<back to contents>
Forrásközlemények
Hausner Gábor
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem
hadi edictuma
"Magyar sereg, magyartól vezetve, kevés van a mi
szerencsétlen újkorunkban" - írta Szekfű Gyula Bethlen-monográfiájában, a
kivételek között említve Bethlen erdélyi hadseregét. [1] Szekfű, noha igen kritikusan ítélte meg a fejedelem tevékenységét és
történelmi szerepét, a hadseregszervezés és vezetés terén maradéktalanul elismerte
érdemeit: "Külföldi szemlélők gyakran lenézéssel nyilatkoztak Bethlen Gábor
lovas seregeiről.... annyi azonban bizonyos, hogy Bethlen serege az akkori kezdetleges
közép-európai viszonyok közt igen jól használható instrumentum volt politikai
céljai szolgálatában, mindenesetre jobb, mint amit a cseh vagy ausztriai felkelők ki
tudtak állítani, és hogy ez a sereg teljesen az ő munkájából, az ő
agyműködéséből és energiájából állott elő." [2] Szekfű, számba véve a fejedelem fáradhatatlan
hadseregszervezői munkájáról fennmaradt forrásokat, arra is felfigyelt, hogy Bethlen
milyen aprólékosan foglalkozott a hadba szállt katonaság dolgaival: "maga
készít szigorú felülési rendet... Nem kevesebb szorgalommal szabályozza a már
összeállított és vonuló, harcoló sereg életét: mustrát tart újonnan bejött
csapatok fölött, amikor is egész nap lovon ül, csak estve, sötétben száll le,
miután 13 400 embert megmustrált; maga szabályozza a tábor életét, tiltva a
részegséget, az asszonyoknak táborban tartózkodását, ami ha seregeit nem is tette
erkölcsben és komorságban Cromwelléihez hasonlóvá, de valamiképpen mégis kiemelte
a harmincéves háború erkölcsi fertőjéből." [3]
A Szekfűt követően született magyar
történeti-hadtörténeti tanulmányok számos új forrást tártak fel a harmincéves
háború magyar hadseregének belső életéről, fegyelmi helyzetéről, ennek ellenére
a kérdés monográfusa, Nagy László még négy évtized múltán is kénytelen volt
megállapítani, hogy a rendelkezésre álló adatok meglehetősen hiányosak. [4]
Az alábbiakban közzétett edictum jelentőségét az
adja, hogy az eddig ismerteknél részletesebben szabályozza a táborba szállt katonák
magatartását, új adalékokkal egészítve ki hézagos ismereteinket az erdélyi
fejedelem vezette magyar hadsereg szervezetéről és mindennapjairól.
469
*
A korabeli hadszervezetre és katonai táboréletre
vonatkozó források között fontos hely illeti meg a hadiszabályzatokat. [5] Bethlen Gábor uralkodása idejéből három
átfogóbb jellegű szabályzatot tart számon a szakirodalom. Az elsőt 1614. február
18-án adta ki Nagyszebenben. [6] Ennél a
rendelkezésnél sokkal részletesebb az 1616. május 20-án Déván kibocsátott tábori
rendelet. [7] Végül fennmaradt még egy,
1629. május 5-én Alvincen kelt, 16 pontból álló rendtartás. [8] Mindezeken kívül ismert a fejedelem néhány, levélben
adott hosszabb-rövidebb utasítása is, amelyekben a katonáknak a táborban
tanúsítandó magatartásáról rendelkezett. [9]
Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában
fennmaradt, keltezetlen edictum [10] mind
jellegében, mind tartalmában az 1616-ban Déván kibocsátott rendelkezésekhez áll
legközelebb. Szövegéből egyértelműen kiderül, hogy "hadakozó indulás"
idején, a táborba szállt hadsereg számára készült, azaz éppúgy tábori
rendtartás ez is, mint a lippai expedíció alkalmából ("Disciplina militaris in
expeditione Lippensi") született dévai. XVIII. századi másolói ezt felismerve
nevezték el "tábori instructiónak".
A hadiszabályzat a törvények és rendtartások
szükséges voltáról elmélkedő bevezetőből és az azt követő 53 pontból áll. Az
utóbbiak mintegy harmada több-kevesebb megfogalmazásbeli, esetenként tartalmi
eltéréssel, más sorrendben megtalálható a dévai rendelkezések között is. [11] A korabeli hadiszabályzatok
tradicionális elemei ismeretében és Bethlen fent említett szabályzataival
összehasonlítva megállapítható, hogy a szinte irodalmian kerek megfogalmazásban
ránk maradt edictum [12] különösen a
hadsereg szervezetéről és a katonai tisztségek rendjéről, valamint a hadi
bíráskodás működéséről tartalmaz gazdag adatokat.
Az instrukcióból pontosan körülírt hierarchiával
rendelkező hadsereg képe bontakozik ki, amelynek élén főparancsnokként a fejedelem
áll, aki teljes autoritással, egymaga dönt "minden indulás, menetel,
megszállás, jelek kiadása, csatába való menetel és akár-
470
mi szükség fellől". A vezetési rend világos és
egyértelmű: a fejedelem nevezi ki a kapitányokat és egyéb tisztviselőket, akik
kizárólag tőle (ha nem személyesen, akkor a vicegenerális vagy a hopmester útján)
kaphatnak ordinantiát.
Az edictum számos katonai tisztséget nevez meg,
részletesen előírva az egyes tisztségek viselőinek feladatát és hatáskörét.
Eltérően azonban Bethlen eddig ismert rendelkezéseitől, nem nevezi néven, nem köti
konkrét személyhez a tisztségek viselőit, azaz elképzelhető, hogy nem csak egy adott
hadjárat idejére készült. [13]
Az edictum szövege a katonai tisztségek rendjének
differenciálódásáról tanúskodik: Bethlen hadseregének vezetési kara az 1616. évi
dévai rendtartásban felsoroltakhoz képest (tábori strásamester, tábormester,
szekérmester, hadbíró) új tisztségekkel bővült. 1616-ban például a kereskedők
által a tábor piacára behordott élelmiszerek árát még a fő hadi bíró (Kemény
Boldizsár) limitálta, a feltehetően későbbi keletkezésű edictum ezt új
tisztségviselő, a főélésmester feladatává tette. A tábormesterrel együtt a
főélésmesterre bízta a piacok rendjének őrzését is, egy gyalog hadnagyot rendelve
melléjük, abból a felismerésből kiindulva, hogy: "az hadakot semmi inkább az
éhezésnél meg nem szokta erőttelenitteni, melly csak ugy lehet meg, ha az urak igen
szabadossok lehetnek, és senkitől az kereskedő emberek meg nem háborittatnak."
(30. pont) Ugyancsak az élésmester gondjaira bízta az edictum a táborban működő
korcsmák felügyeletét, egészen pontosan az alkonyat utáni szeszmérési tilalom
ellenőrzését is, az erről rendelkező 20. pont egyben ismét új tisztségviselőt
nevez meg: a vásárbírát.
A fent említett két tisztség (élésmester,
vásárbíró) megjelenése mellett más rendelkezések - például az élésszekerek
menetét szabályozó 34-38. pontok - is jelzik, hogy az edictum egyik központi
fontosságú kérdése a hadsereg élelmiszerellátása. Az élelem- és
takarmánybiztosítás Bethlen hadseregében döntően központi ellátás formájában
történt, de nem lehetett mellőzni a hadműveleti területen történő zsákmányolást
sem. A fejedelem azonban mindig az ezzel járó kilengések és visszaélések
kiküszöbölésére törekedett. Szabályzataiban rendre halálbüntetéssel sújtotta a
prédálást, a "szegény paraszt emberek" marháinak elvételét. [14] Az alább közölt edictum 52. pontja
érdekes dokumentuma a hadseregellátás és a jobbágyvédelem között egyensúlyt
kereső fejedelem dilemmájának: lelkiismereti fenntartását hangsúlyozva engedélyezi
ugyan a a búza és abrak kizárólag saját szükségletre történő szabad
beszerzését, de halállal bünteti az "öreg barmok", a ló, ökör, fejős
tehén és juh elvételét, a szegény emberek "tagolását", megkínzását,
prédálását és megölését, Istenre, illetve az alábbi, nagyon is evilági,
gazdasági megfontolásra hivatkozva: "hogy az szegény emberek nagy fáradságos
munkájok után élhetünk, ihatunk, viselhetünk köntöst mindnyájan, azoknak
adójokból tarthatjuk fizetésen az hadakot."
A hadiszabályzat másik központi fontosságú kérdése a
tábor rendje és a katonaság fegyelme. Az ezzel kapcsolatos intézkedések jelentős
része, mint már említettük, megtalálható Bethlen más rendelkezéseiben,
mindenekelőtt az 1616-ban Déván kibocsátott tábori rendtartásban. Ami új, az annak
a felismerésnek a megfogalmazása, hogy csak a
471
megfelelő büntetési tételek és azok végrehajtása
biztosíthatja a hadsereg működéséhez nélkülözhetetlen engedelmesség és fegyelem
fenntartását, valamint a hadbíráskodás mechanizmusának, a per lefolyásának
előírása. [15]
Az ediktum legfőbb sajátossága talán nem is az imént
számba vett néhány részletében rejlik, hanem sokkal inkább az esetlegességet
kiküszöbölő, következetes szerkezetében, az újkori katonai szabályzatok irányába
mutató általános fogalmazásában. Éppen általánossága miatt igen nehéz
meghatározni elkészültének időpontját. A szöveg több helyütt is utal rá, hogy
valamelyik hadjárat alkalmával keletkezett: az 1. pont "az mostani hadakozó
indulássunknak idejét" említi, a 47. pont "az mostani expeditionak
végéről" beszél. Mivel a bevezetésben és az utolsó pontban a hadjárattal
kapcsolatban egyaránt "hazánk megszabaditásáról" szól, föltételezhető,
hogy Bethlen valamelyik Habsburg-ellenes magyarországi támadása előtt készítette. A
négy szóba jöhető hadjárat (1619, 1621, 1623, 1626) közül az 1619. évi kiesik,
mert az edictum 38. pontja a szekerek sorrendjének szabályozása során "a német
gyalogok szekereit" említi, akik csak 1621 tavaszától szolgáltak a fejedelem
seregében. [16]
Más konkrét szövegbeli támpont híján a továbbiakban
a datálásban egyedül a Bethlen mellett szolgált Kemény János elbeszélésére
támaszkodunk, aki Önéletírásában több, az edictummal egybevágó fejedelmi
rendelkezést örökített meg. Mielőtt ezeket sorra vennénk, meg kell említeni, hogy
Kemény Bethlen német gyalogosairól is megemlékezik, tévesen 1623-ra téve tartásuk
kezdetét. [17] Ugyancsak az 1623-as
esztendő hadi eseményei kapcsán tesz említést a lakosság javait védő fejedelmi
rendelkezésről: "anno 1623. német ellen való hadi expeditiókor, edictum lévén
az földnek lakosinak élésen kivül egyéb javaitól megfosztások ellen, szegény
emberek köntösi tanáltatnak nála [ti. Basa Istvánnál], s ... Keménd nevű helynél
Esztergom tájékán felakasztatá [ti. a fejedelem]." [18] Ezzel egybevág Keménynek az a leírása, mely szerint
1623 végén, Morvából hazatérőben "Szomolyánnak városában evék egy ebédet
a fejedelem rettenetes kegyetlen hideg üdőben: az hadaknak sem bészállani, sem
kerteket, gyümölcsfákat megégetni nem engedteték; kinn voltak addig, míg az
fejedelem vendégeltetett az várnak urától." [19] Az 1626-os év kapcsán is említ egy fejedelmi rendelkezést, amely
tiltotta az ellenséggel való beszédet. [20] Ez
a tilalom a kiadatlan edictum 27. pontjában is szerepel, ennek ellenére az
Önéletírás alapján valószínűbbnek tűnik az 1623-as datálás.
Akár 1621-ben, akár 1623-ban vagy esetleg 1626-ban
készült is azonban az edictum, az bizonyos, hogy a harmincéves háború erdélyi-magyar
hadseregéről az eddig ismertek közül ez nyújtja a legátfogóbb képet. Mint Bethlen
rendelkezése nyomán formálódott szöveg, figyelemre méltó tükre az erdélyi
fejedelem hadseregről vallott elképzeléseinek.
472
*
Az edictum két, tartalmában megegyező, szövegében
számos ponton kissebb-nagyobb eltérést mutató XVIII. századi másolatban maradt fenn.
Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárban a Fol. Hung. 69. jelzeten taláható
variáns (a továbbiakban B-vel jelölve) a possessor-bejegyzés tanúsága szerint
Széchényi Ferenc gróf tulajdonából került a könyvtárba, az ugyancsak az OSZK
Kézirattárában a Fol. Hung. 193-as jelzet alatt található másik példány (a
továbbiakban A-val jelölve) provenienciája tisztázatlan. A két variáns
egybevetését követően a szövegkiadás alapjául az a-val jelölt példányt
választottuk, mivel az több helyütt jobb, értelmesebb szöveget ad (pl. 17., 32. pont
stb.), mint a romlott szövegváltozatot megőrző b-variáns. Ahol mégis a b olvasata a
jobb, ott az került dőlt betűvel szedve a főszövegbe. Szövegkiadásunk nem kritikai
kiadás igényével készült, lévén szó kései másolatokról, ennek nem is lett volna
létjogosultsága, de a két szöveg közti fontosabb (tartalmi) eltéréseket jegyzetben
közöljük. Ugyancsak a forrás kései másolat volta miatt nem törekedtünk a
betűhívségre; a szöveget a Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat forráskiadási
szabályait követve a mai központozásnak megfelelően, az ejtésbeli sajátosságok
megtartásával, de a mai helyesíráshoz közelítve írtuk át. [21]
473
Nagy
emlekezetü
Bethlen Gábor erdéllyi fejedelem
örök
emlékezetében fennforogható
tábori
instructioja
Nem ujj találmány, sem a' magok elméjjektől viseltetett
philosophussok regulája az, hogy minden országoknak, tartományoknak, várossoknak és
csak egy háznépnek is bizonyoss fő gondvisselő igazgató vezére légyen, a' ki az
ő alatta valóknak szép törvényeket adjon ki, mellyek által minden rendek
élhetnének keresztyénül, minden bántás nélkül nyughatnának csendessen, hanem
önnön maga az Felséges Ur Isten adott volt bizonyoss parancsolatot és törvényt az ő
választott népének és vezért, hogy az ő isteni nagy neve választott hiveitől az
véllek közlött sok kegyelmességiért dicsőittetnék, anyaszentegyháza épülne, az
erőtlenek az hatalmassoktól meg nem nyomorittatnának, melly dicséretes 's
üdvösséges szép rendtartást minden keresztyén fejedelmek, respublikák, [22] hadakozó hadnagyok, sőt,
még az pogányok is ez napig megtartottanak. Mert ha ugyanis a' jó törvények által
az országok nem oltalmaztatnának, ennek az megagzott világnak eddig régen el kelletett
volna veszni. Akarván annakokáért mi is a' régi szent fejedelmeknek ő példájokat
követni, az mennyire az Ur Isten azokra bennünket vezérel, több gondvisseléssek
között nem utolsó, hanem majd legszükségessebb az hadak között való szép
rendtartássoknak lenni, mivel ha az Ur Isten igaz itéletéből egy várost egy
emberért, sőt, országot is el szokott veszteni, egy igazért viszont meg szokott
tartani, mennyivel inkább ingereltetik ő Felsége az méltó bosszuállásra az hadakban
járó olly személyektől, kik se a' bosszuálló Istennek ostorától, se az fejedelmek
véress [23] büntetéssektől
nem félnek, hanem minden irgalmasság és személlyválogatás nélkül az ország
szegény nyomorult kösségét (kiknek oltalmáért kötöttük fel mivel fegyverünket)
rontják, pusztitják rettenetesben az természet szerint valo ellenségtől, [24] és sok egyéb égre kiáltó
vétkekben [25] szoktanak
élni, mondjuk, ha az illyenek meg nem zaboláztatnak, nem megszabadulást, hanem utolsó
veszedelmet igen méltán várhatunk országostól fejünkre.
Hogy annak okáért az felséges Ur Isten
megengeszteltessék, [26] ellenünk
méltó haragra fellobbant 's gerjedett büneinknek [27] igazságos büntetéssét magunkról és nemzetünkről
elhárithassuk, [28] országunkban
sok árulóktól [29] bészivattatott,
minden pogány nemzeteket istentelen fertelmess élettől kegyetlenséggel
fellyülhaladott ellenséginken [30] győzedelmessek
lehessünk, hazánkat megszabadithassuk, igen méltó és kivántató, [31] hogy az ide alább megirt edictumokhoz [32] tartsa minden ember magát.
Primo
Az Ur Isten maga parancsollya, hogy az ember ő Felségét
hivja segitségre szükségnek idején, és ő Felsége is megsegitti 's megszabaditja a
bünért rajta uralkodó nyomoruságból. Bizonyára tehát, ha valaha, mostan kivántatik
egyszer, hogy fejenként ő Felségihez kiáltsunk, essedező könyörgéssünk által
az egeket meghasitsuk, szent füleiben bocsássunk nyomorusságink allól felszaba
474
dittatásink
[33] felőll való imádságainkat, hivjuk segitségünkre tiszta igaz
töredelmes szivből, annak okáért, hogy minden ember [34] mindenféle fertelmess élettől [35] magát megtartóztassa minden időben, de
kiváltképpen az mostani hadra való [36] indulássunknak
idején; hanem éllyen szentül, az mennyire gyarlósága engedi, Istennek tiszteletire, [37] hazájának
megszabadulássára, maga jó hirének nevének
[38] örökké megmaradássára, mert különben az erőss bosszuálló Isten,
lehetetlen, hogy megengeszteltethessék
[39] és utainkat megáldja, ellenségeinken győzedelmet adjon.
Secundo
Senki azért Isten ellen való káromlást ne szóllyon,
mert valakire aféle káromlás megbizonyossodik, megverettetik érette.
Tertio
Lelkével senki ne szitkozódjék, mert az Istenlélek és
immediate [40] ő Felsége
szenved szidalmat, mikor ki lelkével szitkozódik; elhagyja azért minden azt, mert
valaki attól meg nem szünik, hanem vakmerőképpen azzal a' szitokkal él haragjában,
megverettetik érette.
Quarto
Minden kapitány és tisztvisselő ember csak tőllünk [41] és nem mástól végyen
ordinantiát, [42] minden
indulás, menetel, megszállás, jelek kiadása, csatába való menetel és akármi
szükség fellől, [43] maga
fejétől senki semmit ne mérjen cselekedni az közönséges dologban, mert feje essik el
érette.
Quinto
Minden rendek a' tőllünk kiadandó orderekben [44] tartsák magokat
tisztességessen.
Sexto
Az kapitányok és egyéb tisztvisselők, ha mikor
ordinantiáért [45] jönnek
hozzánk, és magunkal hirtelen szemben nem lehetnek valami nagy foglalatosságunk miatt,
vicegenerális [46] ur vagy
hopmesterünk által vegyenek tölünk [47]
ordinantiát, azok által kiváltképpen minden dolgokat értéssünkre
adhatnak, ollyankor minden üdőben,
[48] mikor magunkkal nem beszélhetnek.
[49]
475
Septimo
Minden vitézlő rend tőllünk eleikben [50] adatott kapitánnyától, az után
hadnagyától halgasson, azt becsüllye, valamit az minékünk való szolgálatban fog
parancsolni, [51] abban igen
nagy engedelmességgel szavát fogadja, ellene ne támadjon, és semmiben ellene ne
járjon szántszándékkal, mert valaki kapitánnyára, hadnagyára támad, valaki
szidalommal illeti, meghal érette; valaki illetlen szókkal illeti, melly becsületi
ellen lenne, három pálcával verettessék meg érette. Ha szófogadatlanságban
találtatik az nékünk [52] tartozó
szolgálatban, és ő miatta valami fogyatkozás lészen a' szolgálatban, szabad [53] lészen előtte járóinak
megbüntetni.
Octavo
Senkinek, se hadnagynak, se köz legénynek, egyik
kapitányság alóll más alá szabad ne legyen menni, ha ki elmégyen pedig, az
kapitánnyától vagy hadnaggyától requiráltatik, [54] az az kinek alája ment, megbizonyitván ő alólla való
elállását, azonnal nyakon kötve adja vissza elébbeni előtte járójának,
tisztségek elvesztések [55] alatt.
Nono
Valamelly kapitányok [56] holl hellyet és rendet mutatnak az menetelben, egyik sereg
az másik eleibe ne menjen, hanem ki-ki az ő rendit megtartsa, tisztsége vesztése
alatt.
Decimo
Táborunkba való beszállásnak idején, gazul,
kiáltozva, nyargalva [57] senki
bé ne szállyon, hanem szép csendessen egyik sereg az mássiknak elébb való
beszállását megvárja, és szép rend[d]el ugy szállyon meg ki-ki az ő nékie
mutatott hellyben, egyik sereg az mássiknak hellyét el ne foglallya, hanem abban
szállyon minden kapitány, mellyet tábormesterünk [58] fog mutatni, mert valamelly kapitány ez ellen cselekeszik,
tisztétől megfosztatik és táborunkból gyalázatossan kiüzettetik.
Undecimo
Az tábornak beszállásakor minden seregnek kapitánnya
arra igen szorgalmatoss gondot vissellyen, hogy mindjárt lovokról a' vitézlő rend
nyergeket le ne szedje két órák előtt, annál inkább sákmánra mindjárt az mostani
rosz szokás szerint ki ne menjen, hogy az ellenségtől ollyankor meg ne csufoltassunk
mindnyájan, hanem előbbször szállyon meg és rakodjék le terhével, lovait kötözze
le pányvára, és sákmányra egyszersmind ki ne bocsássa az alatta valóit, hanem
negyed részit, avvagy legfeljebb harmad részit. De azokkall is mindenkor egy hadnagyot
küldjön ki, és megparancsollya, hogy meg ne szakadozzanak, hanem egy része fent
vigyázzon [59] addig, mig
a' többi megterhelődik, és igy egyszersmind jöjjenek és menjenek bé táborunkba.
Hagyjuk parancsoljuk mégis, hogy minden kapitány azt a' rendelést megtartsa, mert
valaki az ellen cselekeszik, ha az kapitány vétke lészen, tisztitől megfosztatik, ha
az hadnagyé lészen, három pálcákkal megveretik, ha az közlegények vétke lészen,
elősször megpálcáztatnak, mássodszor ugy, harmadszor is, ha nem fogadják meg,
életek is elvész érette. [60]
476
Duodecimo
Az strásaállásban az strásamesternek valamelly
kapitányok, hadnagyok [61] az
strásaállást megparancsollya, valahány lóval, annyival bészállyon [62] és valamelly hellyben
kiviszi s ordinantiát ád néki, abban az hellyben maradjon vitézül. [63] Ha az ellenség ütne reájok, meg ne
futamodjék, [64] hanem idején
nékiek [65] hirt adjon, hogy az
strását megerőssithessék, addig vitézül [66]
ellene [67] állyon
az ellenségnek, hátán táborra őket be ne hozza, és az mikor csak ötven-hatvan avagy
csak száz lovasnak [68] kelletik
a strását állani, mindenkor annak a' seregnek kapitánnya maga tartozzék ki menni az
sereggel az strására, és ugy vigyázzon, hogy az ellenségtől gondvisseletlensége
miatt kárt és gyalázatot ne vallyunk, mert meghal érette.
Decimo tertio
Az strásán álló sereg pedig, ha az ő reá bizatott
vigyázásban elalunnék, avvagy hellyét meg nem állaná tehetsége szerint, szabadsága
lészen az főstrásamesternek az ollyanokat, hogy kedvezés és személlyválogatás
nélkül érdeme szerint megbüntethesse.
Decimo quarto
Az strásaálló vitéznek [69] hadnaggya arra szorgalmatos gondot
visellyen, hogy se táborunkból ki, se táborunkba másunnét, senki [70] ne mehessen, jöhessen különben, hanem
az strására menvén elébb, és ott szorgalmatosan megexaminálván, [71] hová akar menni, avvagy honnan jő és mi
járásban vagyon, ha az jelt meg nem tudja mondani, avvagy nem isméri igaz embernek
lenni, az magunk táborából menő, avvagy jövőket [72] is sátorunk eleibe késsérjék, az
megtudakozásra, [73] idegen
embert pedig, semmi fele, [74] el
ne bocsássanak, hanem sátorunknak eleibe késsérjék, kit mi megtudakozván
állapottyáról, ha igaz ember lészen, senkitől bántássa nem lészen.
Decimo quinto
Hogy az uton való menetelben nagyobb vigyázással
járhassunk, minden ember seregében [75] ki-ki
zászlója alatt járjon, széllyel ki ne oszollyanak, mert valakit seregén kivüll
kaphatnak, annak vigyázásra rendelt hadnagyunknak szabadságában lészen az olly embert
berektől [76] megfosztaniok,
arra kapitányok, hadnagyok is magok becsülletiért szorgalmatossan vigyázván, alattok
valójokat zászlójok alóll való ki oszlásra igen megoltalmazzák.
Decimo sexto
Ha pedig az menetelben valamelly részire hadunknak az
ellenség ütne, senki meg ne rugaszkodjék rájok, se maga személlyében, annál inkább
seregestől, tisztsége vesztésse alatt, hanem csak
477
az kapitány
[77] és sereg, kit arra való vigyázássért rendeltünk, és a' szükség a'
mint fogja kivánni, az kinek mondjuk. Akkor osztán a' ki tisztségbéli vitéz ember,
mutassa minden ember ugy magát, a' mint illik igaz vitézekhez, [78] hanem minden kapitány alatta lévő
vitézekkel, [79] minden
órában olly készen találtassanak, mind menetelben, megszállásban és táborban
létünkben, mintha minden órában az ellenséget várnák.
Decimo septimo
Senki táborunkon kivüll parippáit fűre [80] ne vigye, azokat, a' kikre fizetést vészen
fel, hanem füvet, szénát az táborba néki mutatotthellybe hordjon, [81] paripáját lecövekellye, és olly készen
tartsa, hogy ha kivántatik, mindjárt felülhessen, mert valakinek parippáit táboron
kivüll félre [82] talállyák,
szabad lészen elvenni az kapitányoknak, hadnagyoknak. Ha pedig az tisztvisselők meg nem
büntetnék érette alattok valóikat, a tisztvisselők fosztassanak meg tisztektől, mint
kik az ő seregekre gondot nem tudtak visselni, véllek birni nem akartanak. [83]
Decimo octavo
Táborunkon kűl senki szállani meg ne mérjen, és
kivüll ne szállyon, hanem minden ember hellyében maradván, ha ki sákmányra vagy
egyéb szükségire elmégyen is, kapitánnya, hadnadgya hirével menjen, tudhassa, holl
jár az ő alatta valója. De az tisztvisselők is ugy bocsássák ki őköt, hogy minden
ember estvére [84] bejöjjön;
valaki az ellen cselekeszik, megölessék érette.
Decimo nono
Éjcakának idején, alkonyodott után, senki se
korcsmákon, se szállásán ne igyék,
[85] mert az ágyukhoz köttetik, és másnap délig gyalázattyára ott
tartatik, sőt nappal is ki-ki maga becsülletit szeme előtt visselvén, ha Istent
szereti, hagyjon békét az részegeskedésnek, igyék csak szomjusága ellen, mert most
nem a' tobzódásnak vagyon ideje. [86]
Vigesimo
Az korcsmárossok meglássák, olly ember ne lehessen
senki, kinek bort, sert adjanak alkonyodott után, mert valakit rajta kaphatnak, szabad
lészen az élésmesternek az ollyantól serét, borát elvenni hordóstól, s maga
szükségire költeni, kire, hogy gondjok legyen az élésmesternek és vásárbiráknak,
sub amissione officii [87] kedvezéss
nélkül megbüntessék, hagyjuk nékik.
Vigesimo primo
Éjcakának idején, ha lopó találna valakinek
marhájára menni, senki meg ne rivalkodjék, annál inkább ne lőjjön, hogy azzal a'
tábort fel ne ültessék, [88] hanem
mentől csendessebben lehet, az ollyan latrot kapják meg, és várdára [89] vigyék az generális
profuchoz, [90] kit az hadi
birák törvény szerint azután megbüntethetnek.
478
Vigesimo secundo
Hassonlóképpen, ha szintén az ellenség ütne
táborunkra is éjcakának idején, senki sivalkodással, kiáltással fel ne üljön, [91] annál inkább meg ne
futamodjék, ha tisztességét szereti, hanem ki-ki maga becsülletiért, mentől
hamarébb ollyankor siessen lova hátára fegyverben, kopjáját kezibe vévén felülni
és kapitánnya sátorához menni, zászlója alá állani és az ordinantiától
várván, ha ütközetre kelletik kimenni, akkor osztán minden tisztségbéli vitéz
ember mutassa meg magát.
Vigesimo tertio
Táborunkban egy kapitány is dobján készülőt ne
veressen, hanem az mi dobunk szavának hangjától várjon, és [92] az felülőt, mihellyt a' mi dobunkkal [93] megverik, az után szabad minden kapitánynak az
felülőt megveretni, és akkor igyekezzék ki-ki mentől hamarébb az maga
tisztességiért felülni seregestől előllani, hogy ugy ura előtt végyen becsülletet. [94] Itt az aránt magunk udvara
népére lehetne méltó panaszunk restess és késsedelmess [95] felülések felőll, de ebben hagyjuk, magok
megjobbulássát reménlvén felőllök, mint becsülletess vitéz emberek felőll.
Vigesimo quarto
Szükség az táboron kivüll járóknak az ágyulövésre
vigyázni, és ha táborunkba [96] ágyulövést
csak egyet hallani fognak is, annál inkább, ha többet, tisztsége és feje vesztésse
alatt tartozzék táborunkon kivüll lévő minden rend, valaminél nagyobb sietséggel
lehet, bejönni és hellyére előállani. Táborunkban lévő kapitányunk pedig
azontul seregeket serénységgel felültetni siessen, és előállyanak, [97] mint vitéz emberek; valaki pedig
táborunkba be nem jön, ollyannak az tisztessége veszett légyen, és mindenétől
szabad légyen megfosztani.
Vigesimo quinto
Táborunkban senki hamiss hirt ne költsön, és senkit
rémitteni ne igyekezzék, annál inkább párt ütésre [98] senkit ne kisztessen, tanácsollyon, mert valakire
megbizonyossodik, meghal érette. Valaki pedig illyen dolgot minékünk az ollyan lator
felőll megjelenti, minden marháját néki adjuk, valaki hallya 's eltitkollya 's végire
mehetünk, az is hasonló büntetéssel büntettetik [99] meg, mert nem illik egy tisztességbéli emberhez is, hogy
táborban hamiss hir költéssekkel, pártütésre való tanácsadással senkit rémitsen.
Vigesimo sexto
Valaki valami hirt hallhat, [100] melly ártalmunkra való volna,
tisztessége és feje vesztésse alatt tartozzék kapitánnya által nékünk
megjelenteni, avvagy, ha olly ember, nékünk megmondani, és ne másutt hirdesse, hogy mi
is szorgalmatosbb gondot visselhessünk mind táborunkra, mind országunkra, mellyet ha
cselekednek a' mi hiveink, ez illyen hüségekért is hiveink tőllünk méltó jutalmat
várhatnak.
479
Vigesimo septimo
Ellenséggel senki titkon feje vesztésse alatt [101] ne beszéllyen, sőt, ha
ellenkezéss alatt tanáltatnak is ollyak, kik szóra onnan [102] kivánnák a' mi hiveinkkel való beszélgetést,
ollyankor egyebek hallására beszélhet ugyan, de el ne titkollya tőllünk az ollyan
beszélgetést is, hanem értéssünkre adja mind. [103]
Vigesimo octavo
Valaki nyelvet az ellenség közzül kaphat vagy foghat, [104] magának [105] senki meg ne tartsa, el ne rejtse, hanem
hozza elő, csak azért, hogy véllek beszélgetvén, [106] tudakozhassunk tőllök, el nem veszük
senki rabját akarattya ellen, hanem magánál meghagyjuk. Ha valaki pedig maga
emberségiért afféléktől tudakozik vagy kérdezkedik, az is bizonyoss és méltó
jutalmát megvárja fáradságos vitéz szolgálattyának, mellyben egy ember is meg nem
fogyatkozik.
Vigesimo nono
Táborunkba Jesus kiáltás, avvagy bealkonyodás után
senki ne lövöldözzék, mert valakit rajta érhetnek, három pálcákkal verettetik [107] meg, kit, hogy a'
kapitányok magok is és főképpen az hadnagyok vigyázzanak, igen serio [108] parancsollyuk. Az éjcaka
csendess nyugodalomra [109] rendeltetett,
és a' szorgalmatoss vigyázás akkor kivántatik inkább, melly meg nem lehet soha jóll,
ha az lövöldözéssek és dorbézlássok, kiáltássok meg nem tiltatnak.
Trigesimo
Szükségesképpen kivántatik, hogy az tábor élésből
meg ne szüküllyön, mert az hadakot semmi inkább az éhezésnél meg nem szokta
erőttelenitteni, melly csak ugy lehet meg, ha az urak igen szabadossok lehetnek, és
senkitől az kereskedő emberek meg nem háborittatnak.
Trigesimo primo
Kivántatik azért erre az tisztre is egy főélésmester,
kitől mind éléssel és kalmár árukkal
[110] kereskedő emberek fügjenek, a' ki mindenféle élésnek az mi
dispositionk [111] szerint illendő árrot
limitállyon, [112] ugy, hogy az
kereskedő embereknek is fáradságok és költségek illendő haszonnal megtérhessen. [113]
Trigesimo secundo
Senki azért utakot ne állyon, táborunkba [114] jövő és menő
semmiféle renden lévőket, se személlyekben, sem marhájokban meg ne mérje
háborgatni, tolvajlani, mert karóba veretik érette, ha megkaphatják.
480
Trigesimo tertio
Az tábormester, együtt az főélésmesterrel,
szorgalmatossan vigyázzanak az piacokra táborunkba, [115] hogy senki meg ne háborittassék kereskedő emberek
közzül. Ha ki pedig valakit megháborit, azontol az piac őrzésére rendelt gyalog
hadnagy az ollyant megkapassa, és az profuczhoz vitesse, és a' törvény szerint
megbüntettessék. [116]
Trigesimo quarto
Az embernek szekerire [117] is kivántatik igen a' jó gondvisselés, [118] melly, hogy fogyatkozás [119] nélkül lehessen,
szükség egy főszekérmesternek lenni, ki a' szekerek menetelét rendellye és
igazitsa, ugy, hogy késsedelem és minden akadálly nélkül mehessenek, melly szerint
illy rendtartás [120] kivántatik,
hogy légyen.
Trigesimo quinto
Tudniillik, hogy minden urak, [121] főemberek, szolgáló rendek, szekerek
mellett lévő gondvisselőjöknek eztet serio megparancsollyuk: a szekérmestertől
halgassanak, fügjenek, mind táborból való megindulásnak idején, s mind az
menetelben, és valamint az szekerek menetelit el rendeli szekérmesterünk, ahoz tartsák
azután magokat, és ezt a' rendelést meg ne bontsák, mert valaki elbontja, kedvezés
nélkül három pálcával megveretik.
Trigesimo sexto
Az superlátos posztok és kenyér szekerek, [122] s egyéb afféle urak, fő
emberek [123] kocsijok, az
sereg után is menten mehetnek egymás után, de ugy, hogy egymást ne szidalmazzák, ne
verekedjenek, ne töressék egyik szekér
[124] az mássikkal.
Trigesimo septimo
Az élésszekerek pedig igy rendeltessenek, hogy a' lövő
szerszámok és azokhoz tartozó szekerek, kik munitiót [125] hordoznak, rendkivüll mehessenek, senki
az ellen ne merészellyen támadni s eleibe állani, mert meghal érette, holott az
egéssz hadnak egyik fő ereje [126] a'
lövőszerszám, kivántatik, hogy mindenütt érkezhessék táborunkal.
Trigesimo octavo
Az magunk élés szekerei előll bocsátassanak, azok után
az urak ő kegyelmeké, [127] kinek-kinek
authoritása [128] szerint
rendelvin szekereinek menetelit az szekérmester, [129] azok után az elölljáró és segitő seregek szekereit,
azok után az egéssz gyalogságét.
[130] De előttök az közönséges gyalogok
481
szekereinek a' német gyalogok szekereit bocsássák. Azok
után, a' melly seregek mint elrendeltetve lésznek, a' szerint bocsássa minden sereg
szerint szekereit egymás után, melly szekereknek [131] rendben való járássoknak magunktól kérje ki az
consignatioját [132] főszekérmesterünk.
Trigesimo nono
Hogy az erősbb az erőtelent meg ne nyomoritsa,
kivántatik eziránt [133] is
az igasságot szeme előtt vissellye a' főszekérmester, valakinek azért szekerét
eltörik, és az ut szoross volna, hogy mellőle el nem mehetnek, különben hanem ha ki
vetnék az eltörött szekeret az utból, azért
[134] senkinek semmiképpen meg ne engedje szekérmesterünk, hanem mindjárt
az több szekerekkel csináltassa meg és állassa helyre, hogy igy egy szegény legény
is kárt és fogyatkozást ne vallyon.
[135] Lészen bizonyoss gyalog még mellette szekérmesterünknek, kikkel
compeskálhassa [136] az
engedetleneket. Ha kik pedig engedetlenek lennének, szót nem fogadnának, hanem az mi
edictumunk ellen garázdálkodnának,
[137] szabadsága vagyon az főszekérmesternek, sőt tisztességére
parancsoljuk, hogy kedvezéss nélkül az ollyanokat megbüntesse.
Quadragesimo
Majd az hadaktól sem essik annyi kártétel [138] az szegénységen, mint az
menetelben az szekerek mellett járó hitván emberektől, vigyázásban légyen azért
főszekérmesterünk [139] arra
is, és az hátull járó sereg kapitánnyával jó correspondentiát [140] tartson és senkinek az falukat
pusztittani, annál inkább égetni, meg ne engedjék, a' hol a' szegény nép kinn talál
lenni, semmi kárt tenni nékik tenni ne engedjenek, az faluban, mellyben a latorságot
cselekedni fogják, mindjárt felakasztassanak.
[141]
Quadragesimo primo
Még is seregeknek [142] meneteliben szükség azt is megtartani, hogy némellyik [143] sereg előtt vad, avvagy
madár felugrik, senki utánna ne rugaszkodjék, hanem csak a' kinél [144] agarak találtatnak lenni. Annál inkább
utánna se sivalkodjanak, mert nem illik és nem tisztességes dolog egy hitván nyul
után sok jó paripa lovakot vesztegetni, fárasztani, a' ki emberséges ember, azért azt
is állya meg.
Quaragesimo secundo
Minthogy hijjában valók az törvényeknek kiadássok,
hogy ha meg nem tartatnak, azok pedig ugy tartattathatnak [145] meg, ha mind vétkeknek méltó
büntetéssek irattatnak [146] meg,
és azokat a meg nem tartókon exequállyák
[147] is az tisztvisselők, azaz megbüntetik.
482
Quadragesimo tertio
Szükséges azért egéssz táborunkban két fő hadi
biráknak lenni, és azok mellé jó lelkiisméretü assessoroknak, [148] törvénylátóknak, melly hadi biráknak
ilyen authoritások [149] légyen.
Tudnia illik:
Quadragesimo quarto
Hogy valakinek egéssz táborunkban mással akármi
veszekedéss és perlődéss történik
[150] is, senki maga erejével igazat ne tégyen, hanem annak módja szerint az
hadi birótól [151] pecsétet
vévén, idéztesse az birák eleiében harmadnapra, kik tartozzanak compareálni, [152] 's akármelly
capitalisából egyszer párt vehessen,
[153] hogy abból tanulhasson, és harmadnapján megfelelhessen, 's ha
bizonyságra kikéredezik [154] ollykor
a' causa, [155] harmadnapona
kibocsáttassanak, és akkor minden kezessivel ugy tartozzék compareálni, hogy az
causának finalis decisiója légyen,
[156] és azután mingyárt executiója. [157] De ha kinek causája capitális, [158] az illyen jó kezesség alá vettessék,
ha ki pedig jó kezesseket nem találna, árestáltassék, [159] hogy a' vétekkel elébb ne állhasson,
kiváltképpen in homicidio in furto, in adulterio, in spoliationibus templorum et
qualicunque spoliatione. [160]
Quadragesimo quinto
Az gyilkosságért, paráznaságért [161] feje vétessék akárkinek, az templomok [162] felrontásáért kerékben
töressék, az tolvajlásokért karókban veressenek, az lopásért felakasztassanak. Az
vér tételért és haragban máshoz való fegyverfogásért fél keze vágattassék el.
Illetlen szidalmazásért megpálczáztassék, és igy egyéb vétkek is a' szerint
büntettessenek meg, a' mint a' vétkeknek nagy volta dictállya. Az fellyül megirt
edictumok ellen pedig, ha ki valamit mér cselekedni, utánna vagyon mindennek
büntetésse, a' szerint járjanak el a' tisztviselők benne.
Quadragesimo sexto
Ha kinek szolgája elszökik [163] urától, és táborunkban feltalállya,
ha szinte magunk [164] zászlója
vagy körüllünk lévők alatt találtatik is, tartozzék megadni, az kinél találtatik, [165] ha megbizonyossodott,
hogy szegődött szolgája volt 's elszökött, ne fárassza perrel érette, ha pedig
törvény nélkül meg nem akarná adni, tartassa törvényre mindjárt, két hiteles
személlyek által, és idézze harmadnapra, a' mellyben párt se tartozzék adni, hanem
ha tagadná szökéssit, harmadnapra bocsássák ki bizonyságra, és akkor
megbizonyitván, hogy szegődött szolgája és elszökött élete [166]
483
dijával, itéllye meg néki az mi székünk, tanullyanak
és tartozzanak, hogy egyik is a' másik szegődött szolgáját el ne hitesse, szöktesse
és meg ne fogadja.
Quadragesimo septimo
Az szegődött szolgák is pedig, ha szinte esztendejek
eltőltek volna, de [167] ha
az ura meg akarván marasztani, kivánnya szolgálattyát és megfizet néki, el ne
hagyhassa az mostani expeditionak [168]
végéig, hanem szolgállya jámborul, az ura is fizessen meg néki. Haza
oszolván az hadakból, ha szolgálni nem akarja tovább, mehessen el, és az ura se
tartóztathassa egy nap is.
Quadragesimo octavo
Az tábort indulásunknak idején senki fel ne gyujtsa, meg
ne égesse, mert a' tüzbe vettetik érette, hogy ha mi az táborban megmarad tőllünk,
a' szegénység rakattassa [169] fel
mégis jövendő szükségire. [170]
Quadragesimo nono
Templomokat fel ne törjenek, [171] sirokat fel ne bontsanak, holttesteket meg
ne fosszanak, mert tüzzel égettetnek meg, valakik eztet cselekeszik.
Quinquagesimo
Nemess és prédikátor emberek, vendég fogadók,
postamesterek házaira [172] senki
szállani ne mérjen, ha mikor falukon, várossokon lenne szállások is, annál inkább
semmi kárt nékik ne tegyenek, mert erőss büntetésse [173] lészen.
Quinquagesimo primo
Malmokat is sohol
[174] fel ne bontsanak, hogy őrölhessenek rajta.
Quinquagesimo 2do
Noha szénán, füvenn, fánn kivüll semmit nem volna
szabad elvenni, az igaz fizetett vitézlő népnek, ha az eleitől fogván való régi
hadakozó szép rendtartást és tilalmat megtekintjük, hanem Isten szerént kellene
kinek-kinek soldjával megelégedni, és az mostani megveszett és nem dicséretess
szolgáló rend, az mit immár megszokott, a' természetté vált bennek, hogy ha magának
és lovának [175] való
ételt elveszen is, abban mi sem tartunk nagy ellent; [176] noha lelkünk isméreti ebben meg nem nyughatik. De, hogy
nagyobb szeretettel szolgálhasson, mint vitéz ember hazájának, megengedjük azt is,
hogy ételben valót elvehessen, [177] a'
hol talál illyen conditiók [178] alatt:
Hogy a' szegény embernek öreg barmát, ugy mint: lovát, ökrét, fejőss tehenét,
juhát el ne vegye senki, házbéli portékáját el ne fossza, és az holl buzáját,
abrakját talállya is, tekintsen Istenre, jusson eszében, hogy az szegény emberek nagy
fáradságos munkájok után élhetünk, ihatunk, viselhetünk köntöst mindnyájan,
azoknak adójokból tarthatjuk fizetésen az hadakot; ne nyomoritsa meg tehát
484
senki is a' szegény embert, meg ne verje, tagollya, meg ne
kinozza, meg ne öllye, házokat ne pusztitsák, hanem vegyen minden vitéz ember csak
annyit el, az mivel megéri ételét lovának, magának, ne kereskedjék és ne
kufárkodjék senki a' szegény embertől elpraedált buzával és egyéb marhákkal, [179] hogy ezzel is táborunkra
az Istennek igaz haragját ellenünk annál inkább ne gerjesszük. Becsülje meg minden
ember magát, mert valaki ez ellen cselekeszik, meghal érette.
Quinquagesimo 3tio
Az felségess Istennek naponként reánk való számtalan
kegyelmess [180] gondvisselésit,
oltalmazássit, noha elegendőképpen meg nem köszönhetjük, hálálhatjuk,
mindazáltal, hogy tellyességgel háládatlanoknak ne találtassunk, akár csak egy
kicsiny, rövid hálaadó könyörgéssünk által mutatsuk meg ő Felségéhez való
engedelmességünket. Annakokáért vagynak mellettünk lelki pásztorok, kik minden
reggel (valaholl az állapot engedi) rövid könyörgésseket tesznek, a' holl lehet pedig
tanitássok lesznek, hogy aztat [181] minden
vitéz ember keresztyénségéről és adósságáról (mellyel a' Felséges Ur Istennek
tartozunk fejenként) megemlékezzék. Intünk mindeneket, sőt serio parancsoljuk: a'
könyörgésre, tanitásra előgyüllyenek fejenként az mi sátorunk eleiben,
szolgállyunk közönséges [182] hellyen
is a' mi Istenünket, esedezve ő Szent Felségének; ellenségünk ellen való
győzedelmess [183] jó
szerencsénket, hazánkot szabadithassuk meg tőlök ő Szent Felsége szent segitsége
által, mellyet ha tiszta szivből örömmel cselekedünk.
485
<back
to contents> |