkozatát, s közölte, hogy amíg Karove százados kereset alatt van, felfüggesztette őt állásából, s helyette Halassy Zsigmond századost bízta meg a zászlóalj ideiglenes parancsnokságával.[19] Végül tudatta a hadügyminiszterrel: "bővebb vizsgálatot, minthogy azon nők, kik előtt a tény elkövettetett, Tiszafüreden nincsenek, nem tehettem."[20]

Alighogy ezt a jelentését megírta, Somogyi hivatali helyiségében ittasan megjelent Karove százados, a fentebb ismertetett jelentést felvette Somogyi asztaláról és zsebre vágta. Somogyi a hivatalos levelet először barátságosan követelte vissza, mire Karove "a legborzasztóbb kifakadásokra vetemedett, s nekem azt mondá: miszerint én akarom őt elárulni azért, mivel reménylem, miszerint az ő megbukta után engem fognak zászlóalji parancsnoknak őrnagyi ranggal kinevezni, s a levelet visszaadni vonakodott, míg én csaknem erőszakot használni akarva, nehezen tőlle megkaptam. - Minthogy ittas volt, még pisztolyi vívásra is hívott engem, de én, mint józan családos ember, s becsületes tiszt, ezt el nem fogadtam." Végül jelentése végén közölte: "térparancsnoki hivatalomnak megfelelni ohajtván, kötelesnek érzem magamat Hadügyminiszter úrnak jelenteni, miszerint helybeli birtokos Lipcsei Geda úr vallomása szerint, kinél szállásolva volt, a fent írt Karovi százados majdnem minden nap délutáni órákban ittas szokott lenni, úgy­annyira, hogy még lováról és szekeréből is több ízben kiesett."[21]

Az ügyről nagyjából ennyi irat gyűlt össze, s Karove számára az előjelek nem voltak túlságosan kedvezők. Azonban a hadügyminisztériumi ügyintézés során a Kossuth által annyit emlegetett "hadügyminiszteri slendrián"-nak[22] köszönhetően az ügy Karove számára kedvező fordulatot vett.

A Somogyi József térparancsnok által felterjesztett iratokat Korponay János ezredes, a hadügyminisztérium Elnöki Osztályának vezetője április 15-én küldte át az Igazságügyi Osztálynak, mint amelyekből látszik, "miszerint ő Tiszafüreden nem átallotta az okmányokból kitűnő botrányos és minden becsületérzésből kivetkezett tényt elkövetni."[23] Három nap múlva az Igazságügyi Osztály ezek alapján utasította Somogyi századost, hogy vonja kereset alá Karove századost.[24]

Somogyi azonban 23-án azt jelentette az Igazságügyi Osztálynak, hogy Egri Sándor hadbíró, akinek a Karove elleni vizsgálatot vezetnie kellene, nincs Tiszafüreden, mert Debrecenben perbe fogták; ezért kérte, hogy küldjenek helyette egy hadbírót Tiszafüredre.[25] Az Igazságügyi Osztály ennek alapján április 29-én arra utasította Somogyit, hogy Karovét a vizsgálat végett küldje Karcagra.[26] Somogyi azonban május 5-én azt jelentette, hogy "Karovi [sic!] százados a vádperbeli okiratok Debrecenbei beküldése óta Tisza­füredrül elutazván, hír szerint Debrecenbe honol". Egyben ismét felterjesztette az addigi vizsgálatra vonatkozó, összesen 4 okiratot, hozzátéve, hogy "az említett százados honléte előttünk egészen bizonytalan."[27]

Az Igazságügyi Osztály május 8-án felszólította Somogyit, hogy miután a május 5-i jelentéshez nem mellékelte az említett csatolmányokat, azokat mielőbb terjessze fel.[28] Somogyi két nap múlva, május 10-én válaszolt, s közölte, hogy az említett iratokat már felküldte, "mik sejtelmem szerint rossz postai kezelés következtében tévedésbe is tétethettek, melyen felettébb csudálkozom, és ármánnyal összekötöttnek sejtek, minthogy magam a levelet csinálván be, betettem a borítékba."[29]

Meirhoffer Károly őrnagy, főhadbíró, az Igazságügyi Osztály vezetője május 16-án újabb átirattal kereste meg az Elnöki Osztályt, amelyhez mellékelte a tiszafüredi térparancsnokság május 5-i és 10-i jelentéseit azzal a megkereséssel, hogy miután az azokhoz tartozó csatolványok az irodaigazgató által tett megjegyzés szerint hozzá sem érkeztek meg, "szíveskedjék ez osztállyal tudatni, hogy a tiszafüredi térparancsnokság. felterjesztéséhez csatolva voltak-é azok, midőn az felbontatott?"[30] Korponay János ezredes, az Elnöki Osztály vezetője május 21-én kelt válaszában közölte, hogy "ezen kérdésre azon okból nem adathatik felvilágosító felelet, mivel akkor még, midőn ezen levelek érkeztek, nem az elnöki titkár, hanem az irodaigazgató bontotta fel a leveleket. Egyébiránt a 12998/1536.G. iktatószámmal jegyzett darabon olvasható Zelenák százados iroda­igazg[ató] megjegyzése, mely a szükséges felvilágosítást már magában foglalja."[31] E levélre hivatkozva az Igazságügyi Osztály május 25-én kérte az Elnöki Osztályt, hogy (az egész eljárást kiváltó) 8 500. [helyesen 8 540.] és 9 014. szám alatti fogalmazványok másolatát mielőbb küldje át.[32] Ezt az Elnöki Osztály 27-én meg is tette.[33]

Ezzel az iratok felterjesztésével kapcsolatos problémák még nem értek véget. Jellemző, hogy az Elnöki Osztály csak május 23-án [!] küldte meg az Igazságügyi Osztálynak Karove április 10-i nyilatkozatát, mert akkor vették észre, hogy az kimaradt az április [!] 15-i küldeményből.[34] Kalmár őrnagy, főhadbíró, a hadügyminisztérium Igazságügyi Osztályának nevében május 27-én átírt az Elnöki Osztálynak, hogy a május 23-i átirat mellett küldött, Karove százados-féle nyilatkozat minden melléklet nélkül érkezett az osztályhoz, holott a nyilatkozatban az orvosi bizonyítványra, mint csatolványra történik hivatkozás: ha a csatolvány az Elnöki Osztálynál van, küldjék át, ha nincs, akkor azt közöljék.[35]

Korponay János ezredes május 30-án válaszolt az átiratra, s közölte, hogy "azon kérdéses orvosi bizonyítványnak akkor kellett ott átvétetnie, midőn az E 10 183 & 10 184/h. ü. számú átirat, melyhez az mellékelve volt, átment az osztályhoz. Egyébiránt, noha hiba történt is ezen utóbbi számú darab expediálásánál; mert abban a kérdéses nyilatkozat és az ehhez mellékelt orvosi bizonyítványról világos hivatkozás van; mégis, a bizonyítvány igen, de a nyilatkozat nem küldetett el: mindamellett, ha e tárgyban valami hiány fogna mutatkozni, az egyenesen annak felelősségét fogja nyomni, ki az osztályban az 10 183&10 184/h. ü. számú 15/4-én kelt átiratot átvette, mert meg kelle vala annak mindjárt az átvételkor néznie, hogy mit vesz és mit nem vesz át."[36] Ezzel aztán mind az orvosi bizonyítvány, mind az egyéb csatolmányok ügye lezárult.

Nem tudni, Karove hol tartózkodott ezekben a napokban. Április 13-án még Tiszafüreden volt,[37] 20-án érkezett Debrecenbe, s a térparancsnokság naplójába a 43. honvédzászlóalj parancsnokaként írta alá magát, útjának céljaként pedig az adjusztírozást (felszerelést) és lóvételt jelölte meg. (A térparancsnoksági napló tanúsága szerint együtt érkezett Tóth János főhadnaggyal, aki Somogyi előtt töltötte be a tiszafüredi térparancsnoki tisztet).[38] Május elején - Somogyi jelentése szerint - még mindig Debrecenben tartózkodott.[39] A tiszafüredi térparancsnok élt a gyanúperrel, hogy a Karove elleni vizsgálattal kapcsolatos iratok nem véletlenül tűntek el a hadügyminisztériumban.[40]

Némileg ezt látszik megerősíteni az is, hogy május 12-én Menyhárt Antal ezredes, a hadügyminisztérium Katonai Osztályának vezetője arról érdeklődött az Igazságügyi Osztálynál, hogy milyen ítélet született a Karove elleni eljárásban.[41] Az Igazságügyi Osztály május 14-én azt válaszolta, hogy Karovét Karcagra rendelték a hadbírósági vizsgálatra, ő azonban "parancsnál fogva - amiről az igazságügyi osztály mit sem tud - Debrecenbe rendeltetett, ahol az ellene panaszkodók tartózkodnak." Perét mindeddig nem fejezték be, mert a szükséges okiratok a sürgetés dacára sem érkeztek be.[42] Ugyanezen a napon az Igazságügyi Osztály arra utasította a tiszafüredi térparancsnokságot, hogy küldje meg a vonatkozó iratokat, azonban a rendeletet végül nem adták ki, mert Somogyi május 10-i jelentése azt feleslegessé tette.[43] Az erre vonatkozó választ azonban már nem ismerjük.

Közben Karove sem maradt tétlen. Május 22. előtt levélben kereste meg az ügy egyik főszereplőjét, Lipcsei Gedeont, és bizonyítványt kért tőle, amit Lipcsei ki is állított számára:

Alúlírt - Karovi Antal százados úr fölhívására - nem kések kijelenteni, miként nevezett Karovi úr házamhoz beszállásoltatván Füreden, - mint aki Tisza-szabájozási ügy miatt lakhejemtől többnyire távol vagyok, egykori hazajövetelemkor nőm által, említett tiszt úrnak legillendőbb magaviseletéről értesíttettem, sőt erről - pár napi hon mulatásom alatt alkalmam levén többeket tapasztalni - s mint azon idők szerént zászlóalj parancsnoknak katonai rendet eréllyesen föltartani túdó járatosságáról is tellyesen meggyőződtem. Amint hogy nőm eránti gyengéd viseletű s érett katonát hívén hagyni családomnál, nyugodtan távoztam el.

Darab idő múlva azomba visszaérkezvén, illetődve vettem tudósítást, miként említett Karovi úr házamat látogatásukkal szerencséltetett, általam igen tisztelt nők jelenléttében - nők eránti tartozó gyengédségről megfeledkezve, úgy viselé magát, amint azt az illedelemmel összeegyeztetni nem lehet, de értésemre jött az is, hogy a többször említett ez esetet előzőleg több napok olta beteges és ágyban fekvő is volt, mely körülményt összemérve a magaviselettel, s saját tapasztalásommal, nem leheték képes tisztába jőni emberem jellemzésében.

Azomba mint a vádoskodási alkalmat nem kereső, s minden esetre kisebb rendű hibákért bárkinek is büntetését eszközölni nem akaró, kellő tekintettel hazánk mostani állapotára, midőn különösen a nagyon fölhasználható férfiúi karra minden percen nélkülözhetetlen szükség van, óhajtanám a Karovi százados úr ellen bepanaszolt ténynek több-több kellemetlenségek kikerülése tekintetéből - kíméletes elengedését annyival inkább, hogy hozzám - mint volt házigazdájához küldött soraiban tökéletesen megnyugtatott arról, miként azon időkben illetlenségnek tekinthetett tettét nem nők irányábai tartozó tiszteletről megfeledkezése, hanem testi érzékeny fájdalom miatti eszméletlenség okozta.

Kelt Tiszafüreden, 1849-ik évi maius hó 22-én

Lipcsei Gedeon m. k.[44]

Karove a nyilatkozatot továbbította a hadügyminisztérium Igazságügyi Osztályának, mire az június 1-jén tudatta az Elnöki Osztállyal, hogy a korábbi, 9014/E számú rendelet alapján vizsgálatot indítottak Karove ellen, "ki Lipcsei Gedeon tiszafüredi lakos feladása szerint házánál nők irányában minden szemérmet s illedelmet levetkezve, botrányos kihágást követett el," vizsgálatot indítottak. "Ezolta a panaszlott beadta nyilatkozatát, melyben vádul felhozott tettét egyedül érzékeny testi fájdalmai miatt történtnek állítja, melyekben hogy a kérdéses időben valóban szenvedett, orvosi bizonyítvánnyal igazolta. A feladó Lipcsei Gedeon újabbi nyilatkozatára elismeri, hogy a bepanaszolt százados magát a kérdésben lévő tetten kívül mindenkor legillőbben viselte, s több ideig ágyban fekvő beteg volt, és ezért ő maga úgy vélekedik, hogy az előbb botrányosnak és szemérmetlennek tartott tette nem a nők iránt tartozó tiszteletről megfeledkezés, hanem érzékeny testi fájdalmai következése volt. Az ügy ezen állását az elnöki osztályhoz oly megkereséssel van szerencséje ez osztálynak előterjeszteni, hogy Hadügyminiszter urat ezen ügy felőli további intézkedés iránt felkérdezni szíveskedjék."[45]

Az ügy elvileg Görgei Artúr hadügyminiszter elé került, aki éppen ezekben a napokban vette át a minisztérium vezetését, ám már nem ő, hanem az őt távollétében helyettesítő Szabó Imre ezredes, államtitkár közölte június 15-én az Igazságügyi Osztállyal, hogy "Karove százados ügye az általa állítólag elkövetett szeméremellenes botrány tárgyában bevégzettnek tekintetvén" az ügy ezzel lezárult.[46] Ezek után az Igazságügyi Osztály június 20-án közölte a felmentő értelmű véghatározatot a Katonai Osztállyal.[47] A Katonai Osztály korábbi érdeklődésére magyarázatot ad, hogy Karovét június 27-én, 16-ától számítandó ranggal és illetménnyel kinevezték alakulata, a 43. honvédzászlóalj őrnagyává és parancsnokává[48] (noha az iratok tanúsága szerint a parancsnokságot végül nem vette át az őt helyettesítő Halassy századostól.)[49]

Hozzáteendő, hogy a honvédség igazságszolgáltatásának történetében az ügy kétségkívül példa nélkül áll. Ugyanakkor a katonai igazságügy gyakorlatában nem voltak ritkák az olyan ügyek, amelyek a rengeteg levelezés ellenére a vádlott felmentésével, vagy az ügy elalvásával értek véget - még olyankor is, amikor a delikvensre ráfért volna a büntetés. Nyilván ennek is volt köszönhető, hogy a hadseregek parancsnokai igyekeztek saját hatáskörükben elvégezni a vizsgálatot, s a kiszabott büntetést mindjárt végre is hajtani.[50]

Az üggyel kapcsolatban több, részben a társadalmi érintkezés korabeli formáit illető, részben az iratok által homályban hagyott ténybeli kérdés is felvetődik:

Miért nem mutatták be Karovét, ha a két nő nem Lipcsei felesége és más hozzátartozója volt?

Miért nem mutatkozott be Karove a nőknek?

Miért ott terítettek a Lipcsei által tisztelt két nőnek, ahol Karove be volt szállásolva, s miért nem volt ott senki a családból?

Kik voltak az érintett, mint kiderült, valószínűleg debreceni illetőségű nők, s miért nem hallgatták ki őket is, vagy szereztek be tőlük más módon vallomást?

Mi a magyarázata a Lipcsei Gedeon saját vallomása és Somogyi József szerint Lipcsei által Karove állandó ittasságáról mondott véleménye között mutatkozó teljes ellentmondásnak? (Nota bene, érdekes, hogy a benyújtott iratok szerint a nemi betegséget a korban a katonaélet természetes velejárójának tartották, legalábbis Karove vallomása erre mutat.)

A vizsgálatot lezáró átirat egy olyan orvosi bizonyítványra hivatkozik, ami nincs meg, sőt, magától az orvostól tudjuk, hogy azt visszavonta. Ez utóbbi bizonyítványt viszont, amely Karove ittasság miatti fejfájását tartja az egyetlen "kórismének", nem vették figyelembe a vizsgálat során. Ennek a szálnak a felgöngyölítése teljesen elmaradt. Eszerint az ittasság a bevett, ha nem is támogatott, de tűrt magatartásformák közé tartozott?

Hogyan volt lehetséges, hogy a hadügyminisztérium által elrendelt karcagi vizsgálatot Karove végül megúszta, sőt, őrnaggyá és zászlóaljparancsnokká léptették elő, a szabadságharc végén pedig dandárparancsnok lett belőle?

Érdekes kérdések ezek, még akkor is, ha tudjuk, a szabadságharc kimenetelét tekintve mi sem múlott azon, hogy mi történt Tiszafüreden 1849. március 31-én a déli órákban Tiszafüreden Lipcsei Gedeon házában az ebédlőasztal kendője alatt.



[1] Az ügyre - eltérő megközelítésben - l. Borus József: Tiszafüred - és a hozzá vezető út. Hadtörténelmi Közlemények, 1974/2. 197-229. o.; Borus József: Dembinski fővezérsége és a kápolnai csata. Budapest, 1975. 303-328. o.; Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás. In: Tiszafüredi tanulmányok 4. Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből. (Szerk. Füvessy Anikó) Szolnok, 2000. 31-104. o.

[2] Tiszafüred 1848-49-es történetére l. Borus József: Tiszafüred a szabadságharcban. In: Tiszafüredi tanulmányok 4. Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből. (Szerk. Füvessy Anikó) Szolnok, 2000. 5-30 o.

[3] Tóth életrajzát l. Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest, 1988. (A továbbiakban Bona Gábor, 1988.) 612. o. Somogyi életrajzát l. uo. 548. o.

[4] Hadtörténelmi Levéltár. (A továbbiakban HL) Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc iratai. (A továbbiakban 1848-49.) 16/554. Korrespondenzen vom Armee Oberkommandanten an die unterstehenden Kommandanten. No. 133. (A továbbiakban Vetter lev. könyv.)

[5] Mészáros - tiszafüredi térparancsnokság, Debrecen, 1849. ápr. 3. Korponay János fogalmazványa. Magyar Országos Levéltár. (A továbbiakban MOL) H 75. Honvédelmi Minisztérium. Általános iratok. (A továbbiakban HM Ált.) 1849:8540/E. Másolat. Uo. HM Ált. 1849:16376.

[6] Somogyi József százados, térparancsnok - Mészáros, Tiszafüred, ápr. 6. No. 29. [E. 9014.] MOL HM Ált. 1849:18925. Riesenberger és Tóth Gusztáv életrajzát l. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. III. kötet. P-Zs. Budapest, 1999. 42. és 359. o.

[7] HM Elnöki Osztály. - Tiszafüredi térparancsnokság. 1849. ápr. 7. [9014/E.] Tóth Bódog fogalmazványa. MOL HM Ált. 1849:18925. Másolat. Uo. 1849:16376.

[8] Karove életrajzát l. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. szabadságharcban. 3., átdolgozott, javított és bővített kiadás. Budapest, 2000. 420. o. - A hivatalos iratokban Karoveként szerepel, ő maga azonban az ügy kapcsán keletkezett iratokban Karovinak írja magát.

[9] A zászlóalj történetére l. Kedves Gyula: A 43. honvédzászlóalj. In: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Szerk. Bene János) Nyíregyháza, 1998. 141-168. o., a tárgyalt időszakra a 159-162. o.

[10] Vetter - Asbóth Lajos, ill. Klapka György, Tiszafüred, 1849. márc. 26. HL 1848-49. 16/554. Vetter lev. könyv. No. 141-142.

[11] Vetter - Máriássy János, Tiszafüred, 1849. márc. 27. HL 1848-49. 16/554. Vetter lev. könyv. No. 162.

[12] L. alább közlött nyilatkozatát.

[13] MOL HM Ált. 163. doboz. Iktatatlan iratok. 1849. 317-318. f.

[14] Karovi Antal - HM, Tiszafüred, 1849. ápr. 13. MOL HM Ált. 1849:10120. A 37. gyalogezred 3. zászlóaljának történetére l. Hegyesi Márton: A Máriássy-zászlóalj 1848-49-ben. Nagyvárad, 1891. A 28. zászlóalj történetére l. Hajagos József: A 28. zászlóalj története. In: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Szerk. Bene János) Nyíregyháza, 1998. 93-140. o.

[15] Somogyi József százados, térparancsnok - Mészáros, Tiszafüred, ápr. 13. No. 60. [E. 10184.] MOL HM Ált. 1849:18925.

[16] Sk. tisztázat. MOL HM Ált. 1849:16376. [1957/G.]

[17] Somogyi József százados, térparancsnok - Mészáros, Tiszafüred, ápr. 13. No. 60. [E. 10184.] MOL HM Ált. 1849:18925.

[18] Bach Miklós bizonyítványa, Tiszafüred, 1849. ápr. 13. HM 18925. Bach életrajzát közli Zétény Győző [- Antal Lajos]: A magyar szabadságharc honvédorvosai. Budapest, 1948. 93. o. Szerintük azonban Bach az adott időszakban, január 23. óta a debreceni piaristák épületében lévő kórház főorvosa volt.

[19] Halassy életrajzát l. Bona Gábor, 1988. 248. o.

[20] Somogyi József százados, térparancsnok - Mészáros, Tiszafüred, ápr. 13. No. 60. [E. 10183.] MOL HM Ált. 1849:18925. Karove ezen a napon még zászlóaljparancsnokként küldött jelentést a HM-nek. Ebben hosszan leírta eddigi katonai pályáját, azzal, hogy "bárhol kívánná is hazám szolgálatomat, mindenkor és mindenhová kész vagyok menni." MOL HM Ált. 1849:10120.

[21] Somogyi József százados, térparancsnok - Mészáros, Tiszafüred, ápr. 13. No. 65. [E. 10183.] MOL HM Ált. 1849:18925.

[22] L. erre Kossuth 1849. március 22-23-i levelét Görgeihez. Közli Kossuth Lajos összes munkái. XIV. k. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. II. (S. a. r. Barta István) Budapest, 1953. 693. o.

[23] Korponay - HM Igazságügyi Osztály, Debrecen, 1849. ápr. 15. 10183&10184/E. Eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 1849:14179. Fogalmazvány. Uo. 1849:17362. - A honvédsereg igazságszolgáltatási gyakorlatára l. Őry Gábor: A magyar katonai igazságszolgáltatás szervezete és működése 1848-1849-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 1998/1. 77-111. o.

[24] HM Igazságügyi Osztály - Tiszafüredi térparancsnokság, Debrecen, 1849. ápr. 18. 1154/G. Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:11660. Az Igazságügyi Osztály ugyanezen szám alatt küldte vissza az Elnöki Osztálynak Mészáros ápr. 3-i és 7-i, 8540. és 9014/E. számú utasításainak fogalmazványait.

[25] Somogyi József - HM Igazságügyi Osztály, Tiszafüred, 1849. ápr. 23. No. 79. MOL HM Ált. 1849:11660.

[26] Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:11660/1348/G.

[27] Somogyi József - HM Igazságügyi Osztály, Tiszafüred, 1849. máj. 5. No. 104. [HM 12998. érk máj. 6. 1536/G.] MOL HM Ált. 1849:16376.

[28] Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:14179/1536/G.

[29] Somogyi József - HM Igazságügyi Osztály, Tiszafüred, máj. 10. No. 121. MOL HM Ált. 1849:14179/1711/G.

[30] Eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 1849:15379. Fogalmazvány. 1849:14179/1711/G.

[31] Eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 1849:16376. [Érk. máj. 22. 1909/g.] Tóth Bódog fogalmazványa. Uo. 1849:15379.

[32] Eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 1849:16600. Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:16376/1909/G.

[33] Korponay János - HM igazságügyi Osztály, Debrecen, 1849. máj. 27. Eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 1849:16600/2024.

[34] Korponay - HM Igazságügyi Osztály, Debrecen, 1849. máj. 23. 10183&10184/E. Eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 1849:16376. [érk. máj. 25. No. 1957/G.] Fogalmazvány. Uo. 1849:17362.

[35] Eredeti tisztázat. [10184/1957/G.] MOL HM Ált. 1849:17362. Fogalmazvány. Uo.1849:16376.

[36] Eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 1849:16376. [Érk. máj. 31.] Fogalmazvány. Uo.1849:17362.

[37] MOL HM Ált. 1849:10120.

[38] HL 1848-49. 28/409. A debreceni térparancsnokság naplója, 1849. ápr. 20 - jún. 11. Megjegyzendő, hogy itt is Karovinak írja a nevét.

[39] Somogyi, 1849. máj. 5. MOL HM Ált. 1849:16376.

[40] Somogyi - HM Igazságügyi Osztály, Tiszafüred, 1849. máj. 10. No. 121. MOL HM Ált. 1849:14714/1711/G.

[41] Menyhárt - HM Igazságügyi Osztály, Debrecen, 1849. máj. 12. No. 67. [1705/G.] MOL HM Ált. 1849:14179.

[42] Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:14179.

[43] Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:14179. A fogalmazványon lévő feljegyzés tanúsága szerint "ne adassék ki, mivel a felelet már érkezett. Meirh[offer] 1711."

[44] Sk. tisztázat. MOL HM Ált. 16376. [1957/G.] "Május 25-én 849." Kivonata uo. 1849:16376/1957/G.

[45] Eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 1849:18925. Fogalmazvány. Uo. 16600/2024/G.

[46] Fogalmazvány és eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 1849:18925.

[47] Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:18925/2289/G.

[48] Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. szabadságharcban. 3., átdolgozott, javított kiadás. Budapest, 2000. 420. o.

[49] Legalábbis erre mutat, hogy június 30-án Kápolnáról írott jelentésében Dessewffy Arisztid azt javasolta, hogy Halassyt nevezzék ki a zászlóalj őrnagyává. MOL HM Ált. 163. doboz. dátum szerint. Ezt a javaslatát július 13-án Szolnokról megismételte. Uo. 1849:27125. Karove ekkor már a közép-tiszai hadsereg dandárparancsnoka volt. Bona i. h. - Halassy május 12-én kérte Klapka György helyettes hadügyminisztertől zászlóaljparancsnoki kinevezését, ám Menyhárt Antal ezredes, a Katonai Osztály vezetője a kérelmet május 15-én olyan értelmű hátirattal látta el, hogy miután Halassy "zászlóalját úgyis rövid idő múlva a csatatérre vezetendi, hol tanúsítván képzettségét, az illető hadsereg vezére által előléptetése végett okvetetlenül figyelembe vétetik," jelenleg kérése nem teljesíthető. MOL HM Ált. 163. doboz. Nem iktatott iratok, 1849. 315-316. f. [HM 1849:14147.]

[50] Az ügyek elalvására jó példa az, ami az Abrudbányát megtámadó, s ezzel a magyar-román békekötést meghiúsító Hatvani Imre szabadcsapatvezér ügyében, vagy a Zombort feladó Nemegyei Bódog őrnagy ügyében történt. Az előbbire l. Hermann Róbert: Az abrudbányai tragédia 1849. Hatvani Imre szabadcsapatvezér és a magyar-román megbékélés meghiúsulása. Budapest, 1999. 179-188. o. Az utóbbira l. MOL H 2. Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizottmány és Kormányzóelnökség iratai. 1849:5677.; H 84. Hadügyminisztérium. Igazságügyi Osztály iratai. 3. doboz. 184955.; Kossuth Lajos összes munkái. XV. k. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. (S. a. r. Barta István) Budapest, 1955. 20-22. o. A Görgei vezette feldunai, majd VII. hadtest gyakorlatára l. Hermann Róbert: A köpködős főhadnagy, a lázadó százados, az önkényeskedő nemzetőr főhadnagy és a többiek. Hadbírósági és fegyelmi ügyek a VII. hadtestnél, 1849 február - április. FONS, 1997/3.