<back to contents>

 

Jankó Annamária

A második katonai felmérés*

A második katonai felméréssel foglalkozó irodalom igen szegényesnek mondható. [1] Ennek több oka van: saját korában (1806-1869) titkosként kezelték, a színes, kéziratos szelvények a nyilvánosság elől teljesen el voltak zárva, így korabeli feldolgozások nem születhettek róla. Az első világháború után, amikor az I. és II. katonai felmérés anyaga már a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé vált, mint régebbi ábrázolás, az I. katonai felmérés került előtérbe. A II. katonai felmérés befejeztével (1869) viszont egyidejűleg megkezdődött III. katonai felmérés; 1918 után annak lapjai váltak a térképfelújítások alapjává, így a két világháború közötti szakirodalomban is több tanulmány foglalkozott velük. A II. katonai felmérés, sajátos módon, soha nem került az érdeklődés homlokterébe.

A II. katonai felmérés előzményei

Magyarország első részletes topográfiai felmérésére, az I. és II. katonai felmérésre az Osztrák Birodalom felmérésén belül került sor, a munka a saját korában elsősorban hadiérdekeket szolgált, katonák irányították és végezték Bécs (és egy ideig Milánó) központtal. A III. katonai felmérés immár az Osztrák-Magyar Monarchia feltérképezését célozta, s mivel a hadügy továbbra is közös maradt, szintén Bécsből irányították.

Az I. katonai felmérés (1763-1787), amelyet csak utóbb kezdtek így nevezni, saját korában "Josephinische Aufnahme" néven volt ismert, mivel a munkálatok II. József uralkodása alatt mentek végbe. Az Osztrák Császárság mintegy 5 400 szelvényből álló, 1:28 800 méretarányú térképműve [2] a kor méreteiben leghatalmasabb topográfiai alkotása volt, a Magyar Királyságot 965, Erdélyt 280, a Temesi Bánságot 208 szelvény ábrázolta. A színes, kéziratos szelvények, mint említettük, titkosak voltak, háború esetén a hadvezérek másolatokat kaptak az érintett területekről. Az I. katonai felméréssel először Josef Paldus foglalkozott tudományos részletességgel [3] , majd a két világháború között Dr. Borbély Andor és Dr. Nagy Júlia, a bécsi Collegium Hungaricum tagjai adtak közre egy tanulmányt, amelyben a magyarországi felmérésekkel foglalkozó rész kapott nagyobb súlyt. [4]

  103


A II. katonai felmérés megindulásának körülményei

A XIX. sz. elején nagy szükség mutatkozott egy, az egész Osztrák Birodalmat [5] összefüggően ábrázoló térképmű iránt. Az I. katonai felmérés viszonylag rövid idő alatt készült el, következésképpen pontossága nem felelt meg a várakozásnak. Nem összefüggő, egységes felmérés volt, hanem az országok és tartományok részletfelméréseinek sorozata, amelyek szilárd geodéziai alap, felsőrendű mérések, vetületi alap nélkül készültek. A felmérés alapján készült kisebb méretarányú térképművek (Magyarország területére vonatkozólag 1:115 200, 1:192 000, 1:360 000 méretarányban) kéziratos lapok voltak, nyomtatásban nem jelentek meg. Mindezen okok, valamint a napóleoni fenyegetettség miatt Mayer von Heldenfeld főhadiszállásmester javaslatot terjesztett Károly főherceg - császári tábornagy és a Hofkriegsrat (az Udvari Haditanács) elnöke - elé, hogy támogassa egy új országfelmérés végrehajtását, s a javaslatot terjessze a császár elé.

I. Ferenc császár 1806. április 2.-án kabinetparancsban rendelte el a "Zweite oder Franziszeische [6] Landesaufnahme"-t, (a második ill. Ferenc-féle országfelmérést), amelyet jelenleg II. katonai felmérésnek hívunk.

A felmérés méretaránya az I. katonai felméréshez hasonlóan 1:28.800 volt. [7] A színes, kéziratos térképeket nem kiadásra, hanem az abból levezetendő térképek alapjául szánták, amelyek már, rézmetszetként, nyomtatásban is megjelentek. Ezek a következők voltak:

- 1:144 000-es (egyes tartományokban 1:86 400-as) méretarányú - részletes térképek (Spezialkarte);

- 1:288 000-as méretarányú általános, közigazgatási térképek (Administrativ- und Generalkarte); végezetül pedig

- 1:576 000-es méretarányú áttekintő térképek.

A felmérést végző szervezetek

Az I. katonai felmérés idején még nem volt külön térképező szervezet, a felmérést hadmérnökök, vezérkari, illetve az ezredeiktől vezényelt tisztek végezték. A II. katonai felmérés végrehajtására (a felmérési és a levezetett térképek készítésére) viszont az elrendelést követően Bécsben a Generalquartiermeisterstab [8] (főszállásmesteri kar) alárendeltségében speciális szervezeteket hoztak létre, nevezetesen

104


1806-ban a csillagászati háromszögelő osztályt (Astronomisch-trigonometrisches Departement);

1807-ben magát a felmérő testületet (Mappierungs Corps) melynek tagjai csapatoktól odavezényelt tisztek [9] voltak, akik azonban háború esetén bevonultak ezredükhez fegyveres szolgálatra (ez is egyik oka volt, hogy a felmérés több mint 60 évig elhúzódott);

ugyancsak 1807-ben a topográfiai osztályt (Topographische Anstalt), amely 1819-től a topográfiai-litográfiai osztály (Topographisch-Lithographische Anstalt) nevet vette fel, mivel feladata a sokszorosítással is bővült - a levezetett méretarányú térképek kartografálását, rézmetszését, litografálását, nyomtatását és kiadását végezte. A topográfiai-litográfiai osztály állománya 1821-ben kiegészült a háromszögelési számítások hivatalával (Triangulierungs-Calcul-Bureau). Ez a szervezet 1839-ig állt fenn, akkor a milánói Katonai Földrajzi Intézettel egyesülve a Katonai Földrajzi Intézet (Militär­geographische Institut) nevet vette fel.

A Topographische (Topographisch-Litographische) Anstalt vezetői a következők voltak:

Évszám

Név

Rangfokozat

1807-1816

Franz Xaver Richter von Binnenthal

ezredes, majd tábornok

1816-1828

Ludwig August von Fallon

ezredes

1828-1829
(ideiglenesen)

Alois Hawliczek

százados

1829-1835

Karl Myrbach von Rheinfeld

őrnagy

1835-1839

Alois Hawliczek

alezredes

A Birodalom felmérésében nem csak a bécsi Generalquartiermeisterstab alárendeltségében fentebb említett intézmények vettek részt. A Milánói Hercegség 1535 óta a Habsburg Birodalomhoz tartozott, kivéve az 1797-1814-ig tartó időszakot, amikor Napóleon önálló köztársaságot, majd királyságot hozott létre a területén. A francia uralom alatt Milánóban a katonai hatóságok Napóleon rendeletére a francia "Dépot de la Guerre" mintájára 1800-ban létrehoztak egy katonai topográfiai testületet (Militär-Topographen Corps - Corpo Militare degl' ingegneri geografico), amelynek feladata a háromszögelések, részletes felmérések végzése, katonai, stratégiai helyzetek értékelése, a kisebb méretarányú térképek rajzolása, rézmetszése, nyomtatása volt. 1814-től az intézmény Katonai Földrajzi Intézet (Istituto Geografico Militare - Militärisch-geographisches Institut) néven működött tovább Anton Campana őrnagy vezetésével, majd 1818. január 5-től I. Ferenc császár rendeletére a bécsi Generalquartiermeisterstab alá rendelték. Anton Campana alezredesként, 1828-tól ezredesként, 1834-től vezérőrnagyként irányította felmérési munkákat a Lombard-Velencei Királyságban, a Pármai Hercegségben, Modena és Lucca tartományokban, valamint az Adriai-tenger partján. 1839-ben, a fent említett munkák befejezése után, I. Ferdinánd császár rendeletére a milánói Istituto Geografico

105


Militare (21 fő) és a hasonló feladatokat ellátó, szintén a Generalquartiermeisterstab alárendeltségébe tartozó bécsi Topographisch-Litographische Anstalt (a térképező testület, a Mappierungs-Corps tagjaival együtt 109 fő) bécsi Katonai Földrajzi Intézet (Militär­geographische Institut) néven egyesült.

A bécsi Militärgeographische Institut

Mint elődintézményeit, a Generalquartiermeisterstab közvetlen alárendeltségében a Militärgeographische Institutot is a Hofkriegsrat alá rendelték. 1840. május 1-jén az intézmény Anton Campana vezérőrnagy irányításával 8 osztályt foglalt magában:

1. az Igazgatóságot (Direction, 12 fő);

2. a Topográfiai rajzoló osztályt (Topographische-Zeichnungskanzlei, 14 fő), amely a rézmetszést és kőnyomást készítette elő;

3. a Litográfiai osztályt (Lithographen, 17 fő);

4. a Rézmetsző osztályt (Kupferstecherei, 18 fő);

5. a Nyomdai osztályt (Pressen, 22 fő);

6. a Katonai háromszögelő osztályt (Militärtriangulierung und Calcul-Bureau, 7 fő);

7.a Katonai rajzoló osztályt (Militärische Zeichnungskanzlei, 13 fő) - mely a kataszteri térképek kicsinyítését végezte a felmérők számára, továbbá felmérő tiszteket képezett ki. Néhány felmérési szelvényen felmérőként is ez az osztály szerepel és a szelvényeken szereplő nevek megírását is gyakran az végezte; végül

8. a Katonai térképező osztályt (Militär-Mappierungs-Abteilung, 23 fő).

Az összlétszám 126 fő volt. 1840. november 23-án rendeletben határozták meg az intézmény feladatait, új szervezeti felépítését. A fő feladatok között a csillagászati, geodéziai mérések végzése és a katonai országfelmérés (topográfiai felmérés) szerepelt, illetve ezek alapján, a kor tudományos, katonai, közigazgatási igényeit figyelembe véve, nyomtatott térképek kiadása (rézmetszés, kőnyomás útján), a terep változásainak állandó nyilvántartása, majd azok ábrázolása a térképek új kiadásainál. A feladatokat a fent bemutatott szervezeti formában végezték (1-7. osztály), azzal a módosítással, hogy külön Térképező Osztály valójában nem volt: a felmérők, bár a Mappierungs-Corps [10] testületébe tartoztak, az úgynevezett "téli munkára" nem tértek vissza Bécsbe, hanem a mindenkori munkaterületükön levő kaszárnyákban maradtak.

A bécsi Militärgeographische Institut vezetői a II. katonai felmérés ideje alatt a következők voltak:

Évszám

Intézetigazgató

Rangfokozat

1840-1841

Anton Campana von Splügenberg

vezérőrnagy

1841-1853

Joseph von Skribanek

ezredes majd altábornagy

1853-1872

August von Fligely

ezredes majd altábornagy

107


Évszám

Igazgatóhelyettesek

Rangfokozat

1847

Joseph Aulich

ezredes

1848

Franz von Mayern

ezredes

1848

Baron Franz von Gorizutti

ezredes

1849-1853

Wilhelm Hoffmann

ezredes

1853-1858

Betöltetlen

 

1858-1860

Julius Manger von Kirschberg

alezredes

1860-
(rövid ideig)

Johann Dobner von Dobenau

ezredes


Évszám

A katonai háromszögelő osztály

vezetői

Rangfokozat

1839-1842

Alois Hawliczek [11]

alezredes, majd vezérőrnagy

1842-1859

Jakob Marieni [12]

őrnagy, majd vezérőrnagy

1860

Eduard Pechmann von Maahsen

alezredes, majd altábornagy

1860-1861

Ignaz Edler von Rueber

alezredes, majd ezredes

1861-1879

Johann Ritter von Ganahl

őrnagy, majd ezredes

A bécsi Militärgeographische Institut alapfeladatai közé tartozott az 1:144 000 méretarányú részletes térkép előállítása is, amely - mivel a kéziratos felmérési szelvények a saját korukban titkosnak minősültek - valójában a felmérés elsődleges célja volt. az Intézetben e feladatra kevés ember jutott: 1848-ig, mintegy 40 évvel a felmérés kezdete után, még csak a Birodalom területének közel 1/3-ára készült el a részletes térkép. A kiadás meggyorsítása érdekében 1851. január 6-án Ferenc József császár jóváhagyta a Militärgeographische Institut alárendeltségében a Hadmérnöki-földrajzi testület (Mili­tär-Ingenieur-Geographen-Corps) felállítását, mintegy 50 fővel. Az új testület feladata az 1:28 800 felmérés befejezése, a részletes térkép (1:144 000) és az általános térkép (1:288 000) hiányzó sorozatainak előállítása volt a Birodalom területére. Békeidőben azokat a tiszteket vezényelték ide, akik megfelelő tudományos ismeretekkel rendelkeztek, egyaránt értettek a terepi és irodai munkához. Feladatuk a geodéziai, csillagászati mérések végzése, a terepfelmérés, továbbá topográfiai és statisztikai adatok gyűjtése volt. A főbb munkálatok elvégzése után a testületet 1861. január 1-jén megszüntették, tagjait a Militärgeographische Institut egyéb részlegeibe osztották be.

A felmérések ideje és kiterjedési területe

Az I. Ferenc császár által az Osztrák Birodalom területére 1806-ban elrendelt országfelmérés kezdete óta a Birodalom tartományai, országai több területi változáson mentek át; a tanulmányban az adott terület felmérésének idején érvényben levő kiterje-

108


dést és elnevezést használjuk (1. sz. melléklet, 104. o.), megadva a későbbi (esetleg korábbi) megnevezéseket is.

A felmérési szelvények kétféle méretben készültek Az úgynevezett "régi" [13] szelvények fekvő téglalap alakúak, nagyságuk 24 x 16 hüvelyk, azaz 63,2 x 42,1 cm és 221 km2-t ábrázolnak, az "újak" négyzet alakúak, méretük 20 x 20 hüvelyk, azaz 52,7 x 52,7 cm és a valós térszín 230,2 km2-nyi területét fedik le).

Az 1869-ig tartott felmérés a Birodalom országaiban és tartományaiban a következő ütemben haladt:

1. Szelvényméret: 24 x 16 hüvelyk

Országok, illetve tartományok

A felmérés ideje

A szelvények
száma

Térképtári
jelzet [14]

Salzburg

1807-1808

31

B IX a 270

Alsó- és Felső-Ausztria (Ober- und Niederösterreich)

1809-1818

160

B IX a 196-6

Tirol, Vorarlberg és Liechtenstein

1816-1821

164

B IX a 362

Magyar Királyság (Ungarn)
(a Temesi Bánsággal együtt)

1819-1869
(több megszakítással)

1079

B IX a 530-1

Lombardia, Velence, Parma, Mo­dena (Lombardei, Venetien, Par­ma und Modena) [15]

1818-1829

330

B VII a 48

Erdélyi Fejedelemség (Gross­fürstenthum Siebenbürgen)

1853-1858; 1869-1870

49

(összesen 293)

B IX a 718-21;
B IX a 719-11

Bánsági Határőrvidék (Banater Militärgrenze)

1868-1869

37

B IX a 758-1

2. Szelvényméret: 20 x 20 hüvelyk

Országok, illetve tartományok

A felmérés ideje

A szelvények
száma

Térképtári
jelzet

Magyar Tengermellék (Küsten­land) [16]

1821-1824

86

B IX a 59-1

Illíria (Illyrien) [17]

1829-1835

111

B IX a 59-2

Stájerország (Steiermark)

1826-1836

125

B IX a 290

       
 

109


       

Országok, illetve tartományok

A felmérés ideje

A szelvények
száma

Térképtári
jelzet

Galícia és Bukovina (Galizien und Bukowina)

1861-1864

459

B IX a 387

Morvaország és Szilézia (Mähren und Schlesien)

1836-1842

147

B IX a 144/20

Csehország (Böhmen)

1842-1853

270

B IX a 94-2

Dalmácia (Dalmatien)

1851-1854

129

B IX a 457-5

Horvátország, Szlavónia, Horvát-Szlavón Határőrvidék (Kroatien, Slavonien und Militärgränze)

1865-1869

224

B IX a 758-4

 

 

A felmérés alapja

Az 1807-ben megindult munkálatok részint geodéziai alapmérések, részint a meglévő kataszteri felmérések felhasználásával folytak.

Geodéziai alapok

Míg az I. katonai felmérésnél túlnyomóan mérőasztalt használtak és grafikus háromszögeléssel dolgoztak, a II. katonai felmérés elrendelésekor, 1806-ban, külön szervezetet hoztak létre a háromszögelési munkák elvégzésére. a háromszögelő osztály (Astro­nomisch-trigonometrisches Departement) Richter ezredes vezetésével alakult meg a Generalquartiermeisterstab alárendeltségében. Az Osztrák Birodalom első háromszögelését a Liesganing-féle bécsújhelyi alapvonalból kiindulva [18] kezdték meg. Az alapvonalmérések mellett fő- és mellékháromszögelési láncolatot hoztak létre, amelyek fontos pontjait csillagászatilag is meghatározták. Bár a napóleoni háborúk a munkát félbeszakították, az első háromszögelés 1829-ig a Birodalom nyugati részétől a budai délkörig, valamint a Kárpátok mentén Erdély határáig jutott el. Tovább folytatták az Észak-Itália területén 1798-ban megkezdett háromszögeléseket is.

Az 1839-ben megalakult bécsi Katonai Földrajzi Intézet Háromszögelő Osztálya (Triangulierungs-Calcul-Bureau) tovább folytatta a háromszögelést a Birodalom területén, tovább fejlesztette az elsőrendű háromszögelési hálózatot, alapvonalakat mértek [19] . Ezzel párhuzamosan csillagászati méréseket is végezték, a csillagvizsgálók koordinátáit [20] beillesztették a Birodalom háromszögelési hálózatába és segítségükkel további hosszúságkülönbség-méréseket végeztek. A Birodalom második háromszögelését, amely az elsőnél pontosabb volt, 1848-1862-ig hajtották végre.

A térképező tisztek tehát immár egységes felsőrendű hálózatra támaszkodhattak, amelyet a terepen grafikus mérőasztal-felvételek alkalmazásával tovább sűrítettek. E

110


műveletekhez dioptra-vonalzót, majd 1818-tól "messzelátó vonalzót" (Perspektiv-Li­neal) használtak, ez utóbbi a távcsöves vonalzó (Kippregel) előfutára volt.

Az első magasságmérő eszközt, amely lehetővé tette a domborzati viszonyok pontosabb ábrázolását, csak 1860-ban készítették, [21] így, mivel a II. felmérés hamarosan befejeződött, a benne rejlő lehetőségeket alig használhatták ki.

Kataszteri alapok

A II. József által 1785-ben "adószabályozási" céllal elrendelt gazdasági felmérések nem érték el céljukat: II. Lipót, II. József testvére és utóda már 1791-ben hatályon kívül helyeztette a rendeletet; az elkészült szelvények nagy részét megsemmisítették. 1810-ben I. Ferenc császár rendelte el újra egy adózási célokat szolgáló felmérés kidolgozását, amelyet aztán 1817. december 13-án hagyott jóvá, s egyben az osztrák örökös tartományokban "állandó kataszter" létrehozására adott utasítást. A munkálatokat Alsó-Ausztriában kezdték és 1861-ben Tirolban fejezték be. A kataszteri felmérést a szintén 1817-1861-ig végzett elsőrendű kataszteri háromszögelés előzte meg. A felmérés során a Cassini-féle vetületet alkalmazták, amelynél a torzulás a vetületi kezdőponttól távolodva növekszik. Kiküszöbölésére az egész Birodalom területén 10 vetületi kezdőpontot határoztak meg. Egyes területeken a II. katonai felmérés is átvette e kataszteri vetület kezdőpontjait. [22]

Magyarországon 1849. október 20-án rendelték el az "állandó kataszter" létrehozását, a háromszögelés 1853-ban indult meg a Dunántúlon, a már előbb említett, a General­quartiermeisterstab alárendeltségébe tartozó Háromszögelő osztály mérési eredményeinek felhasználásával. a részletes felmérést 1856-ban szintén a Dunántúlon kezdték meg és 1866-ra fejezték be. Miután Magyarországon ilyen későn indultak meg a kataszteri felmérések (1866-ig az ország területének csupán 26,4 %-át mérték fel [23] ), a II. katonai felmérés zömében megelőzte a kataszterit és nem támaszkodhatott arra. A kataszteri felmérést Magyarország területén csak a III. katonai felmérés használhatta alapanyagként (1880-ra az ország mintegy fele került kataszteri felmérésre).

A II. katonai felmérés vetülete és szelvényezése

A II. katonai felmérés szelvényezését, az un. derékszögű szelvényezést a Habsburg Birodalom területére (illetve az aktuális katonai-politikai várakozásoknak megfelelő területre), a már említett Cassini-féle vetülethez [24] alakították ki.

111


Az 1:28 800 méretarányú felmérési szelvények esetében az I. katonai felmérésnél alkalmazott szelvényméretet vették alapul. A Birodalom területét ennek a szelvényméretnek megfelelő hálózattal borították. A Cassini-féle vetület kezdőpontjául a bécsi Stephansturm-pontot határozták meg, mely a központi kezdőszelvény geometriai középpontjában helyezkedett el. A szelvényhálózat nyugati határa Innsbruck földrajzi hosszúsága volt (a bécsi középmeridiánnal párhuzamosan), az északi szegélyvonalat pedig (a bécsi kezdőharántkörrel párhuzamosan) Varsó földrajzi szélességétől valamivel északabbra helyezték el.

A tervezett szelvényezés alkalmazása azonban a II. katonai felmérés végrehajtása során nem volt következetes és csak a Birodalom egy részén készültek e rendszerben a felmérési szelvények. Ennek oka abban rejlik, hogy a Cassini-féle vetület torzulásának csökkentése érdekében létrehozott további vetületi kezdőpontokhoz külön derékszögű szelvényezést és szelvényjelölést alakítottak ki. Ezen önálló rendszereknél a szelvényhálózatot a kataszteri mérföldhálózattal párhuzamosan, vagyis annak vetületi iránya szerint helyezték el. A kataszteri szelvények kezdőpontja azonban nem a szelvényközépre, hanem a -sarokra esik. A szelvénysorokat a térképezett terület északi szegélyétől kezdve, az oszlopokat viszont a térképezési rendszer kezdőpontján áthaladó meridiántól kezdődően két irányba - nyugat és kelet felé haladva számozták; az oszlop előtt a W. (West) illetve az O. (Ost) megkülönböztető jelölést használták.

A II. katonai felmérés során az alább következő vetületi kezdőpontok szerint végeztek méréseket [25]

- bécsi Stephansturm-központú vetület, ahol a szelvényhálózat nyugati határa Innsbruck földrajzi hosszúsága volt, az északi határ Varsó földrajzi szélességétől valamivel északabbra helyezkedett el:

Magyar Királyság, Vorarlberg, Tirol, Salzburg, Alsó- és Felső-Ausztria;

- Lombardia, Velence, Parma, Modena - külön vetületi központ (K) [26]

- Vízakna (Nagyszeben mellett):

Erdélyi Fejedelemség (háromszögelési ponton áthaladó meridián);

- ivanici zárdatorony (Sziszek-től É-ra):

Horvátország, Szlavónia, Horvát-Szlavón Határőrvidék (K);

- Stephansturm (Bécs), de a szelvényezés kiindulópontja nem az innsbrucki kezdőmeridián:

Morvaország, Szilézia, Dalmácia (K);

- Gusterberg (Kremsmünster mellett):

Csehország (K);

112


- Löwenburg (Sandberg) (Lemberg mellett):

Galícia, Bukovina (K);

- Schöckel (Graz-tól északra):

Stájerország (K);

- Krimberg (Ljubljanától É-ra):

Illíria (Karintia, Krajna, Görz, Gradiska, Isztria, Trieszt) (K);

- Buda (Gellérthegy, csillagvizsgáló):

Bánsági Határőrvidék (K).

Az Osztrák Birodalom országainak és tartományainak szelvényezésénél alkalmazott különböző vetületi központokat az 1. sz. melléklet (104. o.) tartalmazza. A II. katonai felmérés ideje alatt Magyarország felmérése sem volt egységes: külön került felmérésre a Magyar Királyság (a Temesi-Bánsággal együtt) az Erdélyi Fejedelemség, Horvátország, Szlavónia, valamint a Katonai Határőrvidékek területe. Ezek szelvényezéséről részletesebben az alap-, illetve levezetett méretarányú térképekről szóló fejezetben lesz szó.

A II. katonai felmérés jelmagyarázata

Míg az I. katonai felmérés magyarországi szelvényeihez nem volt egységes jelkulcs, [27] a II. katonai felméréshez a Generalquartiermeisterstab 1827-ben egységes jelkulcs használatát rendelte el, amely a továbbiakban irányadó lett a terep ábrázolásánál. A jelkulcs nyomtatásban csak később jelent meg, [28] egyaránt tartalmazza a kéziratos felmérési szelvények és a levezetett térképművek jeleit.

A felmérési szelvények jelkulcsa

Írásmód

A II. katonai felmérés szelvényein a névírás külön műfajjá nőtte ki magát. A másolati szelvényeken a térkép jobb oldalán legalul külön szerepel a névírók (Beschreiben) neve, akik legtöbbször kadétiskolások voltak. Egy-egy nevesebb névíró több szelvény névrajzát is elkészítette. A település- és egyéb neveket folyóírással írták, gyakran több nyelven. A felmérési szelvények másolati példányainál a térkép jobb oldali keretében kigyűjtve is szerepelnek a településnevek, megyék-járások szerint csoportosítva, abc sorrendben, ami megkönnyíti települések keresését (a domborzatábrázolás miatt a szelvényeken a nevek gyakran nehezen olvashatók). A rövidítések is több nyelvűek (magyar, német, cseh, olasz, stb.) és a jelkulcs alapján azonosíthatók.

113


Jelek

A nyomtatott jelkulcs fekete-fehér kiadásban jelent meg, a színeket leírással pontosították. A felmérési szelvényeken 223 "normál" és 21 "hadi" jelet alkalmaztak. A normál jelek nincsenek külön csoportosítva.

1.-től 88.-ig a "pontszerű" jelek szerepelnek: háromszögelési pont (piros), templomok, épületek, temetők, vasútállomások, malmok, kikötők, bányák, különböző ásványok lelőhelyei, határjelek. Általános szabály volt, hogy a kőépületeket piros, az egyéb anyagból épülteket fekete színnel jelölték.

89.-től 198.-ig az úgynevezett "vonalas" jelek következnek: határok, utak. Az első- és másodrendű főutak kontúrja sötétpiros, kitöltése halványpiros; az országutak, karbantartott kocsiutak kontúrja sötétpiros, kitöltése barna; a szekér-, öszvér- és gyalogutakat sárga vonal, a facsúsztató utakat fekete kontúron belül sárga színezés jelzi stb). A vasutak is feltüntetésre kerültek - a megjelenésük előtt készült szelvények esetében utólag rajzolták be őket és megkülönböztették az egyvágányú, kétvágányú, illetve tervezett vonalakat (egyvágányú: vékony kék vonal, kétvágányú: két vékony kék vonal, tervezett: két párhuzamos szaggatott vonal, általában piros, néhány szelvényen kék); a lóvasutakat egy szaggatott kék vonallal jelölték. A hidak színe: vashídé, lánchídé kék, kőhídé piros. A kompokat, gázlókat, gátakat szintén feltüntették, a kőgátakat pirossal színezték, a vízfolyások színezésére forrás, patak esetén egyszerű kék színt alkalmaztak, a folyók partvonala sötétkék, világosabb kékkel kitöltve; a tavak, mocsarak színezése ugyancsak kék, a falaké (kőfalaké) piros.

199.-től 223.-ig a "felületi" jelek sorakoznak. A különböző formájú jeleket színezéssel kombinálták, a homokot pirosassárga, a lápot sötétkék szélű sárgászöld, a mocsarakat feketével vonalkázott sárgászöld, a réteket, bozótosokat sárgászöld, az erdőket, cserjéseket szürke, a legelőket, pusztákat kékeszöld, a szőlőket sárgáspiros, a kerteket sötét kékeszöld színezéssel érzékeltették.

224.-től 245.-ig az un. "katonai" jelek állnak (sánc, üteg, tüzérség, ágyúpark, akadály, erőd, stb.).

Domborzatábrázolás

A felmérés kezdetekor a domborzatábrázolás lendületcsíkozással történt, amely a lej­tők meredekségét kifejezi ugyan, de nem metrikus. A magasabb hegységekben, a nehezen hozzáférhető karsztvidékeken (az I. katonai felméréséhez hasonlóan) gyakori volt a szemmértékkel "a la vue" történő felvétel. 1827-től, némi módosítással, a Lehmann-féle [29] geometriai csíkozást alkalmazták (lejtő- ill. pillacsíkozás). Lehmann merőleges megvilágítást vett alapul, így minél meredekebb a lejtő, annál sötétebb az ábrázolás, vagyis vastagabb a fekete csík és vékonyabb a fehér. Lehmann eredetileg a lejtők ábrázolásához a fekete és a fehér részesedését 0°-45°-ig 5 fokonként arányosan osztotta el. Az Osztrák Birodalom területére azt a változtatást vezették be, hogy a magashegységek ábrázolásához a skálát a 45°-nál meredekebb lejtőkre is kiszélesítették. A lejtőszögeket lejtésmérő alkalmazásával állapították meg és az értékeket Lehmann táblázata segítségével ábrázoltak [30] .

114


Az 1833-ban megkezdett trigonometriai magasságmérések, alapponthálózat hiányában, nem azonos szintre vonatkoztak, így a domborzatot továbbra is csak abszolút értelemben tudták ábrázolni. A kevés rendelkezésre álló magassági pontot, amelyet grafikus mérőasztal felvétellel nyertek, részletpontok mérésével sűrítették (iránymetszéssel, dioptrával, távcsöves vonalzóval). A feltüntetett magasságokat bécsi ölben adták meg.

A levezetett térképek jelkulcsa

Nyomtatott térképekről lévén szó a II. katonai felmérésben a névírás egységesebb. A részletes (1:144 000 méretarányú) térképekhez tartozó jelkulcs 105 jelet tartalmaz és mivel e térképek egyszínű rézmetszetként jelentek meg, a színeknek nincs megkülönböztető szerepük. Az általános (1:288 000-es) térképek jelkulcsa 73 jelet tartalmaz. Mindkét térképmű domborzatábrázolása csíkozásos, természetesen az egyre kisebb méretaránynak megfelelően egyre kevésbé részletes.

Felmérési szelvények a történelmi Magyarország területén

A történelmi Magyarország felmérése nem egységes, magába foglalja a Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség, Horvátország, Szlavónia, valamint a Horvát-Szlavón határőrvidék külön feméréseit. Valamennyi felmérésre igaz, hogy az 1:28 800-as méretarányú színes, kéziratos, saját korukban titkos szelvények egy eredeti és egy másolati (Copie) példányban készültek. Sokszorosításukat nem tervezték, a Birodalomról készülő részletes térképekhez (1:144 000-es méretarányú) készültek alapanyagként. A szelvényméret a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség területén megegyezik az I. katonai felmérésével, fekvő téglalap, 24x16 bécsi hüvelyk (63,2 x 42,1 cm). Horvátország, Szlavónia, valamint a Horvát-Szlavón határőrvidék szelvényei négyzet alakúak.

A Magyar Királyság felmérése (a Temesi Bánsággal együtt) 1819-1869 között folyt, [31] többszöri megszakítással, a területet 1079 szelvény fedi. Eredeti címe Aufnahms­karte des Königreiches Ungarn (a Magyar Királyság felmérési szelvényei). Az eredeti és a "Copie" változat egyaránt a bécsi Hadilevéltár gyűjteményében található, [32] a Hadtörténelmi Térképtár az eredeti térkép egyszínű, eredeti méretű másolatait [33] , valamint eredeti méretű színes fénymásolatait [34] őrzi.

A szelvényezés, szelvényjelölés a következő: a vetületi kezdőpont (a bécsi Stephans­turm) a kezdő központi szelvény geometriai középpontja. A szelvényhálózat nyugati határa Innsbruck földrajzi hosszúsága, innen kezdődik az oszlopok (Colonne) számozása római számmal I.-től LVII.-ig. A sorok (Sectio) számozása a Varsó földrajzi szélességétől valamivel északabbra elhelyezett szelvényezési határtól kezdődően északról dél

115


felé, arab számmal 1.-től 76.-ig történik. A vetületi kezdőpont - a bécsi Stephansturm - a XXI. oszlop 44. sorában található. A Magyar Királyság területe a XIX. és LVII. oszlop, illetve a 31. és76. sor közé esik. (2. sz. melléklet, 116-117. o.)

A színes, kéziratos szelvények "Copie" változatainak külső kerete információkban gazdagabb, mint az eredeti példányoké, ezeknél nagyobb hangsúlyt helyeztek a "szépségre". A szelvényszám, a megye megnevezése, az aránymérték (5000 Schritte [lépés] oder 2000 Klafter [bécsi öl]) feltüntetése mellett a szelvény jobb szélén felsorolják a szelvényeken szereplő településeket megyék és járások szerinti felosztásban, megadva a különböző településeken belül a házak és istállók számát, valamint az azokban elszállásolható emberek és lovak mennyiségét. A gazdasági létesítmények (malmok) is feltüntetésre kerültek. A keret jobb alsó sarkában a felmérést irányító tiszt, a felmérők, rajzolók illetve a névrajzot készítő tisztek, tisztjelöltek és tiszthelyettesek neve, rendfokozata, ezrede található, vagyis az adatok valóságos tárháza.

Az Erdélyi Fejedelemség felmérése 1853-ban kezdődött, 1858-ig 49 szelvény készült el a déli részről. Címe: Originalaufnahme des südlichen Teiles von Siebenbürgen 1853/54, 1854-1858 (Erdély déli részeinek felmérése). A színes, kéziratos szelvények a bécsi Hadilevéltár gyűjteményében találhatók, [35] színes fénymásolatuk a Hadtörténelmi Térképtárban. [36] A II. katonai felmérést 1869-ben abbahagyták, így az 1869-1873-ig felmért többi erdélyi szelvény valójában átmenetet jelent a II. és III. felmérés között. A munkák a II. katonai felmérés méretarányában és szelvényezésében folytak, amelyek alapján 1885 után reambulálás (helyszíni helyesbítés) útján készültek el az 1:25 000 méretarányú szelvények a III. katonai felmérés poliéder rendszerében.

Az Erdélyi Fejedelemség területét összesen 293 db 1:28 800-as méretarányú szelvény fedi. Az önálló derékszögű szelvényezés vetületi kezdőpontja Vízakna (Nagyszeben [Hermannstadt] közelében), ahol a térképezési rendszer kezdőpontja a szelvénysarokra esett, s az ezen a ponton áthaladó meridiánvonaltól kezdődően keletre és nyugatra számozták az oszlopokat növekvő római számokkal, W. (West, nyugat) ill. O. (Ost, kelet) jelöléssel. A sorokat a térképezett terület északi szélétől kezdődően arab számokkal (1.-24.) jelölték. (3. sz. melléklet, 119. o.)

A felmérés teljes anyagának címe: Photographische Kopien der Militär-Aufnahms-Sectionen von Siebenbürgen (Erdély katonai felmérésének fotokópiái) 1869-1873 között. [37] Ugyanilyen, eredeti méretű, egyszínű másolatok találhatók a Hadtörténelmi Térképtárban is. [38]

Horvátország, Szlavónia és a Horvát-Szlavón határőrvidék felmérése 1865-1869 között ment végbe, 224 szelvényen. A szelvények négyzet alakúak, nagyságuk 20 x 20 bécsi hüvelyk (52,7 x 52,7 cm). Az eredeti színes, kéziratos szelvények a bécsi Hadilevéltár gyűjteményében találhatók [39] .

118


A szelvényezés, szelvényjelölés a következő volt: a vetületi központ az ivanici zárdatorony (egyben a kataszteri felmérés kezdőpontja is), amely szelvénysarokra esik. A szelvényhálózat határoló vonalai egybeesnek a kataszteri mérföldhálózattal. A szelvény­jelölésnél az oszlopokat a kezdőpont meridiánjától kezdődően két irányba - nyugatra és keletre - növekvő (római) számozással látták el, W., illetve O. megkülönböztető jelöléssel. A sorokat a térképezett terület északi határától kezdve arab számokkal jelölték. (4. sz. melléklet, 120. o.)

A II. katonai felmérés levezetett térképei

Az 1:144 000-es (néhány tartomány esetében 1:86 400-es) méretarányú
részletes térképek (Spezialkarte)

A színes, kéziratos felmérési szelvények 1/5-ére (néhány tartomány esetében 1/3-ára) kicsinyítésével kapták az úgynevezett "részletes térképeket", amelyek a II. katonai felmérés (sőt az azt megelőző korszak) legrészletesebb nyomtatott térképei voltak és rézmetszet formájában kerültek sokszorosításra.

119


Az az eredetileg kitűzött cél, hogy az egész birodalom területére kiterjedő, egységes térképművet hozzanak létre, nem valósult meg, a részletes térképeket országonként, tartományonként adták ki Cassini-féle vetületben, különböző vetületi kezdőpontokkal. A szelvényjelölés független a felmérési szelvényekétől és a különböző tartományok és országok területére vonatkozóan sem egységes. Miután a felmérés időben nagyon elhúzódott, abbahagyásakor még nem készült el a Magyar Királyságot, illetve a Horvátország déli-délkeleti részét, ezen kívül Galíciát és Bukovinát ábrázoló részletes térkép. Az Osztrák Birodalom területére (a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség részletes térképműveit kivéve, amelyekről bővebben lesz szó) a kiadási évszám sorrendjében, 1:144 000-es méretarányban a következő részletes térképek jelentek meg (a felmérési méretarány 1/5):

Zutz, J. - Müller, Andreas:

- Carte des Herzogthums Salzburg. (A Salzburgi Hercegség térképe). [Wien], 1810. 15 csatlakozó térképszelvény, egyenként 37,9 x 25,3 cm. [40]

- Karte des Erz-Herzogthums Oesterreich ob und unter- des Enns. (Az Osztrák Főhercegség - Alsó és Felső Ausztria - térképe). metszette: C. Stein. [Wien], 1821. 29 csatlakozó térképszelvény + áttekintő szelvény, egyenként 37,9 x 25,3 cm. [41]

- Karte der Gefürsteten Grafschaft Tyrol nebst Vorarlberg und dem angrenzenden Souverainen Fürstenthum Liechtenstein (A Tiroli Grófság, Vorarlberg és a Liechten­

120


steini Hercegség térképe) metszette: C. Stein. [Wien], 1823. G. Q. St. [42] 24 csatlakozó térképszelvény, egyenként 37,9 x 25,3 cm. [43]

- Karte des Königreichs Illyrien und des Herzogthums Steyermark nebst dem Kö­niglich Ungarischen Litorale (Az Illir Királyság - Karintia, Krajna, Isztria, Trieszt, Görz, Gradiska - és a Stájer Hercegség, valamint a Magyar Királyság tengerpartjának térképe). G. Q. St. Wien, 1834. Metszette: C. Stein. 36 csatlakozó térképszelvény + áttekintő szelvény, egyenként 37,9 x 25,3 cm. [44]

- Special Karte der Herzogthümer Steiermark, Kärnten und Krain, der gefürsteten Grafschaft Görz und Gradisca... (Stájerország, Karintia és Krajna, Görz és Gradiska részletes térképe). Militärgeographische Institut, Wien, 1842. Rajz, metszés: Topographischen Bureau des G. Q. St. 36 csatlakozó térképszelvény + áttekintő szelvény, egyenként 37,9 x 25,3 cm. [45]

- Special Karte der Markgrafschaft Maehren mit den Antheilen des Herzogthums Schlesien (A Morva Őrgrófság és a Sziléziai Hercegség részletes térképe). Militärgeographische Institut. Wien, 1844. 19 csatlakozó térképszelvény + áttekintő szelvény, egyenként 37,9 x 25,3 cm. [46]

- Special-Karte des Koenigreiches Boehmen (A Cseh Királyság részletes tér-képe). Militärgeographische Institut. Wien, 1847-1860. 39 csatlakozó térképszelvény, egyenként: 37,9 x 25,3 cm. [47]

- Special-Karte des Koenigreiches Dalmatien (A Dalmát Királyság részletes térképe). Militärgeographische Institut. Wien, 1861-1863. 22 csatlakozó térképszelvény, egyenként 37,9 x 25,3 cm. [48]

1: 86 400-as méretarányban (a felmérési méretarány 1/3)

- Carta topografica dei ducati di Parma, Piacenza e Guastalla levata dietro misure trigonometriche negli anni 1821-1822. (A Parmai, Piacenzai és Guastallai Hercegség topográfiai térképe az 1821-1822 háromszögelési mérések felhasználásával). Instituto Geografico Militare dell' I. R. Stato Maggiore Generale Austriaco, Milano, 1828. 9 csatlakozó térképszelvény, egyenként 68 x 44 cm. [49]

- Carta topografica del Regno Lombardo-Veneto. Topographische Karte des Lombardisch-Venetianischen Koenigreichs. (A Lombard-Velencei Királyság topográfiai térképe). Istituto Geografico Militare, K. K. G. Q. St., Milano, 1833. 42 csatlakozó térképszelvény, egyenként 68 x 44 cm. [50]

121


- Carta topografica del Ducato di Modena. (A Modenai Hercegség topográfiai térképe). Istituto Geografico Militare. Vienna, 1842. 8 csatlakozó térképszelvény, egyenként 68 x 44 és 68 x 19 cm. [51]

A Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség részletes térképei

- A Magyar Királyság (és Szlavónia [52] ) területéről készült térképmű címe: Spe­zialkarte des Königreiches Ungarn. (A Magyar Királyság részletes térképe). [53] Militärgeographische Institut,Wien, 1869-1881. 140 szelvény + áttekintő térkép, egyszínű rézmetszet.

A szelvényezés összefüggést mutat a felmérési szelvényekével, egy részletes térképszelvény 9 felmérési szelvény fedőterületét öleli fel, fekvő téglalap alakú, mérete 14,4 x 9,6 bécsi hüvelyk (37,9 x 25,3 cm), ami a természetben 7,2 x 4,8 mérföldnek (54,6 x 36,4 km) felel meg.

Szelvényjelölés (egyedül a Magyar Királyság szelvényezésénél alkalmaztak oszlopokat és sorokat): a 17 oszlopot nyugatról keletre nagybetűkkel (B.-P.), a sorokat északról dél fele haladva 1.-től 16.-ig arab számokkal jelölték. (2. sz. melléklet, 116-117. o.)

A térképszelvényeken földrajzi fokhálózat található, perces beosztással, a hosszúsági köröket Ferro-tól (Greenwich-től K-re 17° 39' 37'') számozták. A kereten kívül a bal felső sarokban találjuk a szelvény jelölését (pl. E. 9.), középen a szelvény megnevezését (Umgebung von Nagy-Váson und Füred). Alul középen található az aránymérték (bécsi ölben), a méretarány (1:144 000) és a kiadás éve. A kereten kívül a rézmetsző(k) neve szerepel.

- Az Erdélyi Fejedelemség területét ábrázoló térképmű címe: Administrativ Karte des Grossfürstenthums Siebenbürgen nach der neuesten Landeseintheilung 1859 [54] (Az Erdélyi Fejedelemség közigazgatási térképe az 1859-es új országfelmérés alapján) Hermannstadt (Nagyszeben), 1861. 24 szelvény. Egyszínű rézmetszet.

Egy részletes térképszelvény 20 felmérési szelvény területét öleli fel, fekvő téglalap alakú, mérete 20 x 16 hüvelyk (52,6 x 42,1 cm), a természetben 9,6 x 8 mérföld (72,8x60,7 km).

A szelvényjelölés 1.-től 24.-ig balról jobbra folyamatos arab számozású.

122


Az 1:288 000-as méretarányú általános térképek (Generalkarte)

A felmérési méretarány 1/10-ére kicsinyítésével készült az 1:288 000-as méretarányú általános térkép, amely szintén tartományonként, illetve országonként jelent meg. alapjául sokhelyütt még az I. katonai felmérés szelvényei szolgáltak, mivel az általános térkép kiadása helyenként időben megelőzte a sokáig elhúzódó felmérést. Gyakran az is előfordult, hogy a felmérési szelvényeket közvetlenül használták fel az általános térképek készítéséhez, melyek szelvényezése nem mutat összefüggést a felmérési, illetve részletes térképek szelvényezésével. A térképeket a felmérési és részletes térképektől eltérően a Bonne-féle területtartó vetületben szerkesztették.

Az Osztrák Birodalom területére, a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség később említésre kerülő általános térképeit kivéve, időrendi sorrendben a következő általános térképművek jelentek meg:

Andreas Withalm:

- General Carte vom Herzogthum Salzburg. (A Salzburgi Hercegség általános térképe). Tervezés és rajz: G. Q. St. [Wien, 1812.] 1 térképszelvény, 57 x 63 cm. [55]

- General Karte des Erzherzogthums Oesterreich ob und unter der Enns. (Az Osztrák Főhercegség - Alsó és Felső Ausztria - általános térképe). Rajz: G. Q. St. Metszette: C. Stein, A. Withalm. [Wien], 1823. 2 csatlakozó térképszelvény, 112 x 62,5 cm. [56]

[Joseph]Liesganig:

- Koenigreich Galizien und Lodomerien 1790. (A Galíciai Királyság és Lodoméria általános térképe). Az 1790-es térkép bővített és átdolgozott kiadása. G. Q. St. [Wien], 1824. 33 csatlakozó térképszelvény, egyenként 30 x 22 cm. [57]

- Generalkarte der Gefürsteten Grafschaft Tyrol nebst Vorarlberg und dem Sou­verainen Fürsthentum Liechtenstein.( A Tiroli Grófság, Vorarlberg és a Liechten­steini Hercegség térképe.) G. Q. St. [Wien], 1831. 2 csatlakozó térképszelvény, 94 x 77 cm. [58]

Gottfried Loscha:

- Karte vom Herzogthum Krain. (A Krajnai Hercegség térképe). Metszette: C. Stein. Wien, 1832. [59]

- Generalkerte des Lombardisch-Venetianischen Königreiches. Carte Generale del Regno Lombardo-Veneto. 1838. (A Lombard-Velencei Királyság általános térképe 1838-ból). Helyesbített kiadás. Militärgeographische Institut des G. Q St., Milano, 1856. 4 csatlakozó térképszelvény, egyenként 74 x 46 cm. [60]

123


- General-Karte des Herzogthums Steyermark (A Stájer Hercegség általános térképe). Militärgeographische Institut, Wien, 1842. 4 csatlakozó térképszelvény, egyenként 39 x 39 cm. [61]

- General-Karte des Königreichs Illyrien nebst dem Königlich Ungarischen Litto­rale (Az Illír Királyság - Karintia, Krajna, Isztria, Trieszt, Görz, Gradiska - és a Magyar Királyi Tengermellék általános térképe). Militärgeographische Institut, Wien, 1843. 4 csatlakozó térképszelvény, egyenként 41,5 x 53 cm. [62]

- General-Karte der Markgrafscheft Maehren mit den Antheilen des Herzog-thums Schlesien (A Morva Őrgrófság és a Sziléziai Hercegség általános térképe). Militärgeographische Institut, Wien, 1846. 2 csatlakozó térképszelvény, egyenként 50 x 70 cm. [63]

- General Karte des Königreichs Böhmen (A Cseh Királyság általános térképe). Militärgeographische Institut, Wien, 1865. 4 csatlakozó térképszelvény, egyenként 60 x 51 cm. [64]

- General-Karte des Königreiches Galizien und des Herzogthumes Bukowina (A Galíciai Királyság és a Bukovinai Hercegség általános térképe). Militärgeogra­phische Institut, Wien, 1868. 11 csatlakozó térképszelvény, egyenként 52 x 36,5 cm. [65]

A történelmi Magyarország területére megjelent általános térképek

Emanuel Friedberg:

- General-Karte de Vojvodschaft Serbien und des Temescher Banates dann der vier Granzregimenter Peterwardeiner, Deutsch-Banater, Illirisch-Banater und Roman-Banater. (A Szerb Vajdaság, a Temesi Bánság és 4 Katonai Határőrvidék - a péterváradi, a német-bánsági, az illír-bánsági és a román bánsági ezredek - általános térképe). G. Q. St., [Wien], 1853. 4. csatlakozó térképszelvény, egyenként 63 x 42 cm. [66]

- Administrativ- und General-Karte des Königreiches Ungarn [67] (A Magyar Királyság közigazgatási és általános térképe). Első kiadás: Militärgeographische Institut, Wien, 1858. (megelőzte a felmérés befejezését, sőt a részletes térkép kiadását is). 17 rézmetszetű szelvény, egyes kiadások színesek, a színeket kőnyomatos eljárással sokszorosították. A szelvények fekvő téglalap alakúak, méretük 20 x 15 bécsi hüvelyk (54,7 x 39,5 cm), amely a valóságban 15 x 12 mérföld (113,8 x 91 km) területet fed. A szelvények 4 sorban és 4 oszlopban helyezked-

124


nek el, jelölésük I.-től XVI.-ig történt (a második sorhoz egy ötödik szelvény is tartozik, a VIII ?. számú).

- General-Karte des Grossfürstenthums Siebenbürgen [68] (Az Erdélyi Fejedelemség általános térképe). Militärgeographische Institut,Wien, 1863. 4 színezett, rézmetszetű szelvény. A szelvények fekvő téglalap alakúak, méretük 24 x 20 bécsi hüvelyk (63,2 x 52,7 cm) azaz a valóságban 18 x 15 mérföld (136,5 x 113,8 km).

Az 1:576 000-es méretarányú áttekintő térkép

Az 1:288 800-as méretarányú általános térképnél kisebb méretarányú, levezetett térkép létrehozását eredetileg nem tervezték, de szükség volt egy, az egész birodalmat összefüggően ábrázoló térképre, amely a méretarány megengedte keretek között a lehető legnagyobb részletességgel ábrázolja a területet. Ezért adták ki 1856-ban a felmérési méretarány 1/20-ában a "Scheda" [69] -féle térképet General-Karte des Oesterreichischen Kaiser­staates [70] (Az Osztrák Császárság általános térképe [Militärgeographische Institut, Wien, 1856. 20 színezett, rézmetszetű szelvény]) címmel. A térkép a címe (General-Karte) ellenére valójában áttekintő térkép. A szelvények fekvő téglalap alakúak, méretük 19,2 x 16,8 bécsi hüvelyk (50,6 x 44,3 cm), a valóságban egyenként 9,6 x 8,4 mérföld (72,8 x 63,8 km) területet fednek. A Bonne-féle vetületben szerkesztett szelvények 4 sorban és 5 oszlopban helyezkednek el, folyamatosan számozódnak I.-től -XX.-ig. A térkép érdekessége, hogy az 1866. évi osztrák-porosz háború idején az osztrák vezérkar hadműveleti térképként használta, mivel más áttekintő térkép nem állt rendelkezésére.

1873-ig a sorozatot 47 szelvényre egészítették ki Közép-Európa területére, nyugaton 2, keleten 1 oszlop, északon 2 sor hozzáadásával (Joseph Scheda: General Karte von Central Europa [71] [Közép-Európa általános térképe]).

E térkép tulajdonjogát az osztrák Hadügyminisztérium megvásárolta és a bécsi Katonai Földrajzi Intézet ennek alapján készíttette el Közép-Európa 1:300 000-es méretarányú General Karte von Central Europa [72] című térképét. A térkép felnagyítását (ami kartográfiai szempontból általában nem helyeselhető) az tette lehetővé, hogy Scheda térké­pe viszonylag kis méretarányához képest igen részletes, adatgazdag, szinte zsúfolt. Kiadás: Wien, 1873-1876. 207 szelvény, egyenként 51 x 45 cm. Rézmetszet, 3 színnyomású kőnyomat. Szelvényjelölés: az oszlopokat az abc nagybetűi, a sorokat arab számok jelzik, ezen kívül feltüntetésre került a szelvényen fekvő legnagyobb település (pl. K 8 Budapest).

A térképmű, bár csak szükségmegoldásként készült, a Balkán-félsziget legrészletesebb ábrázolását nyújtotta saját korában, amit az is bizonyított, hogy az 1878-as Berlini Kongresszus tárgyalásain a politikai határok kijelöléséhez használták.

125


A II. katonai felmérés megőrzésének története

A II. katonai felmérés felmérési szelvényeinek sorsa szorosan összefonódik az I. katonai felméréséével. Mindkettő szigorúan titkos volt, a nyilvánosság elől elzárva a polgári térképészet fejlődésére alig lehettek hatással. Mindkét felmérésnél készült egy eredeti szelvény (original Aufnahme), majd azokról egy másolat (Reinzeichnung, Copie), amelyet a katonai akadémiák növendékei készítettek. a szelvényekről háború esetén is másolatok készültek, hogy a vezénylő tábornokokat azokkal láthassák el. (Ezért is őrződhetett meg az anyag teljes épségben.)

Az I. katonai felmérést megelőzően a katonai vonatkozású térképek a Haditanács tervrajzgyűjteményébe (Plansammlung des Hofkriegsrathes), a várak, erődített helyek tervrajzai a Mérnöki Levéltárba (Genie Archiv) kerültek. 1764-ben Lacy tábornagy a két intézményt topográfiai osztály néven egyesítette, így az I. katonai felmérés szelvényei is oda kerültek. 1801-ben Károly főherceg ismét elválasztotta a mérnöki levéltárat a topográfiai osztálytól, mely utóbbi ekkor kapta a térképi levéltár (Kartenarchiv) nevet és a Haditanács alárendeltségébe tartozó bécsi Hadilevéltáron (Kriegsarchiv) belül működött. Ez lett az I. katonai felmérés mellett II. katonai felmérés szelvényeinek őrzőhelye is.

1848-ban, a Haditanács megszüntével a Hadilevéltár, és szervezetében a térképi levéltár, a Hadügyminisztérium, majd 1853-tól a Hadseregfőparancsnokság irányítása alá került. Az 1866-os háborúk veszélyeztették a Hadilevéltár anyagát, így az egyéb anyagok mellett a térképtárat is Budán helyezték biztonságba és csak a békekötés után szállították vissza Bécsbe.

1864-ben a levéltári anyagok nagy részét felszabadították a korábbi korlátozások alól, és használatukat lehetővé tették a nagyközönség számára is, ám ez a katonai felmérések anyagára nem terjedt ki, azok megtekintését csak a vezérkar írásbeli engedélye alapján engedélyezték, főleg szolgálati célra, magánembereknek igen ritkán. A század elején a térképek használatához az engedélyt már a Hadilevéltár igazgatósága adta meg. Az első világháború után minden korlátozás megszűnt.

A Monarchia megszűntével Magyarország jogot nyert a területére vonatkozó katonai térképek felmérési anyagára (az akkor aktuális III. katonai felmérés anyagára), továbbá felosztásra került a Hadilevéltár térképgyűjteményének egy része is. A felosztás eredményeképpen mintegy 50 000 térképszelvény került a M. Kir. Hadilevéltár Térképtári Osztálya, később pedig a Hadtörténelmi Térképtár őrizetébe.

Az I. és II. katonai felmérés anyaga ugyan a bécsi Hadilevéltár Térképtárában (Karten­sammlung) [73] maradt, de szabadon kutatható, másolható lett az utódállamok számára is. A két világháború között a II. katonai felmérés anyagáról egyszínű nyomdai másolatok születtek a teljes történelmi Magyarország területére, melyek előbb a M. Kir. Térképészeti Intézetbe, majd később az 1954-ben megalakult Hadtörténeti Intézet Hadtudományi Térképtárába [74] kerültek. E másolatok [75] igen rossz minőségűek, és mivel színes eredetiről

126


készültek, a tartalom nagy része olvashatatlanná vált. Ez is egyik oka lehetett annak, hogy a felmérés hazánkban az I., illetve III. katonai felméréshez képest háttérbe szorult.

A II. katonai felmérés bécsi Hadilevéltárban őrzött felmérési szelvényeinek folyamatos hazaszállíttatása és színes fénymásoltatása 1996-tól folyik, így a Hadtörténelmi Térképtár az eredeti térképekkel megegyező minőségű, használati értékű anyagot nyer. Az I. katonai felmérés Magyar Királyságra és Erdély területére eső szelvényei hasonló kivitelben már a kutatás rendelkezésére állnak.

127


* A tanulmány az OTKA támogatásával, a T 025690-es számú szerződés alapján készült. A térképmellékletek Gombocz András munkái.

[1] Az osztrák szakirodalomban legrészletesebben l. Ernst Hofstätter: Beiträge zur Geschichte der öster­reichischen Landesaufnahmen. I-II. Teil. Wien, 1989.

[2] A "térképmű" elnevezés csatlakozó térképszelvényekből álló térképsorozatok összefoglaló, régies neve

[3] Josef Paldus: Katonai térképek készítése II. József császár idejében, különös tekintettel Magyarországra. Hadtörténelmi Közlemények, 1917. 167-185. o. A teljes tanulmány: Die Militärischen Aufnahmen im Bereiche der Habsburgischen Länder aus der Zeit Kaiser Josephs II. Wien, 1919.

[4] Dr. Borbély Andor-Dr. Nagy Júlia: Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. Térképészeti Közlöny, 1932. II. k. 1-2. füzet.

[5] Kiterjedési területét l. az 1. sz. mellékleten, 104. o.

[6] A korabeli szóhasználat később érvényét vesztette. A felmérés elhúzódása miatt a munka végül is több császár: I. Ferenc (1806-1835), I. Ferdinánd (1835-1848), I. Ferenc József (1848-1916) uralkodása alatt ment végbe.

[7] A méretarány a bécsi ölön alapult: 1 bécsi hüvelyk (Wiener Zoll) = 2,634 cm, 1 bécsi láb (Wiener Fuß) = 12 hüvelyk, azaz 31.608 cm, 1 bécsi öl (Wiener Klafter) = 6 láb, azaz 1,89648 m. 400 bécsi ölt, 400 x 1,896 métert számítottak 1000 lépésnek (Schritte), mely pontosan 758,592 méternek felel meg. A térképen tehát 1 cm = 758,592 : 2,634 = 288 m (28 800 cm), így a méretarány 1:28.800

[8] A Főszállásmesteri Kar (Generalquartiermeisterstab), illetve annak kebelében a Katonai Mérnök Akadémia (Militär-Ingenieur-Akademie), amely az osztrák felmérésekkel kapcsolatos ügyeket irányította, 1758-ban alakult meg. Elődje az 1747-ben alapított Hadmérnöki Kar (Militär-Ingenieur Corps) volt.

[9] Az összes csapatnem katonai iskolájában és akadémiáján oktattak katonai földrajzot és kartográfiai ismereteket.

[10] A "Mappierungs-Direktoren", vagyis a felmérést végző testület igazgatói a következők voltak: 1842-1868: Anton Ritter von Weiss őrnagy, majd vezérőrnagy; 1868-1872: Joseph Wanka von Lenzenheim ezredes, majd altábornagy, aki részt vett a Magyar Királyság térképezési munkálataiban is.

[11] a Magyar Királyság háromszögelését is irányította.

[12] a Magyar Királyság háromszögelését is irányította.

[13] Méretük megegyezik az I. katonai felmérés szelvényeiével.

[14] Kriegsarchiv, Kartensammlung jelzet

[15] Felmérését a milánói Katonai Földrajzi Intézet végezte.

[16] Horvát Tengerpartnak is szokták nevezni.

[17] Illíria több területi változáson ment keresztül:.1809-ben Napóleon önálló állammá alakította, 1815-ben, a párizsi béke után királyság lett, de elválasztották tőle Dalmáciát. I Ferenc 1822-ben a Magyar Tengermelléket és Fiumét, valamint Horvátországot visszacsatolta Magyarországhoz. 1849-ben I. Ferenc József az Illír Királyságot megszüntette, és öt új koronatartományt alkotott belőle. A felmérés idején e koronatartományok: Karintia, Krajna, Görz, Gradiska, Trieszt és Isztria voltak.

[18] 1762-ben Josef Liesganig jezsuita pap kezdte meg - Mária Terézia rendeletére - a háromszögelést; több alapvonalat mért, közülük egyedül a Bécsújhely közelében mért végpontjelzései maradtak meg.

[19] Dél-Magyarország: Arad 1840; Galícia: Tarnow 1849; Tirol: Hall 1851; Alsó-Ausztria: Wiener Neu­stadt; a Liesganig-féle alapvonal újramérése 1857; Stájerország: Kranichfeld 1860.

[20] A csillagvizsgálók közül néhány a kataszteri és helyenként a II. katonai felmérés vetületi kezdőpontja lett, pl. Innsbruck közelében Lanserkopf, Hermannstadt közelében Vizakna, Galícában Lowenburg.

[21] Egy bécsi technikus, Schablass alkotta meg: távcsővel, félkör alakú limbussal, libellával és 5 szögpercenkénti beosztással volt ellátva.

[22] A vetület alkalmazása nem volt következetes, ezért szoktak "vetület nélküli rendszerről" is beszélni

[23] Antalffy Andor: A magyar állami földmérés. Térképészeti Közlöny, 1934. III. k., 1-2. füzet.

[24] Cassini francia csillagász és geográfus (1714-1784) transzverzális négyzetes hengervetületet dolgozott ki, melyben a földrajzi segédkoordináták (segédmeridiánok és segéd-szélességi körök) képe szabályos négyzethálózatot alkot, amelyek egyben a felmérési és az 1:144 000 méretarányú levezetett szelvények hálózati vonalai is. A szelvények derékszögű négyszöget alkotnak, innen a "derékszögű" szelvényezés, ill. "síktérkép" (Plattkarte) elnevezés).A Cassini-féle vetület alkalmazása, hasonlóan a kataszteri felmérésnél említetthez, itt sem volt következetes. Több tartomány esetében helyesebb a "vetület nélküli rendszer" elnevezés.

[25] A felsorolás magában foglalja a fent leírt "Birodalmi" szelvényezés vetületi kezdőpontját is, valamint feltünteti, hogy melyik vetületi kezdőpontot melyik ország, ill. tartomány felmérésénél alkalmazták.

[26] kataszteri kezdőpont is volt

[27] A magyarországi felmérési szelvényekhez Dr. Borbély Andor és Dr. Nagy Júlia szerkesztett utólag, a szelvények alapján jelkulcsot, amelyet a "Magyarország I. katonai felvétele II. József korában" c. tanulmányukban jelentettek meg. L. a 4. sz. jegyzetet!

[28] A jelmagyarázathoz a következő kiadványt vettük alapul: Josef Zaffauk Edler v. Orion: Signaturen in- und auslandischer Plan- und Kartenwerke. Wien, 1880.

[29] Johann Georg Lehmann (1765-1811), egy szászországi molnár fia, nevéhez fűződik az első kartográfiai jellegű elmélet megalkotása, amelyen belül a csíkozásos hegyábrázolási módszer megreformálásával foglalkozott.

[30] A Lehmann-féle domborzatábrázolásról részletesen: Dr. Irmédy László: Térképalkotás. Budapest, 1970.

[31] Az I. katonai felmérésnél a Temesi Bánság felmérése külön történt, megelőzve a Magyar Királyság felmérését (1769-1772).

[32] Kriegsarchiv, Kartensammlung, jelzet: B IX a 530.

[33] Hadtörténelmi Térképtár, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum közgyűjteménye (a továbbiakban HT). Jelzet: B IX a 530.

[34] HT jelzet: B IX a 1124.

[35] Kriegsarchiv, Kartensammlung, jelzet: B IX a 718-21.

[36] HT jelzet: B IX a 718/21.

[37] Kriegsarchiv, Kartensammlung, jelzet: B IX a 719-11

[38] HT jelzet: B IX a 719-11

[39] Kriegsarchiv, Kartensammlung, jelzet: B IX a 758-4.

[40] HT jelzet: B IX a 267.

[41] HT jelzet: B IX a 191.

[42] Generalquartiermeisterstab rövidítése.

[43] HT jelzet: B IX a 363.

[44] HT jelzet: B IX a 57/1.

[45] HT jelzet: B IX a 35.

[46] HT jelzet: B IX a 145.

[47] HT jelzet: B IX a 95.

[48] HT jelzet: B IX a 458.

[49] HT jelzet: B VII a 319.

[50] HT jelzet: B VII a 48/2.

[51] HT jelzet: B VII a 313.

[52] A Magyar Királyság részletes térképének kiadását együtt tervezték kiadni Horvátország, Szlavónia, valamint a Horvát-Szlavón Határőrvidék részletes térképével, de a felmérés elhúzódása miatt csak Szlavónia területének egy része került együttes kiadásra, a többi területről nem jelent meg 1:144 000 méretarányban térkép. Ennek oka abban rejlik, hogy ebben az időszakban már (1873-1889) a III. katonai felmérés alapján készült 1:75 000-es részletes térképeket adták ki, amelyek pontosabbak és részletesebbek voltak, így az 1:144 000-es méretarányú részletes térképek kiadása háttérbe szorult.

[53] HT jelzet: B IX a 531/1-4. Több kiadásban, albumba kötve, hajtogatva, szelvényenként tárolva.

[54] HT jelzet: B IX a 719. Fektetve , szelvényenként tárolva.

[55] HT jelzet: B IX a 268.

[56] HT jelzet: B IX a 193.

[57] HT jelzet: B IX a 382.

[58] HT jelzet: B IX a 355.

[59] HT jelzet: B IX a 311.

[60] HT jelzet: B VII a 47/1.

[61] HT jelzet: B IX a 285.

[62] HT jelzet: B IX a 51.

[63] HT jelzet: B IX a 139.

[64] HT jelzet: B IX a 88.

[65] HT jelzet: B IX a 383.

[66] HT jelzet: B IX a 574.

[67] HT jelzet: B IX 521., 521/1-6. Több kiadásban (1861.,1869., 1870., 1872., 1874.) is megjelent. Hajtogatott formában, dobozban tárolva.

[68] HT jelzet: B IX a 711. Hajtogatott formában, dobozban tárolva.

[69] Joseph Ritter von Scheda a bécsi Katonai Földrajzi Intézet Lithográfiai osztályának vezetője volt, a térkép kiadása idején vezérőrnagy. Az osztrák kartográfia kiemelkedő alakja, főleg a rézmetszés és a litográfia területén.

[70] HT jelzet: B IX a 17. Hajtogatott formában, dobozban tárolva.

[71] HT jelzet: B II a 21. Hajtogatott formában, dobozban tárolva.

[72] HT jelzet: B II a 38. Fektetve, szelvényenként, valamint hajtogatott formában, dobozban tárolva.

[73] Levéltári anyag oszthatatlanságának elve alapján.

[74] Jelenleg Hadtörténelmi Térképtár.

[75] HT jelzet: B IX 530 (azonos a bécsi jelzettel!).

<back to contents>