<Back to contents>

 

Forrásközlemények

Hermann Róbert

 

Görgei és Kossuth levelezésének
kiadatlan darabjai[1]

Görgei és Kossuth levelezésének kiadása közvetlenül a szabadságharc leverése után megkezdődött, de az első tudományosan is megalapozott publikációkra csak az 1920-as években, a bécsi levéltárak megnyílása után került sor. Steier Lajos, jeles autodidakta történész 1924-1926 között négy kötetben írta meg "A szabadságharc revideált történetét" és munkájában 13 Kossuthnak, illetve az OHB-nak szóló Görgei-levelet, illetve 40 Görgeinek szóló Kossuth-levelet publikált.[2] Ugyancsak Steier tette közzé 1924-ben Beniczky Lajos kormánybiztos emlékiratait a szabadságharcról; annak függelékében is közölt egy Görgeihez intézett Kossuth- és egy Kossuthhoz intézett Görgei-levelet.[3] közléseinek értékéből azonban sokat levon, hogy sok bennük a félreolvasás, a figyelmetlenségből fakadó kihagyás, tévesen feloldott rövidítés. Steier közléseit nem bővítette Deák Imre kötete sem; az általa közzétett öt, Görgeihez írott Kossuth-levél mindegyike megjelent Steiernél, vagy más, korábbi publikációkban.[4]

Az anyag legjelentősebb, a korábbiaknál megbízhatóbb kiadásai Barta István nevéhez fűződnek. A Kossuth Lajos összes munkái XIII-XV. köteteiben ő bocsátotta közre a Görgeihez intézett Kossuth-levelek és utasítások csaknem teljes anyagát. Első, az 1848 szeptember-decemberi anyagot tartalmazó kötetének anyaggyűjtése során a Görgey-család levéltárának anyagát még nem használta; az abban található 1848 szeptember-októberi Kossuth-levelek közül kettő csak a XV. kötetbe került bele. Szintén Barta érdeme, hogy a XIII. kötetbe belefoglalta Görgei hét, Kossuthnak szóló levelét.[5] A XIV. kötetben csupán egy (Steier által kiadott) Görgei-levelet, a XV. kötetben egy Bayer ezredes által aláírt, és egy kivonatosan már megjelentetett Görgei-jelentést olvashatunk.[6] Szintén Barta állította össze a magyar hadtörténelmi szemelvénygyűjtemény 1848-49-es

631


részét. Abban egy Steier által korábban publikált Görgei-levélen kívül közzétette az 1849. április 26-i komáromi csatáról szóló Görgei-jelentést is.[7]

Ezt követően ismét több mint húszéves szünet következett. Az újabb közlések nagyobbrészt Katona Tamás nevéhez fűződnek. 1979-ben Görgeinek a tavaszi hadjárat egyes csatáiról szóló, s a Közlönyben megjelent hadijelentéseit, majd 1980-ban Görgei 1848. szeptember 23 - október 16. közötti tevékenységének csaknem teljes dokumentációját tette közzé. A Buda visszafoglalásáról összeállított forrásgyűjteményében közölte az 1849 májusi Kossuth-Görgei-levelezés nagy részét, s több, addig csak részben publikált Görgei-levéllel egészítette ki azt.[8]

Jelen sorok írója a Görgey-levéltárban folytatott kutatásai során két 1848 őszéről származó Kossuth-levelet talált, s Görgei két tábornoki kinevezésével együtt 1989-ben publikálta azokat.[9]

Supka Géza egy, sokáig kéziratban maradt, csak 1985-ben, halála után 29 évvel kiadott kötetében olvasható Kossuth 1849. június 23-án (Supka szerint 25-én) Görgeihez, illetve Görgei június 25-én Kossuthhoz intézett levele.[10] Utóbbinak az a különös érdekessége, hogy tudomásunk szerint a két férfiú levelezésének ez az egyetlen olyan darabja, amelyet Görgei tegező formában írt Kossuthhoz. Supka Géza azt állította, hogy a levelek az 1927-es bécsi felkelés során elégtek. A pontosságáról amúgy sem híres szerző azonban ez esetben alaposan félrevezette a történetírókat. A két levél ugyanis - többszáz más okmánnyal együtt - ma is megtalálható az osztrák nemzeti könyvtár kézirattárában, az úgynevezett Lacroix-féle kéziratgyűjteményben. Venceslas de La Croix, a gyűjtemény létrehozója 1848-ban, a 40. (Koudelka) gyalogezred századosaként, az osztrák hadügyminisztériumban szolgált. A szabadságharc leverése után - szenvedelmes autográfgyűjtőként - végigmazsolázta - vagy mazsoláztatta - a zsákmányolt magyar iratanyagot, s többszáz eredeti iratot szerzett gyűjteménye számára. Valószínű, hogy az aradi várparancsnokságnál is jó kapcsolatai lehettek, mert három aradi vértanú, Lázár Vilmos, Poeltenberg Ernő és Kazinczy Lajos egy-egy, Ernst törzshadbíróhoz intézett beadványa is az ő gyűjteményében található.[11] A gyűjteményt Spira György fedezte fel újra,[12] s rajta kívül Katona Tamás és jelen sorok írója hasznosította.[13]

1994-ben, Kossuth halálának 100. évfordulóján a Századok hasábjain közzétettem Görgei 84, illetve Kossuth, az Országos Honvédelmi Bizottmány és a kormányzóelnöki

632


iroda 14 iratát.[14] E közleménybe nem vettem fel Görgei hadügyminiszteri minőségében írott felterjesztéseit és leveleit, s jeleztem, hogy újabb dokumentumok előkerülésében is reménykedhetünk. Jelen közleményünkben ezeket az újonnan előkerült iratokat adjuk közzé. Az 1. és 3. iratot Görgei a feldunai hadsereg parancsnokaként intézte Kossuthhoz, a 2. iratot, Kossuth meghagyásából, Békeffy József alezredeshez. A 4-5. és 7. iratra a Kossuth Lajos összes munkái jegyzeteiben Barta István hívta fel a figyelmet. A 6. irat Görgei pártoló utóirata Bayer József őrnagy kérvényén. A 8. irat német fordításban eddig is ismert volt, azonban bécsi kutatásaink során ráleltünk a magyar eredeti töredékére is. A teljesség kedvéért, no meg azért, mert az eddigi magyar fordítások megbízhatatlanok, a levél egészét közzétesszük, kurzívval jelölve az eredetiben előkerült részeket. A 9-12. iratot Görgei már fővezérként intézte Kossuthhoz. A 9. iratnak korábban csak a Közlönyben közzétett, rövidített és stilizált változata volt ismert. A 10. iratból Görgei és Mészáros hadügyminiszter feszült viszonyára nyerhetünk újabb bizonyítékot. A 12-13. irat Dobák Géza magángyűjteményéből származik; a 13. irat német fordításban már eddig is ismert volt.

A 14. irat az 1849. április végén betegszabadságra távozott Gáspár András vezérőrnagy újraalkalmaztatására vonatkozik, s arra mutat, hogy Gáspárnak egyáltalán nem volt olyan rossz véleménye a trónfosztásról és a függetlenség kimondásáról, mint azt a szakirodalom korábban feltételezte. A 15. iratnak eddig három teljes kiadását ismerjük, azonban a közzétevők egyike sem figyelt fel arra, hogy ez Kossuth és Görgei 1849 június eleji együttműködésének egyik legfontosabb dokumentuma. Perczel Mór vezérőrnagy 1849 májusában több ízben is beadta lemondását, s levelei némelyikében tűrhetetlen hangot engedett meg magának mind a kormánnyal, mind az akkor már hadügyminiszterként és fővezérként is felettesének számító Görgeivel szemben. A június 7-i minisztertanács elfogadta a lemondást, s Kossuth a tőle megszokott békülékeny hangvételű levélben közölte azt Perczellel. Elküldés előtt azonban a levelet átküldte Görgeinek.[15] Görgei valószínűleg egyetértett a tartalommal, azaz a lemondás elfogadásával, de nem értett egyet a konciliáns hanggal, ezért Szabó Imrével, a hadügyminisztérium frissen kinevezett államtitkárával közösen fogalmazta meg a választ. Szabó kiírt egy-egy passzust Perczel korábbi leveleiből, majd Görgei fogalmazta meg a lemondást elfogadó, mindenfajta kapacitálástól mentes választ. A szöveget jóváhagyásra Kossuth is megkapta, s ő maga is eszközölt benne néhány, főleg stilisztikai javítást. Ezt követően a szöveg ismét a minisztertanács elé került, ez magyarázza, hogy - noha Perczel lemondását már június 7-én elfogadta a testület - az okmány a június 8-i minisztertanács döntését közli.

A 16-27. szám alatt a hadügyminiszter Görgei Kossuth Lajoshoz intézett átiratai találhatók. A kettős dátum a fogalmazvány elkészítésének, illetve szignálásának időpontját jelzi.

Az iratokat a jelenlegi helyesírás szerint, a dátum, megszólítás és aláírás elhagyásával közöljük. Ezek az információk a fejlécben találhatók. A 3. és 6. számú okmányra dr. Ács Tibor hívta fel a figyelmemet. Szívességét ez úton is köszönöm.

633


1.

Pozsony, 1848. november 4.

Görgei előléptetési tervezete Kossuth Lajosnak, az OHB elnökének

Előléptetési tervezet

Répásy Mihály Württemberg-huszár ezredes[16] - honvéd lovas tábornokká és minden magyar honvéd huszár zászlóaljnak, továbbá a tüzér és egyéb szekerészi karok kiegészítésére, valamint a hadi szolgálatokra szükséges alkalmatos lovak beszerzése feletti főfelügyelővé.

Ábrahámy Vilmos-huszár őrnagy[17] számfeletti ezredessé Répásy Mihály tábornok mellé.

Beretvás Miklós-huszár alezredes[sé,][18] mint ilyen, Répásy Mihály tábornok mellé.

Gáspár őrnagy[19] ezredessé, és a Miklós 9-ik honvéd huszárezred parancsnokává.

Szegedy[20] Miklós-huszár őrnagy alezredessé ugyanott.

Berzsenyi százados[21] Miklós-huszárezredből 1. őrnaggyá.

Görgey Kornél[22] dto. dto. 2. őrnaggyá

Küpke[23] [sic!] Vilmos-huszár százados őrnaggyá

Liptay százados[24] számfeletti honvéd őrnaggyá

Békeffy alezredes[25] nyugalmaztatik.

Zsedényi Gyula őrnagy[26] táborkari alezredessé.

634


A tegnap este tisztelt Elnök úrral szóval közlött terv minden következményeivel együtt miha­[ma]rább vázlatban fog előterjesztetni.[27]

                  Eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 1848:9669. [OHB-iktatószáma 1848:2299., eredeti HM-iktatószáma 1848:9403.]

2.

Pozsony, 1848. november 5., reggel 9 órakor

Görgei utasítása - Kossuth megbízásából - Békeffy József alezredeshez

Alezredes úr ezennel utasíttatik, hogy ezen parancs vétele után haladéktalanul Pestre utazzon, s ott a magas Országos Honvédelmi Bizottmánynál jelentse magát.

Görgei vezérőrnagy

Kossuth L. elnök úr megbízásából

                  Német nyelvű eredeti tisztázat. HL Abszolutizmuskori iratok. Aradi cs. kir. rendkívüli haditörvényszék. 113/12. csomó. 2/371. Békeffy József pere. 331. f. Fogalmazvány. MOL Görgey-lt. hadparancs-jkv. No. 39.

3.

Pozsony, 1848. november 6.

Görgei levele Kossuth Lajosnak a vezérkari tisztek egyenruházási segélyéről

A magyar táborkar tisztjei

A magas Honvédelmi Bizottmány Elnökéhöz

Kossuth Lajos úrhoz

A magyar táborkar tisztei: Szirányi százados,[28] Bayer százados,[29] Soupper százados[30] és Al­brecht százados,[31] társaik nevében is, múlt hóban Csány László országos biztos[32] úrhoz oly folya-

635


modást nyújtottak, miszerint részökre egyenruházási segélydíj engedélyeztessék.[33] Ezen kérelmet következő okokra alapították:

1. Minden, a magyar hadseregben újonnan kinevezett tisztek ezen segély jótéteményével éltek.

2. A magyar táborkar számára szabályilag meghatárzott egyenruha a folyamodó tiszteket egész új öltözet megszerzési költségeivel terheli, - melyeknek egészen saját erszényből leendő födöztetése a folyamodóknak igen nehezen esnék, és csak bizonyos idő múlva fogna egyátalján lehetségessé válni.

3. A táborkari tiszteknek költségei rendkívül szaporodnak azáltal, hogy szolgálatuk természete megkívánja, hogy magokat saját erszényből minőségű lovakkal lássák el; miután a kért szolgálati lovak tőlök - kevés kivétellel - megtagadtattak; és az utóbbi ütközetek alkalmával bebizonyult az, hogy ordonánc-lovakkal a táborkari tisztektől joggal követelhető szolgálatot megtenni lehetetlen.

Mindezek tekintetéből a föntírt tisztek 150 ezüst forintnyi segélydíjért folyamodtak, meggyőződve, hogy kérelmök teljesen igazolva van, és kegyes teljesítést leend nyerni szerencsés. Miután azonban a kérelemre semmi válasz nem érkezett, - a beköszöntő télszak pedig az egyenruha kiegészítését a helyes szolgálat érdekében igen szükségessé teszi: a magyar táborkar tisztei ezennel a tisztelt Elnök Úrhoz bátorkodnak fordulni, miszerint legalázatosb kérelmöket kegyesen teljesíteni méltóztassék.

Pozsony, nov. 6. 1848.

Görgei tábornok

                  Nyáry Pál, az OHB helyettes elnöke november 11-én küldte át Görgei kérelmét elintézés végett Mészáros Lázár hadügyminiszternek. A minisztérium november 29-én közölte Görgeivel, hogy "a magyar hadseregben altisztekből kinevezett hadnagyoknak, ha teljes vagyontalan állapotuk bebi­zonyosul, az említett segélydíj engedvényeztetik ugyan, de a már felsőbb tisztek, különösen századosok, kik anélkül is oly szép fizetésben részesülnek; ezen segélydíjra általában semmi igényt nem tarthatnak". Az engedélyezett 150 forint segélydíjat az illetőknek 10 hónap alatt kell visszafizetniük. Közben Görgei november 24-én ismét felterjesztette a fenti kérést, s Kossuth november 27-én Csányt bízta meg teljesítésével. [34]

                  Görgey István tisztázata. MOL H 82. Hadügyminisztérium. Polgári-gazdászati osztály. 30. kútfő, 50. tétel. OHB-iktatószáma 1848:2614. "hadügyminiszter vegye figyelembe s intézkedjék". Mellette a vonatkozó iratok.

4.

Budapest, 1848. november 23.

Kossuth levele Görgeihez Balogh János őrnagy[35] Trencsén és Nyitra megyei
védelmi intézkedéseiről

Balogh János korm[ány]biztosnak f. hó 22-én érkezett jelentéséből[36] arról értesíttetém, hogy Trencsén megyében népfelkelést organizálni nemcsak nem kívánatos, sőt káros lenne az ügyre

636


nézve. Én magam is osztom e nézetet, de nem osztom egészben a nevezett kormánybiztos azon javallatát, minél fogva ő a megyében önkéntes nemzetőrséget kívánna alakítni; és azért oly utasítást küldtem hozzá, hogy az önkéntes sereg alakítását csak akkor vegye eszközlésbe, ha sem Tábornok úr, sem Szilavetzky[37] nem küldhetnének a trencséni útszorosok megőrzésére segéderőt, Úgy tudom, hogy Balogh korm[ány]biztosnak rendelkezése alatt állanak már a zólyomiak, kik teljesen fölszerelvék, felfegyverezvék.[38]

Mindamellett nem lehet figyelem nélkül hagynom a korm[ány]biztos jelentésének azon pontját, melyben előadja azt, hogy Trencsén megye három országgal határos, ú[gy]m[int] Morva, Slezia[39] és Gallíciával, s ez országokból mind jó utak vezetnek a megyébe, minél fogva azt, mint min­denfelül ellenséggel környezett védbástyát, katona erő nélkül hagyni, kivált a nép rossz hangulata mellett, nem lehet, evégett ő legalább fél zászlóalj kitanult sorkatonaságnak oda küldendését kívánja; kiknek számát megyei önkéntesekkel fogná szaporítani.

Ha csakugyan valamely ellenséges beütéstől lehet tartani, s Tábornok úr csakugyan maga is jónak látná önkéntes nemzetőrség alakítását, azon esetre Szilavetzky őrnagyot arra figyelmeztettem, hogy még akkor is az útszorosok őrzésénél ne a trencsényiek, hanem Nyitra vármegyének alsó részén lakó magyar nemzetőrök használtassanak ily nemű szolgálatra.

A kormánybiztos által elzárásra kitűzött tizenegy útszorosok közöl leginkább a csácainak a határok felé minél gyorsabb lerontását tartom legszükségesebbnek, s erre nézve Önt célszerű rendelkezések kiadására fölhívandónak.

                  Stuller Ferenc fogalmazványa. MOL OHB 1848:3153. A Szilaveczkynak szóló hasonló szövegű utasítást közli KLÖM XIII. 538-539. o.

5.

Budapest, 1848. november 30.

Kossuth levele Görgeihez az Ordódy Kálmán őrnagy[40] magatartásával
kapcsolatos vizsgálat megtartásáról

Ordódy őrnagy úrnak másolatban ide foglalt levele folytán kérem Vezértábornok urat az e tárgybani vizsgálatot elrendelni, s így a nevezett őrnagy úrnak ohajtását teljesíteni.[41]

                  Eredeti tisztázat. MOL P. 295. A Görgey-család levéltára. b/11/6. fasc. Fogalmazvány. MOL OHB 1848:4115.

637


6.

Pozsony, 1848. december 8.

Görgei utóirata Bayer József őrnagy Kossuth Lajoshoz intézett beadványán

Tisztelt Honvédelmi Bizottmányi Elnök Úr!

A hadügyminiszter úrnak f. é. nov. 22-én kelt feszólításában hírlapilag közhírül adatik, a tisztelt Honvédelmi Bizottmánynak jóváhagyása reményében: hogy a Ludovicea-haditanoda 1849. január 7-én nyittatik meg, és hogy a növendékek 1/3 része alapítvány pénzekből, egy másik harmada álladalmi költségen, utolsó harmada pedig egyenkint fizetendő 500 pft. évi díj mellett fog növeltetni.

Midőn katonának szánt öcsémet, Bayer Fridriket egyfelől magasb katonai kiképzés végett a Ludoviceába küldeni óhajtom, másrészt azon 500 pftot reá költenem, vagyontalan létemre igen nehezen esnék: bátorkodom tisztelt Honvédelmi Bizottmányi Elnök úrhoz azért folymodni, miszerint nevezett öcsémet a Ludoviceának alapítványi vagy álladalmi segélypénzen képezendő növendékei sorába fölvétetni kegyeskedjék.

Nevezett öcsém, - e kérvény átadója - 15 éves múlt; magyar és német nyelven jól - franciául kez­dőleg beszél, és a természettől tehetséggel áldottan, a fölvételre kívánt egyéb kellékeknek is megfelel.

Engem pedig föntebbi kérelmem tételére bátorít azon körülmény: hogy Magyarországot ellenség előtt szolgálom.

Ha azonban az alapítványi vagy álladalmi segélydíjak már mind el volnának osztva: azon esetre esedezem, Elnök úrnak, kegyekedjék részemre legalább azt elrendeltetni, hogy a Ludoviceumba öcsémért fizetendő 500 pftot ne legyek kénytelen azonnal, előleg, és egy összegben lefizetni, hanem engedtessék meg nekem, e sommát a tanév folytában, részletenkint lefizethetni.

Mély tisztelettel

Pozsony, dec. 6-án 1848.

Bayer József

vezérkari őrnagy

Ezen kérelmet a tisztelt Honv. Bizottm. különös figyelmébe ajánlani már azért is szent kötelességemnek tartom, mert tudom, hogy folyamodó saját járandóságából édesanyját és testvéreit gyámolítja, és mert ő a legjelesebb tisztjeim egyike.[42]

Pozsony, dec. 8-kán 1848.

Görgei tábornok

                  Eredeti sk. tisztázat. Bayer kérvényét Görgey István tisztázta le. MOL H 155. Felvételi kérelmek a Ludoviceumba. No. 16. Iktatva: OHB 1848:6442., HM Ált. 1848:12461. Kossuth sk. hátirata: "indukálandó. - Aztán Nádosyhoz."

7.

Debrecen, 1849. március 16.

Az OHB értesítése Görgeihez Lisznyay Kálmán[43] tábori történeti jegyzői kinevezéséről

A Honvédelmi Bizottmány által Lisznyay Kálmán történeti jegyzőül levén kinevezve, másolatban ide mellékelt utasításában ki van jelölve hivatási köre, mely köréhez képest vele rendelkezni, neki a hivatalos adatok megszerezhetésére módot és alkalmat nyújtani, ezennel felhívattatik Ön.[44]

638


Fenn nevezett történeti jegyző útiköltséggel Debrecenbe láttatott el: fizetését, havonként 70 pengő forintot folyó évi április 16-kától számítva, a hadipénztárból nyerendi, valamint a hivatása érdekében teendő szükséges utazásokra külön költséggel, s ezen felül lehetőleg nyugalmas szállással a hadipénztár rovására leend ellátandó.

                  Fogalmazvány. MOL OHB 1849:3414. Másolat. uo. 1849:6693.

8.

Debrecen, 1849. március 24.

Kossuth levele Görgeihez Vetterről,[45] a váci nyilatkozatról, Görgei egyéni sérelmeiről

Kedves Barátom!

Az Ön Dormándról március 22-éről írott levelét ágyban fekvő betegként kaptam, és holnapra mégis föl kell kelnem, egészségesnek kell lennem, mert úgy hiszem, hazánk ügyében döntő percnek megyünk elébe. [46]

Előbb Önnel az ügyről, - aztán az érzésekről kell szólanom; és ezt azzal az őszinteséggel teendem, mellyel férfi férfinak, barát barátnak tartozik.

Tegnap - véletlenül éppen Ludvigh[47] által - küldöttem Önnek levelet, melyben a cibakházi expedíció sikertelenségének okait elmondtam. E dolognak sem több, sem kevesebb fontossága nincs.[48] A tábornokok kötelességük szerint számot adtak nekem visszavonulásuk okairól, de nekem egy szóval sem említette sem Vetter, sem más valaki, hogy azért kellett volna visszavonulniuk, mert nem tudták, hol van Ön. - Ezt tehát senki sem mondotta. - Hanem a dolog így áll: Én Cibakházáról visszatérve, már Törökszentmiklóson voltam, midőn Ludvigh váratlanul megérkezett. Azt beszélte nekem, hogy Ön akkor Mezőkövesden volt, s hogy Vetternek egy huszárezredet küldött és így tovább. Erre Vetter annyit felelt: "Ily fontos dolgokat én, mint főparancsnok csak véletlenül tudok meg; ha Ludvigh úr véletlenül és váratlanul ide nem téved, még a mai napig sem tudok semmit Görgei állásáról, és épp oly kevéssé arról, hol található a küldött huszárezred; így én most hasztalanul teszek háromnapi menetet, melyet nem kellett volna tennem, ha Görgei tábornok úr az elküldött huszárezred elindulásáról és útirányáról jelentést tett volna nekem; - mert a hadviselésben a körülmények gyakran változnak. Én főparancsnok vagyok, nekem összes hadműveleteimet összhangban kell tennem a hadsereg vezéreivel, és mióta főparancsnok vagyok, még egy sor írást sem vettem Görgei tábornoktól, noha a kölcsönös egyetértés annyira szükséges, hogy anélkül sikeresen működni teljesen lehetetlen."[49]

639


Ez az, amit Vetter mondott, és egy betűvel sem többet, - azt, hogy az Ön hollétének bizonytalansága a cibakházi elveszett fáradság oka (mert más veszteség annál nem volt), egy szóval sem említette.

Ez tehát a dolgok állása. Ehhez járul még, hogy Mészáros[50] talán csak azért rendelte el Önnek, hogy Ön, Tábornok úr, 11-én Tokajban legyen, - mert Vetter akkor még nem vette át a főparancsnokságot. Azóta többé nem avatkozik a hadi rendelkezésekbe, és ezt nem is szabad tennie.

Ami már most az érzéseket illeti, én Önt Isten és a haza nevében arra kérem, ne legyen oly felette ingerlékeny. A nagy cél, amiért élünk - hazánk szabadsága - elég szent ahhoz, hogy a hazáért a sértett érzéseket is elviseljük.

Lássa Ön, tisztelt barátom! Midőn Ön Vácon kiadott proklamációjában[51] azt mondá: hogy senki másnak nem engedelmeskedik, mint csak a király által (!) nevezett miniszternek (Mészárosnak) vagy helyettesének (Vetternek), akkor Magyarország, mely még kezünkön volt, felzúdult Ön ellen - pártütőnek kiálták, ki Dumouriez[52] vagy éppen Monk[53] szerepét akarja játszani, vagy katonai revolúcióra néz - és jövének hozzám emberek, tétettek az országgyűlésen interpellációk, és az emberek hosszú tirádákban adák elé, miként kell hogy fájjon énnékem ezen tapasztalás. - Már most ha én elragadtatva a fájdalom érzetétől (mert fájt, hogy Önnek ezen nyilatkozatot [sic!] - a rosszakaratú embereknek alkalmat szolgáltatott megtagadni azon kormány iránt az engedelmességet, mely iránt Ön azt felmondá - s ekkor a haza elveszett volna okvetlenül) - ha én elragadtatva a fájdalom érzetétől, részt adok az indignációnak, s egy-két accommodus[54] rendelkezést adok ki - mi lett volna belőlünk? - Most már az ellenség uralkodnék rajtunk, mert polgárháború iszonyai szaggatnák az ország kebelét.

Csak ettől mentse meg a szabadság könyörületes Istene szegény hazánkat legalább addig, míg az ellenséggel végeztünk. Akkor a nemzet is veszekedhet kissé magával, ha éppen kedve lesz hozzá.

Látja Ön, lelkem barátja! ezer iszonyatos lelki fájdalom közt, ezernyi nyomorúság. önzés s álnokság közepette kezeim közt tartottam a nemzet sorsát,- és mi által tarthattam a nemzetet fenn? Az által, hogy a pillanatnyi bosszúvágynak nem engedtem hatalmat a nemzet érzülete fölött, és mindig azt mondottam: legyünk egyek még előforduló hibáknál is, és ha hibázunk, legyünk egyek. És én engedtem, hol a nem engedés szakítást idézett volna elő, csak arra figyelvén mindig, hogy olyan hiba ne történjék, mely a nemzet sorsát kockáztatná. - Kisebb hibákat igyekeztem jóvá tenni, nagyoknak ellene működtem, - tűrtem, állatias lemondással szenvedtem, - nem engedtem a pillanatnyi lelki felindulás indíttatásának, - és... - most már valóban ott vagyunk, hogy mindenki hiszi, miszerint az osztrák zsarnok mit sem tehet ellenünk.

Ön azt mondja,: menjünk, haljunk meg, mint tiszta szándékú vértanúk elárvult hazánkért.

Szívesen halok meg hazámért, és ez egyrészről nem is érdem, mert azon kívül nem is élhetnék, de benne sem, ha rabszolgává lenne. De derült kedvvel mondom: most nem a reménytelenség, hanem hazánk megszabadulása előestéjét éljünk, - most nem meghalni fogunk, hanem hazánk fölszabadításának élni.

Azt mondja, tisztelt Barátom! Hogy hadseregének szemei megnyíltak, és nincs bizalma Vetterben, Mészárosban, az országgyűlésben. - Én pedig azt mondom: használjunk fel minden

640


eszközt érzésünk szerint klasszikai egyszerűséggel, minden személyes becsvágy nélkül hazánk fölszabadítására, - és ne veszélyeztessük e magas célt személyek elleni ellenszenv által és miatt. - Ismerem a hibákat, a hiányokat, - de azt is tudom, hogy bírok annyi erővel, hogy e hibákat, e hiányokat elhárítsam, hogy a nemzet győzelmét ne kockáztathassák, - azért is minden elem felhasználandó; győzni kell és aztán számolni. Hogy a győzelem után, távol a veszélytől senki se követeljen oly tekintélyt, mely a nemzet szabadságára nézve káros lehessen, arról ketten egyetértve gondokodni fogunk.

Legyen tehát víg, legyen tehát jó reménnyel, tisztelt Barátom, - mindenek előtt csak sikerek és szabadság, - bárki által is, az nekem mindegy. De ne piszkáljuk az alkotmányos hatalmakat, - eljövend az idő, melyben ezek maguk kölcsönösen lemondatják magukat, és azon érzetben, hogy küldetésüket teljesítették, a hatalmat az új nemzetnek engedik át, - de ha idő előtt akarnánk megingatni azokat, akkor polgárháború törne ki, és végre nyomorult szerződés köttetnék, melyet minden áruló, minden gyáva, minden kimerült elfogadna, - míg így, amikor a versengő elemek összetartatnak, a nemzet győzelme bizonyos és mi nyugodtan nézhetünk a pillanat elébe, amelyben a nemzet kára nélkül is kiforrhatnak a szenvedélyek és a személyes kevélység.

Vajon látni fogjuk-e egymást? Bizonyosan látni fogjuk egymást, és pedig holnapután, - egy püspököt is viszek magammal, ki a főpapság szent fényével a hadsereg fegyvereit meg fogja áldani.[55] - Akkor aztán küzdjünk, győzzünk, - a többit egyesülve majd elvégezzük.

Mint már tegnap írtam: egy döntő győzelem - ez az alap, melyen isteni és emberi jogoknál fogva mindent rendezhetünk.

Mindaddig ne legyen más jelszavunk, mint! "Egyetértés, hogy győzhessünk". Minden más szenvedély szoruljon háttérbe, a sértett kedély hallgasson el!

Vetterre nézve csak egyet mondhatok Önnek: hogy semmilyen áron nem fog becstelen tettet elkövetni, erről én biztosítom Önt.

Meg aztán én is a táborban leszek.

Ölelem Önt meleg barátsággal.: A szabadság Istene legyen velünk.

Halálban és életben az Ön hű barátja

Kossuth

                  Német fordítás az eredeti tisztázatról. HL 1848-49. 18/301. A kurzívval szedett rész a magyar eredetiből készült kivonat. KA AFA Karton 1853. Hauptarmee. Detailakten. 1848/49-13-174d. Melléklet Zákó István vallomásához. Közli [Johann Nobili:] Der Winterfeldzug 1848-1849 in Ungarn unter dem Oberkommando des Feldmarschalls Fürsten zu Windisch-Grätz. Wien, 1851. 411-415. o.; Steier Lajos II. 151-157. o.; KLÖM XIV. 708-711. o. Magyarra visszafordítva kihagyásokkal és félrefordításokkal közli Gelich Rikhárd: Magyarország függetlenségi harcza 1848-49-ben. Budapest, é. n. III. k. 27-30. o.

9.

Jászárokszállás, 1849. április 3.

Görgei jelentése Kossuthnak a hatvani győzelemről

A magyar hadsereg fővezérségtül

Kossuth Lajos tisztelt elnök úrnak

Árokszállás, április 3-án 849.

Ápril 1-én az egyesült hadsereg állása következő volt:

Görgei hadserege[56] Gyöngyösön, egy hadosztálya Horton, 2 század huszár Hatvanba előőrsön.

Damjanich[57] hadserege[58] Gyöngyösön és környékén.

641


Klapka[59] és Aulich[60] hadseregei[61] egy állomásra hátrább Kápolna felől.

Márjássy[62] hadserege[63] kettővel hátrább.

Ekkor az ellenség egy kényszerített vizsgálást próbált meg - forcirte Rekognoscirung - Hatvanon túl Hort felé.a

A Hatvanban levő két század huszár kényszerült hátravonulni Hort alá; ott azonban Poeltenberg[64] egyesült hadosztálya megállította az ellenséget, ki esteléskor megint Hatvan felé visszavonult.

Az első ágyúszóra Poeltenberg hadosztálya segítség[é]ül Gáspár hadosztályát rendeltem ki Hort alá, ahol mind a két hadosztály az április 1-ő és 2-ki éjjel táborozott.

Veszteségünk aznap 2 huszár volt, - lovaik épen maradtak.

Ápril 2-án Damjanich és Klapka hadseregei Árokszállásra vonultak, Damjanichnak 1 dandárja Csány helységet elfoglalván; Aulich serege Adácson; Márjássy tartalék osztálya Vámosgyörkön állomásozott. Aznap dél felé az ellen tetemes erővel nyomult Hatvanból ki, Gáspár- és Poelten­berg-féle hadosztályokat megtámadandó.

Gáspár volt a vezér, megparancsoltam neki, s ő megtette, sőt, akaratom ellen még Hatvanon is túl kergette az ellenséget, a Zagyváni hidat gyalogság által bevétetvén.[65] Az ellenség Bag felé húzódott vissza. A mi népünk hatvant elfoglalta eléőrseivel, a tetemesebb része e két hadosztálynak Hatvan - Hort közt táborozván az éjjel.

Gáspár ezredes jelenleg legöregebb ezredese Magyarországnak ti. rangjára való nézve, ezen leg­első alkalommal bemutatta, hogy képes egy tetemesebb hadsereget sikerrel vezérelni, ennélfogva Gáspár ezredes urat ezen őáltala megnyert csata következtében tábornokká kineveztetni ajánlom.

Én ezen csatánál jelen nem voltam, de jelen volt Kiss altábornagy úr,[66] aki tanúságot adhat Gáspár ezredes úr bátor és szemes magaviseletéről.

Czillich,[67] Damjanich tábornok úr hadseregi őrnagy úr - ki Csányon állomásozott, annak idejébeni megjelenése által igen sokat segített e nevezetes csata megnyerésére, s ezért Czillich őrnagy úr szinte kitüntetésre méltó.

642


 

A 7-ik hadseregben legjobban Zámbelly, a 4-ik huszárezredbeli alezredes[68] tüntette ki magát, és mint azt Gáspár ezredes úr maga is, ezen csatáróli jelentésében megemlíti, őtet is tisztelt Elnök Úrnak méltánylatában ajánlani bátorkodom.

Nevezetesnek mondom ezen csatát, mert az ellen csupán csak tüzérsége erejére támaszkodván, sem lovasságunk, sem gyalogságunk rohamjait el nem merte fogadni.

Az ellenség részéről Schlik[69] volt a fővezér, Liechtenstein[70] és Parrot[71] tábornokok kíséretében.

Veszteségünk, amennyire eddig tudtomra esett, 20 emberből, holtakat és sebesülteket összeszámítva állott; Az ellenség vesztesége meg nem tudható azért, mert ő még halottait is elviszi magával, de az elvesztett lovaik után ítélve, melyek a csatatéren maradtak, az ő vesztesége a miénket tetemesen túlhaladja.[72]

Fő sikere ezen csatának az, hogy az ellenség mindamellett, hogy elszánt szándéka volt bennünket megverni, miáltalunk megveretett.[73]

                  Danielisz János tisztázata, Görgei által szignálva. MOL H 2. Kossuth Miscellanen. No. 12. Kivonatos közlése: Közlöny, 1849. április 6. No. 72. 260. o.; Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabad­ságharcz története. Budapest, é. n. IV. k. 650. o.; Csikány Tamás - Hermann Róbert: Okmánytár a hatvani ütközet történetéhez. (In:) Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. (Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga). Hatvany Lajos Múzeumi Füzetek 13. Hatvan, 1996. 156-157. o.

10.

Ipolyság, 1849. április 14.

Görgei jelentése Kossuth Lajoshoz a hadügyminisztérium intézkedése által okozott zavarról

                  Mészáros Lázár hadügyminiszter április 10-én a következő rendeletet intézte Waagner Gusztáv[74] tüzér őrnagyhoz:

Szükségesnek találta a hadügyminisztérium akképp rendelkezni, miszerint őrnagy úr azonnal egész raktárával együtt Szolnokra siessen, hol is mint fő raktárfelügyelő, a lőszerek gyors és akadálytalan szállítására gondot fordítani utasíttatik.

                  Görgei ezt a következő kommentár kíséretében tudatta Kossuthtal:

643


Az ide mellékelt csatolványból megláthatja Elnök úr, mily ellenkezetes és semmi biztos adaton nem alapuló parancsok bocsáttatnak a hadsereghez a hadügyminisztérium által, mi az egész hadügyre a legszomorúbb következéssel lehetend, hahogy azon beavatkozásoknak hovahamarább eleje nem vétetik. Sőt, ha jelen esetben elküldendő ellenparancsolatunk elkésik, az ellenség által még elfoglalva tartott Pestre szállíttatik tartalék lőszerkészletünk.

Mindezeknél fogva felkéretik Korm[ány]elnök úr, méltóztassék hovahamarább határozott lépéseket tenni, és e dologban úgy intézkedni, hogy semmiféle beavatkozások a hadjáratra nézve a hadügyminisztérium részéről velem történendő előleges értesítés nélkül, miután azáltal a seregben csak zavar és baj idéztetik elő, ne történjenek.

                  Másolat az eredeti tisztázatról. MOL R 123. Vörös Antal iratai. 4. csomó. II. V. 1. b. 353.

11.

Buda, Svábhegy, 1849. május 17.

Görgei Artúr hadügyminiszter és fővezér előterjesztése Kossuth Lajos kormányzóelnöknek Földváry Albert százados[75] őrnagyi kinevezéséről

Mindenfelőlről, csak sajnos hogy későn jövő egyhangú értesítések szerint Földváry Albert százados úr még a múlt tél vészes napjaiban, név szerint január 19-ikén és 22-én Wintschachtnál [sic!], február 2-ikán az Igló melletti ellenséges megrohanás visszaverése és ugyanazon hó 5-ikén a braniszkai [sic!] szoros ostrommali bevétele alkalmával rettenthetlen bátorsága- és vitézségének oly kitűnő jeleit adta, hogy eddigi, leginkább szerénység okozta mellőzése által oly hosszas ideig eltűrt látszatos méltatlanságot némileg enyhítendő, őt, mint ki váltig kiérdemlette, hogy a csatatér színén általam előléptessék, kötelességemet utólagosan teljesítendő, f[olyó] évi február 1-őjétől számítandó rang- és illetménnyel őrnagynak kineveztem, azon biztos reményben, hogy Kormányzóelnök úr ismert igazságszereteténél fogva örömest helybehagyandja, ha egy derék, lelkes hazafi iránt történetesen s akaratlanul elkövetett méltatlanságot hovahamarább és lehetőleg helyreütni el nem mulasztom, minélfogva Földváry százados és a 33-ik zászlóalj parancsnokának általam őrnagyul február elsejétől számítandó ranggal s illetménnyel történt kineveztetésének megerősítése s az arról szóló oklevélnek beküldése iránt Kormányzóelnök urat ezennel felkérem. [76]

                  Eredeti tisztázat. No. 652/v. A kurzívval jelzett rész Görgei sk. betoldása. Dobák Géza tulajdona.

12.

Buda, Svábhegy, 1849. május 20.

Görgei előterjesztése Kossuthnak Albrecht Vilmos alezredesi kinevezéséről

Albrecht táborkari őrnagy, ki jelenleg a III-ik hadtestnél mint táborkar főnöke működik, szolgálatjának egész ideje alatt nemcsak kitűnő képességnek adta jeleit, hanem akárhová helyeztetett, szokatlan buzgóságot tanúsított a haza érdekei iránt, miáltal magát teljes elismerésre érdemessé tette, - amiért is én, kinek kötelességében áll a való érdemnek az elismerést tettleg nyilvánítani, felhivatva érzem magamat a fent nevezett őrnagyot Kormányzóelnök úrnak alezredesi rangbani előléptetésre ajánlani, és kinevezési okiratának átszolgáltatásáért kérni.

644


                  Eredeti tisztázat. 682/v. MOL HM Ált. 1849:17502. [7325/K] "ezen kinevezés általam megerősíttetik, s az előléptetési oklevél kiadása végett e jelen indítvány a hadügyminisztériumhoz áttétetik. Debrecenben, május 28-án 1849. - az ország kormányzója Kossuth Lajos."

13.

Debrecen, 1849. május 25.

Kossuth levele Görgeihez az orosz seregek fenyegető betöréséről,
a Bécs elleni támadásról, a kormány Pestre költözéséről, a zsákmányolt fegyverekről
és a hadifoglyok alkalmazásáról

Az ország kormányzója

Görgei Artúr hadügyminiszter s fővezér úrnak

Dembiński altábornagy,[77] Bartfeldről,[78] 23. májusról kelt levelét éppen most vettem, melyben tudósít, hogy biztos kéme által értesíttetett arról, - hogy az oroszok e hó 19. Jaslóba megérkeztek, - mely tudósítása a többi, e tárgybani szerzett adatokkal is egybenhangzásban lenni látszik.[79] - Erről miniszter urat azon hozzáadással értesítem, miképp én nagyon célszerűnek, s a körülményekhez alkalmasnak tartanám jelenleg egy excursiót,[80] csinálni Bécs alá, mihelyt ti. Bemnek[81] a Duna jobb partjárai átkelése által seregünk az ellenség ellen e részen biztosítva leend; én ezen terv teljesítésére már írtam Bem altábornagy úrnak, s őt az alsó vidéken viselt háború mielébbi béfejezésére felszólítottam, mely is annyira béfejezve vagyon, hogy Bem 15-16 000 emberrel jöhet, ellenben Temesvár környezésére,[82] Bánát s Bács fedezésére szintannyi erő marad, szükségesnek vélem azonban, hogy altábornagy úr is, - mint hadügyminiszter, írjon néki, s őt a kombinált csataterv[83] kivitelére sürgesse. - A körülmények fontossága eléggé meggyőzendik [sic!] fővezér urat ezen ügy mielébbi sürgős elintézéséről.[84]

Továbbá, felkérem Altábornagy urat, szíveskedjék velem mielébb nézeteit arról tudatni, ha vajon a kormányt jelenleg már át lehet-e Budapestre tenni, én ezt több okokból nagyon szükségesnek tartom, és pedig

1-ör financiális szempontból, mert a hely szűke miatt csak alig lehetséges itt a szükséges pénz­mennyiséget a napi szükségek fedezésére elé állítani, holott Pesten a gyár úgy állíttatnék fel, hogy rövid idő múlva nemcsak a folyó kiadásokat volnánk képesek fedezni, hanem egyszersmind 2-3 hónapra elégséges tartalékot gyűjthetnénk össze, miáltal valamely nem várt esetben is biztosítva lenne a sereg,

de 2-or katonai szempontból is fontosnak látom, mert a kormány székhelye s a pénzgyár fedezésére azok biztosítása végett egy nagyobb számú hadi erőre volna szükség, miáltal a működő hadi erő tetemesen csonkulna. - Mégis nem akarom, hogy a székvárosokbani átszállítás a hadsereg mozgalmaiban legkevesebb hátramaradást idézzen elé, vagy hogy azt gátolná; másrészről szinte nem óhajtom, hogy ezen átszállítása a kormánynak talán az oroszok előli futásra magyaráztassék,

645


mert ez moraliter[85] rossz hatást okozna; - hanem kívánom, mint azt igen illőnek s természetesnek találom, hogy inkább diadalmenetnek látszassék, - Pest-Buda s környéke a működési vonalban esik minden körülmények közt, s az ezen tájon lévő sereg a kormánynak elegendő védül fog szolgálhatni. - Ha az átkelés Pestbudára [sic!], mit mielébb szeretnék véghezvitetni, fővezér úr nézeteivel megegyez, úgy kérem ebbéli véleményét velem azonnal tudatni, mert ez esetben szükségesnek tartja a minisztérium az országgyűlést egy rövid időre prorognálni,[86] - s mihelyest a körülmé­nyek s a főváros helyhezete engedik azt újra öszvehíni.

Ez alkalommal szinte kérem Altábornagy urat, az elfoglalt hadiszerekről, különösen a lőpor, salétrom s fegyverek számáról értesítsen, valamint arról is, ha az elfoglalt fegyverek fővezér úr által tulajdon serege szaporítására küldött újoncok felszerelésére fognak-e fordítani [sic!], - vagy ha lehetséges lesz-e - mit igen szeretnék - azoknak egy részét az alakulásban lévő tartalék sereg felfegyverkezésére felhasználni, - mert úgy vélekedem, hogy a már nagy számú elestek s betegek visszamaradt fegyverei is elegendők lesznek, az újoncok szükségeit fedezni.

A foglyok, megvallom, nem kis gondot csinálnak, egyéberánt a közmunkák miniszterével[87] e tárgy iránt már értekeztem, s ő azokat közmunkák végzésére fogja alkalmazni. Már a sok fogoly tisztről is kellene gondoskodni, - mert nagy terhére vagynak a státusnak, - pedig tétlen hevernek.

Klapka tábornok úr a tegnapi miniszteri tanácsban azon véleményét adá elé, hogy most már nagyon idején volna a fogoly tisztek járandóságát redukálni, - evégett is tessék nézeteit velem közleni.[88]

                  Szabó Imre alezredes sk. tisztázata. Hátoldalán Molnár Ferdinánd alezredes írásával: "Praes. 26/5. 49. - Budán." Dobák Géza tulajdona. Eltérő szövegű német fordítások. MOL OHB 1849:7418.; HL 1848-49. 30/159. Ennek alapján közli KLÖM XV. 385-387. o.

14.

Debrecen, 1849. május 25.

Szabó Imre alezredes levele Görgei Artúr hadügyminiszternek és fővezérnek
Kossuth Lajos kormányzóelnök megbízásából

                  Gáspár András vezérőrnagy 1849. május 20-án Váradolasziból a következő levelet intézte Kossuth Lajoshoz:

Tisztelt Kormányzó Elnök Úr!

Múlt hó 24-kén Görgei Tábornok s főparancsnok úrnak hivatalos jelentést[89] tettem, hogy több évek óta köszvényben szenvedvén, ez a téli s jelenlegi erős hadiszolgálat miatt annyira erőt vett rajtam, hogy magamat legnagyobb fájdalmamra a mostani háborúi szolgálatra elégtelennek érezvén, a fent nevezett főparancsnok Görgei tábornok úr által magamat könnyebb s békeszolgálatra kijelölni kértem, addig is, míg ez megtörténhetne, igen meggyengült lábaim orvosoltatása végett (mint az ide mellékelt 24-dik áprilistól kelt főhadi parancs másolata mutatja), a váradi fördők használása végett egészségem helyreállásáig szabadságot nyertem.[90] Ezen szomorú s rám nézve

646


igen leverő lépés tevésére csak a legnagyobb mértékben elgyengült lábaim kéntelenítettek, a naponként hosszas 12-15 óráig tartó lovaglás következtébe íngörcsöket kaptam, gyalog pedig még most is alig vagyok képes félóráig mozgásban maradni.

Ugyanezen betegségben sínlődtem a múlt évben, s egész két holnapig ágyban fekvő, az osztrák kormánytól már nyugalmazásra kijelölve, és csupán kedves honunk eránti szeretet s ennek a zsar­nokoktóli megtisztítása vett ki rögtön betegágyamból, azon édes remény biztatott már akkor is, melyet honunk legnagyobb férfia bölcs intézkedése által Isten segedelmével eddig már kivívtunk.

Alázatos jelentésemhez Tisztelt Kormányzó Elnök úrhoz azon kérésemet van szerencsém tisztelettel előterjeszteni, hogy egészségem valamennyire helyreálltával számomra addig is valami békehivatalt kijelölni méltóztatnék, hogy legalább így még kedves hazánk s nemzetünknek tehetségem szerént szolgálni szerencsém lehetne.

Magamat tapasztalt kegyeibe ajánlott legmélyebb tisztelettel maradok

Tisztelt Kormányzó Elnök úrnak

Váradolaszi, május 20-án 1849.

Alázatos szolgája

Gáspár tábornok

                  A kormányzóelnöki irodában a folyamodványra ceruzával ráírták: "Hadügyminiszt[ernek], ha netalán szükség volna equitatiót felállítani, ott lenne alkalmazható," majd Szabó Imre átküldte Görgeinek:

Kormányzó úr meghagyásából van szerencsém Gáspár tábornok ide mellékelt folyamodványát, melyben egészsége helyreálltáig valamely békés hivatalra kéri magát alkalmaztatni - véleményadás végett altábornagy s hadügyminiszter úrhoz tisztelettel áttenni.

                  Görgei május 29-én a következőket közölte Kossuthtal: "Gáspár tábornok úrnak békés hivatalba való alkalmaztatására nézve véleményem az, hogy miután nevezett tábornok úr a lovasságot illető szolgálatban ritka tudománnyal és avatottsággal bír, Gáspár tábornok úr a lovasság alakításánál volna alkalmazandó olyképpen, hogy egyszersmind a környékben, hol tartózkodandik, városi parancsnokul is kineveztetnék, miáltal hozzá illető állásba jutna."[91]

                  Eredeti tisztázat. MOL HM Ált. 163. d. d. sz. Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:7293. Mellette Gáspár május 20-án kelt kérelme és Görgei 1849. ápr. 24-én Komáromban 377/v. szám alatt kiadott szabadságengedélyének másolata.

15.

Budapest, 1849. június 8.

A minisztertanács levele Perczel Mór vezérőrnagyhoz[92] lemondásának elfogadásáról

Per. Mórnak

a folyó hó 8-án tartott miniszteri tanács határozat következtében

P. M. úrnak

Gyurgyevóról máj. 31. a Kormányzó elnöknek írt levelében következőket írja Tábornok úr.

"Görgei tiltassék el hozzám parancsokat küldeni, melyeket mint közelebb egyet, megvetéssel utasíték vissza. Én kész vagyok neki utóbbi szolgálatiért kezet nyújtani, de magam neki alárendelni

647


sohasem fogom; inkább a nemzet előtt felkelek ellene. Ha meg akarok felelni rendeltetésemnek, Önök parancsait vissza kellene utasítani. - Tehát kérem Kormányzó urat, tiltsa el Görgeit, Klapkát nekem parancsokkal alkalmatlankodni,[93] én nem alattok, de mellettök is csak a haza miatt maradok; Hadikot,[94] hogy ne merészeljen Szegeden korteskedni, ezt, ha nem szűnik, biz'Isten fejbe lövetem, s kérem, ne feledje soha, hogy nem csupán a hadvezér, hanem egy polgár szól s cselekszik itt, kinek szava s akaratja nem sokkal kevesebbé [sic!], mint Kormányzó úré."[95]

Görgei hadügyminiszternek pedig Gyurgyevón május 29. kelt levelében ezeket írta.

"Ha Önnek, mint hadügyminiszternek valamely általános adminisztrationalis rendelkezést tetszik hadamhoz kiküldeni, nincs mit szóllanom; de hadi operációkat illetőleg Öntől, mint tökéletesen független hadvezér tekintem magamat, s ha én nem adok Önnek utasításokat, úgy tartóztassa Ön magát vissza ily merészlettől.

Ha Ön véleményt, értesítést küld, noha Ön irányában igen sok vádolni valóm van, mégis szeretett hazám érdekében feledve mindent, - ezt szívesen fogadom; s teszem is viszont, sőt előzőleg is. De parancsot, hogy merészeli ezt Ön?"

És tovább egy más helyen.

"Egyébként legyen Ön meggyőződve, hogy én igen nagy örömmel hallám Önnek sikeres operációit, s való készségét a haza függetlensége biztosítására. De amint ez Ön iránt múlt feledésre s jövő szíves barátságra nyújt alkalmat, s nyit ösvényt keblemben, úgy minden felsőbbségi arrogancia Ön részéről irányomban, a legnagyobb határozottsággal fog visszautasíttatni. Elannyira, hogy ha Ön ezt folytatni merészkedné, az összes haza népségéhez teendek interpellációt. Önnek Ozoráért, Mórért, Kápolnáért, Dembińskiért, egy proklamációért kell még engem engesztelni, nem pedig parancsolgatni.[96] Ön hadminiszter, de nem az én hadam fővezére, ez én vagyok - s nem seregvezér.

Ha Ön az én fővezérem akar lenni - úgy előbb számon fogom kérni, - hová tette Ön 35.000 főnyi hadát e honnak december- s januárban, mint hagyá el védtelen Budát, miért hagya Mórnál cserben? - mint ada ki egy bizonyos proklamációt, mint tagadá meg egy hónapon át a debreceni kormányt; mint veszteté el Kápolnánál az ütközetet, miért záratá el Dembińskit; miért engedé Jellačićot[97] a Duna mentében 12 000 levonulni, - anélkül, hogy csak egy párezer embert külde obszervációjára."[98]

Tábornok úrnak ezen eredeti hivatalos két leveleiből híven idézett nyilatkozatai által hazánknak úgy polgári, mint katonai törvényei a legmélyebben megsértettek.

648


Ily törvénysértésnek szomorú következéseit Tábornok úr maga előre láthatta, s minthogy azon körülménynél fogva, miszerint a nevezett két levél nem is ugyan egy napról kelt [tehát - fájdalom] - Tábornok úrnak [illojális] a kormány[nak]t fenyegető[dző], a törvényt sértő nyilatkozatai [tehát nem is elhamarkodásból eredetteknek tekintethetők] által elkövetett bűntettek - fájdalom - még elhamarkodás[nak]ból eredetteknek sem tekinthetők [mentegetőleg], sőt azon nyilatkozatok elhatározott hangjából Tábornok úrnak még a tettlegi törvénysértésre mutatkozó, s hazánk jövőjét komolyan veszélyeztető szándoka is kirémlik: tehát szomorú kötelessége a kormánynak tábornok urat mindezekért a megsértett törvény nevében a legszigorúbb feleletre vonni.

Méltányolván azonban egyrészt Tábornok úrnak szeretett hazánk iránti bokros érdemeit: tekintvén más részt főleg a katonai törvények kérlehetlen szigorát és szorongatott hazafi kebellel tartván egy, ezen szigor által feltételezett ítélettől, reménylvén egyszersmind elvégre, hogy Tábornok úr - ha netalán a higgadt megfontolásnak jövőre több tért engedne - szép tehetségei s szíve tiszta érzelmeinél fogva még sok éveken át áldásteljesen működhetnék szeretett hazánk függetlensége kivívása- s szilárdításában:

Egybevetvén mindezeket, hazánk legszentebb érdekében legjobbnak látta az összes miniszteri tanács saját felelősség terhe mellett azon rendkívüli, némileg kiengesztelő[dő] határozatot hozni, miszerint a Tábornok úr ellen szükségelt törvényes eljárást kikerülvén, Tábornok úr máj. 26-án benyújtott önkénytes lemondása[99] ezennel hivatalosan elfogadtatik, meghagyván Önnek, hogy minden, keze alatt lévő haderő parancsnokságát az egyúttal a hadügyminiszter által e végre kirendelendő egyénnek időhalasztás nélkül adja át.

                  Szabó Imre és Görgei közös fogalmazványa, Kossuth ceruzás betoldásaival. Szabó Imre szövegét kurzívval, Görgeiét álló, Kossuthét kövérített betűtípussal szedtük. HL 1848-49. 32/63a. Közli Steier III. 127-130. o.; KLÖM XV. 489-490. o.; Kossuth Lajos: Írások és beszédek 1848-1849-ből. (S. a. r. Katona Tamás) Budapest, 1987., 1994. 440-442. o. Kivonatosan közli Thim József: A magyarországi 1848-49-iki szerb fölkelés története. III. k. Budapest, 1930. 782-783. o.

16.

Budapest, 1849. június 9.

Görgei előterjesztése Kossuthhoz Gelics Richárd és Szerelmei Miklós százados
őrnagyi kinevezéséről

Gelics Richárd táborkari századost,[100] ki a hadi pályán 1840-ik év óta dicséretesen működik, s legújabban a hadügyminisztérium táborkari osztályát, mint helyettes főnök, sikerrel igazgatá; - nemkülönben

Szerelmei Miklós táborkari századost,[101] mint a mérnöki akadémia növendékét, ki itt szerzett tudományával elébb az osztrák árkászoknál, később pedig szabadságharcunk megkezdése után magyar táborunk táborkaránál tett hasznos szolgálatokat - mindkettőt az ide csatolt szolgálati leírás alapján is táborkari őrnagyokká oly módon, hogy az első folyó hó 1-től, a második pedig f[olyó] hó 2-tól nyerje rangját - megerősítés és jóváhagyás végett van szerencsém t[isztelt] Kor-

649


mányzó Elnök úrhoz ezennel felterjeszteni azon kéréssel, hogy az ide mellékelt okleveleket a megerősítő kormányzói aláírással ellátva a hadügyminisztériumhoz leküldeni szíveskedjék.

                  Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:18369. "2 dr. oklevél."

17.

Buda, 1849. június 12.

Görgei kinevezési előterjesztései Kossuthhoz

a.)

Tóth József 5-ik honvéd z[ászló]aljbeli őrnagy[102] Perczel Mór tábornok úr által f[olyó] évi március hó 28-án alezredessé kineveztetvén, minthogy nevezett tábornok úr ezen kinevezését megerősítés végett a hadügyminisztériumhoz fel nem terjeszté, történt, hogy Tóth alezredessé kineveztetése sem a Közlöny útján ki nem hirdettetett, sem oklevele ki nem adatott.

Múlt hó 25-én azonban a péterváradi várparancsnokság útján forma szerinti kineveztetéseért folyamodván, ezen folyamodvány ide melléklésével van szerencsém alezredessé kineveztetését t[isztelt] Korm[ányzó]elnök úrhoz megerősítés végett azon kéréssel felterjeszteni, hogy az ide mellékelt oklevelet kormányzói aláírással ellátva a hadügyminisztériumhoz leküldeni szíveskedjék.

                  Fogalmazvány, Görgei szignójával. MOL HM Ált. 1849:17552. "2 drb. csat[olvány], 1 drb. oklevél." Mellette Perczel Miklós ezredes, péterváradi várparancsnok kísérőlevele.

b.)

                  Kossuth Sándor alezredes,[103] akit a hadügyminisztérim az északkeleti hegyszorosok védelmi szempontból való megvizsgálásával bízott meg, május 27-én Zsdenyováról küldött hosszú jelentést Kossuthnak, amelyben többek között javasolta Mezősy Pál munkácsi várparancsnok[104] őrnagyi kinevezését, azzal, hogy a már december 5-én őrnaggyá volt kinevezve, de a kinevezés kihirdetése Nádosy Sándor katonai osztályfőnök[105] feledékenysége miatt elmaradt. Kossuth megbízásából Stuller Ferenc tanácsos[106] a jelentés kivonatát június 6-án átküldte a hadügyminisztériumnak. (MOL OHB 1849:7529.; HM Ált. 1849:18283.; KLÖM XV. 478-479. o.)

Mezősy Pál honvéd századost, a munkácsi vár erélyes és vitéz parancsnokát őrnaggyá megerősítés végett van szerencsém Kormányzó Elnök úrhoz oly kéréssel felterjeszteni, hogy az idezárt oklevelet kormányzói aláírásával ellátva a hadügyminisztériumhoz beküldeni szíveskedjék.

                  Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:18283.

650


18.

Budapest, 1849. június 15.

Görgei jelentése Kossuthhoz a nyugalmazott tisztek eskütételéről

A Kormányzó úrnak május hó 19-ről 6708/K. szám alatti rendelete - mely szerint mindazon nyugalmazott tisztek, kik alkotmányunknak hódolni nem akarnak, - Schweidel tábornok[107] úrnak is, a pesti nyugalmazott tisztek irányábani hovátartás végett, másolatban megküldetett.[108] - Melynek következtében a nevezett tábornok úr, a Pesten lévő nyugalmazott tiszteket alkotmányunk iránti hódolatra, és a kormánybiztos úr által ./. alatt ide mellékelt eskü letételére felszólította. Ezen felszólításra a nyugalmazottak nagyobb része az esküt letevén, magukról hódolati térítvényt is adtak. - Egy része azonban az .//. alatt visszavárólag ide mellékelt folyamodványt adván be, magukat ezen eskü letételétől felmentetni esedeznek.

Minthogy pedig a kormánybiztos úr által elrendelt eskü letételétől őket felmenteni; vagy ez ügyben a kormányzó úr által netán kiadott egyéb rendeletnek összeütközése elkerülése végett a hadügyminisztérium e tárgyban eldöntőleg intézkedni nem kíván:

Annálfogva egész tisztelettel megkeresem Kormányzó urat; miszerint e tárgyban határozni, és ezen határozatot további intézkedhetés végett a hadügyminisztériummal tudatni méltóztassék.[109]

                  Eredeti tisztázat. MOL OHB 1849:8301. Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:18115. Mellette a vonatkozó iratok.

19.

Budapest, 1849. június 15.

Görgei kinevezési előterjesztései Kossuth Lajoshoz

A hadügyminisztérium f[olyó] évi május 15-én Vécsey tábornok[110] úr ajánlata folytán A/13787. szám alatt Bergmann alezredes[111] urat ezredessé kinevezés végett felterjesztvén, t[isztelt] Kormányzó úr által a megerősítés 4 hét múlva teendő felterjesztésre tartatott vissza; miért is a felterjesztést ennek alapján ismétlem.

Nemkülönben Przyemski Gyula őrnagyot,[112] minthogy Krain János 3-ik huszárezredbeli őrnagy[113] alezredessé már kineveztetett, s így Przyemski előmozdítása által mellőztetést nem szenved, saját ezredéhez ugyncsak Vécsey tábornok úr ajánlata folytán számfeletti alezredesül;

651


s végre Antos Ferenc 32-ik z[ászló]aljbeli századost[114] z[ászló]aljához őrnagyul, s parancsnokul Stein ezredes[115] ajánlata alapján jóváhagyás végett azon kéréssel terjesztem fel t[isztelt] Kormányzó Elnök úrhoz, hogy kineveztetéseikről szóló okleveleket kormányzói aláírásával megerősítvén, azokat a hadügyminisztériumhoz leküldeni szíveskedjék.

                  Királyi Pál fogalmazványa. MOL HM Ált. 1849:20387.

20.

Budapest, 1849. június 18.

Görgei átirata Kossuth Lajoshoz a hadügyi intézkedések koordinálásáról

Nem kis zavart okozott a debreceni fiók fegyvergyár igazgatóságnál Kormányzó úrnak a budai várban talált s kijavíttatni leküldött fegyverek hova szállítása iránt 7706/K. szám alatti rendelete, miután ellenkezett egy már előbb a hadügyminisztérium által ezen fegyverek iránt kiadott utasítással, ugyanis a hadügyminisztérium a 92. és 93. zászlóaljak felfegyverzésére legelőbb Temesvárra 1600 fegyvert rendelt szállíttatni, ellenben Kormányzó úrnak fenn idézett meghagyásánál fogva minden harmadnap ide Budára lett volna egy szállítvány küldendő.[116]

Hogy tehát az ily ellenkező rendeletekből múlhatatlanul következő zavarok s hátramaradások kikerültessenek, figyelmezve Kormányzó úrnak azon rendeletére is, hogy minden katonai intézkedések egyenesen a hadügyminisztérium útján tétessenek, tisztelettel kérem meg, hogy ezután minden ily katonai szakba vágó intézkedéseit vagy rendeleteit ne a hadügyminisztérium mellőzésével, hanem inkább egyenesen csak a hadügyminisztérium által megtetetni méltóztassék.

                  Káldor Antal őrnagy[117] távollétében Nádosy István segédtiszt június 10-én Debrecenből jelentette Kossuthnak, hogy másnap 420 darab fegyvert küld el, s minden harmadik napon indítani fog egy szállítmányt (MOL OHB 1849:7820.). Koch Gusztáv főhadnagy[118] június 14-én jelentette a hadügyminisztériumnak, hogy június 10-13. között 600 darab fegyver készült el, s azokat elküldték a 92. és 93. honvédzászlóaljnak; 400 fegyvert pedig - Kossuth június 6-i rendelete folytán - Budapestre szállítottak.

                  Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:21552. Mellette Koch Gusztáv főhadnagy június 14-i jelentése és Kossuth június 6-án a nagyváradi fegyvergyár és a debreceni fiók fegyvergyár igazgatóságához írott utasításának másolata.

652


21.

Budapest, 1849. június 24.

Görgei átirata Kossuth Lajoshoz Lukács Sándor kormánybiztos ténykedéséről

          Lukács Sándor, az összes magyar hadsereg fölszerelési kormánybiztosa[119] június 17-én a következő      levelet intézte a hadügyminisztérium gazdászati osztályához:

Amennyiben tévesztett volt a hadügyminisztérium gazdasági osztályának abbéli intézkedése, miszerint az ország különböző részeiben minden meghatározott szigorú utasítás és utánvizsgálás nélkül a hadsereg számára fölszerelési megbízottakat nevezett ki: épen oly káros eredményű az országra nézve a megbízottak eljárása - néhány példát:

Biszterszki Imre megbízott Rakamazról fehérneműket küldvén be az országos ruhabizottmányhoz, azok az illető vizsgálók által csak egyharmad részben nyilváníttattak elfogadhatóknak, míg más harmadrésze csak bélésnek, utóbbi harmadrésze pedig éppen nem is használható.

A zólyomi fiókraktárból ideszállított cikkek között találtattak számos ócska fejelésű huszárcsizmák, tökéletlenül és rossz bőrből készített bakancsok, céliránytalan készítményű szuronytokok, gyalogsági tokmányok, melyeknek közel egyharmada bírálaton alól áll.

Boronkay kormánybiztos[120] úr által beküldött 1000 pár bakancs és 645 pár csizma közül csak 3 pár bakancs és 50 pár csizma találtatott használhatónak.

És a debreceni, szegedi, egri felszerelési fiókbizottmányok elpazarolják a teméntelen pénzt, siker semmi vagy igen rossz.

Ezek újabb égbekiáltó, kézzel fogható tanúságai annak, miképp sem a megbízottak, sem a fiókraktárak a célnak és feladatnak teljességgel nem felelnek meg. Az utóbbiak közül szinte a komáromi fiókraktár, hol minden csaknem két áron fizettetik, s a legrosszabb készlet is bevitetik, éppen nem szolgál kivételül.

Minélfogva én, kit az ország kormányzója és a a hadügyminisztérium az összes magyar hadsereg felszerelésével felelet terhe mellett bízott meg, hivatalos kötelességemnek érzem, a hadügyminisztérium gazdasági osztályát fölhívni: miszerint miután a vidéki erők kellő felhasználására különben is minden intézkedést megtettem, s az egész magyar hadsereg fölszerelésére képes is vagyok, - minden az országban létező fölszerelési fiók ruhabizottmányokat, úgy mint minden egyes megbízottak működését rögtön megszüntesse, s oda utasítsa őket, hogy fölszerelési készleteiket, vagy egyéb anyagot, számadásaikkal haladék nélkül küldjék be Pestre, az Országos Ruhabizottmányhoz; de legkésőbben 10 nap alatt végre is hajtassék, mert máskint az ország naponkint százezrekben károsíttatik.

Mit ha a a hadügyminisztérium gazdasági osztálya tenni vagy nem akarna, vagy elmulasztana: ezennel nyilváníttatom, hogy én ezen, az ország különben is eléggé sanyargatott s igénybe vett anyagi állapota rovására elkövetett pazarlások ellen az ország kormányzója-, a törvényhozás- és a a hadügyminisztériumnál ünnepélyes óvást teendek, s a felelet terhe azokat fogja sújtani, kik a pazarlás okozói voltak.

          Görgei a levelet a következő levél kíséretében küldte meg Kossutnak:

Lukács Sándor felszerelési kormánybiztos szenvedélyes, minden tekintélyt és méltányosságot nélkülöző, majdnem parancsképp szóló levelét folyó hó 17-ről van szerencsém másolatba Kormányzó úrral azon felvilágosítással közölni, hogy Biszterski Imre nem a gazdászati osztály, hanem Danielisz ezredes és főintendáns[121] megbízottja volt, kinek működése a hadügyminisztérium által

653


még múlt hó elején rögtön eltiltatott azért, mert majdnem teljesen haszonvehetlen fejérruha neműeket szállított, melyek a debreceni ruharaktár által egyátaljában el nem fogadtattak. Ezen ruhaneműek éppen oly rossz minőségűek és rosszul varrottak voltak, mint aminőket Lukács Sándor kormánybiztos úr Nagyváradról Debrecenbe küldetett, melyekből a hadügyminisztérium az efféle lel­kiesméretlen eljárást rosszallván, egy példányt belátásra a ruhabizottmánnyal közlött.

A gazdászati osztály Zólyomban fiók ruharaktárt nem alakított, Boronkay kormánybiztos Szemere Bertalan miniszterelnök[122] megbízottja volt, és valószínűleg oly csizmákat akart az álladalomra tolni, mint [amiket] Lukács Sándor úr szerződésileg a ruhabizottmányhoz utasított, melyek átvételét a hadügyminisztérium megtiltott[a].

A debreceni ruharaktár minden készleteit Nagyváradról kapta, hogyha ezek rosszak voltak, ez csak Lukács Sándor kormánybiztos úr felügyelésének tulajdonítható, a szegedi és egri felszerelési fiókraktárak is Szemere Bertalan miniszterelnök, Batthyány Kázmér külügyminiszter[123] és Re­petzky kormánybiztos[124] urak által alakíttattak, valamint az egyes megbízottak vagy a Honvédelmi Bizottmány, vagy kormánybiztosok megbízottja voltak; a komáromi fiókraktár Guyon[125] ajánlatára a Kormányzó úr beleegyezésével alakult, minden nagyobbszerű felszerelési megbízások, mint a vadászok, német és lengyel légió, az újon felállított huszárok sat. nem a gazdászati osztálytól, hanem vagy a Honvédelmi Bizottmánytól, vagy a Kormányzó úrtól vevék eredetüket, és pedig többnyire azért, mivel Lukács kormánybiztos úr működése kezdetétől fogva ígért, de keveset foganatosított. Mindezen úgynevezett fiók ruharaktárak és megbízottak működése megszüntetik, hogy ezek által erélyesebb tevékenység ne gátoltassék, kivévén az erdélyi ruhabiztottmányt, mely még na­gyobbszerűleg lesz alakítandó.

Ami a takarékosságot és a pénzpazarlást illeti, a gazdászati osztály eljárását nevezett kormánybiztos gazdálkodásához hasonlítva, minden szerződésekből és bevá[sá]rlásokból kitetszik, hogy ezek az osztályban jutányosabb áron történtek; Lukács Sándor úr a munka, a készletek és anyagok árait túlságosan felcsigázta, és ezáltal az álladalomnak tartós időn roppant költségeket okozott.

Lukács Sándor mint kormánybiztos, annyiba önálló és önkényes működése, hogy százezrekre menő szerződéseket is minden bejelentés és jóváhagyás nélkül köt, szerződéseket tulajdon távollétében oly magántitkárok által ratifikáltatja, melyek a minisztérium előtt teljesen ösméretlenek, tulajdon iroda és ruhabizottmány személyzetét minden kérdés nélkül szaporítja, és a hadügyminisztérium rovására díjaztatja; mindezen eljárások a felelős minisztérium eszméjével egybe nem férnek; felkérem tehát a Kormányzó urat, méltóztassék Lukács Sándor úr kormánybiztosságát megszüntetni, őtet mint felszerelési biztost a hadügyminisztérium alá helyeztetni, hogy így a hadügyminisztérium vagy ennek osztályai ellenébe mi felelősségi jogot se gyakorolhatván, minden felterjesztéseit jelentésképp a hadügyminisztériumhoz, a különösöket személyemhez intézze, működéseiben pedig úgy járjon el, hogy már sok felül felakadt roppant ígéreteinek hovahamarább megfelelhessen, nehogy a ruha és felszerelés hiánya miatt az újoncok továbbküldése és használhatása, és így hazánk is veszélyeztessen. [126]

654


                  Eredeti tisztázat. MOL OHB 1849:8611. Mellette Lukács június 17-én a hadügyminisztérium gazdászati osztályához intézett 1241. számú levelének másolata. Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:21998. Mellette Lukács levelének tisztázata.

22.

Budapest, 1849. június 24.

Görgei átirata Kossuth Lajoshoz a Haynau által kivégeztetett
Gruber Fülöp özvegyének és gyermekeinek ellátásáról

Néhai Gruber tüzérszázados[127] hátrahagyott özvegye s 2 neveletlen gyermeke nyugdíjaztatását tárgyazó véleményadás végett velem közlött folyamodványát[128] oly észrevétellel van szerencsém visszamellékelni: miszerint a h[ad]ü[gy]m[inisztérium] szinte, mikint tisztelt Kormányzó úr, oly résztvevő érzettel viseltetik az ügyünk mellett ernyedetlen működő, de szerencsétlenül elhalt Gruber százados iránt, hogy a hátrahagyott 2 fiúgyermeke részére attyok egész 980 p[engő]­f[orin]tnyi békeévi illetményét az illető özvegynek - mindaddig, míg a gyermekek 20-ik életkorukat elérik - évi nyugdíjul engedményezni véleményezek, azon indokból, hogy az atya érdeme, s szerencsétlen kimúlása ennyi figyelmet a státustól méltán megérdemel.

Mire nézve kegyes határozatát az intézkedések megtétele végett az iratok visszaküldése mellett, kérem.[129]

                  Fogalmazvány. MOL HM Ált. 1849:21293.

23.

Budapest, 1849. június 19/26.

Görgei levele Kossuth Lajoshoz Kiss Pál és Kmety György tábornoki kinevezéséről

Felkérem tisztelt Kormányzó urat, miszerint Kiss Pál péterváradi várparancsnok[130] és Kmety György ezredes[131] urakat, csatatéren tanúsított érdemeik méltánylatául tábornokokká kinevezni, s ide mellékelt okleveleiket magas aláírásával megerősíteni méltóztassék.

                  Korponay János fogalmazványa. MOL HM Ált. 1849:20247. Mellette a Kiss Pálnak szóló értesítés fogalmazványa. "26/6. Exp." Mellette Kmety tábornoki kinevezésének fogalmazványa.

655


24.

Budapest, 1849. június 20/26.

Görgei kinevezési előterjesztései Kossuth Lajoshoz

Zeidler József, 2-ik gyalogezredbeli százados,[132] és a 8-ik hadtestnél segéd, tanúsított érdemei s ügyessége tekintetéből, nemkülönben huzamosb szolgálata méltánylásául, f. évi ápril 16-tól számítandó ranggal és illetménnyel őrnagyul a táborkarhoz;

Timon Zsigmond százados[133] meleg honszeretete, bátor magaviselete, s hosszas szolgálataiért, f. évi május hó 1-től számítandó ranggal és illetménnyel őrnagyul, s végre

[Szalkay Gergely 6-ik z[ászló]aljbeli százados,[134] ki Dipold alezredes[135] úr ilyenné történt kineveztetése óta a nevezett z[ászló]aljat sikerrel és dicséretesen vezénylé, őrnagyul, és a 6-ik z[ászló]alj parancsnokául f. évi június 16-ki ranggal és illetménnyel][136] jóváhagyás végett oly kéréssel van szerencsém t[isztelt] Kormányzó úrhoz felterjeszteni, hogy az ide mellékelt okleveleket kormányzói aláírásával megerősítvén, a hadügyminisztériumhoz leküldeni szíveskedjék.

                  Királyi Pál fogalmazványa, Menyhárt Antal szignójával. MOL HM Ált. 1849:21370/A. "G". "jún. 26. E[xped.]"

25.

Buda, 1849. június 21/26.

Görgei kinevezési előterjesztései Kossuth Lajoshoz

A 2-dik hadtest parancsnoksága ajánlata folytán 6-ik huszárezrednél Mándy Ignác őrnagy[137] előléptetése által megürült helyre Toperczer Pál azon ezredbeli főszázadost[138] f[olyó] évi június hó 25-kei ranggal s június 16-kai illetménnyl őrnagyul jóváhagyás végett azon kéréssel van szerencsém t[isztelt] Kormányzó úrhoz felterjeszteni, hogy az ide mellékelt kinevezési oklevelet kormányzói aláírásával megerősítve, a hadügyminisztériumhoz leküldeni szíveskedjék.

                  Királyi Pál fogalmazványa, Menyhárt Antal szignójával. MOL HM Ált. 1849:20779/A. Mellette Asbóth Lajos ezredes jún. 8-án Érsekújvárott kelt felterjesztése és a II. hadtest parancsnokságához szóló utasítás fogalmazványa.

656


26.

Budapest, 1849. június 23/26.

Görgei átirata Kossuth Lajoshoz a hadügyminisztérium
személyzetének illetményemeléséről

Szabadságharcunk kezdete óta a hadügyminisztérium a csatatéren küzdő testvéreivel karöltve vőn részt a hazamegváltás nehéz, de dicső ügyében! Míg azok ott vérzettek, ez itt izzadott; míg azok harci dicsőséget s borostyánt arattak, ez polgári érdemeket szerezni iparkodott; míg azok az elemek s halálvész ezer szörnyeivel küzködtek, ez rendkívüli munkateher alatt csüggedetlen buzgalommal teljesítő feladatait.

A hadügyminisztérium ismeri nagyszerű hatáskörét békeidőben is. Tudja, miképp hivatásának megfeleleni nem érdem, hanem kötelesség.

Egy van mégis azonban, mi a hadügyminisztérium működését ez idő szerint a szokásos érdemen túl emeli, s tőle meg nem tagadható méltánylatra s különös tekintetbevételre érdemesít.

Ez azon körülmény, miszerint most, a nemzet élet-halál küzdelmében, minden közügy a függetlenségi harc felé irányozva lévén, - az ország közigazgatása is jobbára - mint mondani szokták - katonai lábon állván, a hadügyminisztérium teendői természetesen végtelenül megszaporodtak, mi annak nappali-éjjeli munkálódását, s fáradozását folytonosan kívánja, és személyzetének egész erejét és legnagyobb szorgalmát igénybe veszi. [Ez által lőn főleg a minisztérium a nemzettestnek örökön mozgó s mozgató vérere, melynek rugékonysága azt az enyészet rothasztó, feloszlató lázától menté meg.

Hozzá járul, hogy a harcképes egyéneknek rendeltetésök helyérőli el nem vonhatása s az ügyvezetési gépezetben megkívántató összhangzatos egység csakis bizonyos számig szaporítását engedik a hadügyminisztériumi személyzetnek, mely jelenleg valamennyi minisztériumok közt kétségkívül legtöbb munkával van elhalmozva.][139]

Ezen fontos tekintet, s a fővárosban ismeretes okoknál fogva szállásban, élelemszerekben, szóval mindenben uralkodó drágaság, mely nemhogy csökkenni készülne, de sőt naponkint a nemsokára összeülendő országgyűlés közelgése miatt nőni fenyegetőzik, késztetik a hadügyminisztériumot tisztelettel fölkérni Kormányzó urat: miszerint a hadügyminisztériumi személyzet díjai 50 percentteli fölemeltetését, s a pénzügyminisztériumnál ez értelembeni utalványoztatását kegyesen megengedni méltóztassék.

                  Birányi Ákos fogalmazványa, Rochlitz Kálmán sk. betoldásaival. MOL HM Ált. 1849:21507.

27.

Buda, 1849. június 26.

Görgei előterjesztése Kossuth Lajoshoz Ascherman Ferenc
komáromi várparancsnoki kinevezéséről

Ascherman Ferenc vezérkari ezredest[140] tanúsított hazafisága, vezérkari jeles tehetsége s katonai erélyes működése alapján van szerencsém t. kormányzó úrnak komáromi várparancsnokul jóváhagyás végett oly kéréssel felterjeszteni, hogy az ide mellékelt kinevezési oklevelet kormányzói aláírásával megerősítve, a hadügyminisztériumhoz leküldeni szíveskedjék.

                  Királyi Pál fogalmazványa, Menyhárt Antal szignójával. MOL HM Ált. 1849:22942/A. "G". "jún. 27. E[xped.]"

657


28.

Budapest, 1849. június 27.

Görgei Artúr kinevezési előterjesztése Kossuth Lajoshoz

Munkácsy József csanádi címzetes kanonokot a hadlelkészi osztályban megkívántató tudománya s ismeretei, nemkülönben a legvészesebb percekben hazánk s igazságos ügyünk iránt tanúsított érdemei tekintetéből a tárcámhoz tartozó hadlelkészi osztályban tanácsosul kinevezvén, fölkérem kormányzó urat, miszerint e kinevezést az ide mellékelt oklevél aláírásával megerősíteni szíveskedjék.

                  Fogalmazvány és eredeti tisztázat, utóbbin 9347/K. "A hadügyminisztériumhoz azon észrevétellel tétetik vissza, hogy a bent idézett kinevezési oklevél mellékelve nem volt, de annak felterjesztésére nincs is szükség. Szeged, július 22-én 849. - Kormányzói vezérsegéd - Asbóth Sándor őrnagy." MOL HM Ált. 1849: 21572. A fogalmazvány mellett a hadügyminisztérium polgári-gazdászati osztályának szóló utasítás fogalmazványa: Munkácsy illetményének utalványoztatása végett tegye magát érintkezésbe a pénzügyminisztériummal

A rövidítések jegyzéke

1848-49.

HL Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc iratai

Bona, 1987.

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. 2. kiadás. Budapest, 1987.

Bona, 1988.

Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Budapest, 1988.

Görgey Artúr I.

Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. S. a. r. Katona Tamás. Budapest, 1988. I. k.

Görgey István I-II.

Görgey István: 1848 és 1849-ből. Élmények és benyomások. Okiratok és ezek magyarázata. Tanulmányok és történelmi kritika. I-II. k. Budapest, 1885-1888.

Hermann Róbert, 1994.

Hermann Róbert: Görgei Artúr és Kossuth Lajos levelezésének kiadatlan darabjai. Századok, 1994/5.

HL

Hadtörténelmi Levéltár

HM Ált.

MOL H 75. Hadügyminisztérium. Általános iratok.

Katona: Budavár

Katona Tamás szerk.: Budavár bevételének emlékezete 1849. S. a. r. Hermann Róbert, Pelyach István és Tirts Tamás. Budapest, 1989.

KLÖM XIII.

Kossuth Lajos összes munkái. XIII. k. Kossuth Lajos az OHB élén. I. S. a. r. Barta István. Budapest, 1952.

KLÖM XIV.

Kossuth Lajos összes munkái. XIV. k. Kossuth Lajos az OHB élén. II. S. a. r. Barta István. Budapest, 1953.

KLÖM XV.

Kossuth Lajos összes munkái. XV. k. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. S. a. r. Barta István. Budapest, 1955.

MOL

Magyar Országos Levéltár

OHB

MOL H 2. Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizottmány és Kormányzóelnökség iratai.

Steier Lajos I.

Steier Lajos: Görgey és Kossuth. Budapest, é. n.

Steier Lajos II.

Steier Lajos: Az 1849-iki trónfosztás előzményei és következményei. Budapest, é. n.

<Back to contents>

658



[1] A közlemény az OTKA F 013416. kódszámú, Görgei Artúr 1848-49-es iratainak összegyűjtését célzó pályázati támogatásával készült.

[2] Steier Lajos I. (7, ill. 24); Steier Lajos II. (3, ill. 10); .: Haynau és Paskievics. Budapest, é. n. I-II. k. (3, ill. 6). Csak a teljes közlések számát szerepeltetem.

[3] Steier Lajos: Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és tót mozgalomról. Budapest, 1924. 610-611. (Kossuth, 1848. dec. 7.), 685-686. (Görgei, 1849. máj. 6.)

[4] Deák Imre: 1848, ahogy a kortársak látták. A szabadságharc története levelekben. Budapest, é. n. [1942.] 1849. jan. 10., jún. 30., júl. 1., aug. 10., 12.

[5] KLÖM XIII. 356. (nov. 5.), 450. (nov. 11., kivonatosan közölte Görgey István I. 28. o.), 547. (nov. 24.), 579-580. (nov. 27.), 778. (dec. 14., közölte Görgey István I. 66. o.), 900. (dec. 26.), 938-939. o. (dec. 31., közölte Steier Lajos I. 285-286. o.)

[6] KLÖM XIV. 792-793. (Gyöngyös, 1849. április 2.) L. még Steier Lajos II. 169. o. KLÖM XV. 201. (Komárom, 1849. április 29.), 319-320. (Buda, 1849. május 13., teljes közlése: Katona: Budavár 459-460)

[7] Nagy László - Rohonyi Gábor - Tóth Gyula (szerk.): Szemelvények a magyar hadtörténelem tanulmányozásához. A vonatkozó részt összeállította Barta István. Budapest, 1955. II. k. 210-211. (Komárom, ápr. 26.), 237-238. o. (Komárom, 1849. jún. 30.) A kötetben kivonatosan vagy teljes terjedelmében szerepelt 16, Görgeinek szóló Kossuth-levél is.

[8] Katona Tamás (szerk.): A szabadságharc kilenc nagy csatája. Az utószót írta Cennerné Wilhelmb Gizella, a képmagyarázatokat írta Barcy Zoltán. Budapest, 1978.; Görgey István: 1848 júniusától novemberéig. - Okmánytár. (S. a. r. Katona Tamás) Budapest, 1980.; Katona: Budavár passim.

[9] Hermann Róbert: Kiadatlan Kossuth- és OHB-iratok 1848-ból. Hadtörténelmi Közlemények, 1989/2. 226., 228-229. o.

[10] Supka Géza: 1848 - 1849. (S. a . r. Fábri Anna) Budapest, 1985. 523-524. o.

[11] Közli őket Katona Tamás (szerk.): Az aradi vértanúk. 1. kiadás. Budapest, 1979. I. k. 228., 230-231., 235-236. o.

[12] Spira György: Kossuth Lajos hagyatékából. Századok, 1994. 915-917. o.

[13] Hermann Róbert: Hogyan került Mészáros Lázár a Batthyány-kormányba? Hadtörténelmi Közlemények, 1996/2. 114-117. o.

[14] Hermann Róbert, 1994.

[15] KLÖM XV. 485-486. o. Kossuth Görgeinek szóló kísérőlevelét l. uo. 487. o. Kossuth eredeti levelét nem küldték el Perczelnek, ezért maradt fenn az eredeti fogalmazvány a feldunai hadsereg és Görgei iratai között.

[16] Répásy Mihály (1800-1849), cs. kir. őrnagy a 6. huszárezredben, 1848. szept. végétől az ezred ideiglenes parancsnoka, okt. 12-től ezredes, a feldunai hadtest dandárparancsnoka, nov. 1-től honvéd vezérőrnagy, lovassági főfelügyelő. 1848. dec. 28-tól a tartalék hadtest parancsnoka, 1849 jan. végétől márc. elejéig a Középponti Mozgó Sereg, majd az ebből alakuló II. hadtest parancsnoka, később ismét osztályfőnök a hadügy­minisztériumban. Kolerában halt meg. Életrajzát l. Bona, 1987. 282-283. o.

[17] Ábrahámy Károly (1798-1877), cs. kir. őrnagy a 10. (Vilmos) huszárezredben, 1848. nov. 26-tól honvéd ezredes, a hadügyminisztérium pótlovazási osztályának helyettes, 1849. júl.-tól tényleges főnöke. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 96. o.

[18] Beretvás Ferenc (1807-?), cs. kir. százados a 9. (Miklós) huszárezredben, okt. közepétől honvéd alezredes, dec. 5-től a honvéd szekerészkar parancsnoka. 1849 januárjában kilép. Életrajzát l. Bona, 1987. 354. o.

[19] Gáspár Andor, András vagy Endre (1804-1884), cs. kir. huszárszázados, 1848. okt. 8-tól honvéd őrnagy, nov. 26-tól ezredes, 1849. ápr. 2-től vezérőrnagy, a VII. hadtest parancsnoka. Várfogságot szenved. Életrajzát közli Bona, 1987. 157. o.

[20] Szegedy Imre (1812-1878), cs. kir. százados a 9. (Miklós) huszárezredben, 1848. okt. 16-tól honvéd őrnagy, nov. 26-tól alezredes, dandáraparancsnok, dec. 30-tól ezredes, 1849 január közepén kilép. A cs. kir. hadbíróság rangfosztásra ítéli. Életrajzát l. Bona, 1987. 370. o.

[21] Berzsenyi Lénárd (1806-1886), cs. kir. százados a 9. (Miklós) huszárezredben, legmagasabb rangja honvéd ezredes, várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 108. o.

[22] Görgey Kornél (1819-1897), Görgei Artúr unokatestvére, cs. kir. százados a 9. (Miklós) huszárezredben, nov. 26-tól őrnagy, dandárparancsnok, ápr. 12-től a feldunai hadsereg törzsénél szolgál, júl. 20-tól honvéd alezredes. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 163. o.

[23] Kypke, Alexander (1805-?), cs. kir. százados a 10. (Vilmos) huszárezredben, 1848. nov. 26-tól honvéd őrnagy, dec. 30-tól alezredes, 1849 jan. elején kilép. Életrajzát l. Bona, 1987. 362-363. o.

[24] Liptay (Hrobony) Ferenc (1814-?), kilépett cs. kir. hadnagy, 1848. jún. 19-től honvéd főhadnagy, szept. 27-től százados, nov. 29-től őrnagy, 1849. febr. 9-től alezredes, dandár-, majd hadosztályparancsnok. Várfogságot szenved, 1869-ben reaktiválják. Életrajzát l. Bona, 1987. 223. o.

[25] Békeffy József (1802-1870), cs. kir. őrnagy a 9. (Miklós) huszárezredben, 1848. okt. 12-től honvéd alezredes, 1849. jan.-tól ezredes, a hadügyminisztérium pótlovazási osztályán dolgozik, 1849. júl. 20-tól a szeged-aradi tartalék hadtest tábori térparancsnoka ezredes. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 112-113. o.

[26] Zsedényi (Pfannschmied) Gyula (1808-?), cs. kir. főszázados, 1848. okt. 27-től honvéd őrnagy és osztályparancsnok a 6. (Württemberg) huszárezredben, nov. közepétől a nádasi dandár parancsnoka, nov. 29-től alezredes, dec. elejétől betegszabadságon. 1849. jan. közepén jelentkezik Windisch-Grätznél, a cs. kir. hadbíróság felmenti. Életrajzát l. Bona, 1987. 374. o.

[27] Itt nyilván a követendő védelmi tervről volt szó. Görgei emlékiratai szerint amikor a követendő terv szóba került, ő azt javasolta, hogy a Duna jobb partján a hadsereg zömével Győrig, az elővéddel pedig Mosonig húzódjanak vissza, a bal parton pedig csupán Pozsonyt és a Fehér-hegység főbb szorosait tartsák megszállva, ezeket is csak elszigetelt erős osztagokkal, amelyeknek az ellenséges túlerő előnyomulása esetén egyrészt Lipótvár, másrészt Komárom falai alá vonuljanak vissza. Ehhez járult volna a hadsereg teljes újjászervezése, az OHB és az országgyűlés székhelyének a Tiszántúlra történő áthelyezése. Görgey Artúr I. 233. o. A haditervre l. még Hermann Róbert: Görgei és Győr. Győri Tanulmányok 22. 2000. 162-163. o.

[28] Szirányi Béla (1818-1894), cs. kir. hadnagy, 1848. aug. 19-től főhadnagy, szept. 15-től honvéd vezérkari százados. 1848-49 fordulóján kilép. Nyugalmazott cs. kir. alezredesként hal meg. Életrajzát l. Bona, 1988. 734-735. o.

[29] Bayer József Ágost (1821-1864), kilépett cs. kir. hadnagy, 1848. szept. 20-tól honvéd vezérkari főhadnagy, okt. 20-tól százados, nov. 18-tól őrnagy, 1849. jan. 15-től alezredes, a feldunai hadtest vezérkari főnöke, ápr. 17-től ezredes, a feldunai hadtest vezérkari főnöke. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 100-101. o. és Villányi András: Bayer ezredes. Budapest, 1937.

[30] Soupper Sándor (1824-1879), kilépett cs. kir. hadnagy, 1848. júl. 9-től nemzetőr főhadnagy, okt. 26-tól honvéd százados, nov. 30-tól vezérkari őrnagy. Várfogságot szenved, 1850-ben szabadul. Életrajzát l. Bona, 1987. 295. o.

[31] Albrecht Frigyes Vilmos (1823-1867 előtt), kilépett cs. kir. hadnagy, 1848. szept. 20-tól honvéd vezérkari főhadnagy, novembertől százados, dec. 30-tól őrnagy, máj. 30-tól alezredes. 1849. júl. 12-től szolgálaton kívül van. Vizsgálati fogság után kegyelmet kap. Életrajzát l. Bona, 1987. 89. o.

[32] Csány László (1790-1849), reformpolitikus, 1848 tavaszán a nyugat-dunántúli megyék, jún. 2-ától a Dráva-vonal, szept.-től a drávai, majd októbertől a feldunai hadtest kormánybiztosa, 1849. jan. 27-től erdélyi teljhatalmú országos biztos, 1849. máj. 2-ától a Szemere-kormány közlekedés- és közmunkaügyi minisztere, 1849. okt. 10-én a cs. kir. hadbíróság ítélete alapján Pesten kivégzik.

[33] Az említett folyamodvány Csányhoz intézett, 1848. okt. 28-án Parndorfban kelt példányát l. MOL H 103. Csány László kormánybiztos iratai. Iktatott beadványok. No. 259. A folyamodványt Bayer József, Soupper Sándor, Albrecht Vilmos, Szirányi Béla és Luzsénszky Sándor századosok írták alá.

[34] Görgei nov. 24-én kelt felterjesztését és Kossuth intézkedését közli KLÖM XIII. 547-548. o.

[35] Balogh János (1796-1872), a Bars megyei ellenzék vezetője, 1830-1861 között több országgyűlésen barsi követ, 1842-45-ben Bars megye alispánja, 1848-ban Nyitra és Trencsén megyei népfelkelési kormánybiztos, honvéd őrnagy, a 71. honvéd zászlóalj, majd alezredesi rangban a X. hadtest dandárparancsnoka. Emigrál, 1859-ben hazatér. Életrajzát l. Bona, 1987. 98. o.

[36] Balogh nov. 21-én kelt jelentését közli Steier Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848-49-ben. Budapest, 1937. II. k. 196-198. o. és Daniel Rapant: Slovenské povstanie roku 1848-49. Dejiny a dokumenty. Bratislava, 1954. III/2. 103-104. o.

[37] Szilavetzky Ágoston (1797-?), nyugalmazott cs. kir. százados, 1848. aug. 25-tól a szegedi nemzetőrség egyik őrnagya, okt. 30-tól nemzetőr, nov. 6-tól honvéd alezredes, a 2. (nyitrai) hadmegye parancsnoka, dec. közepétől a szegedi nemzetőrség parancsnoka, 1849. jún.-ban a 4. (szegedi) hadmegye parancsnoka. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 311. o.

[38] Ez az eredetileg a 17. honvédzászlóaljhoz tartozó, de utóbb Ruttkay István őrnagy vezetésével, 64. honvédzászlóalj néven önálló alakulattá szervezett újonccsapat volt. Történetére l. Rényi Rezső: A 64-ik honvédzászlóalj. Hazánk. (Szerk. Abafi Lajos) I. k.

[39] Szilézia (Schlesien)

[40] Ordódy Kálmán (1814-1871), cs. kir. főhadnagy, 1848. jún. 13-tól honvéd százados, szept. 27-től őrnagy, okt.-tól Trencsén megye hadparancsnoka, nov. 23-tól a feldunai hadsereg dandárparancsnoka, majd dec. közepétől Lipótvár várparancsnoka. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 255. o.

[41] Ordódy 1848. nov. 24-én Nádason kelt levelét, amelyben kérte, tisztázzák a Simunich elleni 1848 novemberi hadműveletekben játszott szerepét, közli KLÖM XIII. 610-611. o.

[42] Bayer Frigyes végül nem került be a Magyar Hadi Főtanoda hallgatói közé. A hallgatók névsorát közli Ács Tibor: A Magyar Hadi Főtanoda, 1848-1849. Hadtörténelmi Közlemények, 1999/2. 343-345. és 348-349. o. Bayer Frigyesből utóbb színész lett.

[43] Lisznyay (Damó) Kálmán (1823-1863), költő, a Tizek Társaságának tagja, Petőfi barátja, 1848 októberétől 1849 februárjáig Erdélyben harcol, 1849. márc. 14-től a VII. hadtest tábori történetírója.

[44] A tábori történeti jegyzők kinevezésére vonatkozó iratokat közli KLÖM XIV. 660-662. o. Ténykedésükre l. Hermann Róbert: A szabadságharc hadtörténészei. R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv. (Szerk.: Tusor Péter) Budapest, 1998. 536-557. o.

[45] Vetter Antal (1803-1882), cs. kir. alezredes a 37. (Máriássy) gyalogezredben, szept. 22-től honvéd alezredes, nov. 5-től vezérőrnagy, Kiss Ernő távollétében a bánsági csapatok főparancsnoka, majd a honvéd vezérkar szervezője. 1849. márc. 8-tól altábornagy, a fősereg, 1849. jún. 7-től a déli hadsereg fővezére. Emigrál. Életrajzát l. Bona, 1987. 329-330. o.

[46] Görgei a másolatok tanúsága szerint március 21-i levelét Dormándról írta, a 22-it pedig Kerecsendről. Elképzelhető azonban, hogy az utóbbi elküldött tisztázatán Dormánd szerepelt a kelet helyeként. Közli Hermann Róbert, 1994. 963-964. o.

[47] Ludvigh János (1812-1870), képviselő, a képviselőház jegyzője, 1848. szeptember végén a fősereg táborába küldött országgyűlési biztos, decembertől Szepes megyei, majd a 1849 április végétől július elejéig a fősereg mellé kirendelt kormánybiztos, emigrál.

[48] Kossuth 1849. márc. 22-23-án írott levelét közli KLÖM XIV. 692-694. o.

[49] Görgei márc. 10-én Egyekről, 17-én és 18-án Miskolcról, 21-én Dormándról írt Vetternek. MOL P 295. A Görgey-család levéltára. b/29. fasc. Az 1848/9. évi magyar "feldunai", utóbb VII-ik hadtest (Móga, Görgei Arthur, Gáspár, s utoljára Pöltenberg tábornokok) eredeti elnöki levelező-jegyzőkönyve. No. 11.; 16.; 19-20., 23. A márc. 17-i, 18-i és 21-i jelentéseket kivonatos magyar fordításban közli Görgey István II. 41-43. és 45. o.

[50] Mészáros Lázár (1796-1858), cs. kir. ezredes, honvéd vezérőrnagy, majd altábornagy, a Batthyány-kormány hadügyminisztere, okt. 1-től az egyetlen le nem mondott miniszterként az OHB tagja, ápr. 15-től máj. 5-ig ideiglenes hadügyminiszter, majd a tisztképző intézetek főfelügyelője, júl. 1-29. között fővezér. Emigrál. Életrajzát l. Bona, 1987. 239. o. és Ács Tibor: Mészáros Lázár. Az első magyar honvédelmi miniszter élete és munkássága. H. n. 1995.

[51] Az 1849. január 5-én Vácott kiadott nyilatkozatot közli Görgey Artúr I. 285-291. o. A Kossuth által hivatkozott passzus a nyilatkozat 3. pontja volt.

[52] Dumouriez, Charles François (1739-1823), a francia forradalom tábornoka, 1792. szeptember 20-án Valmynál megállítja a porosz hadsereget, 1793. áprilisában lelepleződik az államcsínykísérlete, ezért átáll a cs. kir. csapatok oldalára.

[53] Monk, George (1608-1670), az angol polgári forradalom tábornoka, Cromwell halála után 1660-ban seregével bevonul Londonba, és kezdeményezi a száműzetésben élő Stuart uralkodó, II. Károly visszahívását a trónra. Mint Albemarle hercege halt meg.

[54] Annak megfelelő.

[55] Kossuthot Horváth Mihály csanádi püspök kísérte el a táborba, s vele volt a tavaszi hadjárat első szakaszában.

[56] A korábban Görgei által vezényelt VII. hadtest.

[57] Damjanich János (1804-1849), cs. kir. százados, honvéd vezérőrnagy, a Bánságból kivont hadtest, később a III. hadtest, végül az aradi vár parancsnoka. Az aradi vértanúk egyike. Életrajzát l. Bona, 1987. 131. o.

[58] A III. hadtest.

[59] Klapka György (1820-1892), kilépett cs. kir. főhadnagy, 1848. okt. 16-tól honvéd őrnagy, 1849. jan. 9-től ezredes, a felső-tiszai, majd az ebből alakuló I. hadtest parancsnoka, márc. 31-től vezérőrnagy, helyettes hadügyminiszter, majd komáromi vár- és hadseregparancsnok. Emigrál, 1867 után hazatér. Életrajzát l. Bona, 1987. 202. o.

[60] Aulich Lajos (1793-1849), cs. kir. alezredes a 2. (Sándor) gyalogezredben, 1848. okt. 24-től ezredes, hadosztályparancsnok a feldunai hadseregben, 1849. febr. 25-től vezérőrnagy, hadtestparancsnok, majd a Szemere-kormány hadügyminisztere. Az aradi vértanúk egyike. Életrajzát l. Bona, 1987. 95-96. o.

[61] Az I. és II. hadtest.

[62] Máriássy János (1822.1905), cs. kir. főhadnagy, 1848. jún. 19-től főhadnagy, júl. 1-től százados a 2. honvédzászlóaljban, aug. 27-től a tiszántúli önkéntes mozgó nemzetőrség őrnagya, nov. 6-tól alezredes, az aradi ostromsereg parancsnoka. Dec. végén felmentik beosztásából, 1849. jan.-tól dandár-, majd hadosztályparancsnok a felső-tiszai, a későbbi I. hadtestben. Ápr. 1-től ezredes. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 232. o.

[63] A hadsereg tartalékát alkotó hadosztály.

a A Közlönyben: Ápril 1-én az ellenség erőltetett kémletet kísérlett meg Hatvanból Hort felé.

[64] Poeltenberg, Ernst Poelt Ritter von, (1813?-1849), cs. kir. százados a 4. (Sándor) huszárezredben, 1848. nov. 2-tól honvéd őrnagy, dec. 1-től alezredes, 1849. jan. 1-től ezredes, jún. 7-től honvéd vezérőrnagy, a VII. hadtest parancsnoka. Az aradi vértanúk egyike. Életrajzát l. Bona, 1987. 268. o. és Hermann Róbert: Mindig az elsők között. Poeltenberg Ernő honvédtábornok élete. Budapest, 1997.

[65] A Közlönyben megjelent változat itt egy kicsit bővebb: "Hatvan városa rohammal vétetett be, s az ellenséges vadászok igen kevés kitartással védelmezték a várost. Gáspár a Zagyva hídját szinte rohammal vette be."

[66] Kiss Ernő (1799-1849), a cs. kir. 2. huszárezred ezredese, a szabadságharcban honvéd vezérőrnagy, majd altábornagy, a bánsági csapatok parancsnoka, majd országos főhadparancsnok. A cs. kir. hadbíróság halálra ítéli, és 1849. október 6-án Aradon kivégzik. Életrajzát l. Bona, 1987. 198. o.

[67] Czillich Ede (1812-1872), cs. kir. alszázados, 1848. okt. 1-től főszázados a 60. gyalogezred 3. zászlóaljában, decembertől a zászlóalj ideiglenes parancsnoka, 1849. febr. 9-től őrnagya. Ápr. 7-től alezredes, dandár-, ápr. 30-tól hadosztályparancsnok a III. hadtestben. Jún. 26-tól ezredes, júl. 17-től szolgálaton kívül. Várfogságot szenved, 1869-től reaktivált honvéd ezredes. Életrajzát l. Bona, 1987. 129. o.

[68] Zámbelly Lajos (1815-1901), cs. kir. alszázados a 4. (Sándor) huszárezredben, 1848. okt. 1-től főszázados, 1849. jan. 25-től őrnagy, febr. 9-től alezredes, 19-től dandárparancsnok a feldunai hadtestben, ápr. 12 - jún. 20. között a hadtest vezérkari főnöke, máj 25-től honvéd ezredes, júl. közepétől egy önálló dandár parancsnoka. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 340. o.

[69] Schlik von Bassano und Weisskirchen, Franz, gróf (1798-1862), cs. kir. altábornagy, hadtestparancsnok. Lovassági tábornokként hal meg.

[70] Liechtenstein, Franz, herceg (1802-1887), cs. kir. altábornagy, előbb a cs. kir. fősereg lovashadosztályának parancsnoka, majd az I. hadtest hadosztályparancsnoka, végül a tartalék hadtest parancsnoka, lovassági tábornokként hal meg.

[71] Parrot, Jakob von, (1797-1858), cs. kir. vezérőrnagy, dandárparancsnok az I. hadtestben, 1849 nyarán összekötő tiszt az orosz fősereg mellett. Altábotrnagyként hal meg.

[72] A Schlik-hadtest vesztesége 18 halott, 48 sebesült és 135 eltűnt volt; elesett 56, megsebesült 14 ló. HL 1848-49. 20/41

[73] Kossuth április 3-án e jelentés alapján tudósította az OHB-t a hatvani győzelemről. KLÖM XIV. 800-802. o. Április 4-én pedig értesítette Görgeit, hogy jóváhagyja Gáspár vezérőrnagyi kinevezését, s Zámbellynek a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályával történő kitüntetését. Közli KLÖM XIV. 812. o.

[74] Waagner, Gustaw Wenzel (1813-?), hadmérnök-hallgató, 1848 októberében nemzetőr hadnagy, dec. 2-től honvéd tüzér főhadnagy, dec. 9-től százados, 1849. márc. 28-tól őrnagy. Emigrál. Életrajzát l. Bona, 1987. 333. o.

[75] Földváry Albert (1820-1878), kilépett cs. kir. hadnagy, 1848. jún. 13-tól honvéd főhadnagy, okt. 10-től százados, 1849. febr. 1-től ideiglenesen, majd máj. 14-től őrnagyként a 33. honvédzászlóalj parancsnoka, aug. 9-től alezredes, dandárparancsnok. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 148. o.

[76] Görgei előző napon kelt, Földvárynak szóló értesítését a kinevezésről l. MOL HM Ált. 1849:18577., 22316. Az előbbi mellett Földváry jún. 5-én Fehérvárott kelt kérelme: javítsák ki oklevelében a rang kezdetét febr. 2-re. "boríték alatt oklevele elküldetett jún. 19. 849."

[77] Dembiński, Henryk, gróf (1791-1864), az 1830-31-es lengyel szabadságharc tábornoka, rövid ideig fővezére, 1849-ben honvéd altábornagy, februárban a honvéd fősereg parancsnoka, április-június között az északi hadsereg (IX. hadtest és különítmények) parancsnoka. Júliusban a honvédsereg vezérkari főnöke, augusztus elején a fősereg parancsnoka. Emigrál. Életrajzát l. Bona, 1987. 132-133. o.

[78] Bártfáról.

[79] Dembiński levelét a kormányzóelnökségen 1849:7418. szám alatt iktatták, de az iratok közül hiányzik.

[80] Kirándulást, kitérőt.

[81] Bem, Józef (1794-1850), vezérőrnagy az 1830-31-es lengyel szabadságharcban, majd a magyar szabadságharcban, az erdélyi hadsereg parancsnoka, 1849 áprilisától altábornagy, emigrál, török pasa lesz.

[82] ostromzár alatt tartására.

[83] Ez a Klapka György vezérőrnagy által kidolgozott, s a május 20-i minisztertanácson elfogadott haditerv volt. Közli KLÖM XV. 363-366. o.

[84] Kossuth ezen a napon a fentiekkel kapcsolatban Bemhez és Perczelhez intézett leveleit l. KLÖM XV. 388-390. o.

[85] erkölcsileg.

[86] helyesen: prorogálni, elhalasztani (valószínűleg a prolongálni és a prorogálni szavak összemosódásáról van szó).

[87] Azaz Csány Lászlóval. Csányra l. a 32. sz. jegyzetet.

[88] Erről a minisztertanácsról nem maradt fenn jegyzőkönyv. Záborszky Alajosnak, a minisztertanács jegyzőjének május 25-én Görgeihez intézett átiratából tudjuk, hogy itt került szóba Dessewffy Arisztid és Poeltenberg Ernő ezredesek vezérőrnagyi kinevezése, ami ellen a résztvevők egyikének sem volt kifogása. A minisztertanács azért függesztette fel Poeltenberg és Dessewffy kineveztetését, mert Klapka helyettes hadügyminiszter véleménye szerint "Hadik és Pulszky mint régibb felterjesztés nyomán tábornokságra kinevezendő ezredesek a hátratételre nem méltók". Közli KLÖM XV. 392. o.

[89] MOL H 115. Görgei Artúr iratai. 1. doboz.

[90] Másolatok. MOL OHB 1949:7293.; HM Ált. 1849:16590. A tisztázat alapján közli Gáspár Endre honvédtábornok: Cáfolat. A Honvéd, 1867. 36. o.

[91] Közli Katona: Budavár 549. o.

[92] Perczel Mór (1811-1899), reformpolitikus, 1848-ban a belügyminisztérium rendőri osztályának vezetője, képviselő, 1848. szept. 16-tól a Zrínyi-szabadcsapat parancsnoka, okt. 6-tól honvéd ezredes, majd nov. 1-től vezérőrnagy, hadtest-, majd hadseregparancsnok. 1849 augusztusában emigrál, 1867-ben hazatér, képviselő lesz. Életrajzát l. Bona, 1987. 564-565. o.

[93] Perczel először 1849. máj. 15-én Szeghegyről írott levelében utasította vissza azt, hogy a hadügyminisztérium parancsokat küldjön neki. A levél megírásának oka Klapka Debrecenben 1849. máj. 8-án írott utasítása volt. Az előbbit l. MOL HM Ált. 163. doboz. Nem iktatott iratok. dátum szerint. Az utóbbit l. MOL OHB 1849:7243. Mindkettő erősen átstilizált szövegét közli Mészáros Károly: Kossuth levelezése a magyar szabadságharc karvezéreivel 1848-1849-ben. Ungvár, 1862. 68-69. és 75-81. o.

[94] Hadik Gusztáv (Ágoston), gróf (1801-1873), nyugalmazott cs. kir. alezredes, 1848. jún. 19-től nemzetőr alezredes, dec. 1-től honvéd ezredes, 1849. jan. végétől a szegdi hadosztály, máj.-tól a tartalék hadtest egyik hadosztályának parancsnoka. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 166. o.

[95] A levelet 1849:7716. szám alatt iktatták, azonban eredetije nem található. Perczel e napon Görgeihez írott, mindenfajta szélsőséges megnyilvánulástól mentes levelét l. HL 1848-49. 30/520. Közli: Saját kezébe, ott, ahol... Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból. (Szerk.: Farkas Gyöngyi. Az iratokat válogatta, a német nyelvű iratokat fordította Bőhm Jakab. A bevezető tanulmányt írta Csikány Tamás) Budapest, 1998. 148-149. o.

[96] Perczel és Görgei először 1848. októberében, az ozorai diadalt megelőzően kaptak össze; Görgei tudatlannak minősítette Perczelt, az pedig főbe akarta lövetni Görgeit. 1848. dec. 30-án Perczel - anélkül, hogy erről Görgeit értesítette volna - Mórnál ütközetet vállalt, s Jellačić két dandárától súlyos vereséget szenvedett. A vereség után Görgeit vádolta, hogy az nem küldött számára erősítést. Az 1849. febr. 26-27-i kápolnai vereséget Dembiński fővezér annak tulajdonította, hogy Görgei nem teljesítette, illetve elsikkasztotta parancsait. Márc. 3-án a Dembiński működésével elégedetlen tisztek Tiszafüreden Görgei és Klapka vezetésével tiszti gyűlést tartottak, s miután nem sikerült rávenniük Dembińskit arra, hogy tartson haditanácsot s közölje a hadtestparancsnokokkal terveit, Szemere Bertalan teljhatalmú országos biztos leváltotta őt a fővezérségről, s azt ideiglenesen Görgeire bízta. A Perczel által említett proklamáció Görgeinek az 51. jegyzetben ismertetett váci nyilatkozata.

[97] Jellačić, Josip, báró (1801-1859; 1854-től gróf), cs. kir. altábornagy, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja, cs. kir. hadtest-, majd hadseregparancsnok, 1849-ben táborszernagy.

[98] Az eddig valamennyi közlésben május 24-i dátummal hivatkozott levelet l. HL 1848-49. 30/363a.

[99] Perczelnek ez a levele sem ismeretes, de tartalmáról tájékoztat Kossuth június 7-én Perczelhez intézett, de végül el nem küldött levele. Közli KLÖM XV. 485-486. o.

[100] Gelich [1848-49-ben Gélics] Rikhárd (1821-1899), cs. kir. hadnagy, 1848. nov. 11-től honvéd főhadnagy, 1849. febr. 8-tól százados, jún. 25-től őrnagy a hadügyminisztérium táborkari osztályán, ápr. 15-től jún. 2-ig az osztály ideiglenes vezetője. Emigrál, az emigrációban az osztrák titkosrendőrség ügynöke, 1867-től osztálytanácsos a Honvédelmi Minisztériumban, 1878-ban tábornokként nyugalmazzák. Életrajzát l. Bona, 1987. 158. o.

[101] Szerelmei (Lieb) Miklós (1803-1875), litográfus, 1848. nov. 6-tól honvéd táborkari hadnafgy, dec. 16-tól főhadnagy, később százados, 1849. jún. 25-től őrnagy, szept. 13-tól alezredes. Emigrál. Életrajzát l. Bona, 1987. 309. o.

[102] Tóth József (1809-?), cs. kir. főhadnagy, 1848. jún. 19-től honvéd százados, okt. 9-től őrnagy, 1849. jún. 15-től alezredes. Életrajzát l. Bona, 1987. 322. o.

[103] Kossuth Sándor (1816-1855), nyugalmazott cs. kir. huszár főhadnagy, 1848. jún. 13-tól az 1. honvédzászlóalj századosa, dec. 18-tól őrnagya, 1849. jan. 5-től dandárparancsnok a feldunai hadtestben, ápr. 2-től alezredes, majd hadosztályparancsnok a VII. hadtestben. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 207. o. és Hermann Róbert: Kossuth Sándor visszaemlékezése a győri csatára. Győri Tanulmányok, 1996. 17. k.

[104] Mezősy Pál (1801-?), kilépett cs. kir. hadnagy, 1848, aug. 12-től nemzetőr főhadnagy, okt. 1-től százados a 34. gyalogezrednél, 1849. jan. 15-től Munkács várparancsnoka, jún. 13-tól honvéd őrnagy. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 238-239. o.

[105] Nádosy Sándor (1811-1882), cs. kir. huszárszázados a 12. (Nádor) huszárezredben, 1848. szept. 16-tól honvéd alezredes, az Országos Nemzetőrségi Haditanács lovassági osztályának vezetője, majd a Haditanács elnöke, okt. 10-től honvéd ezredes, dec. 4-től a hadügyminisztérium katonai osztályának főnöke. 1849. januárjában átáll a cs. kir. csapatokhoz. Életrajzát l. Bona, 1987. 366. o.

[106] Stuller Ferenc (1806-1874), újságíró, az Országgyűlési Tudósítások szerkesztője, 1848-ban a pénzügyminisztérium, majd az Országos Honvédelmi Bizottmány titkára, 1849. áprilisától a kormányzóelnöki iroda főnöke. Halálra, majd várfogságra ítélik.

[107] Schweidel József (1796-1849), cs. kir. őrnagy a 4. (Sándor) huszárezredben, 1848. okt. 16-tól honvéd ezredes, az ezred parancsnoka, nov. 1-től honvéd vezérőrnagy, a feldunai hadtest dandár-, majd hadosztályparancsnoka, dec. végétől betegszabadságon van, 1849 májusától Pest, majd Szeged, végül Arad helyőrségparancsnoka, az aradi vértanúk egyike. Életrajzát Bona, 1987. 290-291. o.

[108] Közli KLÖM XV. 361. o.

[109] Kossuth válaszát l. KLÖM XV. 570. o.

[110] Vécsey Károly, gróf (1807-1849), cs. kir. őrnagy a 2. (Hannover) huszárezredben, 1848. okt. 12-től honvéd ezredes, dec. 12-től vezérőrnagy, 1849. jan. 17-től a bácskai, ápr. 7-től az V. hadtest (arad-temesvári ostromsereg) parancsnoka, az aradi vértanúk egyike. Életrajzát l. Bona, 1987. 330. o.

[111] Bergmann, Joseph (1807-1849),cs. kir. főszázados, 1848. szept. 27-től a 29. honvédzászlóalj őrnagya, nov. 29-től alezredes, az aradi ostromsereg (később V. hadtest) dandárparancsnoka, 1849. jún. 27-től ezredes, júl. 1-től az aradi várőrség csapatparancsnoka. Vizsgálati fogságban hal meg. Életrajzát l. Bona, 1987. 107. o.

[112] Przyemski, Julian (1821-?), kilépett cs. kir. hadnagy, 1848. nov.-től dandársegédtiszt Perczel Mura-menti hadtesténél, dec. 14-től honvéd főhadnagy, majd százados. 1849. jan. 24-től őrnagy, márc. végétől dandárparancsnok az V. hadtestben, jún. 27-től alezredes. Emigrál. Életrajzát l. Bona, 1987. 272. o.

[113] Krain János (1814-1857), cs. kir. főhadnagy, 1848. nyarán alszázados, 1849. jan. 12-től honvéd főszázados, febr. 4-től őrnagy, jún. 16-tól alezredes. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 313. o.

[114] Antos Ferenc (1822-1876), cs. kir. hadnagy, 1848. júl. 20-tól honvéd főhadnagy, nov. 6-tól százados, 1849. ápr.-tól a 32. honvédzászlóalj parancsnoka, jún. 27-től őrnagy. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 92. o.

[115] Stein, Maximilian (1814-1858), cs. kir. főszázados, 1848. okt. 12-től honvéd őrnagy, dec. 15-től alezredes, 1849. jan. 23-től a hadügyminisztérium táborkari osztályán szolgál, márc. 13-tól ezredes, ápr. végétől a gyulafehérvári ostromsereg, aug. 7-től a dél-erdélyi csapatok parancsnoka. Emigrál, török tábornok lesz. Életrajzát l. Bona, 1987. 297. o.

[116] Kossuth azt kifogásolta, hogy a fegyvereket a fővárosban történt kijavítás helyett nagy időveszteséggel Debrecenbe és Nagyváradra szállították. Közli KLÖM XV. 477-478. o.

[117] Káldor (Kammermayer) Antal (1811-?), ügyvéd, 1848. okt. 16-tól honvéd százados, 1849. febr. 8-tól őrnagy, később alezredes. Vizsgálati fogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 191. o.

[118] Koch Gusztáv, ügyvéd, 1849. jan. 25-től számvevő hadnagy, febr. 16-től főhadnagy. Életrajzát l. Bona, 1987. 323. o.

[119] Lukács Sándor (1822-1855), ügyvéd, 1848-ban Győr város képviselője, szept.-től a város kormánybiztosa, 1849. jan. 9-től országos hadfelszerelési kormánybiztos, ápr. 28-tól Győr város és megye kormánybiztosa. Emigrál.

[120] Boronkay Albert (? - 1850), 1848. okt. 26-tól Zemplén vármegye kormánybiztosa, a szabadságharc után várfogságra ítélik, a munkácsi várbörtönben hal meg.

[121] Danielisz János (1800-1861), a feldunai hadtest, majd a fősereg főhadbiztosa, honvéd ezredes. Emigrál, hazatérése után várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 131. o.

[122] Szemere Bertalan (1812-1869), a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány tagja, a Batthyány-kormány belügyminisztere, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, felső-magyarországi teljhatalmú országos biztos, 1849. máj. 2-től miniszterelnök és belügyminiszter. Emigrál, 1865-ben elborult elmével hazatér.

[123] Batthyány Kázmér, gróf (1807-1854), a főrendi reformellenzék tagja, 1848-49-ben Baranya vármegye főispánja és kormánybiztosa, 1849. febr. 12-től a Délvidék kormánybiztosa, 1849. májusától a Szemere-kormány külügyminisztere. Emigrál, Párizsban hal meg.

[124] Repetzky Ferenc (1801-1870), Nógrád megyei főpénztárnok, 1848-ban a füleki kerület képviselője, nemzetgyűlési biztos a dunántúli, majd feldunai hadtest mellett, 1848. dec. 30-tól Hont, a 1849. febr. 5-től Heves, ápr. 4-től Nógrád megye kormánybiztosa, a hétszemélyes főtörvényszék bírája.

[125] Guyon, Richard (1813-1856), kilépett cs. kir. főhadnagy, 1848 szeptemberétől honvéd őrnagy, zászlóaljparancsnok, nov. 1-től ezredes, dandár-, majd hadosztályparancsnok a feldunai hadseregben, 1849. márc. 8-tól honvéd vezérőrnagy, Komárom várparancsnok, 1849. jún. végétől a IV. hadtest parancsnoka. Emigrál, Kursid pasa néven török tábornok lesz. Életrajzát l. Bona, 1987. 164-165. o. és Márkus László: Guyon Richárd. Budapest, 1955.

[126] Az ügynek nem volt folytatása. Görgei még jún. 27-én Tatáról írott levelében is igen indulatosan nyilatkozott Lukácsról. MOL HM Ált. 1849:23647.

[127] Gödrösy (Gruber) Fülöp (1819/1820-1849), cs. kir. tüzérőrmester, 1848. szept. 14-től honvéd hadnagy, nov. 6-tól főhadnagy, nov. 25-től százados, decembertől Lipótvár tüzérparancsnoka. Haynau 1849. jún. 5-én Pozsonyban kivégezteti. Életrajzát l. Bona, 1988.

[128] Ürményi Franciska folyamodványát l. MOL H 84. Hadügyminisztérium. Igazságügyi osztály. No. 2779. Kossuth hátiratát közli KLÖM XV. 540-541. o.

[129] Kossuth jún. 30-án kelt intézkedését l. KLÖM XV. 629. o.

[130] Kiss Pál (1809-1867), cs. kir. alszázados, 1848. júl.-tól nemzetőr tiszt Bihar megyében, szept. 6-tól honvéd őrnagy, a 10., majd 9. honvédzászlóalj parancsnoka, 1849. jan. 31-től alezredes, dandárparancsnok, febr.-márc.-ban az V. hadtest parancsnoka, ápr. 7-től ezredes, hadosztályparancsnok a III. hadtestben, jún. 19-től vezérőrnagy, Pétervárad parancsnoka. Életrajzát l. Bona, 1987. 199-200. o.

[131] Kmety György (1813-1865), cs. kir. főhadnagy a 19. (Schwarzenberg) gyalogezredben, 1848. okt. 19-től honvéd százados, okt. 30-tól őrnagy, dec. 20-tól alezredes, dandár-, 1849. febr. közepétől hadosztályparancsnok, ápr. 14-től ezredes, jún. 26-tól vezérőrnagy, a 15. önálló hadosztály parancsnoka. Emigrál, Iszmail pasa néven török tábornok lesz. Életrajzát l. Bona, 1987. 203. o. és Thurzó Miklós: Kmethy [sic!] György. Hazánk. (Szerk.: Abafi Lajos) X. k. Budapest, 1888.

[132] Zeidler, Josef (1817-?), cs. kir. főhadnagy, 1848. nov. 1-től honvéd százados, 1849. jún. 27-től táborkari őrnagy. Várfogságot szenved. Életrajzát l. Bona, 1987. 341. o.

[133] Timon Zsigmond (1817-1876), kiszolgált huszár őrmester, vasúti hivatalnok, 1848. szept.-től a tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőri tábor főszámvevője, majd nemzetőr századosi rangban parancsnoka. Dec. 28-tól honvéd százados, 1849. jún. 21-től honvéd őrnagy. Életrajzát l. Bona, 1987. 319. és 413. o.

[134] Szalkay Gergely (1811-1887), kiszolgált cs. kir. őrmestere, 1848. jún. 13-tól honvéd hadnagy, szept. 11-től főhadnagy, okt. 19-től százados. 1849. ápr.-tól ideiglenesen, aug. 1-től őrnagyi rangban a 6. honvédzászlóalj parancsnoka. Életrajzát l. Bona, 1987. 304. o. és Kecskemétiek a szabadságharcban I. Szenttamástól Világosig. Szalkay Gergely emlékirata 1848-1849-ről és a 6. honvédzászlóalj történetéről. (Szerk.: Székelyné Kőrösi Ilona) Katona József Múzeum. Kecskemét, 1998.

[135] Dipold Antal (1814-1868), cs. kir- főhadnagy, 1848. njún. 19-től honvéd százados, okt. 19-től őrnagy, a 6. honvédzászlóalj parancsnoka. 1849. jan. 23-tól alezredes, dandárparancsnok, júl. 16-tól ezredes, hadosztályparancsnok az I. hadtestben. Életrajzát l. Bona, 1987. 135. o. és Bona Gábor: Elfelejtett honvédsír Geszten. Békési Élet, 1983/4.

[136] kihúzva.

[137] Mándy Ignác (1814-1883), cs. kir. alszázados, 1848. okt. 19-től főszázados, nov. 26-tól honvéd őrnagy, 1849. jún. 30-tól alezredes, aug. 18-tól ezredes, komáromi kapituláns. Életrajzát l. Bona, 1987. 232. o.

[138] Toperczer Károly Pál (1813-?), cs. kir. alszázados, 1848. okt. 19-től főszázados, jún. 30-tól őrnagy. Komáromi kapituláns. Életrajzát l. Bona, 1987. 320. o.

[139] Kihúzva.

[140] Ascherman (Vendrei) Ferenc (1821-1893), cs. kir. hadnagy, 1848. aug. 16-tól főhadnagy, okt. 19-től honvéd táborkari százados, 1849. jan. 17-től őrnagy, ápr. 25-től alezredes, máj. 25-től ezredes, jún. 26-tól a komáromi vár parancsnoka. Életrajzát l. Bona, 1987. 94. o.

<Back to contents>