<back to contents>

Tanulmányok

Illésfalvi Péter

A hegyicsapatok megszervezése
a magyar királyi honvédségnél
1939-1940-ben

Bevezetés

A magyar királyi honvédség hegyi csapatnemének alakulatairól, azok történetéről, a második világháborúban való részvételükről ezidáig szinte alig jelent meg publikáció. E témában mindössze néhány - többnyire az alapos levéltári kutatásokat nélkülöző - visszaemlékezés, valamint a témaválasztás szempontjából politikailag motivált tanulmány említhető. [1] Ezen persze nem is nagyon csodálkozhatunk, hiszen a fegyver- és csapatnemtörténet, valamint az alakulattörténet az elmúlt fél évszázad magyar hadtörténetírásának mostoha gyermeke volt. Régi elhatározásom és feltett szándékom, hogy a rendelkezésre álló levéltári, könyvészeti anyag, valamint a korabeli feljegyzések, visszaemlékezések feldolgozásával, a még élő s egykor a hegyicsapatoknál szolgált hivatásos, tartalékos tisztek, tiszthelyettesek és legénységi állományú katonák segítségére támaszkodva megírjam ennek a már majdnem feledésbe merült, különleges csapatnemnek hiteles történetét. Dolgozatomat e vállalat szerény előfutárának, első tételének tekintem, melyben a magyar hegyi alakulatok felállításának körülményeit, létezésük korai szakaszát mutatom be, kizárólag a szervezés szempontjából.

Elöljáróban néhány szót kell ejtenem arról, mi is az a "hegyicsapat"? Ezt a kérdést azért vetem fel, s azért válaszolok rá e helyt, mert eddigi - immáron több éves - kutatásaim során a legteljesebb zűrzavart tapasztaltam e téren. "Hegyi", "hegyi felszerelésű", "hegyivadász" - ezek a leginkább előforduló fogalmak, s ezek különbözőségét nem tisztázták, ellenkezőleg: inkább összekeverték a már említett publikációk, az ilyen alakulatoknál szolgált egykori katonák visszaemlékezései, a korszakkal foglalkozó hadtörténészek és levéltárosok, sőt, néhány esetben még a korabeli iratok, tehát az elsődleges forrásanyagok is!

Véleményem szerinti legtágabb gyűjtőnév a hegyicsapatok (ez a megnevezés az érintett alakulatok fegyver- és csapatnemi sokszínűsége, összetettsége miatt is indokolt, bár hivatalosan sosem lett csapatnemként meghatározva); ide az 1. hegyidandárba (1943-tól a 2.-ba is) tartozó alakulatok ugyanúgy beletartoznak, mint azok a határvadász-zászlóaljak, melyeket az 1939. és az 1940. évi átszervezések során helyeztek át Kárpátaljára, illetve Észak-Erdélybe és a Székelyföldre, s kezdték meg hegyi felszereléssel való ellátásukat. A hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljak neve hivatalosan azonban

743


mindig határvadász zászlóalj maradt, bár találkoztam olyan alakulat-fejbélyegzővel, ahol a hadrendi szám után a "hegyi határvadász zászlóalj" felirat következett. [2] Hegyi zászlóaljnak csak a hegyidandár(ok) szervezetszerű kötelékébe tartozó zászlóaljakat lehetett nevezni (ezek 1943. október 1-jétől hegyivadász elnevezést kaptak).

A m. kir. kárpátaljai 1. honvéd hegyidandár felállítása

A Nemzeti Hadseregből lett új magyar királyi honvédségben értelemszerűen nem szerveztek hegyi- vagy akárcsak hegyi jellegű alakulatokat, mindössze a trianoni békediktátum által igen szűkre szabott haderő szárazföldi fegyvernemei [3] kaptak némi, a szabályzatokban is előírt, hegyinek csak fenntartásokkal nevezhető kiképzést. Másnak persze nem is nagyon volt értelme, hiszen az 1920. június 4-én aláírt kényszerű szerződés nemcsak a legálisan fenntartható magyar hadsereg létszámát és fegyverzetét, hanem a védhető-védendő ország területét is meglehetősen kicsire zsugorította, ahol jobbára csak dombvidékek és alacsony hegységek közötti harcra kellett felkészíteni a csapatokat.

Az I. világháború előtti és alatti honvédségben sem léteztek az olyan típusú, egységes hegyialakulatok, illetve a belőlük szervezett seregtestek, mint amilyenek 1939-ben kerültek felállításra. 1914-1918 között ugyan alakultak m. kir. honvéd, illetve népfelkelő hegyidandárok, de zömmel gyalogos, tábori tüzér, lovas stb. csapattestekből, azonban legjobb esetben is csak keverve a kifejezetten hegyialakulatokkal. [4] Ezek alkalmasint kaphattak hegyi kiképzést vagy felszerelést, de egységesnek semmiképpen nem tekinthetők, már csak a háború alatti felállításból fakadó rögtönzött mivoltuk okán sem.

Az Osztrák-Magyar Monarchia fegyveres erején belül a cs. kir. Landwehr kötelékébe tartozó tiroli országos lövészezredek (Tiroler Landesschützen Regiment Nr. I-III.), [5] valamint a háború időszakában a szintén tiroli és vorarlbergi kiegészítésű - de eredetileg elit gyalogos - császárvadász ezredek (Tiroler Kaiserjäger Regiment Nr. 1-4.) képviselték a hegyi alakulatokat, ezekben azonban mindössze néhány száz magyar nemzetiségű katona szolgált. A tábori tüzérséghez tartozó tíz cs. és kir. hegyitüzérezredből [6] öt volt a Szent Korona országaiból kiegészítve. [7]

A két világháború közti magyar politikai életben a revízióra való törekvés, mint egyetlen reális lehetőség, központi helyet foglalt el. Ennek megfelelően kezdtek hozzá a korszerű és ütőképes honvédség szervezéséhez, amint erre a javuló gazdasági helyzet

744


és a bledi egyezmény [8] lehetőséget nyújtott. 1938. február 3-án Rőder Vilmos honvédelmi miniszter [9] értekezleten ismertette a Huba-hadrendnek nevezett fejlesztési elképzelést, melynek keretében két hegyidandár felállítását is tervezték. A program első részét (Huba-I) 1941. április 1-jéig kellett megvalósítani. [10] Látható tehát, hogy a magyar katonai felsővezetés már a területvisszacsatolások és -visszavételek előtt foglalkozott olyan seregtestek, hegyialakulatok megszervezésének gondolatával, melyeknek létjogosultsága akkor még nem volt, inkább csak a jövőben lehetett. Az első bécsi döntést [11] követően már kisebb változtatásokat hajtottak végre a tüzérség szervezetében, bár a Gömör-Szepesi Érchegység visszakerült déli nyúlványai jellegükben megegyeznek a Mátra vagy a Bükk tájaival. Az 1938/39. kiképzési évre kiadott szervezési rendeletet, tekintettel az új helyzetre, 1938. december 9-én módosították, s a miskolci 19., a gyöngyösi 20., az ugyanezen rendelettel Miskolcról Losoncra áthelyezett 21., valamint az újonnan felállított nyíregyházi 22., kassai 23. és az ungvári 24. tábori tüzérosztályok első ütegeit fogatolt hegyiágyús ütegből málházottá fegyverezték át, illetve eleve annak szerelték föl. Az utasításnak 1939. január 23-tól kellett életbe lépnie. [12] Érdekességként említhető meg, hogy már az 1938. évi őszi mozgósítás során hat ún. ikerütegnek (hegyiágyús) fogatolt helyett málházottként kellett volna felállnia, de ez csak kettő esetében (2. és 20. tábori tüzérezred 2. ütegei) történt meg, ott sem minden nehézség árán. A maradék négy üteg országos járműveken szállította löveganyagát. [13]

A hegyicsapatok felállításában gyökeres fordulatot hoztak a honvédség 1939. március 15-én kezdett hadműveletei, melynek során - kihasználva Csehszlovákia széthullását - visszafoglalták Kárpátalját, s elérték az ezeréves határt. [14] Ezzel Magyarországnak ismét lett közép-, illetve magas középhegységgel borított területe, komoly, 1500-2000 m tengerszint feletti gerincvonulatokkal és csúcsokkal, s azonnal megkezdődött a hegyicsapatok felállítása. Az e kategóriába sorolt alakulatokat szervezetük és rendeltetésük szerint már megszületésükkor két fő csoportba oszthatjuk. Egyfelől azokat a határvadász-zászlóaljakat sorolhatjuk ide, melyeket az országgyarapodás következtében megváltozott határhelyzet miatt terveztek magashegyvidéki területre áthelyezni, s amelyek feladata továbbra is határvédelmi, valamint határőrizeti jellegű maradt, a terepadottságoknak megfelelő különleges felszereléssel és kiképzéssel. A másik csoportba azokat az alakulatokat sorolhatjuk, amelyeket új csapattestekként kívántak megszervezni, s az első pillanattól kezdve és kifejezetten hegyi harcra felkészíteni, belőlük egy kizárólag hegyi seregtestet létrehozni.

745



A hegyialakulatok részlettervezéséhez 1939. április 25-én készült irányelvek, melyek a Vezérkarfőnökség 1. és az 1/b. osztály tárgyalásai nyomán születtek meg, már érdekes részletadatokat is tartalmaztak:

"I/1. A hegyi zászlóaljon belül - a zászlóalj-vonatot kivéve - csak málhásállatok kerüljenek beállításra, hogy ezen alakulatok tiszta hegyi jellege s ezáltal bármilyen hegyi terepen való alkalmazhatósága, biztosítva legyen.

2. Minthogy a páncéltörő ágyúk nem málházhatók, nyomtávuk pedig az országos járművekével azonos, tehát minden terepen való akadálytalan továbbításuk nincsen biztosítva és hegységben páncélosok támadásával nem kell számolni, a hegyi zászlóaljak szervezésénél a páncéltörő ágyús szakasz törlését javasoljuk. Helyettük a hegyi puskás századoknál a nehézpuskák számát kérjük háromra felemelni.

3. A hegyidandár alkalmazási területén adódó főközlekedési vonalak biztosítására - hegyidandár közvetlenként - egy páncéltörő ágyús század beállítását javaslom.

4. A hegyidandár részére gyorsanmozgó felderítés céljából - a hegyi lovas század mellett - egy motorkerékpáros és egy páncélgépkocsis szakasz beállítását kérem. Célirányos volna továbbá a hegyi zászlóaljakhoz egy motorkerékpáros rajt is rendszeresíteni.

5. A málházott hegyiágyús ütegeknél, a beállított országos járművek helyett, valamint a seregvonat lőszerfelszerelés szállítására taligák beállítását tartom célszerűnek. [...]

III. [...] Ha a szükséges számú málhásállatok beszerzése akár pénzügyi okokból, akár megfelelő számú és minőségű málhásállat hiányában nem volna biztosítható, továbbá, ha a szükséges hegyi felszerelés okozna gondot, úgy elsősorban a tervezett hegyi határvadász-zászlóaljak megszervezéséről kell lemondani. Ezzel szemben a hegyidandár alakulatainak tiszta hegyi jellegét, illetve ilyenné történő megszervezését feltétlenül kívánom." [15]

Ez a forrás nem csak azért érdekes, mert részleteket közöl, hanem mert az első az általam ismertek közt, ezenkívül feltételez egy korábbi, hasonlóan részletes tervezetet (aminek eddig még nem bukkantam nyomára). Megállapítható, hogy már a fentebbi időpont előtt is - első lépcsőben - egy hegyidandár felállításával számoltak, alárendeltségében hegyi zászlóaljakkal (azokban, feltehetően a határvadász-zászlóaljak mintájára, páncéltörő ágyús szakaszokkal), hegyi ütegekkel, dandárközvetlenként egy hegyi lovas századdal. Megjegyzendő, hogy az általam nem ismert tervezethez képest javasolt változtatások a későbbiekben végre is lettek hajtva, illetve a hegyidandár már úgy került megszervezésre. Kiderül továbbá, hogy e tisztán hegyi seregtest felállítása mindennél fontosabb a legfelső katonai vezetés számára, még azon az áron is, ha esetleg emiatt a kijelölt határvadász-zászlóaljak hegyi felszerelésűvé történő átalakításáról le is kell mondani.

Május 9-én vezetőségi értekezletet tartottak a honvédelmi miniszter elnökletével, melyen részt vett a vezérkarfőnök, [16] a honvédség főparancsnoka, [17] több csoportfőnök és osztályvezető. Ezen többek közt arról döntöttek, hogy a felállítandó hegyidandár parancsnoksága és annak egyik zászlóalja Szolyvára kerüljön. [18] A Kormányzó 559/M.K.I.-1939. szá-

746


mú, folyó év május 25-én kelt legfelsőbb elhatározása nyomán megjelent az 1939/40. kiképzési évre vonatkozó szervezési rendelet. A június 10-i irat előirányozta az 1. hegyidandár felállítását a kassai VIII. hadtest alárendeltségében, Kárpátalján. A dandár három hegyi zászlóaljból (azokon belül egy-egy málházott hegyiágyús üteggel), valamint egy hegyi páncéltörő ágyús századból, egy hegyi utászszázadból, egy hegyi híradószázadból, a hegyidandár motorkerékpáros szakaszból, a hegyidandár páncélgépkocsi szakaszból és a hegyidandár vonatcsoportból, mint dandárközvetlenekből tevődött össze, amelyeknek október 1-jével kellett megalakulásukat befejezni. [19]

Miután az első konkrét s részletes elképzelések napvilágot láttak, az illetékesek körében, de a hadseregen belül általában is, egy igen élénk pezsgés, szervezőmunka indult meg, számos javaslat és felterjesztés született. Terjedelmi, de tartalmi okokból sem célszerű ezeket felsorolni és egyenkénti vizsgálat alá vetni, de néhány jellemző esetet mindenféleképpen érdemes bemutatni. A tüzér szemlélő például már június 22-én javasolja, hogy a hegyidandár közvetleneként egy hegyitarackos osztályt kell beállítani, valamint a Fővezérség-közvetlen tüzérségnél 6 hegyi tüzérosztályt, melyből 4 hegyiágyús, 2 pedig hegyitarackos legyen. A Vezérkarfőnökség ezt elutasította, de a Fővezérség-közvetlen tüzérség esetében megjegyezte, hogy a Huba-hadrendben 3 hegyi tüzérosztály szerepel, s az elég is, és helyettesíti a dandárközvetlen tüzérosztályt. [20] (Érdekes, hogy a későbbiek során a Fővezérség-közvetlen hegyi tüzérosztályok sosem valósultak meg, a dandárközvetlenek viszont igen.) A másik, nem kevésbé figyelemre méltó, bár erősen túlzó elképzelést azon tanulmány lapjain olvashatjuk, melyet Noszlopy Gáspár hadbíró ezredes "A kétmilliós honvédség" címmel írt. Ebben egy 54 hadosztályos hadsereg képét vetíti elénk, benne többek közt 6 hegyihadosztállyal, melyek egyenként 3 hegyi lövészezredből, 1 kerékpáros vadászzászlóaljból és egy háromosztályos hegyi tüzérezredből állnának. Teljesen egyetérthetünk a Vezérkarfőnökség 1. osztályának véleményezésével, miszerint a dolgozat, bár érdekfeszítő, a realitásokat teljesen szem elől téveszti. [21]

Az 1. hegyidandár felállításának közvetlen előkészületeként, a honvédség főparancsnokának 1939. július 25-én kelt intézkedése alapján létrehozták az ún. hegyi gyakorló csoportot. A csoport feladata volt, hogy a megszervezendő dandár keretét képezze, s hogy az odavezénylendő tiszti, altiszti és legénységi állomány olyan felkészítést nyerjen, mellyel megkezdheti a majdani dandár feltöltésére bevonuló katonák kiképzését. Ezen elképzeléssel összhangban a csoporthoz nagyrészt olyan alakulatoktól érkeztek a vezényeltek, melyekből a hegyidandárt megalakítani kívánták, s akik október 1-jétől az új seregtestnél is maradtak. [22]

A VIII. hadtest-parancsnokság irányításával elsőként a hegyi gyakorló csoport parancsnokságnak kellett felállnia augusztus 4-én Ungváron. Ide 11 fő tiszt (egy törzstiszt parancsnok, egy vezérkari főtiszt, három gyalogos törzstiszt, egy-egy lovas, tüzér és vonatos törzstiszt, egy-egy műszaki és híradó főtiszt és egy ezredorvos [23] ), 2 fő szakszolgá-

747


latos altiszt (írnokok), 37 fő rendfokozat nélküli legénység (tiszti legény, lóápoló, csatlós, köldönc, gépkocsi vezető) és három kis parancsnoki gépkocsi került beosztásra. A legénységi állományúak a VIII. hadtestparancsnokságtól, a gépkocsik vezetőikkel együtt az 5., 27. és 28. határvadász-zászlóaljak kerékpáros századaitól lettek vezényelve. [24] A csoport parancsnokát az intézkedés nem jelölte ki, de a kiképzés megindulására nagy valószínűséggel Németh József ezredes [25] került ebbe a beosztásba. Augusztus közepén még 14 főtisztet vezényeltek a csoportparancsnoksághoz, ebből három főt úgy, hogy egyben át is helyezték őket az október 1-jével felállítandó 2. és 3. hegyi zászlóaljakhoz. [26]

A csoport csapatai közül első helyen a hegyi gyakorló zászlóaljat kell említeni, melynek parancsnokává vitéz Pisky Zoltán alezredest [27] (vezényelve a Vezérkarfőnökség 5. osztályától) nevezték ki. Zászlóalja magvát azok az alosztályok tették ki, melyeket a június 10-i szervezési rendelet az 1-3. hegyi zászlóaljak felállítására jelölt ki. Ezek a magasál­lományúból alacsonyállományúvá [28] csökkentendő 5., 27. és 28. határvadász-zászlóaljak alárendeltségéből lépnek ki, összesen hat puskás század, másfél géppuskás század, ugyancsak másfél-másfél távbeszélő és árkász-szakasz és egy aknavető szakasz, összlétszámuk kb. 1200-1220 fő. Ehhez kell még számolnunk 69 fő altisztet, tisztest és rendfokozat nélkülit (vonatrészleg-parancsnokok, málhásállat-vezetők, lóápolók, műszakianyag-kezelők), kiket szintén a fenti három határvadász-zászlóaljtól vezényeltek, miként az állomáscsoportok [29] felszerelését is. A zászlóaljtörzs, illetve a gazdasági hivatal parancsnokát, a géppuskás század parancsnokát, valamint az árkász, távbeszélő és az aknavető szakaszok parancsnokait a VIII. hadtestparancsnokság biztosította. Mivel a hegyi gyakorló csoport nem csak a tervezett hegyidandár csapatait, hanem a hegyi felszerelésűvé átszervezendő és átfegyverzendő határvadász-zászlóaljak gyalogságát és tüzérségét is fel akarta készíteni jövő feladataira, ezért a 2., 3., 24., 25. és 26. határvadász-zászlóaljak is egy-egy puskásszakaszt

748


(parancsnok + törzs is) vezényeltek a hegyi gyakorló zászlóaljhoz, ami kb. 230-240 főt tett ki. Mindösszesen a zászlóalj állományában kb. 1430-1530 fő vett részt a kiképzésben. [30]

A csoport közvetlenjei a következők voltak: hegyi gyakorló páncéltörő ágyús szakasz (parancsnoka nem ismert) 32 fővel, nyolc lóval, egy-egy országos járművel és taligával, valamint három 36 M páncéltörő ágyúval. A három lövegrajt az 5., a 27. és a 28. határvadász-zászlóalj biztosította, a szakaszparancsnokot és egy teljes szakaszparancsnoki törzset a 27. zászlóalj.

A hegyi gyakorló huszárszakasz (parancsnoka Gerhardt Béla százados, [31] vezényelve a nagylétai járási katonai parancsnokságtól) 47 főt, 44 lovat számlált. Szervezet szerint a szakaszparancsnoki törzsből, két karabélyos és egy golyószórós rajból, valamint a vonatból állt. A személyi és a lóállományt - a szakaszparancsnok és helyettese kivételével - az 1-4. huszárezredek vezényelték.

A hegyi gyakorló híradószakasz (parancsnoka Lenkefy Erich főhadnagy, [32] vezényelve a IV. híradó zászlóaljtól) 60 fővel, 14 lóval és négy gépkocsival állt fel. A szakasztörzsre, egy gépkocsizó távbeszéló rajra, egy gépkocsizó távírász rajra, egy-egy málházott távírász és rádiós rajra, egy gépkocsizó rádiós rajra, két málházott nehéz távjelző csoportra és a vonatra tagolódott. Személyi állománya a 101. híradóezredtől és az I.-VI. híradó zászlóaljaktól lett vezényelve, csakúgy mint a híradó anyag.

A hegyi gyakorló utász-szakasz (parancsnoka Bóra Gyula főhadnagy, [33] vezényelve az I. utász zászlóaljtól) kb. 40-50 főt és kb. tíz málhásállatot jelentett, egy csökkentett szakaszparancsnoki törzsből, két utászrajból és egy vonatlépcsőből állt.

749


A hegyi gyakorló vonatcsoportot teljes egészében a VIII. fogatolt vonatosztály képezte ki, ennek megfelelően parancsnokuk ugyanaz a személy volt. [34] Állományába azok kerültek, akiket október 1-jétől áthelyeztek az 1. hegyi vonatcsoporthoz: három fő tiszt a HM. 8. osztálytól és egy altiszt a HM. 10. osztálytól, valamint 24 fő legénység az I-VIII. fogatolt vonatosztályoktól. A lovak száma pontosan nem állapítható meg, mindössze az I-VIII. fogatolt vonatosztályoktól vezényeltekről tudjuk biztosan, hogy 14. A zömöt a kiképző alakulat saját állatállományából biztosította, miként a gyakorló csapatok járműszükségletét is. Mindezeken felül még idekerült 36 fő lóápoló, málhásállat-vezető, taligavezető, akik rövid előképzést kaptak a hegyi gyakorló vonatcsoportnál, mielőtt beosztásaikat a hegyi gyakorló csoport más alakulatainál elfoglalták volna.

A közvetlenek után külön kell vizsgálnunk a tüzérséget, minthogy annak kiképzése - hasonlatosan a hegyi gyakorló zászlóaljéhoz - nem csak a hegyidandár leendő tüzérségét érintette, hanem a málházott hegyiágyús üteggé átfegyverzendő vagy ugyanilyen, de új felállítású határvadász ütegeket is (2., 3. és 24., illetve 25. és 26. határvadász ütegek), sőt, a szintén új felállítású, de fogatolt hegyiágyús ütegeket is (1., 19., 21-23. és 31-34. határvadász ütegek). Ehhez képest az 1., 3., 6-11.,13-20. és a 23. tábori tüzérosztályok összesen 104 főt vezényeltek a hegyitüzér szakkiképzésen résztvevő 22/1., 23/1. és 24/1. hegyiágyús és a 2., 3. és 24. határvadász (ugyancsak hegyiágyús) ütegekhez. A vezényeltek itt is csakúgy, mint a többi gyakorló osztály és alosztály esetében, az újonnan felállításra kerülő és átfegyverzendő alakulatok kiképző keretét fogják biztosítani. A hegyitüzér kiképzést a 24. tábori tüzérosztály parancsnok [35] irányításával az osztály törzse végezte. [36]

A hegyi gyakorló csoport az eredeti elképzelések szerint 1939. augusztus 17. (a vonatrész már augusztus 11-étől) és szeptember 23. között hajtotta volna végre feladatát, előképezve kb. 2200-2400 főt a felállításra kerülő hegyidandár és az átszervezendő határvadász-zászlóaljak részére. Hogy a hegyi gyakorló csoport tevékenysége mennyire volt sikeres, arról semmilyen közvetlen adat nem maradt fenn, de tudjuk, hogy feladatát az 1939. szeptember 1-jén kitört német-lengyel háború miatt nem fejezhette be. A hegyi gyakorló csoportnál az átképzés előbb lelassult, majd a csoport megszűnt. Ennek időpontját nem ismerjük, de a hadsereg-főparancsnokság kiképzési osztálya már szeptember 16-án pótutasítást adott ki az az évi kiképzési rendelet I. részéhez, miszerint "... a hegyi dandár azon tisztjei és keretlegénysége - akik az újonckiképzésnél nélkülözhetők - október hó folyamán folytassák, illetve pótolják a 33.100/eln. Hfp. Kik. -1939. sz. rendelettel előírt, de félbeszakított hegyi előképzést." [37] Ugyanakkor tény az is, hogy a kijelölt alakulatok átszervezése és az újak felállítása a korábban megjelölt időpontra megtörtént. Azt, hogy a hegyi gyakorló csoport tényleges működésének 2-3 hete alatt sikerült érdemi munkát is végezni, erősíti az is, hogy a kiképzési terveket valószinűsíthetően kidolgozó törzstisztek közt nem egy volt - a korábban említetteken kívül például vitéz Kossuth Sándor őrnagy, [38] vagy

750


Újlaky György alezredes [39] -, aki komoly hadi tapasztalatokkal bírt a saját fegyver- vagy csapatneméhez kapcsolódó hegyi harcászat terén az I. világháború idejéből, s őket nyilván nem véletlenül vezényelték a hegyi gyakorló csoport parancsnoksághoz.

A csoport feloszlása után megkezdődött, pontosabban folytatódott a hegyidandár kereteinek (békehadrend szerinti) felállítása, mely október 1-jével - a szervezési rendeletnek megfelelően - nagyrészt befejezést nyert. Teljes hivatalos megnevezése: "M. kir. kárpát­aljai 1. honvéd hegyidandár" (továbbiakban: 1. hegyidandár). Hadrendjébe tartozott a hegyidandár-parancsnokság, három hegyi zászlóalj, három hegyiüteg a zászlóaljak szervezetszerű kötelékében, dandárközvetlenként egy hegyi huszárszázad, egy hegyi híradószázad, egy hegyi utászszázad, a hegyidandár páncéltörő ágyús század, a hegyidandár páncélgépkocsi szakasz, a hegyidandár motorkerékpáros szakasz és a hegyi vonatcsoport. [40]

A dandár kiegészítése elvileg területi, részére azonban külön kiegészítő kerületeket nem terveztek alakítani. A kiegészítés az elöljáró VIII. hadtest területéről, általában az ungvári 24. gyalogezred területéről történik, de ez nem zárja ki a máshonnan való kiegészítést sem. [41] A seregtest tagozódása békeállomány szerint:

a.) 1. hegyidandár-parancsnokság

Az újonnan megalakuló parancsnokság minden tekintetben a VIII. hadtest alárendeltségébe tartozik, s az is állítja föl. Állományába hét fő tiszt, három fő szakszolgálatos altiszt, öt fő rendfokozatnélküli sorlegénység (két gyalogos a 24. gyalogezredtől, két lovas a 3. huszárezredtől), öt hátasló és egy parancsnoki személygépkocsi osztandó be. A tisztikarhoz a parancsnok (tábornok), egy gyalogos törzstiszt, a vezérkari főnök és beosztott vezérkari tisztje (főtisztek) és egy-egy tüzér, műszaki, híradó főtiszt tartozott. [42] A dan-

751


dárparancsnokság székhelyéül - mint fentebb már említettem - egy május 9-i értekezleten Szolyvát jelölték ki, és az 1939/40., sőt, még az 1940/41. kiképzési évre kiadott szervezési rendelet s annak 1940. október 7-i módosítása is e városkában említi és tünteti föl mellékletein, anélkül, hogy ehhez bármilyen megjegyzést fűzne. [43] Más forrás szerint viszont sosem került oda, s bár 20 holdnyi terület volt az épületek és laktanyák számára biztosítva, azok sosem épültek föl. [44] Ugyanez a forrás azonban Aknaszlatinát jelöli meg állomáshelyül, amelyre viszont semmilyen más adat nem utal. Ismét más adatközlő Munkácsot említi, [45] de ennek igazolására sem leltem fel eddig hitelt érdemlő iratanyagot, bár az elgondolkoztató, hogy a dandárközvetlenek közül több alosztály is e helyőrségben állomásozott (páncéltörő ágyús század, híradó- és huszárszázad, vonatcsoport, motorkerékpáros szakasz). A megalakulás és a kezdeti időszakban való működés helye szempontjából legvalószínűbbnek mégis talán Ungvárt tarthatjuk. A HM 45.761/eln. 1/a.- 1939. sz. alatt kiadott, a hegyidandár ideiglenes elhelyezéséről szóló iratot nem ismerjük, de szeptember 18-i módosítását igen. Eszerint a már korábban Szolyváról Munkácsra változtatott dandárparancsnoksági székhelyet most Ungvárra rendelték áttenni ugyancsak ideiglenes jelleggel, s megszabták, hogy október 1-jétől ott kezdje meg működését. [46] Ezt igazolják a személyi anyagok adatai, [47] és ezt látszik alátámasztani az észszerűség is, hiszen a hegyi gyakorló csoport parancsnokság - mely gyakorlatilag a későbbi hegyidandár-parancsnokságot jelentette - ugyancsak e helyőrségben működött augusztus 4-e és szeptember eleje között, s azt néhány hét alatt áttelepíteni egy másik városba, különösen az új dandár szervezésének munkálatai közepette, nem látszik indokoltnak.

b.) 1-3. hegyi zászlóaljak

A zászlóaljak megnevezésükben, csakúgy mint a dandár, a "kárpátaljai" megjelölést viselik (pl. "M. kir. kárpátaljai 1. honvéd hegyi zászlóalj"). Megalakulásuk úgy történt (fen­tebb már utaltunk rá), hogy három alacsonyállományúra csökkentendő határvadász-zászlóalj felszabaduló, leadásra kerülő részeiből hozta létre azok kereteit. A kassai 28. határvadász-zászlóalj az 1. hegyi zászlóaljat, a sátoraljaújhelyi 27. a 2.-at és az ipolysági 5. pedig a 3. hegyi zászlóaljat állította fel oly módon, hogy mindegyik határvadász-zászlóalj két puskás századot, fél-fél géppuskás századot és ugyancsak fél-fél árkász és távbeszélő szakaszt, valamint egy aknavető rajt bocsátott rendelkezésre. A határvadász-zászlóaljaknak a megjelölt alosztályokat a június 1-jei hivatásos és továbbszolgáló tiszti, altiszti és tisztesi állománnyal, az összes sortisztessel és a rendfokozat nélküli sorlegénység rendszeresített állományának 40%-ával kellett átadni. A zászlóalj-parancsnokságok és a zászlóalj-közvetlenek szükséges személyzetének fedezésére a VIII. hadtest-parancsnokság volt hivatott intézkedni. A három zászlóalj egyenként három puskás századból, egy géppuskás századból, egy málházott hegyiágyús ütegből, továbbá közvetlenként egy-egy árkász-, táv-

752


beszélő- és aknavetőszakaszból, valamint a zászlóaljtörzsből állt. Páncéltörő ágyús szakaszt nem állítottak be, helyette puskás századonként három-három nehézpuskát rendszeresítettek. A puskás század öt szakaszból tevődik össze, az 1-4. szakaszok egyenként négy-négy golyószórós rajra oszlanak, összesen 16 golyószóróval (ebből négy állványos). Az 5. (nehézfegyver) szakasz három nehézpuskás rajra (a már említett három nehézpuskával) és két gránátvetős rajra (egy-egy csővel) tagolódott volna. [48] Létszáma 123 fő, egy hátas- és 16 málhásló. A géppuskás század négy szakaszt foglalt magában, egyenként három-három rajjal, összesen 12 db géppuskával, 90 fős létszámmal, egy hátas- és 24 málháslóval. A málházott hegyiágyús üteg két lövegszakaszból (két-két hegyiágyúval) és két géppuskás rajból állott. Az ütegek felállításáról a 22. (R 1. hegyi üteg), 23. (R 2. hegyi üteg) és a 24. tábori tüzérosztály (R 3. hegyi üteg) parancsnokságok gondoskodtak oly módon, hogy 1. ütegüket átadták az új hegyi zászlóaljaknak. Tüzér szakkiképzés tekintetében a VIII. hadtest tüzérparancsnoknak, egyebekben pedig az illetékes zászlóalj-parancsnokságnak lettek alárendelve. Az ütegek létszáma egyenként 103 fő, a szállítást 25 hátas- , négy málhásló és 36 öszvér biztosította. Az árkász szakasz állományába 31 fő, egy hátas- és három málhásló, a távbeszélő szakaszéba 35 fő, egy hátas- és tíz málhásló, az aknavetőszakszéba pedig 26 fő, egy hátas- és 12 málhásló tartozott. A zászlóaljtörzs a parancsnokságra, a gazdasági hivatalra, a visszamaradó különítményre és a hírvivő rajra tagolódott. Állományába 53 fő és hét málhásló, egy kis parancsnoki gépkocsi és két motorkerékpár tartozott. Egy hegyi zászlóalj békehadrendjébe így elméletileg 707 fő (ebből 27 tiszt, 24 altiszt, 102 tisztes és 549 rendfokozatnélküli sorlegénység), 176 ló (ebből 39 hátas- , 101 málhásló és 36 öszvér), 48 golyószóró (ebből 12 állványos), 14 géppuska, kilenc nehézpuska, hat gránátvető, két aknavető és négy hegyiágyú nyert beosztást. [49]

Ez a szervezeti felépítés és a gazdászat-közigazgatási szempontú önállóság lehetővé tette a zászlóaljak egymástól független, dandárköteléken kívüli alkalmazását is, s ehhez a megfelelő híradó és egyéb műszaki eszközökkel és fegyverzettel való ellátottsága is megvolt. Érdemes rámutatni arra is, hogy ugyanekkor egy gyalogzászlóalj mennyivel kisebb erőt képviselt. Bár harcbavetés esetén közvetlen segítségükre lehetett két 37 mm-es páncéltörő ágyú, ugyanannyi számú aknavető mellett a nehézpuskák mennyisége csak két darabra rúgott. Három puskás és egy géppuskás századuk mindössze 24 golyószóróval (ebből 6 állványos) és 9 géppuskával rendelkezett. Ütegük nem volt. [50]

c.) 1. hegyi huszárszázad

Hivatalos megnevezése "M. kir. kárpátaljai 1. honvéd hegyi huszárszázad", s az önálló huszárszázadokéhoz hasonló szervezettel került felállításra, mely feladattal a 3. huszárezred parancsnokság lett megbízva. Ehhez a négy huszárezrednek különböző megoszlásban összesen 22 fő tisztest, 77 huszárt és 117 idomított kincstári hátaslovat kellett rendelkezésre bocsátania. A század lovas szakkiképzés szempontjából az 1. lo-

753


vasdandárhoz tartozott. A század a törzsből, a visszamaradó különítményből és három huszárszakaszból állt, 171 fő és 117 ló rendszeresített létszámmal, négy golyószóróval. [51]

d.) 1. hegyi híradószázad

Hivatalos megnevezése "M. kir. kárpátaljai 1. honvéd hegyi híradó század", melyet a 101. híradóezred állított föl, kiegészítését azonban az I-V. híradó zászlóaljak adták. Szakkiképzési és szakanyagi ügyei a VIII. hadtest híradó parancsnok irányítása alá kellett kerüljenek. A század a törzsből és három szakaszból állott (központ raj + távírász rajok, rádióállomáscsoportok, fénytávbeszlő állomáscsoportok), összesen 130 fővel, 30 lóval (négy hátas-, 16 hámosló és tíz öszvér), egy közepes parancsnoki személygépkocsival, egy-egy R/7-es, R/8-as, központos és egy könnyű tehergépkocsival, valamint egy motorkerékpárral. [52]

e.) 1. hegyi utászszázad

Hivatalos megnevezése "M. kir. kárpátaljai 1. honvéd hegyi utász század", az I. utász zászlóalj által került felállításra, a hiányzó legszükségesebb kiegészítést a VII. utász zászlóaljnak kellett pótolnia. A század a törzsből és három szakaszból állt, állományába 150 fő, egy hátasló és tíz öszvér, valamint egy géppuska lett beosztva. [53]

f.) 1. hegyidandár páncéltörő ágyús század, motorkerékpáros és páncélgépkocsi szakaszok

Hivatalos megnevezése "M. kir. kárpátaljai 1. honvéd hegyidandár páncéltörő ágyús század", a két szakaszé hasonlóan. A páncéltörő ágyús század kiképző keretét a VIII. hadtest-parancsnokságnak kellett megalakítania az 5., 27. és 28. határvadász-zászlóaljak páncéltörő ágyús szakaszai egy-egy rajának igénybevételével. A század két lövegszakaszra oszlott, összesen négy ágyúval. Létszáma 73 fő, három hátas- és 18 hámosló. Itt kell megjegyeznem, hogy alig néhány hónap multán felvetették, hogy hibás az az elgondolás, miszerint az egyes zászlóaljak páncélelhárítására elégségesek a nehézpuskák. Éppen a hegyi páncéltörő ágyús század egy tisztje bizonyította ezt tanulmányában a Wehrmacht Norvégia ellen folyó hadműveletei kapcsán, s rámutatott, hogy a hegyi zászlóaljaknál is szükség lenne egy-egy kétlöveges páncéltörő ágyús szakaszra, s hogy a dandárközvetlen század állományát is 6 lövegre kellene növelni. Bár a javaslat logikusnak tetszik, mégsem került megvalósításra. [54]

A motorkerékpáros szakaszt a huszti 24. határvadász-zászlóalj feleslegessé váló kerékpáros századából kellett megalakítani. 49 főből, 16 motorkerékpárból, 4 másféltonnás terepjáró tehergépkocsiból, egy-egy kis parancsnoki gépkocsiból és háromtonnás tehergépkocsiból állt. Fegyverzetét négy golyószóró (ebből egy állványos) képezte. Érdekes, hogy a páncéltörő ágyús századot és a motorkerékpáros szakaszt parancsnoklás és szolgálatkezelés tekintetében, valamint fegyelmi és egyéb állományügyekben a 2. hegyi zászlóaljnak rendelték alá.

A hegyidandár páncélgépkocsi szakaszt a 2. gépkocsizó dandár felderítő zászlóalja állította fel, szervezetének és kiképzésének megszilárdulásáig minden tekintetben ezen alakulat

754


parancsnoksága alá helyezték. A felderítő zászlóalj ezért ilyen tekintetben a hegyidandár-parancsnokságnak alá lett rendelve, de a szakasz állománykezelés és gazdászat-közigazgatás szempontjáből a 2. gépkocsizó dandár felderítő zászlóalj utalt alakulatát képezte. Állományába 22 főt, három páncélgépkocsit, két motorkerékpárt, egy kis parancsnoki személygépkocsit, s ugyancsak egy háromtonnás tehergépkocsit terveztek beosztani. Mindhárom alosztály hiányzó vezető keretét és sorlegénység szükségletének egy részét a megszűnő 24. határvadász kerékpáros század állományából kellett fedezni a VIII. hadtest-parancsnokság intézkedése szerint. [55]

g.) 1. hegyi vonatcsoport

Hivatalos megnevezése "M. kir. kárpátaljai 1. hegyi vonat csoport", s a VIII. fogatolt vonatosztály állította fel úgy, hogy az I-VIII. fogatolt vonatosztályok összesen 14 fő tisztest, tíz rendfokozatnélkülit, nyolc hátas- és hat hámoslovat biztosítottak. Állt a parancsnokságból és két oszlopból (ebből az egyik málházott, a másik fogatolt taligaoszlop), létszáma 51 fő, 31 ló (ebből 13 hátas, hat hámos és 12 málhás) és hat taliga. [56]

A dandár csapatai Kárpátalja, pontosabban az Erdős-Kárpátok és a Máramarosi-havasok Magyarországra eső, magas középhegységgel fedett területeinek védelmét voltak hivatottak szolgálni, s ezt a helyőrségek kijelölése is mutatta. Az 1. hegyi zászlóalj állomáshelye Perecseny, a 2.-é Szolyva, a 3.-é Rahó lett. A közvetleneket Munkácson tervezték elhelyezni, ami két alosztály kivételével meg is történt. [57] Az 1. hegyi utászszázad a már hivatkozott szeptember 18.-i módosító intézkedéssel Tiszakirvára, [58] az 1. hegyidandár páncélgépkocsi szakasz pedig ideiglenesen Kassára került. [59] Ily módon nagyjából egyenletes elhelyezkedést sikrült biztosítani Kárpátalja területén.

Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a csapatok a szervezés szerint megállapított helyőrségeket helyhiány, a még el nem készült laktanyák miatt még jó ideig nem foglalhatták el. Így 1939. október 1-jével az 1. hegyidandár alakulatainak ideiglenes állomáshelyeket állapították meg: az 1. hegyi zászlóaljnak Ungváron, a 2.-nak Beregszent­miklóson, a 3.-nak pedig Huszton. [60] 1939. november 25-én az előbbi alakulatokon kívül, melyek továbbra is ideiglenes körletükben maradtak, Várpalánkán találjuk a dandár­közvetleneket, kivéve a páncélgépkocsi szakaszt és az utász századot. [61] Csak az 1. hegyi zászlóaljról tudjuk pontosan, hogy a hadrendben kijelölt állomáshelyét 1940. május 12-én foglalta el Perecsenyben, miután ott befejeződött a laktanya építése. [62] Valószínűsíthető, hogy a fenti állománytábla szerinti feltöltöttséget fegyverzetben és felszerelésben, sőt, néha személyi és málhásállatok tekintetében sem sikerült maradéktalanul elérni, bár erről alig maradt fenn adat. A tüzérségi szemlélő november hó második felében, Kárpá-

755


talján tartott szemleútja során számos hiányt tapasztalt a hegyidandár tüzérségénél. Az egyik legfőbb gond az volt, hogy a három üteg békeállománya oly alacsonyan volt megállapítva, hogy azok 4 löveggel kivonulni képtelenek voltak. Problémát jelentett az is, hogy nem volt elegendő öszvér a málházáshoz, vagy ha volt is, csak idomítatlan. Az alkalmazhatóságot személyi hiányok is nehezítették, főleg altiszti beosztásokban (patkolómester, műszaki altiszt, műmester, stb.). A három hegyiüteg közül az 1. részben menetképesnek, a 2. és a 3. menetképtelennek lett nyilvánítva. [63]

Lengyelországnak a Német Birodalom és a Szovjetúnió általi lerohanása és feldarabolása 1939. szeptember folyamán Magyarország, de kiváltképp a kárpátaljai magyar katonai alakulatok számára is gyökeresen új helyzetet teremtett, tekintettel arra, hogy az addigi lengyel határszakasz csaknem teljes hosszában közvetlen érintkezés létesült a kommunista nagyhatalommal. A magyar katonai felsővezetés emiatt számolt a ruszinok részéről a magyar állameszme elleni izgatásra, másrészt a "bolsevista ideák becsempészésére". Ennek megakadályozására szükségesnek látták a határ minél megbízhatób lezárását, a csempészés és átszökések megakadályozását. Minthogy Kárpátalja északi határának katonaföldrajzi helyzete következtében az erők gyors felvonultatása, azok mozgatása komoly nehézségekbe ütközik, szükségesnek látszott egy, a határvadász alakulatok mögött álló, megfelelő létszámú, önálló harcra is képes, bármikor bevethető harcászati egység biztosítása. [64] Egy ilyen - mai terminológiával élve - "gyorsreagálású" alakulat megteremtése céljából a honvédelmi miniszter december 2.-i rendelete alapján emelték hadiállományra a 3. hegyi zászlóaljat. Az 1939/40. évi szervezési rendeletet módosító intézkedés azt jelentette, hogy a zászlóalj személyi állományát 1940. március 1-ig 1328 főre (34 tiszt, 25 altiszt, 169 tisztes és 1100 rendfokozatnélküli), állatállományát pedig 221 lóra (42 hátas- és 139 málhásló, 40 öszvér) emelték. Így egy hegyi puskás század 277 embert, egy hátas- és 22 málháslovat, a géppuskás század pedig 159 embert, egy hátas- és 28 málháslovat számlált. Az üteg továbbra is a békeállomány szerinti 103 főt foglalta magába és négy öszvér kiegészítést kapott. Hogy az 1939. novemberi menetképtelenséget sikerült-e felszámolni, arról nincs adatunk. Az árkászszakasz létszáma 72 főre, a távbeszélő szakaszé 42-re, az aknavető szakaszé 48 főre emelkedett. Állatállományuk hét, egy, illetve nyolc málháslóval emelkedett. A törzs 70 főből állt, s kaptak még tíz hátaslovat, hírvivő raja pedig még két motorkerékpárt. [65]

Ezeken kívül az 1. hegyi huszárszázad létszámát felemelték egy főtiszttel, hét sortisztessel és 51 fő rendfokozatnélküli sorlegénységgel, kiket újonc-pótbehívás útján kellett beállítani, valamint 64 lóval.

A továbbiakban csak az 1940-es esztendő második felében következtek be változások, melyek közül először a június 10-én keltezett, az 1940/41. kiképzési évre szóló szervezési rendeletet kell megemlítenünk. Ez csak apróbb módosításokat eszközölt a hegyidandár már kialakított és beváltnak tűnő állománytábláján: a dandárparancsnokság törzsébe egy törzstisztet, mint dandár tüzércsoport parancsnokot és egyet, mint mozgósítási és személyügyi előadót állítottak be. Ugyancsak rendszeresítettek egy állatorvost a

756


dandár állategészségügyi szolgálatának ellátására. Megszüntették viszont a műszaki és híradó főtiszti helyeket, teendőiket azontúl a hegyi utász- és a hegyi híradószázad parancsnokok látták el. A dandárparancsnokságra a legénységi állományúakat az 1. és a 2. hegyi zászlóaljtól vezénylik.

Tovább emelték az immár hadiállományú 3. hegyi zászlóalj létszámát 1405 főre. Az 1. és 2. zászlóaljak békeállományon maradtak, létszámadataik megegyeztek, de itt is növelés történt: zászlóaljanként 881 főt és a korábbihoz képest még egy-egy málháslovat számíthatunk.

A dandárközvetleneknél is emeléseket szándékoztak végrehajtani. A hegyi huszárszázadnál 239 főt és 238 lovat írtak elő, valamint még nyolc golyószórót és egy nehézpuskát rendszeresítettek. Megjegyzendő, hogy ez az alosztály - a lólétszámot tekintve - az ezen rendeletben előírtakkal érte volna el felállítása óta először a teljes menetképességet. Az 1. hegyi híradószázad létszmát 171 főre, az öszvérekét 72-re emelték, a hámos­lovakét egyre csökkentették. Az 1. hegyi utászszázad állományába már összesen 201 főt, négy hátas- , két hámoslovat és 26 öszvért terveztek beosztani. A hegyidandár páncéltörő ágyús századba még nyolc fő nyert beosztást. A motorkerékpáros szakasz létszámát 58 főre, motorkerékpárjainak számát 29-re tervezték megemelni. A terepjáró tehergépkocsikat törölték hadrendjükből, helyettük négy kis terepjáró személygépkocsit akartak beállítani, valamint két másfél tonnás tehergépkocsit. Egyik legfontosabb elképzelés volt, hogy a páncélgépkocsi szakasznál a páncélgépkocsik számát ötre növeljék, így összfegyverzetük öt-öt géppuska, golyószóró és nehézpuska lett volna. Személyi állományát ehhez mérten mintegy megduplázták, 47 főre emelték. Kis parancsnoki személygépkocsiját törölni kívánták, helyette egy közepes terepjáró személygépkocsit akartak rendszeresíteni, ezenkívül a háromtonnás tehergépkocsik számát eggyel növelni. [66]

Hogy a rendeletből mennyi valósult meg, arra megint csak közvetett információink vannak, s abból is kevés. Az intézkedésben foglaltaknak ugyanis folyó év október 1-jével kellett volna életbe lépniük, vagyis az átszervezéseket, állományemeléseket akkorra kellett befejezniük. Ezeket a műveleteket azonban egészen biztosan megzavarta, és sok esetben félbeszakította a nyári mozgósítás, a Románia elleni háborús készülődés, s végül a visszacsatolt kelet-magyarországi, észak-erdélyi és székelyföldi területekre való bevonulás.

A hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljak

Amíg az 1. hegyidandár életre hívásával igyekeztek egy olyan seregtestet felállítani, melynek csapatai kizárólag a közép- és magashegységben való harcfeladatok végrehajtására voltak hivatva, addig a honvédelmi vezetésnek ezzel párhuzamosan egy másik feladatot is meg kellett oldania. Nem kevésbé volt problematikus ugyanis a visszatért hegyvidéki területeken húzódó határok védelmének és a speciális viszonyok közti határszolgálatnak megszervezése.

Magyarországon 1938. október 1. óta a határvadászdandárokba tagolt határvadász-zászlóaljak feladata volt a határvédelem, valamint a határőrizet és határszolgálat ellátása.

757


Ez azt jelentette, hogy a zászlóaljakon belül elkülönültek egymástól a csapatok (a puskás századok, géppuskás század, a törzs, közvetlenek és a fogatolt hegyiágyús üteg) és az ún. határszolgálatos rész (portyázó század[ok]). A csapatok feladata a határ védelme, tehát katonai jellegű volt, a portyázó századok beosztottaié - kik az őrsökön teljesítettek szolgálatot - pedig inkább rendészeti, vámőri, stb. tevékenységnek számított. [67] Mindezen feladatok maradéktalan végrehajtását meg kellett valósítani a Kárpátok bércei adta különleges viszonyok közt is, s a különleges helyzet természetesen különleges felkészítésű alakulatokat kívánt.

1939. március 15-17. között, a Kárpátalja visszaszerzéséért folytatott sikeres hadműveletekben több határvadász-alakulat vett részt, így a 7. és 8. határvadászdandárok zászlóaljai is. [68] Alig fejeződtek be a harcok, a vezérkarfőnök már április 5-én rendelkezett a 7. (23., 24., 2. és 3. határvadász-zászlóaljak) és a 8. határvadászdandár (25., 26., 27. és 28. határvadász-zászlóaljak) parancsnokságainak végleges áthelyezésére Mátészalkáról Beregszászra és Sátoraljaújhelyről Ungvárra. [69] Ez feltételezte, hogy a dandárok alárendeltségébe tartozó zászlóaljak egy része is helyőrséget fog változtatni. A III. Csoportfőnökség április 8-i értekezletén határoztak arról, hogy a 24. határvadász-zászlóalj Beregszászról Husztra, a 2. Rimaszombatról Aknaszlatinára, a 3. Losoncról Rahóra, egy kikülönített százada pedig Terebesfejérpatakra kerüljön. A 25. határvadász-zászlóaljnak Munkácsról Szolyvára és Volócra, egy századának Ökörmezőre, a 26.-nak Ungvárról Nagybereznára kell áttelepülnie. [70] Elképzelés szerint ezen zászlóaljaknak kellett volna a legmagasabb hegyek között lévő kárpáti határokat ellenőrizni és védeni. A 24. és 2. határvadász-zászlóaljaknak a magyar-román, a 3.-nak a magyar-román és magyar-lengyel, a 25.-nek a magyar-lengyel, a 26.-nak pedig a magyar-lengyel és magyar-szlovák határt kellett biztosítani. Már április 11-én meghatározták az általuk felállítandó határvadász őrsök helyeit és számát (zászlóaljanként 5-7) a kijelölt határ teljes hosszában, bár a megvalósulásig még számos módosítás történt. [71]

A hegyi alakulatok részlettervezéséről szóló irányelvek, melyek április 25-én láttak napvilágot, s amelyeket a hegyidandár felállításával kapcsolatosan már idéztem, tartalmaztak némi információt a hegyi felszerelésűvé átalakítandó határvadász-zászlóaljak vonatkozásában is. Hogy melyek ezek a zászlóaljak, azt nem jelöli meg, de csak az ezeréves határ közelébe helyezendőkre gondolhatunk. Azt viszont előirányozza, hogy a hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljak szervezés szempontjából egyezzenek meg a hegyi zászlóaljakkal azzal a különbséggel, hogy a határvadászok páncéltörő ágyús szakaszai maradjanak meg, minthogy minden zászlóaljnak legalább egy olyan fő közlekedési útvonal lezárásáról kell gondoskodnia, ahol páncéloserők támadásával mindenkor számolni kell. Elhatároztatott az is, hogy a hegyi feszereléssel ellátni tervezett határvadász-zászlóaljak hadrendjéből törlik a kerékpáros századot (az alacsonyállományúaknál csak szakasz), s helyettük egy-egy hegyi lovas szakaszt állítanak be. [72] Ez végül sosem való-

758


sult meg, de az ötlet nem veszett el teljesen: az 1944-ben mozgósított hegyi felszerelésű székely határőr zászlóaljak kaptak egy-egy lovas szakaszt.

Míg április 11-én még csak előírták, hogy hol helyezkedjenek az érintett határvadász-zászlóaljak őrsei, két hét elteltével már a meglévő helyzetről győződhetett meg a vezérkarfőnök kárpátaljai szemleútja alkalmával. Ezek szeint a VIII. hadtest alárendeltségébe tartozó 7. és 8. határvadászdandár parancsnokságok határvadász-zászlóaljai (csak a magashegyvidéki határt őrzők) már 45 őrsöt működtettek az alábbi bontásban:

század parancsnokság [73]

őrs

határszakasz

24. Huszt 1. Nevetlenfalu

román

  2. Szöllősgyula

"

  3. Feketeardó

"

  4. Gödényháza

"

  5. Kistarna

"

  6. Veléte

"

  7. Visk

"

  8. Visk-fürdő

"

  9. Técső

"

2. Aknaszlatina 1. Taracköz

"

  2. Körtvélyes

"

  3. Faluszlatina

"

  4. Fejéregyháza

"

  5. Erdészlak 720 mgp.

lengyel

  6. Klauzura Mokranka

"

3/1. Rahó 1. Nagybocskó

román

  2. Kislonka

"

  3. Grunj

"

  4. Terebesfejérpatak

"

  5. Tiszabogdány

"

  6. Luhi

"

3/2. Kőrösmező 7. Klauzura Kozmieszczek

lengyel

  8. Tatárhágó

"

  9. Mohelki

"

25. Volóc 1. Felsőszinevér

lengyel

2. Toronya

"

3. Lengyelszállás

"

4. Felsőhidegpatak

"

759


portyázó század parancsnokság

őrs

határszakasz

25. Volóc

5. Kisszolyva

lengyel

6. Alsóverecke

"

7. Zsdenyova

"

8. Bukóc

"

9. Nagyrosztoka

"

26. Nagyberezna

1. Huszna

"

2. Uzsok

"

3. Határszög

"

4. Patakújfalu

"

5. Újszék

"

6. Juhászlak

"

7. Zemplénoroszi

"

8. Zellő

"

9. Szedreske

szlovák

10. Cirókaófalu

"

11. Takcsány

"

12. Kiskolon

"

 

Kitűnik tehát, hogy a tárgyalt terület visszafoglalása után másfél hónappal, az új határok védelmére, biztosítására és őrzésére rendelt zászlóaljak határszolgálatos részei már felállították - később még némileg változó elhelyezkedésű - őrseiket, s megkezdték a rendszeres járőrözést. [74]

A VIII. hadtest-parancsnokság május 20-án keltezett felterjesztésében már javasolja, hogy a "Kárpátalján szolgálatot teljesítő határvadász-zászlóaljakat hegyi felszereléssel kell ellátni." Ezalatt főként sífelszerelést, illetve téli óvó- és egyéni felszereléseket értett. Ezenkívül málhásállatokat, főzőládákat, s több tehergépkocsit kért anyag- és sebesültszállításra. Felvetette, hogy a zászlóaljak kerékpáros századait a téli időszakra teljesen síszázaddá kellene átszervezni. A Kárpátaljáért vívott harcok tanulságai alapján az alacsonyállományú zászlóaljakat magasállományúvá kell kiépíteni. Hogy konkrétan mely zászlóaljak kapjanak hegyi felszerelést, azt az irat nem részletezi, viszont javasolja a 2. és 3. határvadász-zászlóaljak fogatolt hegyiágyús ütegeinek málházottá való átfegyverzését, hivatkozással a terep nehézségeire. Ebből arra következtethetünk, hogy e két zászlóaljat már mindenképpen felvették az átalakítandók közé. Ugyancsak a terep nehézségei miatt kéri, hogy a portyázó és az útjárőrök magasabb létszámmal állíttassanak ki, eltérően a síkvidéken állomásozó alakulatoktól. A parancsnokság jelent továbbá az őrsökről is, melyek a korábban vizsgált zászlóaljak portyázó századainál számszerint nem, elhelyzésében pedig csak kissé változtak, de növekedtek az őrsöknek alárendelt kilenc ún. kisőrssel [75]

760


Június 10-én az 1939/40. évi szervezési rendelet végre pontosan intézkedik a Kárpátaljára helyezett határvadász csapatok felől. Az új helyzetnek megfelelően megváltozott a VIII. hadtest kötelékébe tartozó 7. és 8. határvadászdandároknak alárendelt alakulatok elhelyezkedése és hadrendje, valamint a két dandár közti sávhatár is. Hegyi felszereléssel kellett ellátni a 2., 3., 24., 25. és 26. határvadász-zászlóaljakat. Ezek közül a 25.-et és a 26.-at meghagyták alacsonyállományúnak, a 24.-et magas-, a 2.-at és a 3.-at pedig hadiállományra emelték, kerékpáros szakaszaikat, illetve századaikat megszüntették. A zászlóaljak szervezés tekintetében majdnem azonosak voltak a hegyi zászlóaljakkal, azzal a különbséggel, hogy azokkal szemben volt egy kétlöveges páncéltörő ágyús szakaszuk, a törzsből azonban hiányzott a hírvivő raj. Mindezen kívül a határvadász-zászlóaljak magukban foglalták még a már említett határszolgálatos részt. Hadrendjük a következőképpen alakult (a felsorolás sorrendje a zászlóaljak határon való elhelyezkedését mutatja dél-északi rányban; zárójelben az elöljáró dandárparancsnokság):

a.) 24. határvadász-zászlóalj (7. határvadászdandár)

Magasállományú zászlóalj, létszáma összesen 935 fő (721 rendfokozat nélküli, 142 tisztes, 40 altiszt és 32 tiszt) és 209 ló (38 hátas, tíz hámos, 125 málhás és 36 öszvér). A törzs 43 főt, négy hátaslovat, az árkász szakasz 39 főt, egy hátas- és négy málháslovat, a távbeszlő szakasz pedig 42 főt, egy hátas- és 11 málháslovat számlált. Terveztek egy nehézgéppuskás szakaszt is 27 fővel és két nehézgéppuskával, de azzal a megkötéssel, hogy egyelőre nem lesz felállítva, állományát nem lehet feltölteni. A páncéltörő ágyús szakaszba 22 fő, egy hátas-, tíz hámosló, három fogatolt lőszerkocsi és két löveg nyert beosztást. Aknavető szakasza 26 főből, két vetőből állt, melyet és a hozzá való lőszert 12 málhásló szállította. A szakaszparancsnok részére egy hátasló is rendszeresítve volt. Egy puskás század 155 főt, egy hátas- és 22 málháslovat tett ki, fő fegyverzetét 16 golyószóró (ebből négy állványos), egy nehézpuska és két gránátvető képezte. A határvadász puskás század tagolása az elgondolás szerint megegyezett volna a hegyi puskás századéval. [76] A géppuskás század létszáma 91 fő, egy hátas- , 28 málhásló, fő fegyvezete 12 géppuska. A zászlóalj alárendeltségébe tartozó üteget málházottá kellett átalakítani, melynek létszám- és fegyveradatai megegyeztek az ugyanekkor felállításra kerülő 1-3. hegyi ütegekével, valamint az alább következő határvadász-zászlóaljak ütegeivel is. [77]

A 24. portyázó század alárendeltségében a rendelet szerint öt őrs maradt, a többit átadta a Tiszaújlakra kerülő 34. határvadász-zászlóaljnak. A századparancsnokság nyolc főt és egy hátaslovat foglalt magába, s rendelkezésre állt még egy kis parancsnoki gépkocsi is. Az őrsök: 1. Kistarna, 2. Veléte, 3. Visk, 4. Visk-fürdő, 5. Técső. Mindegyik rendelkezett egy-egy golyószóróval (mint minden határvadász őrs, így ezt a későbbiekben nem említem), létszámuk 14-21 fő körül mozgott, határszolgálatos rész összesen 90 fő.

b.) 2. határvadász-zászlóalj (7. határvadászdandár)

Hadiállományra feltöltendő zászlóalj, összlétszáma 1588 fő (1283 rendfokozat nélküli, 220 tisztes, 42 altiszt, 43 tiszt) és 237 ló (42 hátas, 16 hámos, 139 málhás és 40 öszvér). A törzs 54 főt, hat hátaslovat, az árkászszakasz 72 főt, egy hátas- és tíz málhás-

761


lovat, a távbeszélőszakasz 42 főt, egy hátas- és 11 málháslovat számlált, a nehézgéppuskás szakasz mint a 24. határvadász-zászlóaljnál. Páncéltörő ágyús szakaszába 34 fő, egy hátas- és 12 hámosló, az aknavető szakaszba pedig 48 fő, egy hátas- és 20 málhásló nyert beosztást. Egy puskás százada 278 főből, egy hátas- és 22 málháslóból, a géppuskás század 155 emberből, egy hátas- és 28 málháslóból állt. Fogatolt ütegét málházottá kellett átfegyverezni, s 36 öszvér helyett 40-et kapott. A felsorolt alosztályok fegyveradatai megegyeznek a 24. határvadász-zászlóaljéval. [78]

A zászlóalj már május hónap folyamán felállította második portyázó századát. [79] A 2/1. század parancsnoksága Aknaszlatinán települt, őrsei: 1. Taracköz, 2. Alsóapsa, 3. Faluszlatina. Létszámuk hadiállományon, 53-56 fő között, parancsnokaik hivatásos tisztek. Ezek voltak az ún. tiszti őrsök. [80]

A 2/2. portyázó század parancsnoksága Királymezőre került. Békeállományú őrsei (20-21 fő) a 4. Bruszturán és az 5. Németmokrán. A zászlóalj határszolgálatos része összesesen 219 fő.

c.) 3. határvadász-zászlóalj (7. határvadászdandár)

Hadiállományra feltöltendő zászlóalj, összlétszáma 1582 fő (1280 rendfokozat nélküli, 220 tisztes, 41 altiszt és ugyanennyi tiszt) és 235 ló (42 hátas, 14 hámos, 139 málhás és 40 öszvér). Csapatainak létszám- és fegyverzeti adatai pontosan megegyeznek a 2. határvadász-zászlóaljéval, 3/3. határvadász százada kihelyezve Terebesfejérpatakra. [81]

Június elején kiképzési okok miatt a 3/2. portyázó század parancsnokságát Kőrösmezőről Rahóra, a 3/1-esét Rahóról Terebesfejérpatakra helyezték, [82] de az új szervezési rendelet az egyik portyázó századot törölte. A 3. portyázó századparancsnokság székhelye Rahó lett, őrsei: 1. Nagybocskó, 2. Terebesfejérpatak, 3. Tiszabogdány (ezek tiszti őrsök hadiállományon, 53-56 fővel), 4. Mezőhát, 5. Mohelki (békeállományon 20-23 fővel). A zászlóalj határszolgálatos része összesen 213 fő.

d.) 25. határvadász-zászlóalj (8. határvadászdandár)

Marad alacsonyállományon, de két puskás századdal, összlétszáma 634 fő (435 rendfokozat nélküli, 129 tisztes, 42 altiszt, 28 tiszt) és 140 ló (35 hátas, 6 hámos, 63 málhás és 36 öszvér). A törzs állt 40 főből, hat hátaslóból, az árkászszakasz 39 főből, egy hátas- és öt málháslóból, a távbeszélőszakasz pedig 42 főből, egy hátas- és 11 málháslóból. Nehézfegyver szakaszába 28 fő, egy hátas-, négy hámos- és hét málhásló, valamint egy-egy aknavető és páncéltörő ágyú volt beosztva. Ezenkívül előirányoztak még egy nehézgéppuskát is, de az sosem került beállításra. Egy puskás századában 123 fő, egy hátas- és 22 málhásló, géppuskás századában pedig 65 fő, egy hátas- és 14 málhásló volt található. A puskás század fegyverzete megegyezett a többi zászlóaljéval, a géppuskás század viszont csak két szakaszból állott, mindössze hat géppuskával. Második puskás századának

762


felállításához az ungvári 24. gyalogezredtől 100 fő legénységi állományú egyént kap. Minthogy korábban a zászlóaljnak nem volt ütege, újat kell felállítani, mely feladatot a 24. tábori tüzérosztály hajtja végre, kiegészítést pedig a 7. tábori tüzérosztálytól nyer. A zászlóalj a 25/2. határvadász század kivételével Szolyván települt, ez az alosztály Ökörmezőre került.

A 25/1. portyázó század parancsnoksága továbbra is Ökörmezőn, őrsei: 1. Felsőszinevér, 2. Toronya, 3. Tarújfalu. A szolyvai 25/2. portyázó század alárendeltségé­be tartozó őrsök: 4. Beszkid, 5. Petrusovica, 6. Bilasovica, 7. Nagyrosztoka. Létszámaik 20-29 fő között mozogtak, összes határszolgálatos rész 171 fő. [83]

e.) 26. határvadász-zászlóalj (8. határvadászdandár)

Ugyancsak marad alacsonyállományon, összlétszáma 583 fő (419 rendfokozat nélküli, 105 tisztes, 37 altiszt, 22 tiszt) és 138 ló (35 hátas, négy hámos, 61 málhás és 36 öszvér). A csapatok létszám- és fegyveradatai megegyeznek a 25. határvadász-zászlóaljéval. A zászlóalj 50 fő legénységet kap kiegészítésként a 21. gyalogezredtől, málházott hegyiágyús ütegét pedig a 23. tábori tüzérosztály állítja fel, kiegészítést kap a 8. és 9. tábori tüzérosztályoktól. A 26. portyázó század alárendeltségébe az alábbi őrsök tartoztak: 1. Uzsok, 2. Fenyvesvölgy, 3. Újszék, 4. Zemplénoroszi, 5. Szedreske, 6. Takcsány. Létszámaik 20-23 fő között mozogtak, határszolgálatos rész összesen 143 fő. [84]

A fent bemutatott állományokat a csapatoknak október 1-jéig kellett elérniük. Mint már utaltunk rá, a hegyi gyakorló csoport, bár elsősorban a hegyidandár létrehozása céljából állt fel, nagy segítségére volt a hegyi felszerelésűvé átalakítandó határvadász-zászlóaljaknak, különösen a tüzérség tekintetében. [85] Hogy a szervezési rendeletben előírtakat a meghatározott időpontig - legalábbis részben - sikerült megvalósítani, arra a határvadász alakulatok esetében is csak következtetni tudunk.

Ilyen közvetlen bizonyíték a VIII. hadtestparancsnokság ismételt felterjesztése október 19-én. Ebben a kárpátaljai határvadász-zászlóaljak átszervezésére, a határvadász őrsök végleges elhelyezésére tesz javaslatot, s többször utal a szervezési rendelet szerint megvalósítottakra. Maga a javaslat a német-lengyel háború nyomán gyökeresen megváltozott határhelyzet nyomán született, hiszen az addigi magyar-lengyel határ majdnem teljes hosszában a szovjetek jelentek meg. Szombathelyi Ferenc tábornok [86] kifejti, hogy a jelenlegi kárpátaljai határvadász-zászlóaljak száma most már nem elégséges a határvédelmi és határszolgálatos feladatok maradéktalan ellátására, hogy az egyébként is veszélyeztetett keleti országrész csücskében egy-egy zászlóalj képtelen egyszerre dél és északkelet felé azonos hatékonysággal tevékenykedni. Ezért sürgeti, hogy három új hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljat állítsanak fel, s azokat Fenyvesvölgyre, Ökörmezőre és Királymezőre helyezzék, ezenkívül a 25. határvadász-zászlóaljat helyezzék át Szolyváról Volócra, a 3.-at

763


pedig Rahóról Kőrösmezőre. Indokoltnak látja, hogy ezen alakulatok békeidőben is hadiállományon legyenek. A zászlóaljközvetlenek fegyverzetét négy aknavetőre és nyolc páncéltörő ágyúra kívánja növelni, valamint beállítani kér egy gépkocsizó légvédelmi gépágyús szakaszt, hat páncélgépkocsit és hat tehergépkocsit. A határvadászdandárok közvetleneként egy-egy tehergépkocsi oszlopot és légvédelmi gépágyús üteget kell felállítani. A határvadász-zászlóaljak javasolt átszervezését a HM nem tervezte, s nem is lett belőle semmi, de az előterjesztés többi részét fontolóra vették. [87]

Persze az eredmények mellett sok minden hagyott kívánnivalót maga után. A hegyidandár tüzérsége kapcsán már idéztem a tüzér szemlélő november végi kárpátaljai útját, ahol nem csak a hegyi zászlóaljak ütegeit tekintette meg, hanem a hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljak ugyancsak málházott hegyiágyús ütegeit is. Ezek közül a 26. zászlóalj ütege szükségképpen menetkész, de napi 8-10 km-es menetnél többre nem képes. A többi, a 25., 3., 2. és 24. zászlóaljak ütegei teljesen menetképtelenek, főként a személyi hiányok miatt, de problémát jelentettek az idomítatlan lovak, a nem megfelelő löveganyag, vagy az elhelyezés elégtelensége. [88] Mindennek tetejébe a Vezérkarfőnökség még azt is jelezte a csapatok felé, hogy a zászlóaljak részére szükséges hegyi felszerelést előreláthatólag csak az 1940-es év második felére fogják tudni biztosítani. [89]

A Szovjetúniónak a magyar határon való megjelenéséből a legfelsőbb hadvezetés is levonta a konzekvenciákat, s ennek, valamint részben nyilván a VIII. hadtestparancs­nokság sürgető átszervezési javaslatának következményeképpen december 2-án kiadták a szervezési rendelet módosító intézkedését. Ez súllyal a kárpátaljai határvadász alakulatok fejlesztésére irányult. Két határvadász-zászlóaljat és a megnövekedett számú csapatok jobb vezetése érdekében egy határvadászdandár parancsnokságot vezényeltek át a magyar-szovjet határ megerősítésére, valamint állományemeléseket is hajtottak végre. Az átszervezéssel járó változtatásokat két ütemben, legkésőbb 1940. március 1-jéig kellett befejezni. A 3. határvadászdandár parancsnokságot Keszthelyről Sátoraljaújhelyre, a 11. határvadász-zászlóaljat Körmendről Fenyvesvölgyre, a 10.-et Sopronból Ökörmezőre helyezték. A már ott lévő 8. határvadászdandár parancsnokság is helyőrséget változtatott: Ungvárról Beregszászra települt. A VIII. hadtest határvadász alakulatainál 12 őrs került felállításra, s 30-at fokozatosan hadiállományra terveztek emelni. Megjegyezzük, hogy ahol az alábbiak során nem találkozunk korábban már említett határvadász őrsökkel, ott a legtöbb esetben nem arról van szó, hogy azok megszűntek, hanem hogy kisőrssé alakultak. Ennek lehetséges az ellenkezője is, tehát kisőrsök léphetnek elő őrssé, netán tiszti őrssé. A részletes változások zászlóaljakra lebontva (zárójelben a megváltozott elöljáró dandárparancsnokságok):

a.) 24. határvadász-zászlóalj, változatlan.

b.) 2. határvadász-zászlóalj (7. határvadászdandár)

A 2/3. határvadász század Aknaszlatináról Terebesfejérpatakra települ át, a zászlóalj összlétszáma 1658 főre, ezen belül a határszolgálatos rész 287 főre emelkedik. Ugyan-

764


csak Terebesfejérpatakon ismét feláll a 2/2. portyázó század parancsnokság, s átveszi a 3. portyázó századtól a nagybocskói (4.) és a terebesfejérpataki (5.) őrsöket, védelmi szakasza ezáltal megrövidül. Így összes őrse hadiállományú tiszti őrs lesz (53-56 fő). Harmadik őrse Alsóapsa helyett Körtvélyesen. [90]

c.) 3. határvadász-zászlóalj (8. határvadászdandár)

3/2. határvadász százada Rahóról Lazescsinára, a 3/3-as Terebesfejérpatakról Kőrösmezőre települ, határvédelmi szakasza észak felé eltolódik. Alárendeltségébe most az alábbi hét őrs tartozik: 1. Tiszabogdány, 2. Klauzura Baltatul, 3. Klauzura Hoverla, 4. Kozmieszczek, 5. Alagút, 6. Tatárhágó, 7. Mohelki. Ezek közül az első tiszti őrs hadiállományon, 53 fővel, a többi békeállományú 20-27 fővel. Határszolgálatos része összesen 212 fő, így a zászlóalj összlétszáma egy fővel csökkent, viszont a két őrssel plusz két golyószórót kapott.

d.) 10. határvadász-zászlóalj (8. határvadászdandár)

Magasállományra emelik, ezért 1940. január 8-ig Sopronban felállítja 2. századát, majd portyázó századát visszahagyva Ökörmezőre kerül, az új 10/2. század pedig Kelecsénybe. 3. százada a berettyóújfalui 21/3. határvadász század lesz, mely Királymezőn nyer elhelyezést. Az egész zászlóalj hegyi felszerelést kap, így részére málházott hegyiágyús üteget állítanak be oly módon, hogy a nyíregyházi 22/1. üteget áthelyezik Ökörmezőre. Az eddigi királymezői 2/2. portyázó század parancsnokságot 10/1.-re számozzák át. Alárendeltségébe az alábbi őrsök tartoznak: 1. Turbacil, 2. Holzschlaghaus, 3. Klauzura Janovec, 4. Klauzura Mokranka. A 10/2. portyázó század parancsnokság a korábbi 25/1. lesz, őrsei: 5. Felsőszinevér, 6. Toronya, 7. Tarújfalu. Létszámuk békeállományú, 20-27 fő. A csapatok létszám- és fegyveradatai megegyeznek a 24. határ­vadász-zászlóaljéval. Összlétszáma 1033 főben (797 rendfokozat nélküli, 159 tisztes, 43 altiszt, 34 tiszt) és 212 állatban (37 hátas-, 14 hámos-, 125 málhásló, 36 öszvér) lett megállapítva, ebből a határszolgálatos rész 174 fő.

e.) 25. határvadász-zászlóalj (8. határvadászdandár)

Magasállományúvá kiépítendő, a zászlóaljparancsnokság a zömmel és a közvetlenekkel, valamint a 25/2. század (ez utóbbi Ökörmezőről) Vezérszállásra települ át. 3. századát a 23/3. határvadász század fogja képezni, mely Kocsordról Volócra kerül. 25/2. portyázó század parancsnokságát leadja a 10. határvadász-zászlóaljnak. Vezérszállási 25/1. portyázó századát 25.-re számozzák át, őrsei: 1. Alsóhidegpatak, 2. Kisszolyva, 3. Timsor, 4. Alsóverecke, 5. Bilasovica, 6. Bukóc. Védelmi sávja tehát ennek a zászlóaljnak is leszűkült, északnyugati irányban eltolódott. Az őrsök létszáma egyelőre békeállományon marad. A zászlóalj összlétszáma 1033 főre növekszik, melyből a határszolgálatos rész 161 fő. [91]

f.) 11. határvadász-zászlóalj (8. határvadászdandár)

Magasállományra emelik, ezért 1940. január 8-ig Körmenden felállítja 2. századát, majd mindkét portyázó századát visszahagyva Fenyvesvölgyre kerül. 3. százada a 22/3.

765


határvadász század lesz, melyet Debrecenből Hajasdra helyeznek át. Az egész zászlóalj hegyi felszerelést kap, a 21. tábori tüzérosztály 1. hegyiágyús ütegét átadja részére, s azt Losoncról Fenyvesvölgyre vezénylik. Ugyanott felállít egy portyázó századot is, őrsei : 1. Nagyrosztoka, 2. Huszna, 3. Uzsok, 4. Határszög, 5. Kiesvölgy, 6. Patakújfalu., létszámuk 20-27 fő között, békeállományon. A zászlóalj csapatainak hadrendje és létszámai megegyeznek a 24. határvadász-zászlóaljéval. Összlétszáma 1011 fő ( 788 rendfokozat nélküli, 153 tisztes, 38 altiszt, 32 tiszt ) és 210 ló ( 337 hátas, 12 hámos, 125 málhás, 36 öszvér ), a határszolgálatos rész 156 fő. [92]

g.) 26. határvadász-zászlóalj (3. határvadászdandár)

Magasállományúvá alakul, ezért felállítja 2. és 3. századát, mely utóbbit Malomrét helyőrségbe helyezik ki. Védelmi sávja északnyugat, illetve dél felé eltolódik. A 27/1. portyázó század 26/2. számot kap, parancsnoksága Szobráncon, régi portyázó százada 26/1. számozású lesz, parancsnoksága Utcásra kerül. 26/1. portyázó század őrsei: 1. Újszék, 2. Zemplénoroszi, 3. Szedreske, 4. Takcsány, a 26/2-esé: 5. Jeszenőremete, 6. Alsóhalas, 7. Sárosremete. Létszámuk békeállományú, 20-29 fő. Csapatainak hadrendje és létszámadatai mint a 24. határvadász-zászlóaljnál, összlétszáma 1020 főre emelkedik, ebből a határszolgálatos rész 161 főre. [93]

Még alig száradt meg a tinta a rendelet papírján, máris ellenvélemények láttak napvilágot, így például a 8. határvadászdandár parancsnokság részéről, december 28-án. Nehezményezte egyes határvadász őrsök újonnan kialakított-kialakítandó alárendelési viszonyait, s a terepviszonyokra és az előnyösebb és ésszerűbb harcvezetési lehetőségekre hivatkozva azok azonnali módosítását kérte, mellyel a vezérkar is egyetértett. Az is kérés tárgya volt, hogy a csapatok új elhelyezési körletekbe való áthelyezésének ütemét csökkentsék, helyhiány és a gyenge egészségügyi körülmények miatt. Ugyancsak harcászati, illetve hadműveleti szempontból tekintett előnyök okán szerette volna parancsnosága alá vonni a 26. határvadász-zászlóaljat. Ehhez felsőbb részről nem járultak hozzá, mondván, nem akarják megváltoztatni azt a rendet, miszerint a VIII. hadtest területén a 3. határvadászdandár a szlovák, a 8. a szovjet, a 7. pedig a román határt védi és ellenőrzi. [94]

Mivel maguknál a csapatoknál is bizonytalanság alakult ki a megnevezéssel kapcsolatban a "hegyi", "hegyi felszerelésű", "hegyi határvadász", "hegyivadász" fogalmak körül, ezért a Vezérkarfőnök rendeletben rögzítette a pontos meghatározást. Eszerint gyűjtő elnevezéseknél, például "hegyi alakulatok", a hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljak is benne foglaltatnak. Viszont csak a hegyidandár zászlóaljaira alkalmazható a "hegyi zászlóalj" név. A hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljak hivatalos megjelölése továbbra is a korábbiak szerint történik, tehát például m. kir. 25. határvadász-zászlóalj. Ez akkor is így van, ha esetleg egy hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljat beosztanak az 1. hegyidandár állományába. [95]

766


Hogy a hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljak elérték az előírt állományokat, arról megint csak - legalábbis hozzávetőlegesen - a következő, az 1940/41. évi szervezési rendeletből szerezhetünk tudomást, egyéb forrás nem áll rendelkezésre. Ez nem sokban érintette az általam eddig bemutatott alakulatokat. Legjellemzőbb talán az, hogy a szovjet határ mentén elhelyezkedő összes határvadász őrs hivatásos tiszt parancsnokot kapott, létszámukat hadiállományra emelték, ennek megfelelően emelkedett a zászlóaljak összlétszáma, ezen belül is inkább a határszolgálatos részé [96] :

Zászlóalj, határ

Összlétszám (fő)

Ebből határszolgálatos (fő)

24., román

975

104

2., román

1661

változatlan

3., szovjet

1754

382

10., szovjet

1253

391

25., szovjet

1247

385

11., szovjet

1138

276

26., szlovák

1109

247

Ezeken kívül a nagyrosztokai őrsöt visszakapja a 25. határvadász-zászlóalj (a 8. határvadászdandár parancsnokság javaslatára, de feltehetően gyakorlatban sosem került a 11. portyázó századhoz). [97]

Megállapíthatjuk, hogy a magyar királyi honvédségben az 1939 tavasza és 1940 tavasza közti, mintegy esztendőnyi idő alatt megszervezték a hegyicsapatokat, a Kárpátalja visszavétele következtében megváltozott domborzati viszonyoknak megfelelően. Az új békehelyőrségekben elhelyezkedett csapatok - úgy a 3., 7. és 8. határvadász-, mint az 1. hegyidandáréi - teljesen lefedték a rájuk bízott területet, s ha nem is minden nehézség nélkül, de megindulhatott az alakulatok állományának összeszoktatása és speciális kiképzése. Az 1940-es év első felében lezárult első szervezési szakaszt a második csak október 1-je után követte, amikor Kelet-Magyarország, Észak-Erdély és a Székelyföld visszatértével ismét újabb hegyi területek védelméről kellett az ország legfelsőbb vezetésének gondoskodnia.

Péter Illésfalvi

 

767


[1] L. Godó Ágnes: A Vihorlát erdeiben. A 2. magyar hegyi-dandár átállási kisérlete 1944 novemberében. Budapest, 1990.; Móricz Lajos: Adatok és emlékek az egykori 1. magyar hegyidandár megalakulásáról, életéről és harcairól. Hadtörténelmi Közlemények, 1991/4.

[2] Hadtörténelmi Levéltár (továbbiakban: HL) Ludovika Akadémia iratanyaga, 95. doboz. Fogarasi László karpaszományos tizedes útbaindítási parancsa Budapestre Felsővisó helyőrségből 1943. június 11-én. A csapattest megnevezése: 2. honvéd hegyi határvadász zászlóalj parancsnokság.

[3] Gyalogság, tüzérség, lovasság és műszaki csapatok.

[4] A magyar gyalogság. (Szerk. v. Doromby József, Reé László.) Budapest, é. n. 430-442. o.

[5] 1917. január 16-án az uralkodó parancsára megnevezésük "országos lövész"-ről "császárlövész"-re változott.

[6] Schmied, Hugo: Heerwesen 2. Teil. Wien, 1913. 72. o. A tíz cs. és kir. hegyitüzérezreden kívül létezett még a dalmát önálló hegyiágyús osztály. A cs. és kir. hegyitüzérezredek száma az I. világháború idején 28-ra emelkedett. 1916/17-ben a m. kir. honvédségnél is felállítottak 12 hegyitüzérosztályt, melyek az elöljáró honvéd gyaloghadosztály-parancsnokságok hadrendi számait viselték.

[7] A magyar tüzér. (Szerk. v. Felszeghy Ferenc, Reé László.) Budapest, 1939. 119. o. 4. cs. és kir. hegyitüzérezred: Bp., 6. Kassa, 7. Lugos, 12. Nagyszeben, 13. Slavonski Brod.

[8] 1937. augusztus 29-én megkötött egyezmény, melyben Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia elismerik Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát.

[9] Rőder Vilmos (1881. ápr. 11., Pécs - 1969. dec. 13., Bp.): gyalogsági tábornok. 1936. okt. 12. és 1938. máj. 14. között honvédelmi miniszter.

[10] Dombrády Lóránd-Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség 1919-1945. Budapest, 1987. 111-112. o. (a továbbiakban: Dombrády-Tóth) és Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 1992. 14. o.

[11] 1938. november 2-án hozott német-olasz döntőbírósági határozat, mellyel Magyarországnak visszajuttatták a Felvidék déli sávját összesen 12. 012 km2-rel és 1.057.323 lakossal.

[12] HL HM 60.000/eln. 1/a.-1939. Az 1-18. tábori tüzérosztályok első két ütege könnyű tarackos, harmadik ütege közepes tarackos volt. A 19-21. és a 22-24. tábori tüzérosztályok első ütegei hegyiágyúsak voltak, a második könnyű, a harmadik közepes tarackos volt.

[13] HL VKF 1. o. 3079/1939.

[14] Dombrády-Tóth 135. o.

[15] HL VKF 1. o. 3720/1939.

[16] Werth Henrik (1881. dec. 26., Rezsőháza - 1952. máj. 28., Szovjetúnió): vezérezredes. 1938. szept. 29. és 1941. szept. 4. között a Honvéd Vezérkar főnöke.

[17] Sónyi Hugó (1883. márc. 2., Wolkersdorf, Ausztria - 1958. jún. 3., Ratingen, NSZK): gyalogsági tábornok. 1936. szept. 5. és 1940. márc. 3. között a honvédség főparancsnoka.

[18] HL VKF 1. o. 3871/1939.

[19] HL VKF 1. o. 4061/1939.

[20] HL VKF 1. o. 4210/1939. A hegyitarackok beállításának javaslatát azzal utasítja el, hogy nincsen jó hegyitarack típus, s az különben is egy újabb kaliber és lövegfajta bevezetését jelentené. Egy 10 cm-es hegyitarackot túl súlyosnak tart, a jelenleg rendszeresített hegyiágyúkat pedig korszerű, jó lövegnek, amelyek a célra teljesen megfelelnek.

[21] HL VKF 1. o. 3975/1939.

[22] HL VKF 1. o. 3720/1939.

[23] HL VKF 1. o. 3720/1939.

[24] HL VKF 1. o. 3720/1939. 9/1. almelléklet.

[25] Németh József (1888. nov. 28, Dunaföldvár - 1961. nov. 20, Fonyódliget): altábornagy. A Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá 1908. aug. 18-án. Gyalogos tisztként végigharcolta az I. világháborút, többek közt a cs. és kir. 2. hegyidandár kötelékében. 1919-1939 között számos minisztériumi és csapattiszti beosztást tölt be. Ezredesként 1939. aug. 14-től (?) vezényelve a hegyi gyakorló csoport parancsnokául (?). 1939. okt. 1. és 1940. dec. 1-je között tölti be az 1. hegyidandár parancsnoki tisztét, 1940. júl. 1-től tábornoki rendfokozatban. 1940. dec. 1-től 1942. novemberéig törzstisztitanfolyam-parancsnok, összekötő a Heeresgruppe Süd törzsében, majd a Vezérkarfőnökség kiképzési csoportfőnöke. Altábornagyként a budapesti I. hadtest parancsnoka 1942 novembere és 1943. nov. 1-je között, 1944. áprilisi nyugállományba helyezéséig pedig gyalogsági felügyelő.

[26] HL HM 40.667/eln. 8.-1939. Idézi Szabó Zoltán, m. kir. főhadnagy: A magyar királyi 1. honvéd hegyidandár megalakulása 1939 című kéziratában. Másolat a szerző birtokában. (A továbbiakban: Sz. Z.)

[27] Pisky Zoltán (1893. nov. 11, Bp. - 1945. jan. 20. v. 21. Breslau?): ezredes. 1914. júl. 28-tól szolgál a cs. és kir. 101. gyalogezrednél, 1917-től hivatásos állományban. 1919 és 1939 között számos - részben rejtett - csapattiszti és minisztériumi beosztást tölt be. 1939. aug. 4-től a hegyi gyakorló zászlóalj, okt. 1-től a szolyvai 2. hegyi zászlóalj parancsnoka. 1942. okt. 1-jén kinevezték ezredessé. 1943. okt. 1-től a 10. kiegészítő parancsnokság levente parancsnoka Kaposvárott, 1944. márc. 23-tól a 67. székely határvadász csoport parancsnoka. Az 1944. szeptemberi erdélyi harcok során súlyos haslövést kap. Felépülését követően 1945. január elejétől SS Oberführer rendfokozatban a "Hungária" 26. SS páncélgránátos hadosztály megbízott parancsnoka. Halálának körülményei máig tisztázatlanok.

[28] A magasállományú határvadász-zászlóaljakban három puskás és egy-egy kerékpáros és géppuskás század van, az utóbbiban 12 géppuskával. Az alacsonyállományúban csak egy puskás század, egy kerékpáros szakasz, géppuskás századában 6 géppuska.

[29] Az állomáscsoport 2-3 rádiós, távbeszélő- vagy fénytávbeszélőrajból álló híradó kötelék.

[30] HL VKF 1. o. 4336/1939., valamint a HM 39.000/eln. 1/a. -1939. mellékletei. A számadatok az előbbiek alapján a szerző összesített eredményei.

[31] Gerhardt (Varga) Béla (1900. jún. 15, Budapest - ?): őrnagy. 1922. aug. 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián, s a pápai 2. huszárezredhez nyert beosztást. 1939-ig számos lovas alakulatnál szolgált. 1939. aug. 14-től szept. 23-ig vezényelve a hegyi gyakorló parancsnoksághoz. 1939. okt. 1-től beosztva mint pótló-idomító különítmény parancsnok az 1. hegyi huszár századhoz Munkácsra, majd Nagybányára. 1942. ápr. 1-jén kinevezték őrnaggyá. 1943. okt. 1-től áthelyezték Debrecenbe a 16. felderítő osztályhoz, ahol nov. 1-től visszamaradó különítmény, majd 1944. aug. 28-tól pótosztály parancsnok. Okt. 28-tól eü. szabadságon, Budapest ostroma idején a lakásán húzódott meg. 1945. márc. 19-én jelentkezett a budai katonai parancsnokságnál, majd lónyilvántartó tisztként szolgált az 1. kerület állományában, szept. 1-jétől alezredesként. 1946. aug. 29-én elbocsátották a honvédség kötelékéből.

[32] Lenkefy (1936-ig Lenk) Erich (1913. júl. 19, Szombathely - ?): százados. 1935. aug. 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián, a pécsi 4. híradó osztályhoz (1939. jan. 23-tól átszervezve IV. híradó zászlóaljjá) nyert beosztást. 1939. aug. 15-től a hegyi gyakorló híradó szakasz parancsnoka, majd 1939. okt. 1-től beosztva az 1. hegyidandár híradószázadához (később megnevezése 1. hegyi híradó századra változott) Munkácsra, majd Máramarosszigetre. 1942. márc. 31-én kinevezték századossá, júl. 1-jétől századparancsnokká. 1944. máj. 25-én hadműveleti területen beosztották a 16. gyaloghadosztály híradó zászlóaljához zászlóaljparancsnok-helyettesül. 1944. nov. 14-én megbízva az 1. hegyi híradó zászlóalj parancsnoksággal, 1945. jan. 4-én beosztották a 2. hegyidandár híradó újonc kiképző zászlóaljhoz. A háború után Franciaországban élt.

[33] Bóra Gyula (1912. szept. 19, Budapest - ?): százados. 1934. aug. 20-án avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián és a bajai folyamőr árvédelmi (rejtett utász) zászlóaljhoz nyert beosztást. 1937. ápr. 1-től a győri II. utász zászlóaljnál, 1939. okt. 1-jétől az 1. hegyi utászszázadnál szolgál. 1942. máj. 1-jével kinevezték századossá, majd okt. 1-jén a Haditechnikai Intézethez helyezték át Budapestre, műszaki előadónak. 1944. nov. 1-jén 53/3. utászszázad parancsnokul nevezték ki. A Szent László hadosztály kötelékében történt első bevetésekor, 1944. dec. 27-én Ipolyszalkánál századával átállt a szovjet csapatokhoz. Ezért az új honvédségben három év rangelőnyben részesült, őrnaggyá, majd alezredessé lépett elő. 1945. márc. 6-tól már a debreceni HM műszaki osztályát szervezi. Több minisztériumi és csapatbeosztást lát el, 1950. jún. 30-án elbocsátják a honvédség kötelékéből, 1958. márc. 31-én mint osztályidegent lefokozzák honvéddá. 1991-ben rendfokozatát visszakapja, 1995-ben ezredessé léptetik elő.

[34] Kiléte nem ismert.

[35] Az osztály parancsnoka 1939. január 23 és 1942. május 1 között vitéz alsóviszokai Gerlóczy László alezredes, 1940. július 1-től ezredes. Állomáshelye Ungváron, majd 1940. december 1-től Munkácson volt.

[36] HL VKF 1. o. 4336/1939. 9/3-8. almellékletei és a HM 39.000/eln. 1/a. -1939. mellékletei.

[37] A pótutasítást idézi Sz. Z. Lásd a 23. jegyzetet!

[38] Kossuth Sándor, nemes kossuthi és udvardi, vitéz (1891. ápr. 30, Tornalja - 1962. ápr. 22, Verőce): ezredes. 1914. júl. 29-én vonult be egyévi önkéntesként Budapestre a cs. és kir. 10. tábori tüzérezredhez. Szept. 1-jétől áthelyezték Lugosra a cs. és kir. 7. hegyi tüzérezredhez. Okt. 1-jén a cs. és kir. 1. "China" hegyi ágyúsosztály 3. ütegével elvonult hadműveleti területre. A szerb, majd az olasz harctéren harcol, amikor hadnagyi rendfokozatban 1917. jún. 1-jével áthelyezik a 39. honvéd tábori ágyúsezred állományába. Később a 70., majd a 170. honvéd tábori tüzérezredben küzd ütegparancsnokként az összeomlásig. 1919 és 1939 között számos csapattiszti és adminisztratív beosztást látott el. 1939. aug. 14-től őrnagyi rendfokozatban beosztott tüzér törzstiszt Ungváron, a hegyi gyakorló parancsnokságon, majd okt. 1-től az 1. hegyidandár parancsnokságon. 1940. dec. 1-től az 1. hegyi tüzérosztály parancsnoka Máramarosszigeten, 1943. júl. 1-jével kinevezik ezredessé. 1943. okt. 1. és 1945. ápr. 1. között az 1. hegyidandár tüzérparancsnoka. Ekkor szovjet hadifogságba kerül, ahonnan 1948. júniusában tér haza. A honvédség kötelékéből elbocsátják, nyugdíját megvonják; szőlőmunkásként hal meg.

[39] Újlaky (Schürger) György (1894. jún. 29, Kassa - ?): ezredes. 1912. aug. 18-án a kassai cs. és kir. gyalogsági hadapródiskolát végezte, s az ugyancsak kassai 9. honvéd gyalogezredhez nyert beosztást. Ezzel az ezreddel küzdötte végig az I. világháborút, majd 1920-1939 között különféle csapattesteknél teljesített szolgálatot. 1939. okt. 1-jén alezredesi rendfokozatban kinevezték az 1. hegyi zászlóalj parancsnokává. 1941. nov. 1 és 1943. nov. 20 között beosztott gyalogos törzstiszt az 1. hegyidandár parancsnokságon, 1942. ápr. 1-től ezredesként. 1943. nov. 20-tól az 1. hegyidandár megbízott, dec. 1-től kinevezett gyalogsági parancsnoka. 1944. okt. 12-től a Székesfővárosi Leventeparancsnokság megbízott parancsnoka, 1944. dec. 17-től a háború végéig "a m. kir. honvédség főfelügyelőjének törzséhez beosztott tábornok" megnevezésű beosztást töltötte be.

[40] HL HM 39.000/eln. 1/a. -1939.

[41] Ez a háború idején valóban így is történt. A hegyicsapatokhoz nagy számban kerültek nem kárpátaljai, vagy erdélyi területekről is, pl. Szabolcs, Szatmár, Bereg, Hajdú, Abaúj-Torna, Borsod-Gömör, Heves, Nógrád, Pest, Somogy vármegyékből vagy Dél-Bácskából.

[42] L. a 38-as jegyzetet! Szükségesnek látjuk e helyütt megjegyezni, hogy a szervezési kérdéseket taglaló eredeti iratanyagok által előírtak és a valóság, a "kell" és a "van" gyakran különbözött egymástól. Pl. az 1. hegyidandár parancsnoka Németh József ezredes lett, tehát egy törzstiszt töltötte be a tábornoki helyet; vagy: vitéz Kossuth Sándor őrnagy bizonyosan a dandárparancsnokságon szolgált megalakulása első napjától kezdve, de azt nem lehet tudni, hogy vajon a tüzér főtiszti beosztást töltötték-e be vele, vagy az elviekben rendszeresítetthez képest létszám fölöttiként került állományba.

[43] HL HM 39.000/eln. 1/a. -1939. és HM 40.000/eln. 1/a. -1940.

[44] Tarnay József volt m. kir. százados (2. hegyi zászlóalj) válasza Sz. Z. kérdőívére (a továbbiakban: Tarnay-kérdőív). Másolat a szerző birtokában.

[45] Sz. Z. szóbeli közlése a szerzőnek. L. a 38-as jegyzetet!

[46] HL VKF h. 503/1939.

[47] Számos fő- és törzstiszt eredeti nyilvántartási lapját, vagy anyakönyvi lapját néztem át a HL-ben és a HM Központi Irattárában, s azok egybehangzóan azt mutatják, hogy a dandárparancsnokság 1939. október 1-jétől Ungváron települt.

[48] Ez a szervezés csak papíron élt, a puskás (később lövész, illetve hegyivadász) századok a háború végéig csak négy szakaszból álltak; az 1-3. szakaszok 4-4 golyószórós rajjal, s a 4. volt a nehézfegyver-szakasz. A zászlóaljnak így sosem volt 48, hanem csak 36 golyószórója. A Tarnay-kérdőív említi, hogy pl. a 2. hegyi zászlóaljnál a gránátvetők még az 1941-es Szovjetúnió elleni hadjáratkor sem voltak meg, illetve csak papíron léteztek.

[49] L. a 36-os jegyzetet! Valójában csak 36 golyószóró.

[50] HM 39.000/eln. 1/a - 1939. sz. 11. sz. melléklet. Az összehasonlítás alapjául az 1-24. gyalogezredek I. és II. zászlóaljainak hadrendjeit vettem, mivel a III. zászlóaljak még kevesebb gyalogsági nehézfegyverrel rendelkeznek.

[51] L. a 36-os jegyzetet!

[52] Uo.

[53] Uo.

[54] Aranyosmaróti István: A hegyidandár páncélelhárítása. Magyar Katonai Szemle, 1940/9. 643-645. o.

[55] L. a 36-os jegyzetet!

[56] Uo.

[57] A véglegesen megállapított helyőrségekbe való bevonulás nem egyszerre, azonos időpontban történt, hanem az 1939. december és 1940. május közötti időszakban folyamatosan, ahogy a laktanyaépítkezések lehetővé tették.

[58] HL VKF h. 503/1939.

[59] L. a 36-os jegyzetet!

[60] HL HM 45.761/eln. 1/a. -1939.

[61] HL VKF 1. o. 5187/1939.

[62] HM Központi Irattár (továbbiakban: KI) 45411. Ilosvay Ernő volt m. kir. hegyivadász százados személyi anyaga. Nevezett az 1. hegyi zászlóaljnál szolgált 1939. október 1-től 1944. november 22-ig.

[63] HL VKF 1. o. 5153/1939.

[64] HL HM 64.170/eln. 1/a. -1939. Idézi Sz. Z. kézirata.

[65] HL HM 63.010/eln. 1/a. -1939.

[66] HL HM 63.010/eln. 1/a. -1939.

[67] Dombrády-Tóth 122. o. és Botlik József: Egestas Subcarpathica. Budapest, 2000. 230. o.

[68] HL TGY 2721 Kálmán Dániel: A magyar királyi honvédség a 2. világháborúban. 23-30. o.

[69] HL VKF 1. o. 3853/1939.

[70] HL VKF 1. o. 3659/1939.

[71] HL VKF 1. o. 3642/1939. sz. irat melléklete.

[72] HL VKF 1. o. 3720/1939.

[73] A határvadász portyázó századok zászlóaljuk számát viselik, ha több van belőlük egy zászlóalj alárendeltségében, a törtjel előtti szám a zászlóalj hadrendi száma.

[74] HL VKF 1. o. 3794/1939.

[75] HL VKF 1. o. 3909/1939. A kisőrsök rendesen valamely határvadász őrshöz, vagy tiszti őrshöz tartoztak, állandó állományuk nem volt. A kisőrsök legénységét mindig az elöljáró őrsparancsnok vezényelte szolgálatba, rendszerint 5-6 fő határvadászt egy tisztes parancsnoksága alatt.

[76] L. a 46-os jegyzetet!

[77] L. a 36-os jegyzetet!

[78] L. a 36-os jegyzetet!

[79] HL VKF 1. o. 3909/1939.

[80] Ezen határvadász őrsök parancsnokai általában tartalékos zászlósok, illetve hadnagyok voltak, ha mód nyílott rá, hivatásos tisztek. A háború időszakában előfordulhatott altiszti, vagy hadapród őrmesteri rendfokozatú is.

[81] L. a 36-os jegyzetet!

[82] HL VKF 1. o. 4030/1939.

[83] L. a 36-as jegyzetet!

[84] Uo.

[85] HL VKF 1. o. 4336/1939.

[86] Szombathelyi Ferenc, vitéz (1887. máj. 17., Győr - 1946. nov. 4. vagy 5., Pétervárad): vezérezredes. Tábornoki rendfokozatban 1939. jan. 15-től a kassai VIII. hadtest parancsnoka, nov. 1-től altábornagyként, 1941. aug. 1-ig. 1941. szept. 6-án a Honvéd Vezérkar főnökévé, nov. 1-jével vezérezredessé nevezték ki. A vezérkarfőnöki beosztást 1944. ápr. 19-ig töltötte be.

[87] HL VKF 1. o. 5012/1939.

[88] HL VKF 1. o. 5153/1939.

[89] Uo.

[90] HL HM 63.010/eln. 1/a. -1939 és VKF. 1. o. 3909/1939.

[91] HL HM 63.010/eln. 1/a. - 1939.

[92] HL HM 63.010/eln. 1/a. - 1939.

[93] HL HM 63.010/eln. 1/a. - 1939.

[94] HL VKF. 1. o. 3018/1940.

[95] HL VKF. 1. o. 3012/1940.

[96] HL HM 40.000/eln. 1/a. - 1940. (Az adott zászlóaljakra vonatkozó rendelkezések és mellékletek együtt.)

[97] Uo. és VKF. 1. o. 3018/1940.

<back to contents>