<back to contents>

Forrásközlemények

Hausner Gábor

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem
hadi edictuma

"Magyar sereg, magyartól vezetve, kevés van a mi szerencsétlen újkorunkban" - írta Szekfű Gyula Bethlen-monográfiájában, a kivételek között említve Bethlen erdélyi hadseregét. [1] Szekfű, noha igen kritikusan ítélte meg a fejedelem tevékenységét és történelmi szerepét, a hadseregszervezés és vezetés terén maradéktalanul elismerte érdemeit: "Külföldi szemlélők gyakran lenézéssel nyilatkoztak Bethlen Gábor lovas seregeiről.... annyi azonban bizonyos, hogy Bethlen serege az akkori kezdetleges közép-európai viszonyok közt igen jól használható instrumentum volt politikai céljai szolgálatában, mindenesetre jobb, mint amit a cseh vagy ausztriai felkelők ki tudtak állítani, és hogy ez a sereg teljesen az ő munkájából, az ő agyműködéséből és energiájából állott elő." [2] Szekfű, számba véve a fejedelem fáradhatatlan hadseregszervezői munkájáról fennmaradt forrásokat, arra is felfigyelt, hogy Bethlen milyen aprólékosan foglalkozott a hadba szállt katonaság dolgaival: "maga készít szigorú felülési rendet... Nem kevesebb szorgalommal szabályozza a már összeállított és vonuló, harcoló sereg életét: mustrát tart újonnan bejött csapatok fölött, amikor is egész nap lovon ül, csak estve, sötétben száll le, miután 13 400 embert megmustrált; maga szabályozza a tábor életét, tiltva a részegséget, az asszonyoknak táborban tartózkodását, ami ha seregeit nem is tette erkölcsben és komorságban Cromwelléihez hasonlóvá, de valamiképpen mégis kiemelte a harmincéves háború erkölcsi fertőjéből." [3]

A Szekfűt követően született magyar történeti-hadtörténeti tanulmányok számos új forrást tártak fel a harmincéves háború magyar hadseregének belső életéről, fegyelmi helyzetéről, ennek ellenére a kérdés monográfusa, Nagy László még négy évtized múltán is kénytelen volt megállapítani, hogy a rendelkezésre álló adatok meglehetősen hiányosak. [4]

Az alábbiakban közzétett edictum jelentőségét az adja, hogy az eddig ismerteknél részletesebben szabályozza a táborba szállt katonák magatartását, új adalékokkal egészítve ki hézagos ismereteinket az erdélyi fejedelem vezette magyar hadsereg szervezetéről és mindennapjairól.

469


 

*

A korabeli hadszervezetre és katonai táboréletre vonatkozó források között fontos hely illeti meg a hadiszabályzatokat. [5] Bethlen Gábor uralkodása idejéből három átfogóbb jellegű szabályzatot tart számon a szakirodalom. Az elsőt 1614. február 18-án adta ki Nagyszebenben. [6] Ennél a rendelkezésnél sokkal részletesebb az 1616. május 20-án Déván kibocsátott tábori rendelet. [7] Végül fennmaradt még egy, 1629. május 5-én Alvincen kelt, 16 pontból álló rendtartás. [8] Mindezeken kívül ismert a fejedelem néhány, levélben adott hosszabb-rövidebb utasítása is, amelyekben a katonáknak a táborban tanúsítandó magatartásáról rendelkezett. [9]

Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában fennmaradt, keltezetlen edictum [10] mind jellegében, mind tartalmában az 1616-ban Déván kibocsátott rendelkezésekhez áll legközelebb. Szövegéből egyértelműen kiderül, hogy "hadakozó indulás" idején, a táborba szállt hadsereg számára készült, azaz éppúgy tábori rendtartás ez is, mint a lippai expedíció alkalmából ("Disciplina militaris in expeditione Lippensi") született dévai. XVIII. századi másolói ezt felismerve nevezték el "tábori instructiónak".

A hadiszabályzat a törvények és rendtartások szükséges voltáról elmélkedő bevezetőből és az azt követő 53 pontból áll. Az utóbbiak mintegy harmada több-kevesebb megfogalmazásbeli, esetenként tartalmi eltéréssel, más sorrendben megtalálható a dévai rendelkezések között is. [11] A korabeli hadiszabályzatok tradicionális elemei ismeretében és Bethlen fent említett szabályzataival összehasonlítva megállapítható, hogy a szinte irodalmian kerek megfogalmazásban ránk maradt edictum [12] különösen a hadsereg szervezetéről és a katonai tisztségek rendjéről, valamint a hadi bíráskodás működéséről tartalmaz gazdag adatokat.

Az instrukcióból pontosan körülírt hierarchiával rendelkező hadsereg képe bontakozik ki, amelynek élén főparancsnokként a fejedelem áll, aki teljes autoritással, egymaga dönt "minden indulás, menetel, megszállás, jelek kiadása, csatába való menetel és akár-

 

470


mi szükség fellől". A vezetési rend világos és egyértelmű: a fejedelem nevezi ki a kapitányokat és egyéb tisztviselőket, akik kizárólag tőle (ha nem személyesen, akkor a vicegenerális vagy a hopmester útján) kaphatnak ordinantiát.

Az edictum számos katonai tisztséget nevez meg, részletesen előírva az egyes tisztségek viselőinek feladatát és hatáskörét. Eltérően azonban Bethlen eddig ismert rendelkezéseitől, nem nevezi néven, nem köti konkrét személyhez a tisztségek viselőit, azaz elképzelhető, hogy nem csak egy adott hadjárat idejére készült. [13]

Az edictum szövege a katonai tisztségek rendjének differenciálódásáról tanúskodik: Bethlen hadseregének vezetési kara az 1616. évi dévai rendtartásban felsoroltakhoz képest (tábori strásamester, tábormester, szekérmester, hadbíró) új tisztségekkel bővült. 1616-ban például a kereskedők által a tábor piacára behordott élelmiszerek árát még a fő hadi bíró (Kemény Boldizsár) limitálta, a feltehetően későbbi keletkezésű edictum ezt új tisztségviselő, a főélésmester feladatává tette. A tábormesterrel együtt a főélésmesterre bízta a piacok rendjének őrzését is, egy gyalog hadnagyot rendelve melléjük, abból a felismerésből kiindulva, hogy: "az hadakot semmi inkább az éhezésnél meg nem szokta erőttelenitteni, melly csak ugy lehet meg, ha az urak igen szabadossok lehetnek, és senkitől az kereskedő emberek meg nem háborittatnak." (30. pont) Ugyancsak az élésmester gondjaira bízta az edictum a táborban működő korcsmák felügyeletét, egészen pontosan az alkonyat utáni szeszmérési tilalom ellenőrzését is, az erről rendelkező 20. pont egyben ismét új tisztségviselőt nevez meg: a vásárbírát.

A fent említett két tisztség (élésmester, vásárbíró) megjelenése mellett más rendelkezések - például az élésszekerek menetét szabályozó 34-38. pontok - is jelzik, hogy az edictum egyik központi fontosságú kérdése a hadsereg élelmiszerellátása. Az élelem- és takarmánybiztosítás Bethlen hadseregében döntően központi ellátás formájában történt, de nem lehetett mellőzni a hadműveleti területen történő zsákmányolást sem. A fejedelem azonban mindig az ezzel járó kilengések és visszaélések kiküszöbölésére törekedett. Szabályzataiban rendre halálbüntetéssel sújtotta a prédálást, a "szegény paraszt emberek" marháinak elvételét. [14] Az alább közölt edictum 52. pontja érdekes dokumentuma a hadseregellátás és a jobbágyvédelem között egyensúlyt kereső fejedelem dilemmájának: lelkiismereti fenntartását hangsúlyozva engedélyezi ugyan a a búza és abrak kizárólag saját szükségletre történő szabad beszerzését, de halállal bünteti az "öreg barmok", a ló, ökör, fejős tehén és juh elvételét, a szegény emberek "tagolását", megkínzását, prédálását és megölését, Istenre, illetve az alábbi, nagyon is evilági, gazdasági megfontolásra hivatkozva: "hogy az szegény emberek nagy fáradságos munkájok után élhetünk, ihatunk, viselhetünk köntöst mindnyájan, azoknak adójokból tarthatjuk fizetésen az hadakot."

A hadiszabályzat másik központi fontosságú kérdése a tábor rendje és a katonaság fegyelme. Az ezzel kapcsolatos intézkedések jelentős része, mint már említettük, megtalálható Bethlen más rendelkezéseiben, mindenekelőtt az 1616-ban Déván kibocsátott tábori rendtartásban. Ami új, az annak a felismerésnek a megfogalmazása, hogy csak a

471


megfelelő büntetési tételek és azok végrehajtása biztosíthatja a hadsereg működéséhez nélkülözhetetlen engedelmesség és fegyelem fenntartását, valamint a hadbíráskodás mechanizmusának, a per lefolyásának előírása. [15]

Az ediktum legfőbb sajátossága talán nem is az imént számba vett néhány részletében rejlik, hanem sokkal inkább az esetlegességet kiküszöbölő, következetes szerkezetében, az újkori katonai szabályzatok irányába mutató általános fogalmazásában. Éppen általánossága miatt igen nehéz meghatározni elkészültének időpontját. A szöveg több helyütt is utal rá, hogy valamelyik hadjárat alkalmával keletkezett: az 1. pont "az mostani hadakozó indulássunknak idejét" említi, a 47. pont "az mostani expeditionak végéről" beszél. Mivel a bevezetésben és az utolsó pontban a hadjárattal kapcsolatban egyaránt "hazánk megszabaditásáról" szól, föltételezhető, hogy Bethlen valamelyik Habsburg-ellenes magyarországi támadása előtt készítette. A négy szóba jöhető hadjárat (1619, 1621, 1623, 1626) közül az 1619. évi kiesik, mert az edictum 38. pontja a szekerek sorrendjének szabályozása során "a német gyalogok szekereit" említi, akik csak 1621 tavaszától szolgáltak a fejedelem seregében. [16]

Más konkrét szövegbeli támpont híján a továbbiakban a datálásban egyedül a Bethlen mellett szolgált Kemény János elbeszélésére támaszkodunk, aki Önéletírásában több, az edictummal egybevágó fejedelmi rendelkezést örökített meg. Mielőtt ezeket sorra vennénk, meg kell említeni, hogy Kemény Bethlen német gyalogosairól is megemlékezik, tévesen 1623-ra téve tartásuk kezdetét. [17] Ugyancsak az 1623-as esztendő hadi eseményei kapcsán tesz említést a lakosság javait védő fejedelmi rendelkezésről: "anno 1623. német ellen való hadi expeditiókor, edictum lévén az földnek lakosinak élésen kivül egyéb javaitól megfosztások ellen, szegény emberek köntösi tanáltatnak nála [ti. Basa Istvánnál], s ... Keménd nevű helynél Esztergom tájékán felakasztatá [ti. a fejedelem]." [18] Ezzel egybevág Keménynek az a leírása, mely szerint 1623 végén, Morvából hazatérőben "Szo­molyánnak városában evék egy ebédet a fejedelem rettenetes kegyetlen hideg üdőben: az hadaknak sem bészállani, sem kerteket, gyümölcsfákat megégetni nem engedteték; kinn voltak addig, míg az fejedelem vendégeltetett az várnak urától." [19] Az 1626-os év kapcsán is említ egy fejedelmi rendelkezést, amely tiltotta az ellenséggel való beszédet. [20] Ez a tilalom a kiadatlan edictum 27. pontjában is szerepel, ennek ellenére az Önéletírás alapján valószínűbbnek tűnik az 1623-as datálás.

Akár 1621-ben, akár 1623-ban vagy esetleg 1626-ban készült is azonban az edictum, az bizonyos, hogy a harmincéves háború erdélyi-magyar hadseregéről az eddig ismertek közül ez nyújtja a legátfogóbb képet. Mint Bethlen rendelkezése nyomán formálódott szöveg, figyelemre méltó tükre az erdélyi fejedelem hadseregről vallott elképzeléseinek.

472


*

Az edictum két, tartalmában megegyező, szövegében számos ponton kissebb-nagyobb eltérést mutató XVIII. századi másolatban maradt fenn. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárban a Fol. Hung. 69. jelzeten taláható variáns (a továbbiakban B-vel jelölve) a possessor-bejegyzés tanúsága szerint Széchényi Ferenc gróf tulajdonából került a könyvtárba, az ugyancsak az OSZK Kézirattárában a Fol. Hung. 193-as jelzet alatt található másik példány (a továbbiakban A-val jelölve) provenienciája tisztázatlan. A két variáns egybevetését követően a szövegkiadás alapjául az a-val jelölt példányt választottuk, mivel az több helyütt jobb, értelmesebb szöveget ad (pl. 17., 32. pont stb.), mint a romlott szövegváltozatot megőrző b-variáns. Ahol mégis a b olvasata a jobb, ott az került dőlt betűvel szedve a főszövegbe. Szövegkiadásunk nem kritikai kiadás igényével készült, lévén szó kései másolatokról, ennek nem is lett volna létjogosultsága, de a két szöveg közti fontosabb (tartalmi) eltéréseket jegyzetben közöljük. Ugyancsak a forrás kései másolat volta miatt nem törekedtünk a betűhívségre; a szöveget a Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat forráskiadási szabályait követve a mai központozásnak megfelelően, az ejtésbeli sajátosságok megtartásával, de a mai helyesíráshoz közelítve írtuk át. [21]

473



Nagy emlekezetü
Bethlen Gábor erdéllyi fejedelem

örök emlékezetében fennforogható

tábori instructioja

Nem ujj találmány, sem a' magok elméjjektől viseltetett philosophussok regulája az, hogy min­den országoknak, tartományoknak, várossoknak és csak egy háznépnek is bizonyoss fő gond­visselő igazgató vezére légyen, a' ki az ő alatta valóknak szép törvényeket adjon ki, mellyek által minden rendek élhetnének keresztyénül, minden bántás nélkül nyughatnának csendessen, hanem önnön maga az Felséges Ur Isten adott volt bizonyoss parancsolatot és törvényt az ő választott né­pének és vezért, hogy az ő isteni nagy neve választott hiveitől az véllek közlött sok kegyelmességiért dicsőittetnék, anyaszentegyháza épülne, az erőtlenek az hatalmassoktól meg nem nyomo­rittatnának, melly dicséretes 's üdvösséges szép rendtartást minden keresztyén fejedelmek, respublikák, [22] hadakozó hadnagyok, sőt, még az pogányok is ez napig megtartottanak. Mert ha ugyan­is a' jó törvények által az országok nem oltalmaztatnának, ennek az megagzott világnak eddig régen el kelletett volna veszni. Akarván annakokáért mi is a' régi szent fejedelmeknek ő példájokat követni, az mennyire az Ur Isten azokra bennünket vezérel, több gondvisseléssek között nem utolsó, hanem majd legszükségessebb az hadak között való szép rendtartássoknak lenni, mivel ha az Ur Isten igaz itéletéből egy várost egy emberért, sőt, országot is el szokott veszteni, egy igazért viszont meg szokott tartani, mennyivel inkább ingereltetik ő Felsége az méltó bosszuállásra az hadakban járó olly személyektől, kik se a' bosszuálló Istennek ostorától, se az fejedelmek véress [23] büntetéssektől nem félnek, hanem minden irgalmasság és személlyválogatás nélkül az ország szegény nyomorult kösségét (kiknek oltalmáért kötöttük fel mivel fegyverünket) rontják, pusztitják rettenetesben az természet szerint valo ellenségtől, [24] és sok egyéb égre kiáltó vétkekben [25] szok­tanak élni, mondjuk, ha az illyenek meg nem zaboláztatnak, nem megszabadulást, hanem utolsó veszedelmet igen méltán várhatunk országostól fejünkre.

Hogy annak okáért az felséges Ur Isten megengeszteltessék, [26] ellenünk méltó haragra fellobbant 's gerjedett büneinknek [27] igazságos büntetéssét magunkról és nemzetünkről elhárithassuk, [28] országunkban sok árulóktól [29] bészivattatott, minden pogány nemzeteket istentelen fertelmess élettől kegyetlenséggel fellyülhaladott ellenséginken [30] győzedelmessek lehessünk, hazánkat meg­szabadithassuk, igen méltó és kivántató, [31] hogy az ide alább megirt edictumokhoz [32] tartsa minden ember magát.

Primo

Az Ur Isten maga parancsollya, hogy az ember ő Felségét hivja segitségre szükségnek idején, és ő Felsége is megsegitti 's megszabaditja a bünért rajta uralkodó nyomoruságból. Bizonyára tehát, ha valaha, mostan kivántatik egyszer, hogy fejenként ő Felségihez kiáltsunk, essedező könyör­géssünk által az egeket meghasitsuk, szent füleiben bocsássunk nyomorusságink allól felszaba­

474


dittatásink [33] felőll való imádságainkat, hivjuk segitségünkre tiszta igaz töredelmes szivből, annak okáért, hogy minden ember [34] mindenféle fertelmess élettől [35] magát megtartóztassa minden időben, de kiváltképpen az mostani hadra való [36] indulássunknak idején; hanem éllyen szentül, az mennyire gyarlósága engedi, Istennek tiszteletire, [37] hazájának megszabadulássára, maga jó hirének nevének [38] örökké megmaradássára, mert különben az erőss bosszuálló Isten, lehetetlen, hogy megengeszteltethessék [39] és utainkat megáldja, ellenségeinken győzedelmet adjon.

Secundo

Senki azért Isten ellen való káromlást ne szóllyon, mert valakire aféle káromlás megbizo­nyossodik, megverettetik érette.

Tertio

Lelkével senki ne szitkozódjék, mert az Istenlélek és immediate [40] ő Felsége szenved szidalmat, mikor ki lelkével szitkozódik; elhagyja azért minden azt, mert valaki attól meg nem szünik, hanem vakmerőképpen azzal a' szitokkal él haragjában, megverettetik érette.

Quarto

Minden kapitány és tisztvisselő ember csak tőllünk [41] és nem mástól végyen ordinantiát, [42] minden indulás, menetel, megszállás, jelek kiadása, csatába való menetel és akármi szükség fellől, [43] maga fejétől senki semmit ne mérjen cselekedni az közönséges dologban, mert feje essik el érette.

Quinto

Minden rendek a' tőllünk kiadandó orderekben [44] tartsák magokat tisztességessen.

Sexto

Az kapitányok és egyéb tisztvisselők, ha mikor ordinantiáért [45] jönnek hozzánk, és magunkal hirtelen szemben nem lehetnek valami nagy foglalatosságunk miatt, vicegenerális [46] ur vagy hopmesterünk által vegyenek tölünk [47] ordinantiát, azok által kiváltképpen minden dolgokat értés­sünkre adhatnak, ollyankor minden üdőben, [48] mikor magunkkal nem beszélhetnek. [49]

475


Septimo

Minden vitézlő rend tőllünk eleikben [50] adatott kapitánnyától, az után hadnagyától halgasson, azt becsüllye, valamit az minékünk való szolgálatban fog parancsolni, [51] abban igen nagy engedelmességgel szavát fogadja, ellene ne támadjon, és semmiben ellene ne járjon szántszándékkal, mert valaki kapitánnyára, hadnagyára támad, valaki szidalommal illeti, meghal érette; valaki illetlen szókkal illeti, melly becsületi ellen lenne, három pálcával verettessék meg érette. Ha szófogadatlanságban találtatik az nékünk [52] tartozó szolgálatban, és ő miatta valami fogyatkozás lészen a' szolgálatban, szabad [53] lészen előtte járóinak megbüntetni.

Octavo

Senkinek, se hadnagynak, se köz legénynek, egyik kapitányság alóll más alá szabad ne legyen menni, ha ki elmégyen pedig, az kapitánnyától vagy hadnaggyától requiráltatik, [54] az az kinek alája ment, megbizonyitván ő alólla való elállását, azonnal nyakon kötve adja vissza elébbeni előtte járójának, tisztségek elvesztések [55] alatt.

Nono

Valamelly kapitányok [56] holl hellyet és rendet mutatnak az menetelben, egyik sereg az másik eleibe ne menjen, hanem ki-ki az ő rendit megtartsa, tisztsége vesztése alatt.

Decimo

Táborunkba való beszállásnak idején, gazul, kiáltozva, nyargalva [57] senki bé ne szállyon, hanem szép csendessen egyik sereg az mássiknak elébb való beszállását megvárja, és szép rend[d]el ugy szállyon meg ki-ki az ő nékie mutatott hellyben, egyik sereg az mássiknak hellyét el ne foglallya, hanem abban szállyon minden kapitány, mellyet tábormesterünk [58] fog mutatni, mert valamelly kapitány ez ellen cselekeszik, tisztétől megfosztatik és táborunkból gyalázatossan kiüzettetik.

Undecimo

Az tábornak beszállásakor minden seregnek kapitánnya arra igen szorgalmatoss gondot vi­ssellyen, hogy mindjárt lovokról a' vitézlő rend nyergeket le ne szedje két órák előtt, annál inkább sákmánra mindjárt az mostani rosz szokás szerint ki ne menjen, hogy az ellenségtől ollyankor meg ne csufoltassunk mindnyájan, hanem előbbször szállyon meg és rakodjék le terhével, lovait kötözze le pányvára, és sákmányra egyszersmind ki ne bocsássa az alatta valóit, hanem negyed részit, avvagy legfeljebb harmad részit. De azokkall is mindenkor egy hadnagyot küldjön ki, és meg­parancsollya, hogy meg ne szakadozzanak, hanem egy része fent vigyázzon [59] addig, mig a' többi megterhelődik, és igy egyszersmind jöjjenek és menjenek bé táborunkba. Hagyjuk parancsoljuk mégis, hogy minden kapitány azt a' rendelést megtartsa, mert valaki az ellen cselekeszik, ha az kapitány vétke lészen, tisztitől megfosztatik, ha az hadnagyé lészen, három pálcákkal megveretik, ha az közlegények vétke lészen, elősször megpálcáztatnak, mássodszor ugy, harmadszor is, ha nem fogadják meg, életek is elvész érette. [60]

476


Duodecimo

Az strásaállásban az strásamesternek valamelly kapitányok, hadnagyok [61] az strásaállást meg­parancsollya, valahány lóval, annyival bészállyon [62] és valamelly hellyben kiviszi s ordinantiát ád néki, abban az hellyben maradjon vitézül. [63] Ha az ellenség ütne reájok, meg ne futamodjék, [64] hanem idején nékiek [65] hirt adjon, hogy az strását megerőssithessék, addig vitézül [66] ellene [67] állyon az ellenségnek, hátán táborra őket be ne hozza, és az mikor csak ötven-hatvan avagy csak száz lovasnak [68] kelletik a strását állani, mindenkor annak a' seregnek kapitánnya maga tartozzék ki menni az sereggel az strására, és ugy vigyázzon, hogy az ellenségtől gondvisseletlensége miatt kárt és gyalázatot ne vallyunk, mert meghal érette.

Decimo tertio

Az strásán álló sereg pedig, ha az ő reá bizatott vigyázásban elalunnék, avvagy hellyét meg nem állaná tehetsége szerint, szabadsága lészen az főstrásamesternek az ollyanokat, hogy kedvezés és személlyválogatás nélkül érdeme szerint megbüntethesse.

Decimo quarto

Az strásaálló vitéznek [69] hadnaggya arra szorgalmatos gondot visellyen, hogy se táborunkból ki, se táborunkba másunnét, senki [70] ne mehessen, jöhessen különben, hanem az strására menvén elébb, és ott szorgalmatosan megexaminálván, [71] hová akar menni, avvagy honnan jő és mi járásban vagyon, ha az jelt meg nem tudja mondani, avvagy nem isméri igaz embernek lenni, az magunk táborából menő, avvagy jövőket [72] is sátorunk eleibe késsérjék, az megtudakozásra, [73] idegen embert pedig, semmi fele, [74] el ne bocsássanak, hanem sátorunknak eleibe késsérjék, kit mi megtudakozván állapottyáról, ha igaz ember lészen, senkitől bántássa nem lészen.

Decimo quinto

Hogy az uton való menetelben nagyobb vigyázással járhassunk, minden ember seregében [75] ki-ki zászlója alatt járjon, széllyel ki ne oszollyanak, mert valakit seregén kivüll kaphatnak, annak vigyázásra rendelt hadnagyunknak szabadságában lészen az olly embert berektől [76] megfosztaniok, arra kapitányok, hadnagyok is magok becsülletiért szorgalmatossan vigyázván, alattok valójokat zászlójok alóll való ki oszlásra igen megoltalmazzák.

Decimo sexto

Ha pedig az menetelben valamelly részire hadunknak az ellenség ütne, senki meg ne rugaszkodjék rájok, se maga személlyében, annál inkább seregestől, tisztsége vesztésse alatt, hanem csak

477


az kapitány [77] és sereg, kit arra való vigyázássért rendeltünk, és a' szükség a' mint fogja kivánni, az kinek mondjuk. Akkor osztán a' ki tisztségbéli vitéz ember, mutassa minden ember ugy magát, a' mint illik igaz vitézekhez, [78] hanem minden kapitány alatta lévő vitézekkel, [79] minden órában olly készen találtassanak, mind menetelben, megszállásban és táborban létünkben, mintha minden órában az ellenséget várnák.

Decimo septimo

Senki táborunkon kivüll parippáit fűre [80] ne vigye, azokat, a' kikre fizetést vészen fel, hanem füvet, szénát az táborba néki mutatotthellybe hordjon, [81] paripáját lecövekellye, és olly készen tartsa, hogy ha kivántatik, mindjárt felülhessen, mert valakinek parippáit táboron kivüll félre [82] talál­lyák, szabad lészen elvenni az kapitányoknak, hadnagyoknak. Ha pedig az tisztvisselők meg nem büntetnék érette alattok valóikat, a tisztvisselők fosztassanak meg tisztektől, mint kik az ő seregekre gondot nem tudtak visselni, véllek birni nem akartanak. [83]

Decimo octavo

Táborunkon kűl senki szállani meg ne mérjen, és kivüll ne szállyon, hanem minden ember hellyében maradván, ha ki sákmányra vagy egyéb szükségire elmégyen is, kapitánnya, hadnadgya hirével menjen, tudhassa, holl jár az ő alatta valója. De az tisztvisselők is ugy bocsássák ki őköt, hogy minden ember estvére [84] bejöjjön; valaki az ellen cselekeszik, megölessék érette.

Decimo nono

Éjcakának idején, alkonyodott után, senki se korcsmákon, se szállásán ne igyék, [85] mert az ágyukhoz köttetik, és másnap délig gyalázattyára ott tartatik, sőt nappal is ki-ki maga becsülletit szeme előtt visselvén, ha Istent szereti, hagyjon békét az részegeskedésnek, igyék csak szomjusága ellen, mert most nem a' tobzódásnak vagyon ideje. [86]

Vigesimo

Az korcsmárossok meglássák, olly ember ne lehessen senki, kinek bort, sert adjanak alkonyodott után, mert valakit rajta kaphatnak, szabad lészen az élésmesternek az ollyantól serét, borát elvenni hordóstól, s maga szükségire költeni, kire, hogy gondjok legyen az élésmesternek és vásárbiráknak, sub amissione officii [87] kedvezéss nélkül megbüntessék, hagyjuk nékik.

Vigesimo primo

Éjcakának idején, ha lopó találna valakinek marhájára menni, senki meg ne rivalkodjék, annál inkább ne lőjjön, hogy azzal a' tábort fel ne ültessék, [88] hanem mentől csendessebben lehet, az ollyan latrot kapják meg, és várdára [89] vigyék az generális profuchoz, [90] kit az hadi birák törvény szerint azután megbüntethetnek.

478


Vigesimo secundo

Hassonlóképpen, ha szintén az ellenség ütne táborunkra is éjcakának idején, senki sivalkodással, kiáltással fel ne üljön, [91] annál inkább meg ne futamodjék, ha tisztességét szereti, hanem ki-ki maga becsülletiért, mentől hamarébb ollyankor siessen lova hátára fegyverben, kopjáját kezibe vévén felülni és kapitánnya sátorához menni, zászlója alá állani és az ordinantiától várván, ha ütközetre kelletik kimenni, akkor osztán minden tisztségbéli vitéz ember mutassa meg magát.

Vigesimo tertio

Táborunkban egy kapitány is dobján készülőt ne veressen, hanem az mi dobunk szavának hangjától várjon, és [92] az felülőt, mihellyt a' mi dobunkkal [93] megverik, az után szabad minden kapi­tánynak az felülőt megveretni, és akkor igyekezzék ki-ki mentől hamarébb az maga tisztességiért felülni seregestől előllani, hogy ugy ura előtt végyen becsülletet. [94] Itt az aránt magunk udvara népére lehetne méltó panaszunk restess és késsedelmess [95] felülések felőll, de ebben hagyjuk, magok megjobbulássát reménlvén felőllök, mint becsülletess vitéz emberek felőll.

Vigesimo quarto

Szükség az táboron kivüll járóknak az ágyulövésre vigyázni, és ha táborunkba [96] ágyulövést csak egyet hallani fognak is, annál inkább, ha többet, tisztsége és feje vesztésse alatt tartozzék táborunkon kivüll lévő minden rend, valaminél nagyobb sietséggel lehet, bejönni és hellyére elő­állani. Táborunkban lévő kapitányunk pedig azontul seregeket serénységgel felültetni siessen, és előállyanak, [97] mint vitéz emberek; valaki pedig táborunkba be nem jön, ollyannak az tisztessége veszett légyen, és mindenétől szabad légyen megfosztani.

Vigesimo quinto

Táborunkban senki hamiss hirt ne költsön, és senkit rémitteni ne igyekezzék, annál inkább párt ütésre [98] senkit ne kisztessen, tanácsollyon, mert valakire megbizonyossodik, meghal érette. Valaki pedig illyen dolgot minékünk az ollyan lator felőll megjelenti, minden marháját néki adjuk, valaki hallya 's eltitkollya 's végire mehetünk, az is hasonló büntetéssel büntettetik [99] meg, mert nem illik egy tisztességbéli emberhez is, hogy táborban hamiss hir költéssekkel, pártütésre való tanácsadással senkit rémitsen.

Vigesimo sexto

Valaki valami hirt hallhat, [100] melly ártalmunkra való volna, tisztessége és feje vesztésse alatt tartozzék kapitánnya által nékünk megjelenteni, avvagy, ha olly ember, nékünk megmondani, és ne másutt hirdesse, hogy mi is szorgalmatosbb gondot visselhessünk mind táborunkra, mind országunkra, mellyet ha cselekednek a' mi hiveink, ez illyen hüségekért is hiveink tőllünk méltó jutalmat várhatnak.

479


Vigesimo septimo

Ellenséggel senki titkon feje vesztésse alatt [101] ne beszéllyen, sőt, ha ellenkezéss alatt tanáltatnak is ollyak, kik szóra onnan [102] kivánnák a' mi hiveinkkel való beszélgetést, ollyankor egyebek hallására beszélhet ugyan, de el ne titkollya tőllünk az ollyan beszélgetést is, hanem értéssünkre adja mind. [103]

Vigesimo octavo

Valaki nyelvet az ellenség közzül kaphat vagy foghat, [104] magának [105] senki meg ne tartsa, el ne rejtse, hanem hozza elő, csak azért, hogy véllek beszélgetvén, [106] tudakozhassunk tőllök, el nem veszük senki rabját akarattya ellen, hanem magánál meghagyjuk. Ha valaki pedig maga emberségiért afféléktől tudakozik vagy kérdezkedik, az is bizonyoss és méltó jutalmát megvárja fáradságos vitéz szolgálattyának, mellyben egy ember is meg nem fogyatkozik.

Vigesimo nono

Táborunkba Jesus kiáltás, avvagy bealkonyodás után senki ne lövöldözzék, mert valakit rajta érhetnek, három pálcákkal verettetik [107] meg, kit, hogy a' kapitányok magok is és főképpen az hadnagyok vigyázzanak, igen serio [108] parancsollyuk. Az éjcaka csendess nyugodalomra [109] rendeltetett, és a' szorgalmatoss vigyázás akkor kivántatik inkább, melly meg nem lehet soha jóll, ha az lövöldözéssek és dorbézlássok, kiáltássok meg nem tiltatnak.

Trigesimo

Szükségesképpen kivántatik, hogy az tábor élésből meg ne szüküllyön, mert az hadakot semmi inkább az éhezésnél meg nem szokta erőttelenitteni, melly csak ugy lehet meg, ha az urak igen szabadossok lehetnek, és senkitől az kereskedő emberek meg nem háborittatnak.

Trigesimo primo

Kivántatik azért erre az tisztre is egy főélésmester, kitől mind éléssel és kalmár árukkal [110] kereskedő emberek fügjenek, a' ki mindenféle élésnek az mi dispositionk [111] szerint illendő árrot limi­tállyon, [112] ugy, hogy az kereskedő embereknek is fáradságok és költségek illendő haszonnal megtérhessen. [113]

Trigesimo secundo

Senki azért utakot ne állyon, táborunkba [114] jövő és menő semmiféle renden lévőket, se személ­lyekben, sem marhájokban meg ne mérje háborgatni, tolvajlani, mert karóba veretik érette, ha megkaphatják.

480


Trigesimo tertio

Az tábormester, együtt az főélésmesterrel, szorgalmatossan vigyázzanak az piacokra táborunkba, [115] hogy senki meg ne háborittassék kereskedő emberek közzül. Ha ki pedig valakit megháborit, azontol az piac őrzésére rendelt gyalog hadnagy az ollyant megkapassa, és az profuczhoz vitesse, és a' törvény szerint megbüntettessék. [116]

Trigesimo quarto

Az embernek szekerire [117] is kivántatik igen a' jó gondvisselés, [118] melly, hogy fogyatkozás [119] nélkül lehessen, szükség egy főszekérmesternek lenni, ki a' szekerek menetelét rendellye és iga­zitsa, ugy, hogy késsedelem és minden akadálly nélkül mehessenek, melly szerint illy rendtartás [120] kivántatik, hogy légyen.

Trigesimo quinto

Tudniillik, hogy minden urak, [121] főemberek, szolgáló rendek, szekerek mellett lévő gondvis­selőjöknek eztet serio megparancsollyuk: a szekérmestertől halgassanak, fügjenek, mind táborból való megindulásnak idején, s mind az menetelben, és valamint az szekerek menetelit el rendeli szekérmesterünk, ahoz tartsák azután magokat, és ezt a' rendelést meg ne bontsák, mert valaki elbontja, kedvezés nélkül három pálcával megveretik.

Trigesimo sexto

Az superlátos posztok és kenyér szekerek, [122] s egyéb afféle urak, fő emberek [123] kocsijok, az sereg után is menten mehetnek egymás után, de ugy, hogy egymást ne szidalmazzák, ne verekedjenek, ne töressék egyik szekér [124] az mássikkal.

Trigesimo septimo

Az élésszekerek pedig igy rendeltessenek, hogy a' lövő szerszámok és azokhoz tartozó szekerek, kik munitiót [125] hordoznak, rendkivüll mehessenek, senki az ellen ne merészellyen támadni s eleibe állani, mert meghal érette, holott az egéssz hadnak egyik fő ereje [126] a' lövőszerszám, kiván­tatik, hogy mindenütt érkezhessék táborunkal.

Trigesimo octavo

Az magunk élés szekerei előll bocsátassanak, azok után az urak ő kegyelmeké, [127] kinek-kinek authoritása [128] szerint rendelvin szekereinek menetelit az szekérmester, [129] azok után az elölljáró és segitő seregek szekereit, azok után az egéssz gyalogságét. [130] De előttök az közönséges gyalogok

481


szekereinek a' német gyalogok szekereit bocsássák. Azok után, a' melly seregek mint elrendeltetve lésznek, a' szerint bocsássa minden sereg szerint szekereit egymás után, melly szekereknek [131] rendben való járássoknak magunktól kérje ki az consignatioját [132] főszekérmesterünk.

Trigesimo nono

Hogy az erősbb az erőtelent meg ne nyomoritsa, kivántatik eziránt [133] is az igasságot szeme előtt vissellye a' főszekérmester, valakinek azért szekerét eltörik, és az ut szoross volna, hogy mellőle el nem mehetnek, különben hanem ha ki vetnék az eltörött szekeret az utból, azért [134] senkinek semmiképpen meg ne engedje szekérmesterünk, hanem mindjárt az több szekerekkel csináltassa meg és állassa helyre, hogy igy egy szegény legény is kárt és fogyatkozást ne vallyon. [135] Lészen bizonyoss gyalog még mellette szekérmesterünknek, kikkel compeskálhassa [136] az engedetleneket. Ha kik pedig engedetlenek lennének, szót nem fogadnának, hanem az mi edictumunk ellen garázdálkodnának, [137] szabadsága vagyon az főszekérmesternek, sőt tisztességére parancsoljuk, hogy kedvezéss nélkül az ollyanokat megbüntesse.

Quadragesimo

Majd az hadaktól sem essik annyi kártétel [138] az szegénységen, mint az menetelben az szekerek mellett járó hitván emberektől, vigyázásban légyen azért főszekérmesterünk [139] arra is, és az hátull járó sereg kapitánnyával jó correspondentiát [140] tartson és senkinek az falukat pusztittani, annál inkább égetni, meg ne engedjék, a' hol a' szegény nép kinn talál lenni, semmi kárt tenni nékik tenni ne engedjenek, az faluban, mellyben a latorságot cselekedni fogják, mindjárt felakasztassanak. [141]

Quadragesimo primo

Még is seregeknek [142] meneteliben szükség azt is megtartani, hogy némellyik [143] sereg előtt vad, avvagy madár felugrik, senki utánna ne rugaszkodjék, hanem csak a' kinél [144] agarak találtatnak lenni. Annál inkább utánna se sivalkodjanak, mert nem illik és nem tisztességes dolog egy hitván nyul után sok jó paripa lovakot vesztegetni, fárasztani, a' ki emberséges ember, azért azt is állya meg.

Quaragesimo secundo

Minthogy hijjában valók az törvényeknek kiadássok, hogy ha meg nem tartatnak, azok pedig ugy tartattathatnak [145] meg, ha mind vétkeknek méltó büntetéssek irattatnak [146] meg, és azokat a meg nem tartókon exequállyák [147] is az tisztvisselők, azaz megbüntetik.

482


Quadragesimo tertio

Szükséges azért egéssz táborunkban két fő hadi biráknak lenni, és azok mellé jó lelkiisméretü assessoroknak, [148] törvénylátóknak, melly hadi biráknak ilyen authoritások [149] légyen. Tudnia illik:

Quadragesimo quarto

Hogy valakinek egéssz táborunkban mással akármi veszekedéss és perlődéss történik [150] is, senki maga erejével igazat ne tégyen, hanem annak módja szerint az hadi birótól [151] pecsétet vévén, idéztesse az birák eleiében harmadnapra, kik tartozzanak compareálni, [152] 's akármelly capitali­sából egyszer párt vehessen, [153] hogy abból tanulhasson, és harmadnapján megfelelhessen, 's ha bizonyságra kikéredezik [154] ollykor a' causa, [155] harmadnapona kibocsáttassanak, és akkor minden kezessivel ugy tartozzék compareálni, hogy az causának finalis decisiója légyen, [156] és azután mingyárt executiója. [157] De ha kinek causája capitális, [158] az illyen jó kezesség alá vettessék, ha ki pedig jó kezesseket nem találna, árestáltassék, [159] hogy a' vétekkel elébb ne állhasson, kiváltképpen in homicidio in furto, in adulterio, in spoliationibus templorum et qualicunque spoliatione. [160]

Quadragesimo quinto

Az gyilkosságért, paráznaságért [161] feje vétessék akárkinek, az templomok [162] felrontásáért kerékben töressék, az tolvajlásokért karókban veressenek, az lopásért felakasztassanak. Az vér tételért és haragban máshoz való fegyverfogásért fél keze vágattassék el. Illetlen szidalmazásért meg­pálczáztassék, és igy egyéb vétkek is a' szerint büntettessenek meg, a' mint a' vétkeknek nagy volta dictállya. Az fellyül megirt edictumok ellen pedig, ha ki valamit mér cselekedni, utánna vagyon mindennek büntetésse, a' szerint járjanak el a' tisztviselők benne.

Quadragesimo sexto

Ha kinek szolgája elszökik [163] urától, és táborunkban feltalállya, ha szinte magunk [164] zászlója vagy körüllünk lévők alatt találtatik is, tartozzék megadni, az kinél találtatik, [165] ha megbizo­nyossodott, hogy szegődött szolgája volt 's elszökött, ne fárassza perrel érette, ha pedig törvény nélkül meg nem akarná adni, tartassa törvényre mindjárt, két hiteles személlyek által, és idézze harmadnapra, a' mellyben párt se tartozzék adni, hanem ha tagadná szökéssit, harmadnapra bocsássák ki bizonyságra, és akkor megbizonyitván, hogy szegődött szolgája és elszökött élete [166]

483


dijával, itéllye meg néki az mi székünk, tanullyanak és tartozzanak, hogy egyik is a' másik szegődött szolgáját el ne hitesse, szöktesse és meg ne fogadja.

Quadragesimo septimo

Az szegődött szolgák is pedig, ha szinte esztendejek eltőltek volna, de [167] ha az ura meg akarván marasztani, kivánnya szolgálattyát és megfizet néki, el ne hagyhassa az mostani expediti­onak [168] végéig, hanem szolgállya jámborul, az ura is fizessen meg néki. Haza oszolván az hadakból, ha szolgálni nem akarja tovább, mehessen el, és az ura se tartóztathassa egy nap is.

Quadragesimo octavo

Az tábort indulásunknak idején senki fel ne gyujtsa, meg ne égesse, mert a' tüzbe vettetik érette, hogy ha mi az táborban megmarad tőllünk, a' szegénység rakattassa [169] fel mégis jövendő szükségire. [170]

Quadragesimo nono

Templomokat fel ne törjenek, [171] sirokat fel ne bontsanak, holttesteket meg ne fosszanak, mert tüzzel égettetnek meg, valakik eztet cselekeszik.

Quinquagesimo

Nemess és prédikátor emberek, vendég fogadók, postamesterek házaira [172] senki szállani ne mérjen, ha mikor falukon, várossokon lenne szállások is, annál inkább semmi kárt nékik ne tegyenek, mert erőss büntetésse [173] lészen.

Quinquagesimo primo

Malmokat is sohol [174] fel ne bontsanak, hogy őrölhessenek rajta.

Quinquagesimo 2do

Noha szénán, füvenn, fánn kivüll semmit nem volna szabad elvenni, az igaz fizetett vitézlő népnek, ha az eleitől fogván való régi hadakozó szép rendtartást és tilalmat megtekintjük, hanem Isten szerént kellene kinek-kinek soldjával megelégedni, és az mostani megveszett és nem dicséretess szolgáló rend, az mit immár megszokott, a' természetté vált bennek, hogy ha magának és lovának [175] való ételt elveszen is, abban mi sem tartunk nagy ellent; [176] noha lelkünk isméreti ebben meg nem nyughatik. De, hogy nagyobb szeretettel szolgálhasson, mint vitéz ember hazájának, megengedjük azt is, hogy ételben valót elvehessen, [177] a' hol talál illyen conditiók [178] alatt: Hogy a' szegény embernek öreg barmát, ugy mint: lovát, ökrét, fejőss tehenét, juhát el ne vegye senki, házbéli portékáját el ne fossza, és az holl buzáját, abrakját talállya is, tekintsen Istenre, jusson eszében, hogy az szegény emberek nagy fáradságos munkájok után élhetünk, ihatunk, viselhetünk köntöst mindnyájan, azoknak adójokból tarthatjuk fizetésen az hadakot; ne nyomoritsa meg tehát

484


senki is a' szegény embert, meg ne verje, tagollya, meg ne kinozza, meg ne öllye, házokat ne pusz­titsák, hanem vegyen minden vitéz ember csak annyit el, az mivel megéri ételét lovának, magának, ne kereskedjék és ne kufárkodjék senki a' szegény embertől elpraedált buzával és egyéb marhákkal, [179] hogy ezzel is táborunkra az Istennek igaz haragját ellenünk annál inkább ne gerjesszük. Becsülje meg minden ember magát, mert valaki ez ellen cselekeszik, meghal érette.

Quinquagesimo 3tio

Az felségess Istennek naponként reánk való számtalan kegyelmess [180] gondvisselésit, oltalma­zássit, noha elegendőképpen meg nem köszönhetjük, hálálhatjuk, mindazáltal, hogy tellyességgel háládatlanoknak ne találtassunk, akár csak egy kicsiny, rövid hálaadó könyörgéssünk által mutat­suk meg ő Felségéhez való engedelmességünket. Annakokáért vagynak mellettünk lelki pásztorok, kik minden reggel (valaholl az állapot engedi) rövid könyörgésseket tesznek, a' holl lehet pedig ta­nitássok lesznek, hogy aztat [181] minden vitéz ember keresztyénségéről és adósságáról (mellyel a' Felséges Ur Istennek tartozunk fejenként) megemlékezzék. Intünk mindeneket, sőt serio parancsoljuk: a' könyörgésre, tanitásra előgyüllyenek fejenként az mi sátorunk eleiben, szolgállyunk közönséges [182] hellyen is a' mi Istenünket, esedezve ő Szent Felségének; ellenségünk ellen való győ­zedelmess [183] jó szerencsénket, hazánkot szabadithassuk meg tőlök ő Szent Felsége szent segitsége által, mellyet ha tiszta szivből örömmel cselekedünk.


485


[1] Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. Történelmi tanulmány. 2. kiad. (A bev. tanulmányt írta Pamlényi Ervin.) Budapest, 1983. 175. o.

[2] Uo. 174-175. o.

[3] Uo. 174. o. E kérdésről, ti. Bethlen hadseregének erkölcsi arculatáról és fegyelmi helyzetéről meg-megújuló vita folyt a magyar (had)történetírásban. Az 1964-ben újból fellángolt vitáról, a kérdés historiográfiájával lásd Nagy László: Adalékok Bethlen hadseregének erkölcsi arculatához. Hadtörténelmi Közlemények (HK), 1965. 299-319. o. A kérdésről összefoglalóan Uő.: Magyar hadsereg és hadművészet a harmincéves háborúban. Budapest, 1972. 119-144. o.

[4] Nagy: Magyar hadsereg... i. m. 122. o.

[5] Ezt a felismerést tükrözte, hogy a Hadtörténelmi Közlemények 1891-től 1897-ig Magyar hadiszabályzatok gyűjteménye címmel önálló rovatot szentelt e források közzétételére, amelyben mintegy félszáz rendtartás látott napvilágot. Bethlen eddig ismeretlen hadiszabályzatának kiadásával ezt a sorozatot kívánjuk folytatni.

[6] Szemelvények a magyar hadtörténelem tanulmányozásához. I. k. (Szerk. Rohonyi Gábor, Nagy László, Tóth Gyula.) Budapest, 1955. 211-212. o., vö. Nagy: Magyar hadsereg... i. m. 124. o.

[7] Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor levelei. Történelmi Tár 1885. 438-442. o., vö. Nagy: Magyar hadsereg... i. m. 124-126. o.

[8] Erdélyi országgyűlési emlékek. (Szerk. Szilágyi Sándor.) VIII. k. Budapest, 1894. 502-504. o.; vö. Nagy: Magyar hadsereg... i. m. 126. o.

[9] Ezekről lásd Nagy: Magyar hadsereg... i. m. 127-128. o.

[10] Bethlen Gábornak nagy emlékezetű erdelyi feiedelemnek tabori instructioia. OSZKK Fol. Hung. 193. Egy másik, némileg eltérő példány uo. Fol. Hung. 69. 8-26. fol.

[11] Az azonos rendelkezések nagy része büntető jellegű, azonos típusú cselekedeteket azonos büntetéssel szankcionál: például a gyilkosságot és paráznaságot fejvétellel, a vértételt kézlevágással, a "Jésus kiáltás" utáni lövöldözést három pálcaütéssel stb. Az alábbiakban felsoroljuk az egyezéseket. Az első szám a kéziratos edictum paragrafusának számát, a második az 1616-ban Déván kiadott szabályzat párhuzamos rendelkezéseinek sorszámát jelöli: 1=1, 10=9, 11=10, 12=4, 13=5-6, 15=7, 22=18, 23=12, 25=19, 26=19, 29=14, 31=13, 35=8, 39=8, 42=2, 45=15-16, 52=17.

[12] A rendtartás 1. pontja az Úrhoz való fohászkodássra szólít fel ("fejenként ő Felségéhez kiáltsunk"), hogy az erős Bosszúálló Isten "megengeszteltessék és utainkat megáldja, ellenségeinken győzedelmet adjon", az utolsó, 53. pont ugyanezt megismétli, azzal a különbséggel, hogy az egyéni vallásgyakorlás helyett minden reggelre a sereg egészének közös istentiszteletet rendel el a fejedelem sátora előtt.

[13] Bethlen hadiszabályzatainak erről a sajátosságáról, hogy ti. egy-egy csapat számára készültek, vagy "egy-egy meghatározott harci cselekmény elvégzésére vonatkoznak" lásd Rohonyi Gábor: A magyar hadtörténelem haladó katonai szabályzatairól. HK 1954/1. sz. 236. o. Vö. Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a XVI-XVII. században. Győr, 1995. 81. o.

[14] Nagy: Magyar hadsereg... i. m. 110-111., 125. o.

[15] Ezzel kapcsolatban lásd Pálffy Géza: I. m.

[16] Nagy: Magyar hadsereg... i. m. 43-44. o.

[17] Kemény János Önéletírása. In: Kemény János és Bethlen Miklós művei. (S. a. r. V. Windisch Éva.) Budapest, 1980. 39. o.

[18] Uo. 25. o.

[19] Uo. 49. o.

[20] Uo. 69. o.

[21] Benda Kálmán: A MOE forráskiadási szabályzata. Századok, 1974. 442-446. o.

[22] [országok]

[23] erőss B

[24] tetemesben az természet felett való utálatosságokban A

[25] vétkekkel B

[26] Ur Istent megengesztelhessük B

[27] Bününk B

[28] elkerithessük B

[29] rendektől B

[30] midőn szegény nemzetünket istentelen fertelmess élettül, kegyetlenséget fellyül is haladott álnokságinkon B

[31] kivántatik B

[32] [rendelet, parancs]

[33] felszabadittatássa B

[34] emberre B

[35] mindenféle fertelmess élettől undok szitkozódásoktól, ártatlan vérnek kiontássától B

[36] hadakozó B

[37] istenét tisztelvén B

[38] maga jó hirének mindenkor B

[39] megengeszteltessék B

[40] [közvetlenül]

[41] töllök B

[42] audientiát B [utasítást]

[43] szükségtétel[idején] B

[44] [rendeletekben]

[45] [parancsokért]

[46] vitéz generális B

[47] vegyék töllök B

[48] rendben A

[49] Bocsáthatnok B

[50] vitézlő tőllünk előnkben B

[51] nékie adatott szolgálatra való dolgokban B

[52] nékiek B

[53] tartozó szolgálatban szabad B[8 szó kimaradt]

[54] [visszavétetik]

[55] tisztinek elvesztésse B

[56] kapitánynak B

[57] kiáltozva senki B

[58] háborunban strásamesterünk B

[59] az első fenn vigyázó A

[60] ugy, harmadcor is, ha nem fogadja, megölettetnek érette. B

[61] strásamesternek kapitánynak, hadnagynak B

[62] annyival készüllyön B

[63] vitézivel. B

[64] futamjanak, B

[65] nekünk B

[66] megerőssithessék, vitézivel B

[67] ellenek B

[68] ötven-hatvan lovasnak B

[69] vitézink B

[70] se ki A

[71] [megvizsgálván]

[72] jövőktől A

[73] sátorunkban elébb az megtudakozásra B

[74] felett B

[75] járhasson minden ember seregiben B

[76] levéltől B [értsd: útlevéltől]

[77] csak éppen a' kapitány B

[78] tisztekhez B

[79] tisztekkel B

[80] félre B

[81] a' kikért fizetést veszen fel, hanem fizet, szénát az táborban neki nem tartott B

[82] készen nem B

[83] akaróknak B

[84] embere ismét B

[85] szálláson ne igyanak B

[86] szomjuságtól, mert mostan a' tobzódásnak hagyjon Békét. B

[87] [a hivatal elvesztése alatt]

[88] költessék A

[89] virradora A [várdára: vártára, őrségre]

[90] [profosz, poroszló]

[91] sivalkodással fel ne üljön B

[92] de B

[93] dobunkon B

[94] és állani, hogy ugy ura többet vegyen Becsülletet. B

[95] népiért lehetvén méltó panaszunk mostan az késsedelmess B

[96] táborunkhoz B

[97] siessenek, és kiállyanak B

[98] párt ütvén B

[99] Büntetik B

[100] hallott B

[101] senki feje vesztése alatt B

[102] a' mint B

[103] értéssünkre adja. B

[104] ellenség közzül foghat B

[105] magánál B

[106] Beszélget B; Beszévén A

[107] pálcával veressék B

[108] [világosan]

[109] nyugodalmat A

[110] lovakkal B

[111] [rendelkezés, intézkedés]

[112] árrát limitállya B [meghatározza, megszabja]

[113] megérhesse. B

[114] utakot méllyen táborunkban B

[115] és vigyáztassanak a' piacra háborukban B

[116] megbüntessék. B

[117] szeker A

[118] megkivántatik az jó gondvisselés B

[119] minden fogyatkozás B

[120] mellyben im ez illyen rendtartás B

[121] urunk A

[122] superlátot, posztot és konyha szekerek B

[123] az féle urunk fő emberei B

[124] szerencsét B

[125] [lőszert]

[126] irja B

[127] kegyelmük B

[128] [rangja, tekintélye]

[129] rendekre. Szekerink, meg azokat szekérmester az után az magunk seregeinknek szekerit, B

[130] gyalogszer B

[131] seregeknek B

[132] [jóváhagyását]

[133] ezután B

[134] azt B

[135] kárt ne vallyon és fogyatkozást B

[136] comportáltassa B [megzabolázza]

[137] gazdálkodnának A

[138] kárvallás és -tétel B

[139] vigyázássa legyen azért főszekérmesternek B

[140] [viszonyt, összeköttetést, egyetértést]

[141] a' holl a szegénység és nép Ben talál lenni, semmi kárt tenni nékik meg ne engedjenek, azon faluban, mellyben latorságot fognak cselekedni, mindjárt felakasztassanak. B

[142] seregnek B

[143] ha mellyik B

[144] az kitől B

[145] tartatnak B

[146] tetenek B

[147] [végrehajtják]

[148] [ülnöknek]

[149] [hatalmuk]

[150] veszekedésse és perlődésse történnék B

[151] Biráktól B

[152] [megjelenni]

[153] capitalisának párt vehessen B [vétkének pártólót (értsd: védőt) vehessen]

[154] kikéretzik B

[155] [eset]

[156] evictiója B [az esetnek végső döntése, végzése]

[157] hogy ez azután midjárt executiója B [végrehajtása]

[158] [kinek vétke főbenjáró]

[159] [bezárattassék, lefogattassék]

[160] [gyilkosság, lopás, paráznaság, templomok kifosztása és akármilyen tolvajlás esetén]

[161] Az gyilkosságért, paráznaságért, vagdalkozássért B

[162] templomnak B

[163] elszöknék B

[164] szintén másnak B

[165] tartozzék meg a' kinél tanáltatik B

[166] előre B

[167] szintén esztendejek eltőlt is, és B

[168] [hadjárat]

[169] rakathassa B

[170] szükségre B

[171] verjenek B

[172] házára B

[173] Büntetéssek B

[174] Malmokat sohul B

[175] az lovaknak B

[176] mü sem tartunk ellent B

[177] ezekre valót elvehesse B

[178] [feltételek]

[179] Buzával, abrakkal Borral s egyéb marhájokkal B

[180] kegyelmét B

[181] azért B

[182] közönségessen A

[183] győzedelmet B

 <back to contents>