TÁTRAI SZILÁRD

A VITÉZI REND TÖRTÉNETE A HARMINCAS ÉVEKtől
A FELSZÁMOLÁSIG

<back to contents>

I.

A Vitézi Rend története a harmincas évek elejétől 1944 végéig

A Vitézi Rendet érintő rendeleti szabályozás a harmincas években

Annak ellenére, hogy az 1920-ban alapított Vitézi Rend[1] szervezeti kiépítése a húszas évek végére lényegében megtörtént, az intézmény működését biztosító törvényi, rendeleti szabályozás hézagainak megszüntetése átnyúlt a harmincas évekre. A Vitézi Rendre vonatkozó rendeleti szabályozást a vitézi telekről szóló, a Vitézi Rend törvényes alapjait lerakó 6.650/1920. M.E. számú rendelet 12. §-a tette lehetővé: "A netán szükségesnek mutatkozó részletes szabályokat az illetékes miniszterek a felmerülő szükség szerint rendelettel állapítják meg."[2]

A rend jogi helyzetét megnyugtató módon 1931-ben rendezték: "Kétség merülvén fel aziránt, hogy az 1920. XXXVI. tc. 77. §-ával hatályban tartott 6.650/1920. M.E. számú rendelettel alapított vitézi intézménynek lehetnek-e jogai és kötelezettségei, továbbá, hogy vagyonjogi ügyekben ki az intézmény képviselője", a miniszterelnök 1931. november 29-én kiadta a vitézi intézmény vagyonjogi személyiségéről szóló 6.450/1931. M.E. számú rendeletét,[3] amelyben visszamenőleg törvényesítette a Vitézi Rend vagyonjogi személyiséggel felruházott köztestületi mivoltát. Ennek értelmében a Vitézi Rend vagyonjogi ügyeit az Országos Vitézi Szék intézte: a rendet érintő szerződések és jognyilatkozatok érvényességéhez, valamint vagyoni intézkedésekhez az Országos Vitézi Szék jóváhagyása volt szükséges. A törvényes képviselő jogállása pedig az ügyvezető törzskapitányt illette meg.

A Vitézi Rend eredeti koncepciójától eltérően a húszas években nem sikerült megoldani a felavatott vitézek telekkel való ellátását, 1930 végére csak 31%-uk rendel­kezett vitézi telekkel. (L. I-III. táblázat.) A vitézi cím így nem járt automatikusan vitézi telek adományozásával, hanem csak az arra való jogosultságot jelentette. A vitézi cím és a vitézi telek megváltozott viszonyát konstatálta a miniszterelnök szintén 1931 novemberében közzétett 5863/1931. számú rendelete: "A »vitéz« jelző viselésére a Vitézi Rendnek azok a tagjai is jogosultak, akik vitézi telekben még nem voltak részesíthetők."[4]

A vitézi telekkel járó felszerelés jogi viszonyait is csak a harmincas években szabályozták rendeletileg. Az e tárgyban kiadott 3.700/1932. I.M. számú rendelet[5] a vitézi telkek felszerelésének leltárba foglalására kötelezte az Országos Vitézi Széket, ha az adomány- vagy alapítólevél ezt külön nem tartalmazta. A leltárba azt az élő és holt felszerelést kellett felvenni, amelyre feltétlenül szükség volt a telken folytatott gazdálkodáshoz. A leltárba egyrészt az Országos Vitézi Szék által juttatott, másrészt a vitézek kizárólagos tulajdonában lévő felszerelési tárgyak kerültek be. A leltár összetétele egyébként függött a telek nagyságától, a föld minőségétől s a rajta folytatott gazdálkodástól. A leltárba felveendő tárgyak jegyzékét a vármegyei vitézi székek állították össze. A jegyzéket közzétették annak a községnek vagy városnak a hirdetőtábláján, amelynek a határában a vitézi telek feküdt. Ha a jegyzékbe felvett tárgyak tulajdonjogát senki sem vitatta, a vármegyei vitézi szék az Országos Vitézi Széknek javaslatot tett a leltár megállapítására. Ha pedig kiderült, hogy egyes tárgyak nem a vitéz tulajdonát képezik, a vármegyei vitézi szék a leltár megállapítására - ezek kihagyásával - új javaslatot tett.

Mint arról korábban már szó esett, a vitézek a telkek jelentős részét felszerelés nélkül vették át. Ilyenkor egy, a szükséges felszerelési tárgyakat tartalmazó ún. eszményi leltárt[6] állítottak össze. Mikor az eszményi leltáron szereplő valamely felszerelési tárgy tulajdonjogát a vitéz megszerezte, arra a vitézi telekkel járó felszerelésre vonatkozó különleges jogi minőség vonatkozott. Ha az eszményi leltárba felvett felszerelési tárgyakat a vitéz hiánytalanul beszerezte, s a kihirdetés ideje alatt ellene felszólalás nem történt, a teljessé vált, ún. valóságos leltárt[7] a birtoklapon feljegyezték és az adománylevélhez is csatolták a rendelet értelmében.

A vitézi telekkel járó felszerelésre a vitézi telekre vonatkozó öröklési, megterhelési és elidegenítési megkötések voltak érvényesek. A rendelet csak a gazdálkodás érdekében történő elidegenítést és cserét engedte meg. A vitézi telekhez tartozó felszerelés a 6.650/1920. M.E. számú rendelet 3. §-a értelmében mentes volt a végrehajtás alól. A 21.300/1935. I.M. számú rendelet[8] kibővítette a felszereléshez tartozó dolgok körét. A vitézi telken való zavartalan gazdálkodás érdekében a műveléshez szükséges vetőmagot és takarmányt, valamint a háztartás egy évi szükségleteit fedező terménymennyiséget végrehajtásmentesnek mondta ki. E rendelet a leltár teljessé tételét is elősegítette. A vitézi telekkel járó felszerelés ügyeit a későbbi földbirtokrendezések alapján megszaporodó vitézi telkek esetében már a fenti rendeletek alapján kezelték.

A harmincas évek második felében a 11.104/1938. I.M. számú rendelet[9] részletesen szabályozta a vitézi telekre vonatkozó öröklés rendszerét. E rendelet lényegében fenntartotta a 6.650/1920. M.E. számú alaprendelet rendelkezéseit: kimondta, hogy az Országos Vitézi Széknek a hagyatéki eljárás során a vitézi telekre vonatkozólag hozzájárulási joga van, azaz ügyelnie kell a vitézi telekre vonatkozó törvények és rendeletek betartására. A rendelet fontos kitétele volt, hogy kimondta az igényjogo­sultságnak a vitézi telekhez hasonló öröklését, azaz a várományos akkor is viselhette a vitézi címet, ha elődje még nem részesült vitézi telekben, s ebből kifolyólag igényt tarthatott a telekjuttatásra.

A vitézi telekre vonatkozó öröklés rendjét egyébként 1944 májusában módosította utoljára az Országos Vitézi Szék.[10] Az addigi gyakorlat szerint ha a jogszerzőnek csak leány leszármazottja volt, a várományosi jog s majd a vitézi telek a leány leendő vagy már meglévő férjére szállt. E rendelet azonban annyiban szigorította az öröklés rendjét, hogy a vitézi telket nem a leány férje, hanem a jogszerző leendő vagy már élő vér szerinti unokája örökölte. E változtatás jobban kidomborította a vitézi cím kvázi-nemesi jellegét.

A vitézeket érintő gazdasági és szociális kedvezmények

A miniszterelnökség hatáskörébe tartozó Vitézi Rend mind a kormányzat mind a közigazgatás részéről megkülönböztetett figyelemben részesült, melynek természet­szerűleg gazdasági vonatkozásai is voltak. A vitézek számára gazdasági és szociális kedvezményeket biztosító rendelkezések jórészt a húszas évek végén és a harmincas évek elején, tehát a gazdasági világválság idején születtek meg: a kormányzat erőfeszítéseket tett arra, hogy nehéz helyzetbe került társadalmi bázisát megőrizze.

A vitézi telkek kapcsán a Vitézi Rend a földművelésügyi kormányzattal került szoros kapcsolatba, mint ezt Mayer János földművelésügyi miniszter 1931-es összefoglalásában ki is fejtette: "Részemről annyiban jártam a kezére a Vitézi Rendnek, hogy a vezetésem alatt álló minisztérium úgy központi, mint vidéki alkalmazottainak kötelességévé tettem a vitézek ügyeinek különös gondozását s figyelemmel voltam és leszek rájuk a különböző gazdaságfejlesztő ténykedések - műtrágya, nemesített vetőmag, gépek, gyümölcscsemeték, jó trágyatelepek terjesztése stb. - terén."[11]

A vitézek gazdasági támogatása törvényi és rendeleti szabályozás formájában is testet öltött. A vitézi telkeken való gazdálkodás beindítását és javítását segítette elő a vitézek lóval való ellátása, melyről a honvédelmi minisztérium gondoskodott úgy, hogy a számára alkalmatlan állatokat a vitézeknek juttatta.[12]

A nehéz gazdasági helyzetben lévő vitézi telkek fejlődését segítette az 1929:XXV. tc. 7. §-a,[13] mikor kimondta, hogy "a vitézi telkek adományozása és alapítása a vagyon­átruházási illeték alól (értve az ajándékozási illetéket is) mentes, ha a telek 500 kh-nál nem nagyobb". A telkes vitézek hitelfelvételét könnyítette meg az 1925. XV. tc. végrehajtásához kiadott 3.200/1925. M.E. számú rendelet,[14] valamint a földreform során juttatott vitézi telkek telekkönyvi bekebelezését segítő rendeletek.[15] A gazdasági válság idején nehéz helyzetbe kerülő járadék vitézi telkek törlesztőrészletének fizetésére több alkalommal is kedvezményt adtak.[16]

A telkes vitézek számára kötelezővé tett tűzkár elleni biztosítást az ország egyik legnagyobb társasága, a Gazdák Biztosító Szövetkezete intézte, oly módon, hogy tűz- és jégkár elleni biztosítás kötésekor a vitézeknek kedvezményeket adtak. A vitézek biz­tosítását, melyet kezdetben központilag kezeltek, a biztosítótársaság és az Országos Vitézi Szék eredményes együttműködéséből kifolyólag 1929-től a Gazdák Biztosító Szövet­kezetének vidéki vezérképviseletei intézték. E döntésnek főleg célszerűségi okai voltak.[17]

A vitézek gazdasági megerősödése érdekében az Országos Vitézi Szék ugyancsak 1929-ben vitézi székenként Gazdasági Bizottságokat állíttatott fel,[18] amelyeknek az volt a célja, hogy gazdasági szakemberek bevonásával támogassák a vitézeket. A Gazdasági Bizottságokon belül mezőgazdasági, ipar- és kereskedelmi, pénzügyi és jóléti kérdé­sekkel foglalkozó albizottságok működtek. A vitézek ezenfelül igyekeztek bekapcso­lódni az 1920-ban létrehozott mezőgazdasági érdekképviseleti szerveknek, a mezőgaz­dasági kamaráknak a munkájába.[19] A mezőgazdasági kamarák által a vitézeknek nyújtott támogatásról a 114.400/1938. FÜM. számú rendelet[20] intézkedett.

Az iparos vitézek számára is számos előnyt biztosítottak rendeleti úton. Köz­szállítások és közmunkálatok esetében a kereskedelemügyi miniszter 68.374/XV.-1927. számú rendeletében[21] 6%-os kedvezményt biztosított a Vitézi Rend tagjainak állami megrendelések kiadásánál. A 121.000/1929. K.M.,[22] majd az 50.000/1934. K.M. szám[23] alatt kiadott közszállítási szabályzatok azonban korlátozták a kedvezmények sorát, ugyanis a 6%-os kedvezményt csak ipari szállításoknál biztosították, ipari munkásoknál már nem. De nem járt előny a kereskedőknek sem. A szabad kézből kiadandó köz­szállításokról szóló 1.351/VI-1938. számú rendelet[24] azonban szintén kedvez­ményekre jogosultként kezelte a vitézeket, akárcsak a szeszegyedáruságról szóló 1938:XXX. tc. végrehajtásához kiadott 2000.1938. számú rendelet.[25]

Az alkalmazotti réteghez tartozó vitézek elhelyezkedését is előmozdította a kor­mányzat a gazdasági válság idején. Az altiszti vitézek köz- és magánszolgálatban való alkalmazásáról az 1931. III. tc. 20. §-a[26] úgy rendelkezett, hogy a vitézeket - egyenlő feltételek mellett - elsőbbség illette meg az altiszti és segédtiszti állások betöltésénél. Szintén a Vitézi Rend tagjainak elhelyezkedését könnyítette meg Budapesten az 50.336/1928. B.M. számú rendelet.[27]

A vitézeket az egészségügyi ellátás terén is megillették különböző kedvezmények. A népjóléti és munkaügyi miniszter 1.938/X.1930. számú rendeletében[28] megengedte, hogy a vitézeket és családtagjaikat a honvéd- és közrendészeti kórházakba gyógykezelésre felvegyék, 7.079/X.1930. számú rendeletében[29] pedig a honvéd- és közrendészeti fogá­szati ambulatóriumokban engedte a vitézeknek és családtagjaiknak a kezelését. A honvédelmi miniszter 418.055/12.1934. számú rendeletében[30] tette lehetővé a nem hivatalos állományú vitézeknek, hogy a honvéd- és közrendészeti kórházak gyógyszer­táraiból beszerezhessék a szükséges gyógyszereket.

A vitézeket a vitézi napokon utazási kedvezmény is megillette,[31] de a szociális kedvezmények körét bővítette a Vitézi Rend tagjainak a vitézi szervek ügyészei által nyújtott ingyenes szolgáltatások,[32] valamint a Budapest X. kerületi új köztemetőben a főváros által a vitézeknek átengedett sírtábla.[33]

A vitézek kötelességei. A Vitézi Rend fegyelmi szabályzata

Ahhoz, hogy a Vitézi Rend a felvállalt politikai, nemzetvédelmi, ideológiai, gazdasági célkitűzéseknek meg tudjon felelni, el kellett érnie, hogy a társadalom elfogadja megkülönböztetett pozícióját, s valóban elitrétegként ismerje el. A Vitézi Rend tagjainak fokozott mértékben meg kellett felelniük a velük szemben támasztott követel­ményeknek. Az Országos Vitézi Szék tudatában volt, hogy "a Vitézi Rend magasztos hivatásának betöltéséhez, tekintélyéhez és társadalmi súlyának fenntartásához a rendi fegyelem nélkülözhetetlen", ezért 1929. május 31-én elfogadta a fegyelmi szabályzat tervezetét, amely 1929. július 4-én lépett hatályba.[34]

A rendi fegyelem megkívánta a vitéztől a vitézi telekkel és magával a vitézi címmel járó gazdasági és nemzetvédelmi kötelezettségek teljesítését, valamint politikai lojalitást a hatalommal szemben. A Vitézi Rend centralizált és hierarchizált szervezete szinte katonai jellegű engedelmességet követelt meg a tagoktól. A fegyelem fenntartása ebből kifolyólag vitézi elöljárók feladata volt, ellenőrizniük kellett a rendi fegyelmet és megtorolniuk annak megsértését.

A fegyelmi szabályzat a megtorlás három eszközét írta elő. A legenyhébb formája a hat hónaptól három évig terjedő időtartamra szóló dorgálás, melyet enyhébb kihágá­sokért szabtak ki. A következő fokozat a vitézi jogok gyakorlása alóli felfüggesztés volt, s ugyancsak hat hónaptól három évig terjedhetett. A fegyelmi eljárás mellőzésével felfüggeszthették azokat a vitézeket, akik ellen bűnvádi vagy tisztek esetében becsületügyi eljárást folytattak. A legsúlyosabb szankciót a rendből való törlés jelentette. Fegyelmi eljárás nélkül törölték azokat, akiket hazaárulásért, valamint aljas indokból vagy haszonlesésből elkövetett bűncselekményekért jogerősen elítéltek. Tisztek esetében a rendfokozat elvesztése is törlést vont maga után. Az Országos Vitézi Szék annak a vitéznek a törlését is kimondhatta, aki olyan körülményt titkolt el felvétele alkalmával, mely a felvétel akadályául szolgált volna. Tiszteket felfüggeszteni vagy törölni csak becsületügyi eljárás után lehetett.

A fegyelmi eljárást nem igénylő esetek kivételével a fegyelmi szabálysértés megtor­lását fegyelmi bizottságok intézték. A vármegyei vitézi széken felállított bizottságok pedig a tiszti ügyeket intézték. A fegyelmi bizottság feje az elnök volt, akit a székkapitány, illetve a törzskapitány jelölt ki a tiszti vitézek közül. A jegyzőkönyvvezető és az előadó feladatát a széktartó látta el. A fegyelmi bizottságot négy választott legénységi, illetve tiszti vitéz tette teljessé, attól függően, hogy milyen állományú vitéz ügyét tárgyalták. A törzstisztek és tábornokok ügyeit az Országos Vitézi Széknél alakított bizottság intézte, melynek elnökét és tagjait a törzstisztek és tábornokok választották ki maguk közül. Természetesen a fegyelmi bizottság tagjai nem lehettek olyan vitézek, kiknek pártatlansága felől kétely merült fel.

A dorgálást a székkapitány, illetve törzskapitány is végrehajthatta, felfüggesztés és törlés esetében azonban az Országos Vitézi Szék döntött. A fegyelmi ügyek újrafel­vételét három éven belül lehetett kérni. A fegyelmi megtorlást a vitéz törzskönyvi lapjára felvezették, a törlést és a felfüggesztést a vitézi napokon ki is hirdették. A legénységi vitézek törlését a Budapesti Közlöny és a Vitézi Közlöny is közzétette. Tényleges katonai állományúakra a szolgálati szabályzat alkalmazása után és annak értelmében lehetett fegyelmi megtorlást alkalmazni.[35]

A várományoskérdés

Annak érdekében, hogy a vitézi telek intézménye nemzedékeken át fennmaradjon, a 6.650/1920. M.E. számú rendelet 4-6. §-a értelmében a vitézi telek oszthatatlan egészben szállt át a jogszerző vitéz várományosára. A várományosi jogok a rendelet szerint elsősorban az elsőszülött fiút illették meg, de az átszállás fontos feltétele volt, hogy a várományos képes legyen a vitézi telekkel járó kötelezettségek teljesítésére. Ha az utód betöltötte a megfelelő kort, vagyis a 17. évet, s az egyéb követelményeknek is megfelelt, vitézzé, vitézi várományossá lehetett avatni, a vitézi telek ugyanis csak a jogszerző halála, munkaképtelensége, lemondása vagy törlése után szállt át a várományosra.

Mikor világossá vált, hogy a Vitézi Rend a közeljövőben nem tud minden tagja számára telket biztosítani, rendezni kellett a nem telkes vitézek várományosainak problémáját. Az Országos Vitézi Szék 1927. november 27-i teljes ülésén úgy határozott, hogy a telekkel még el nem látott vitézek várományosai is felavathatók, s így öröklik a telekre való jogosultságot, ha egyébként erkölcsileg és egészségileg alkalmasak.[36]

Az első nagyobb számú várományos avatására az 1928-as ünnepélyes vitézavatás keretében került sor, ugyanis az Országos Vitézi Szék ekkor rendelte el az 1921 és 1925 között felavatott vitézek várományosainak a felavatását.[37] Az idő múlásával pedig a folyamodó vitézek számának csökkenésével párhuzamosan az avatásokon a váro­mányosok számaránya jelentősen megnőtt. Míg 1921 és 1930 között a 11 320 folyamodó mellett 1090 - az összes avatottak 8,78%-át kitevő - várományost avattak fel,[38] addig 1931-től 1943 februárjáig a 4211 folyamodó mellett már 8000 várományos felavatására került sor.[39] A várományosok ezen időszakban a felavatottak 62,19%-át tették ki. A várományosoknak a felvételükhöz egyébként a jogszerzőkhöz hasonlóan okmányokkal kellett bizonyítaniuk jogosultságukat és alkalmasságukat. A harmincas években a várományosokat 17 éves koruk után a vármegyei székkapitányok évente avatták fel, az ünnepélyes avatás lényegében formalitás volt.[40] (Az avatásokról l. a IV. táblázatot.)

A Vitézi Rendben a várományoskérdés a harmincas években jelent meg külön problémaként, hiszen 1935 végére a várományosok a rend tagjainak 18%-át tették ki,[41] s ez az arány a későbbiek során csak növekedett, 1943 februárjára elérte a 34%-ot.[42] A várományosok tömegessé válása a rendben a Vitézi Rend jellegének módosulásához vezetett. A Vitézi Rend vezetői tudatában voltak annak, hogy a várományosok túlsúlyba kerülése, a nemzedékváltás cezúra lehet a rend történetében, hiszen a világháborúban és a forradalmak idején kipróbált, a rendszerhez hű jogszerző vitézek mellé s helyükbe lépő várományosok lojalitásának, irányíthatóságának biztosítása külön feladatot jelentett:

"A vitézi várományosnak át kell hatva lenni attól a felemelő és magasztos érzéstől, hogy ő kizárólag nagynevű vitéz elődének a magyar haza védelmében tanúsított és bebizonyított tántoríthatatlan hazafias magatartása alapján jut ahhoz a magas és megtisztelő kitüntetéshez, hogy a Vitézi Rend tagjává lehet. Ezért minden erővel és igyekezettel azon kell lennie, hogy a kitüntető vitézi címre érdemessé válhasson és arra minden körülmények között érdemes is maradjon."[43]

Az Országos Vitézi Szék 1939-ben szükségesnek látta a várományoskérdés intézményes rendezését, s ezért a Vitézi Rend társadalmi és kulturális ügyei intézésére 1934-ben felállított Társadalmi Bizottságnak tette feladatává többek között a váromá­nyosok nevelésének ellenőrzését és irányítását, valamint a várományosoknak a vitézi életbe való bevezetését.[44] Az Országos Vitézi Szék Társadalmi Bizottsága 1941 novem­berében a várományos ifjúság nevelésének irányelveit tartalmazó szabályzat kidolgozá­sára hirdetett meg pályázatot.[45]

A Vitézi Rend már 12 éves koruktól kezdődően nyomon követte a vitézek gyer­mekeinek fejlődését,[46] ugyanis a vallás és közoktatási miniszter 5.122/1937. számú rendeletében[47] megengedte a vitézi elöljáróknak, hogy a vitézi gyermekek előmenete­léről a tanügyi hatóságoktól felvilágosítást kérjenek.

A várományosok fizikai és szellemi felkészítésére az iskolán kívül is megvolt a lehetőség, hiszen a várományosok 21 éves korukig kötelezően részt vettek a levente-mozgalomban, s azután a honvédségi törvénynek megfelelően lövészképzésben része­sültek.[48] A 2.500/1938. V.K.M. számú rendelet[49] pedig az egyetemi és főiskolai hallgatók, valamint az örkényi gazdaiskola tanulói részére heti kétórás önkéntes nemzeti munka­szolgálatot rendelt el, amit a Vitézi Rend vezetősége a többi várományosnak is javasolt.

A várományosok közvetlen nevelésének irányítása a járási hadnagyokra és őrmes­terekre volt bízva. A járási hadnagyoknak kellett meggyőződniük időnként a várományosok felkészültségéről, amiről azok különböző versenyeken tettek bizony­ságot.[50] Fontos feladata volt továbbá a vitézi hadnagynak az elhunyt vitézek váromá­nyosai képzéséről való gondoskodás. A vitézi őrmesterek látták el a várományosok elméleti és gyakorlati oktatásának feladatát, ami a Vitézi Rend Kis Kátéjának ismeretét, valamint a vitéztől elvárható hazafias, erkölcsös, fegyelmezett, tekintélytisztelő és kötelességteljesítő gondolkodásmód elsajátítását jelentette.[51]

A várományosok rendi életre való felkészítését szolgálták a várományosok évenkénti táborozásai is, melyeknek az volt a célja, "hogy nemzetvédelmi kiképzésben részesítse a vitézi várományosokat, a közösségben, a bajtársiasság és összetartozandóság érzésének kifejlődését elősegítse, s így vitézi rendi nevelést kapjanak".[52] A felavatott várományo­soknak ezenkívül kötelező volt részt venniük a vitézi összejöveteleken, így a járási értekezleten is, mivel rájuk is vonatkoztak a vitézi jogok és kötelességek.[53]

A várományosok motívációját kívánta erősíteni Horthy azon döntése, hogy a Horthy Miklós Kollégiumban kialakított "Vitézek Szobájában" 4 vitéz várományos főiskolai hallgató számára biztosított férőhelyet.[54] A kimagasló munkát végző várományosokat pedig a "vitéz Igmándy-Hegyessy Géza várományos jutalmazás alap"-ból jutalmazták 100-100 pengővel. A jutalmazandókra javaslatot a vármegyei társadalmi bizottságok tettek, döntést pedig az Országos Vitézi Szék Társadalmi Bizottsága és az Országos Vitézi Szék közösen hozta.[55]

Az Országos Vitézi Szék figyelme a katonai szolgálatukat végző várományosokra is kiterjedt, ugyanis a vármegyei vitézi székeket egy olyan nyilvántartás vezetésére kötelezte, amely a katonai szolgálatot végző várományosok szolgálati idejét, beosztását, kitüntetéseit és sebesüléseit tartalmazta.[56]

Annak ellenére tehát, hogy a II. világháború új helyzet elé állította a Vitézi Rendet, s a teljes nemzedékváltás nem következett be, a várományoskérdés végig jelen volt a rend harmincas-negyvenes évekbeli történetében.

A vitézek hatékonyabb társadalmi szerepvállalását előmozdító törekvések:
a Társadalmi Bizottságok és a Zrínyi Csoport működése

A Vitézi Renddel és a vitézekkel kapcsolatos társadalmi és kulturális kérdések hatékonyabb megoldása érdekében az Országos Vitézi Szék 1933-ban társadalmi bizott­ságokat állított fel mind az Országos Vitézi Szék, mind a vármegyei vitézi székek mellé.[57] Az Országos Társadalmi Bizottság elnökét az ügyvezető törzskapitány nevezte ki, vitéz Barcy Gábor m. kir. főtanácsos, gyárigazgató személyében. E bizottság ülésein az egész Vitézi Rendet érintő társadalmi és kulturális kérdéseket vitatták meg, ahol a törzsszékeket a törzskapitány által kijelölt egy-egy tag képviselte. A székkapitányok mellé rendelt vármegyei vitézi társadalmi bizottság feladata volt a vármegyére vonatkozó kérdéses ügyekben javaslatot készíteni, mellyel segítették a vitézi szék munkáját. A vármegyei vitézi társadalmi bizottság elnökét a székkapitány, a tagokat pedig a bizottság elnöke jelölte ki.[58]

A társadalmi bizottságok tevékenysége a vitézek társadalmi aktivitásának és elismertségének növelésére irányult:

"E bizottságok irányítást gyakorolnak a vitézek szellemi életében, a vitézek polgári életének minden megnyilvánulásában igyekeznek segítségükre sietni, ott ahol kell jó tanáccsal, ha kell áldozatkész segítséggel és támogatással állanak melléjük. Részt kérnek a vitézek gyermekeinek nevelésében, segédkezet nyújtanak az ifjú várományosok elhelyezkedésében, oktató és szórakoztató előadásokat tartanak, ünnepélyeket rendeznek és képviselik a rendet a hazafias megmozdulásokon."[59]

Ugyancsak a Vitézi Rendnek a társadalomban való hatékonyabb jelenlétét próbálta elősegíteni a kormányzó azon rendelkezése, amely "tiszteletbeli székkapitány" és "tiszteletbeli járási hadnagy" címet adományozott azok részére, akik koruknál fogva, egészségi vagy más okból megváltak ugyan a székkapitányi és járási hadnagyi tisztségtől, de tisztségüket hosszabb időn át viselve érdemeket szereztek a Vitézi Rend felépítésében és fejlesztésében, valamint "egyéniségüknél fogva a vármegye, járás közéletében számottevő társadalmi súllyal bírnak".[60]

A harmincas évek második felében a német nácizmus és az olasz fasizmus agresszív politikájának sikereivel párhuzamosan Magyarországon is felerősödtek a pacifizmust elutasító militarista hangok.[61] A kormányzat természetszerűleg saját céljainak szolgála­tába kívánta állítani a húszas évek elejétől folyamatosan hangsúlyozott revizionista ideológia által kiváltott energiákat. A Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának felállítása és működése jól szemlélteti a politikai hatalom ezen törekvését.

A Zrínyi Csoport létrehozásához vitéz Rózsás József őrnagy 1935. októberi emlékirata szolgált alapul, melyet Gömbös Gyula miniszterelnök és egyben honvédelmi miniszter 1936. február 4-én fogadott el. Az ily módon, a magyar katonaeszmény intéz­ményes szolgálata érdekében felállított szervezet az érdemi munkát csak 1937-ben kezdte meg, méghozzá a Vitézi Rend keretein belül.[62] A Zrínyi Csoport működési tervezetét az Országos Vitézi Szék 1938. október 9-én hagyta jóvá.[63] E döntés a honvé­delmi tárca 54.012/Eln.A. 1938. H.M. számú, a miniszterelnökség pedig 8043/1938. M.E. számú rendeletével vette tudomásul. A Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának veze­tőségét és szakosztályait az Országos Vitézi Szék nevezte ki, szellemi és anyagi ügyeit pedig a Felügyelő Bizottság ellenőrizte, melyben az Országos Vitézi Szék képviselői mellett a kormányzati szervek küldöttei is helyet kaptak, ugyanis a Zrínyi Csoport szoros kapcsolatot tartott fenn többek között a miniszterelnökséggel, a Legfelsőbb Honvédelmi Tanáccsal, valamint a belügyi-, a honvédelmi és a vallás és közoktatásügyi tárcával.[64] A Zrínyi Csoport ennélfogva szorosan kötődött a hivatalos politikai irányvonalhoz.

Annak ellenére, hogy a Zrínyi Csoport a Vitézi Rend keretein belül, annak egyik szerveként működött, tagjaitól nem követelhette meg, hogy a Vitézi Rendnek is a tagjai legyenek. A Zrínyi Csoport munkatársai lehettek hivatásos és nem hivatásos katonák, nők és férfiak egyaránt.[65] Az Országos Vitézi Szék azonban természetesen szorgalmazta a vitézek bekapcsolódását a Zrínyi Csoport munkájába.[66]

A Zrínyi Csoport "a magyar katonaeszmény intézményes szolgálatát" felvállaló társadalmi szervezetként határozta meg önmagát: "A Zrínyi Csoportnak az a rendel­tetése, hogy a magyar faji, nemzeti és katonai erőtudatot minél szélesebb rétegekben kifejlessze és megszilárdítsa, s így az egészséges hősi szellem, az áldozatra kész honvédő közlélek kialakításával a magyarság szellemi és erkölcsi megújhodásának, valamint a magyar testvéri sorsközösség megteremtésének és fenntartásának hathatós előmozdítója legyen."[67]

A Zrínyi Csoport céljait tudományos, irodalmi és művészeti tevékenység kifejtésével, valamint különféle propagandaeszközök, könyvkiadás, előadások, rendezvények tartása segítségével kívánta megvalósítani. Továbbá lehetősége nyílott arra, hogy a Vitézek Lapjában és 1941-től a Magyar Katonaújságban népszerűsítse az általa hirdetett eszméket.[68]

A Zrínyi-kultusz hangsúlyozásával a Zrínyi Csoport végeredményben egy, a korábbinál igényesebb formában közvetítette a társadalom felé a hivatalos politika által felvállalt revizionista ideológiát.

A Vitézi Rend részvétele a telepítésben

A vitézek földdel való ellátásának problémáját, mely a Vitézi Rend számára a legalapvetőbb feladatot jelentette, a rend a harmincas évek második felében a telepítésről és más földbirtok-politikai intézkedésekről szóló 1936. XXVII. tc. keretében kívánta véglegesen rendezni.

A telepítési törvény a birtokmegoszlás egyensúlyának megteremtését, azaz az 5 kh alatti törpebirtokok és az 1000 kh feletti nagybirtokok számának visszaszorítását tűzte ki célul.[69] A törvény az egy család megélhetését biztosító kisbirtokok kialakítását, valamint a meglévő törpebirtokok életképes kisbirtokká való kiegészítését támogatta, s ez egybeesett a Vitézi Rend által kezdettől fogva képviselt földbirtok-politikai célokkal és elvekkel.

A törvény telepítési célokra a vagyonváltságföldeket, az állami elővásárlás és kötelező átengedés útján szerzett földeket, valamint a hitelintézetek földbirtokait vette igénybe. Az állam így kb. 420 000 kh területen kb. 35 000 önálló kisbirtok létesítését vette tervbe, melyet 25 év alatt kellett volna végrehajtani.[70] Ebbe a földbirtok-rendezési akcióba kapcsolódott be a Vitézi Rend.

A telepítési törvényjavaslatnak a tárgyalásakor már az egyik vitapontot képezte a Vitézi Rendnek a telepítésben való részvétele. A Vitézi Rend érdekeinek védelmében vitéz Csicsery-Rónay István képviselő szólalt fel.[71] Csicsery-Rónay a telepítést nemzetvédelmi célok szolgálatába kívánta állítani, ezért a törvény végrehajtásában a Vitézi Rend hatékony részvételét javasolta, hangsúlyozva a Vitézi Rendnek a társa­dalomban betöltött fontos szerepét és a korábbi telepítésekben szerzett tapasztalatát.

A Gömbös nevével fémjelzett politika, mely korábban is respektálta a Vitézi Rend teljes kiépítését, a telepítési törvény (1936. XXVII. tc.) 46. §-ában[72] kiemelt fontos­ságúvá tette a vitézek telekhez juttatását:

"A rendelkezésre álló ingatlanokból elsősorban a mezőgazdasággal élethivatás­szerűen foglalkozó, különösen gazdasági iskolát végzett földmívesek számára kell kisbirtokot alakítani, illetve meglévő földbirtokukat kell kiegészíteni. A Vitézi Rend tagjainak, hadirokkantaknak, hősi halottaknak és hadigondozottaknak fiú leszárma­zóinak, az arany vagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetetteknek kisbirtokban részesí­tésére törekedni."

Ugyanezen paragrafus értelmében szakítottak azzal az 1920-as földbirtokrendezés során kialakított gyakorlattal, miszerint az állam a földeket - igaz, az Országos Vitézi Szék közbenjárásával - a vitézek kezébe adta: "A vitézi telek alakítására szánt ingatlanokat az Országos Vitézi Széknek kell rendelkezésére bocsátani". Az Országos Vitézi Szék számára így lehetővé vált, hogy a földhitelintézettel kötött adásvételi szerződések alapján birtoktesteket vásárolhasson, s azok felhasználásáról már saját hatáskörében dönthessen.[73] Eszerint a vitézek a telek után járó fizetési részleteket az Országos Vitézi Széknek fizették be, a Vitézi Rend számára juttatott földek vételárát az állam felé pedig az Országos Vitézi Szék rendezte. A telepítési törvény alapján juttatott földek vételárának kifizetési módjáról a törvény 47. §-a[74] rendelkezett:

"A Vitézi Rend tagjait, hadirokkantakat, továbbá azokat akiknek három életbenlévő gyermekük van, az előbbi bekezdés c.) pontjában meghatározott 30% helyett a vételár 25%-ának előre megfizetése esetében is lehet birtokban részesíteni."

A meglehetősen szigorú fizetési feltételeket tehát a vitézek számára a törvény enyhítette. Az Országos Vitézi Széknek így az általa vásárolt földbirtok egynegyed részét kellett azonnal kifizetnie a kincstár részére, a fennmaradó hátralékot a törvényben meghatározott kamat mellett 20 év alatt kellett törlesztenie.[75]

A törvény 74. §-a értelmében, bár a képviselőházi vitán az ellenzék politikai irányultsága miatt ellenezte, az Országos Vitézi Szék mint érdekképviseleti szerv jogo­sultságot szerzett arra, hogy képviseltesse magát a telepítési ügyeket intéző legfőbb szervben, az Országos Telepítési Tanácsban.[76] Az Országos Vitézi Szék vitéz Igmándy-Hegyessy Gézát taggá, vitéz Bánó Kálmánt pedig póttaggá nevezte ki, vitéz Kapotsffy Béla őrnagyot és vitéz Benkő Béla alezredest a helyettesi teendők ellátásával bízta meg.[77]

A földműves vitézek telekkel való ellátását a telepítési törvény elméletileg lehetővé tette, annak végrehajtását már csak a rend pénzügyi helyzete szabta meg. A telepítési törvény alapján a Vitézi Rend birtokába jutott földek vitézi telekké alakítása már 1936-ban megkezdődött, de az 1940. február 3-án tartott Országos Vitézi Értekezleten[78] az ügyvezető törzskapitány csak részleges sikerekről tudott beszámolni. Ekkor az Országos Vitézi Szék - elsősorban kedvező hitelekből - 4 596 951 pengő értékben, 68 község te­rületén 8246 kh 1067 négyszögöl földet vásárolt meg, amelyből 400 vitézi család tele­pítésére alkalmas vitézi telkeket alakított ki. Az ekkorra már visszacsatolt felvidéken kb. 2000 kh földet szerzett az Országos Vitézi Szék, ahol a telepítés szintén folyamatban volt.

Az Országos Vitézi Szék a vitézek telekellátását csoportos telepítések útján kívánta megoldani, mivel ez a mód kínálkozott egyedül a több mint 3000 földigénylő vitéz földdel való ellátására: "A földbirtok-politikai kérdések ismeretében azt is látta az Országos Vitézi Szék, hogy az elkövetkező új földbirtokreformok sem tehetik lehetővé, hogy minden vitéz a saját faluja határában kaphasson telket.

A telepítési törvény alapján való csoportos telepítést mintegy parancsoló szükségeként írja elő az a körülmény is, hogy ez idő szerint ez az egyetlen mód jóminőségű földeknek, vitézi telkek céljára, oly fizetési feltételek melletti megszerzésére, melyek egyrészt fejlődés és életképes, másrészt fizetőképes járadéktelkek alakítását lehetővé teszik."[79]

Ennek értelmében az Országos Vitézi Szék a telepítési eljárás során a harmincas évek második felében nagyobb birtoktesteket szerzett meg, s ezekből alakította ki a vitézi települési rendszert, melynek az volt a célja, hogy a vitézi telepesek a kisbirtok és a nagybirtok előnyeit egyaránt élvezhessék: "Az ily nagyobb középbirtokokat vagy nagybirtokokat az Országos Vitézi Szék kisebb telkekre osztja fel, melyeket az arra legérdemesebb és hozzáértő vitézeknek juttat olyanformán, hogy bár minden egyes vitézi telek ezután önálló gazdasági birtoktestet képez, mégis az egy birtokon létesített összes vitézi telkek továbbra is összetartoznak és egy-egy vitézi települést alkotnak."[80]

A vitézi települések (telepek) élére a vitézi telepvezetőt állították, akinek a feladata a telep gazdálkodásának megszervezése és irányítása volt. A telepvezető által koordinált egységes beszerzés, termelés és értékesítés segítségével próbálta az Országos Vitézi Szék a vitézi telkeket bekapcsolni a piacgazdaságba és versenyképessé tenni őket. A telepvezető feladatát képezte a kapcsolat kiépítése és fenntartása a Mezőgazdasági Kamarával, a Vármegyei Gazdasági Egyesülettel, a Szarvasmarha-tenyésztő és Tejelést Ellenőrző Egyesülettel, növénytermelési-, állatélettani vegykísérleti állomásokkal, egyszóval a mezőgazdasági szakintézményekkel. A vitézi telepek létrehozása a szövet­kezeti eszme egyfajta megvalósulásának irányába mutatott.

A vitézek szövetkezetbe tömörítésére történtek is kísérletek. 1941. május 6-tól 1943. augusztus 30-ig működött a Vitézek Termelő-, Beszerző- és Értékesítő Szövetkezete, amely 1943 augusztusában kibővült, azaz nemcsak vitézek, de más nemzetvédelmi szervezetek tagjai is részt vehettek benne, mint a megváltozott név is mutatja: Vitézek, Tűzharcosok, Nemzetvédelmi Keresztesek Termelő-, Beszerző- és Értékesítő Szövet­kezete. A szövetkezet a közös üzletkezelés mellett kül- és belföldi áruk beszerzését, illetve a tagok terményeinek értékesítését tűzte ki célul, de tevékenységét a háborús viszonyok szabták meg.[81]

A telepítés eredményeiről a vármegyei vitézi székkapitányok 1941 szeptemberében készített beszámolói, különösen a Baranya[82] és a Győr-Moson-Pozsony[83] megyei szék­kapitány írásos tájékoztatói adnak szemléletes képet. A telepítés során földhöz jutott vitézeknek számos problémával kellett megküzdeniük. Az ilyen módon juttatott tel­keknek csak egy része volt jó minőségű föld, Baranyában 12 telep közül csak 6 telepen folyt eredményes gazdálkodás, a másik 6 telepen, mivel a földterület nagy része árterület volt, legénységi vitézi telket nem lehetett kialakítani. Ezeket vagy tiszteknek juttatták, akik állattenyésztésre használták, vagy bér beadták. Ezenfelül nagy gond volt, hogy a telkek egy részén sem felszerelés sem épület nem volt található. "A vitézek nagyobb része saját maga által összetákolt viskókban lakik, és a helyzet valóságos cigány elhelyezés képét mutatja" - írja például a székkaptány a szaporcai telepről szólva.

Győr-Moson-Pozsony vármegyében a földek minőségét illetően valamivel kedve­zőbb volt a helyzet, hiszen a megyében található 4 telepből csak 1-nek a minősége volt rossz, de a telepes vitézeknek a fizetési kötelezettségek és a tőke hiánya jelentették a legnagyobb problémát: "A drága föld kisgazdának nem felel meg, mert addig, amíg az uradalom szakemberek vezetése mellett, 4 ökrös fogattal vagy gőzeke mélyszántással, a nagy állatállomány által termelt trágyával, továbbá műtrágyával a földet úgy meg tudta művelni, hogy a legjobb termést ki tudta belőle hozni, forgótőkéje megvolt és ha kellett pénzt is tudott magának szerezni, ezzel szemben a 15-20 kh-as vitéz kellő szakértelmű kezelés hijján 2 tehénnel vagy jó esetben 2 lóval szántva, kevés trágyatermelés és műtrágya költségek hijján nem fog boldogulni, különösen, ha a termények ára ismét visszaesik és a föld ára pedig marad az eredeti vételár."

A székkapitány a törlesztőrészlet csökkentését, illetve halasztását, forgótőke gyűjtését s a gazdaképzés előmozdítását javasolta és kérte.

A háborús viszonyok következtében előállott ember- és anyaghiány mellett a területgyarapodások is jelentősen befolyásolták a telepítés menetét. Az ügyvezető törzskapitány 1938. október 24-én tartott beszédében[84] kifejtette, hogy a visszacsa­tolandó felvidéki területeken szerzett földek esetében az Országos Vitézi Szék a "csonka hazában" bevett gyakorlat szerint fog eljárni, azaz a telepítési törvény keretében fogják telekben részesíteni az ott lakó felavatandó és az onnét annakidején elmenekült vitézeket. Ekkor még nem tervezték, hogy a visszacsatolt területekre a trianoni határon belülről telepítenek vitézeket, erre csak 1940-ben, az ún. maradék birtokokat használták fel.[85] A Felvidéken az Országos Vitézi Szék 1943 februárjáig 5660 kh földet vett igénybe telepítés céljára.[86] Az iparrevízió kapcsán pedig több száz iparos, kereskedő vitéz számára nyílt lehetőség arra, hogy a kárpátaljai visszacsatolt területen folytassa tevékenységét.[87]

A felvidéki és kárpátaljai akciónál nagyobb gondot okozott a Vitézi Rend számára az erdélyi területgyarapodás után előállott állapot, ugyanis a meglehetősen magas számú erdélyi igénylőre (közel 3000 vitéz) csak kevés juttatható föld állt a Vitézi Rend rendelkezésére.[88] A telepítés keretében mindössze 218 kh-at adtak át a Vitézi Rendnek,[89] így a telekjuttatás helyett más lehetőségek (fakitermelő telepek, fonó- és szövőegye­sületek kialakítása, vitézi házak adományozása) jöhettek számításba.[90]

A telepítés szempontjából a Délvidék jelentette a Vitézi Rend számára a legnagyobb kihívást, hiszen egyrészt e részen kapta a Vitézi Rend telepítés céljára a legnagyobb területet (1943 februárjáig összesen 13 445 kh-at),[91] másrészt erre a területre, vagyis a Bácskába főleg a trianoni határon belülről telepítettek vitézeket. A helyzet konszoli­dációja érdekében itt már 1941. szeptemberben elkezdődött a telepítés: "A vitézek telepítése három hónapos szakadatlan, kemény munka után valósult meg... A Vitézi Rend az áttelepítés megkönnyítésére két kirendeltséget szervezett meg. A szegedi kirendeltség gyűjtötte a vitézeket és családtagjaikat, akik áttelepülésre jelentkeztek, az újvidéki kirendeltség pedig a különböző telepen elosztotta őket... A menekültügyi és hazatelepülési kormánybizottság és a Vitézi Rend között történt megállapodás szerint az újvidéki vitézi kirendeltségnek 400 vitézi családot, mintegy 2000 lelket kellett néhány hét alatt letelepíteni..."[92]

A Bácskába települt vitézek átlagban 15 kh-at kaptak, melyek megvásárlására az államkincstár 4%-os törlesztés mellett 47 évet adott az Országos Vitézi Szék számára.[93] A bácskai telepítések különböztek a többi telepítéstől abban is, hogy az Országos Vitézi Szék a telek után járó szolgáltatások befizetését külön szabályozta, mivel a rendelkezésére bocsátott ingatlanok kataszteri tiszta jövedelméről nem rendelkezett információkkal.[94] A dél-bácskai telepítés egyébként 1943-44-ben is folytatódott, ekkor mintegy 100 telepesházat magában foglaló vitézi település került kialakításra.[95]

A telepítési törvény végrehajtása a háborús viszonyok és a területgyarapodás miatt eléggé elhúzódott. 1943 februárjáig[96] a Vitézi Rend összesen 28 869 kh föld birtokába jutott. A földterület egy része (9546 kh) a trianoni határokon belülre esett, nagyobb része (19 323 kh) viszont a visszacsatolások során a magyar állam tulajdonába került területekről származott (Erdély: 218 kh, Felvidék: 5660 kh, Délvidék: 13 445 kh). A 28 869 kh 101 község területén feküdt. 1943 februárjáig e területből 38 tiszti és 1212 legénységi vitézt részesítettek telekadományban, azaz 1250 vitézi telket alakítottak ki, 4000 kh-at pedig ekkor még nem osztottak ki.

A területgyarapodások hatása a Vitézi Rend szervezeti felépítésére

A területgyarapodás nemcsak a telepítéssel kapcsolatban állította új helyzet elé a Vitézi Rendet, hiszen - mint várható volt - a visszacsatolt területekről tömegesen jelentkeztek az arra jogosultságot szerzett egyének a Vitézi Rendbe. Ennek kapcsán a Vitézi Rend számára is előtérbe került a nemzetiségi kérdés. Az ügyvezető törzskapitány már 1938 októ­berében[97] biztosította a szlovák és ruszin lakosokat, hogy ha a feltételeknek megfelelnek, a Vitézi Rend felveszi őket tagjai közé, hiszen a rendi tagsághoz magyar állampolgárság, nem pedig magyar nemzetiség volt a követelmény. Ezen kijelentését az ügyvezető a többi nemzetiségre kiterjesztve még 1944. májusában is megismételte: "Nem kell tartaniok tehát nemzetiségi testvéreinknek, hogy nem vesszük fel őket a Vitézi Rendbe, ha annak idején rajtuk kívülálló okok miatt idegen szolgálatba kényszerültek is."[98]

A nemzetiségek részére tehát elméleti lehetőségként fennállt a Vitézi Rendbe való belépés, de ennek aránya - annak ellenére mondhatjuk ezt, hogy erről pontos adatokkal nem rendelkezünk - nem lehetett jelentős. Erdélyben az etnikai feszültségek pedig az ügyvezető törzskapitány által kifejtett elvi álláspontot jelentősen módosították is. A budapesti székkapitány a Vitézek Lapjában megjelent cikkében a vitézeknek Erdélyben fajvédő feladatot szánt: "A Vitézi Rendbe való felvétel egyik feltétele a magyar nyelv bírása legyen... Fajfenntartás szempontjából Erdélyben a vitéz csak magyar származású nővel köthessen házasságot."[99]

A cikk a telepítést is az egységes etnikai tömb kialakításának a szolgálatába kívánta állítani, ezért a telepítést zárt katonás rendben látta kivihetőnek.

A terület-visszacsatolások a Vitézi Renden belül más jellegű feszültségeknek is a forrásai lettek. A kormányzat ugyanis a Vitézi Rendet, mint nemzetvédelmi szervezetet, nem vette igénybe az újonnan szerzett területek megszállásakor. A megszállást a reguláris hadsereg végezte el, a vitézek csak ennek keretében vehettek részt az akcióban. Az ügyvezető törzskapitány a már említett 1938. október 21-i beszédében reagált erre a tényre: "Ne akarjuk tehát abból a tényből, hogy nem a Vitézi Rend lépi át elsőnek a határt, sem abból a tényből, hogy nincsenek külön küzdő vitézi egységek, semmiféle következtetést levonni... A hadrafogható vitézek sorsa ma nem a Rend kezében van."[100]

A kormányzat sokkal inkább a hátország biztosításában és a visszacsatolt területek konszolidálásában szánt feladatot a Vitézi Rendnek, hiszen a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó Országos Vitézi Szék a békehadrendben a hatóságok között szerepelt.[101] Ennek következtében a Vitézi Rend a polgári közigazgatás megszervezésével párhuzamosan állította fel az új vármegyei vitézi székeket, illetve egészítette ki a Trianon által megcsonkított vármegyei székkapitányságokat, azon belül pedig az új vitézi hadnagy­ságokat. 1938 decemberében az Országos Vitézi Szék 5 új vitézi széket állított fel:

 

Nyitra és Pozsony k. e. e. vármegye, székhely: Érsekújvár

Bars és Hont k. e. e. vármegye, székhely: Léva

Gömör és Kishont k. e. e. vármegye, székhely: Rimaszombat

Ung vármegye, székhely: Ungvár

Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegye, székhely: Beregszász.[102]

Az új vitézi székek felállítása folytán szükségessé vált a vitézi törzsszékek átszervezése is, amelyre 1939 januárjában sor került:

gróf Batthyány Lajos 1. sz. törzsszék:

         Zala, Vas, Sopron, Győr-Moson vármegyék

Szent István király 2. sz. törzsszék:

          Fejér, Veszprém, Komárom, Nyitra és Pozsony vármegyék

vitéz nagybányai Horthy Miklós 3. sz. törzsszék:

         Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Nógrád, Bars-Hont vármegyék

II. Rákóczi Ferenc fejedelem 4. sz. törzsszék:

         Borsod, Gömör-Kishont, Abaúj-Torna, Zemplén, Ung vármegyék

József nádor 5. sz. törzsszék:

         Budapest székesfőváros, Észak-Pest, Esztergom vármegyék

vitéz Bocskay István 6. sz. törzsszék:

         Hajdu, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Bereg-Ugocsa vármegyék

Árpád fejedelem 7. sz. törzsszék:(változatlan)

         Dél-Pest, Bács-Bodrog, Csongrád, Békés, Csanád-Arad-Torontál k.e.e.                vármegyék

Zrínyi Miklós 8. sz.törzsszék:(változatlan)

         Tolna, Somogy, Baranya vármegyék[103]

 

A szervezeti változtatásokkal párhuzamosan megkezdődött a visszacsatolt területek vitézeinek felvétele a Vitézi Rendbe. Az első ilyen aktusra 1939. augusztus 1-jén került sor,[104] mikor felavatták az első Abaúj megyei vitézeket. Ezután a székkapitányok már folyamatosan avattak vitézeket a visszacsatolt Felvidékről.

A második bécsi döntés következtében ismét megváltozott a Vitézi Rend területi beosztása. 1940. december 21-én az Országos Vitézi Szék 9-re növelte a törzsszékek számát, s így a vármegyei vitézi székek beosztása is megváltozott:

 

1. sz. törzsszék: Zala, Vas, Sopron, Győr-Moson, Veszprém vármegyék

2. sz. törzsszék: Fejér, Komárom, Nyitra-Pozsony, Esztergom, Bars-Hont vármegyék

3. sz. törzsszék: Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Békés, Csongrád, Zemplén, Nógrád vármegyék

4. sz. törzsszék: Borsod, Gömör-Kishont, Abaúj-Torna vármegyék

5. sz. törzsszék: Budapest, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye északi része és déli ré­sze, Bács-Bodrog vármegye

6.sz. törzsszék: Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szatmár vármegyék

7. sz. törzsszék: Ung, Bereg-Ugocsa, Máramaros vármegye és közigazgatási kiren­deltség

8. sz. törzsszék: Tolna, Somogy, Barany vármegyék

9. sz. törzsszék: Kolozs vármegye és Kolozsvár, Szilágy vármegye, Szolnok-Doboka és Marosvásárhely, Udvarhely, Csík, Háromszék vármegye[105]

1941. január 4-én újabb módosítást hajtottak végre, melynek során a törzsszékek száma tízre emelkedett.[106] Ez a következő változásokat eredményezte:

4. sz. törzsszék: Borsod, Gömör-Kishont, Abaúj-Torna és Kassa, Zemplén, Nógrád

9. sz. törzsszék: Kolozs vármegye, Szilágy, Szolnok-Doboka, Beszterce-Naszód

10.sz. törzsszék: Maros-Torna, Udvarhely, Csík, Háromszék vármegyék.

 

1941. március 3-án tartották meg az erdélyi részek első vitézi eskütételét Kolozsvárott.[107] 1941 decemberére az Országos Vitézi Szék úgy látta, hogy Erdélyben a helyzet normalizálódott, ezért megszüntették a korábban felállított Erdély Visszacsatolt Részeinek Kirendeltségét, s annak közigazgatási funkcióit a Kolozsvár állomáshellyel felállított 9. sz. vitézi törzsszék és a Marosvásárhely állomáshellyel felállított 10. sz. vitézi törzsszék vette át,[108] bár a kirendeltség a közgazdasági feladatokat továbbra is ellátta.[109] 1942 januárjában az erdélyi vitézi törzsszékek nevet is kaptak: a 9. sz. vitézi törzsszék hivatalos neve Mátyás király 9. sz. vitézi törzsszék,[110] a 10. sz. vitézi törzsszék hivatalos elnevezése pedig Csaba királyfi 10. sz. vitézi törzsszék lett.[111] A Vitézi Rend területi szervezetének legnagyobb kiterjedését 1941. december 19-én érte el, amikor Bács-Bodrog vármegye Vitézi Székének területe kiegészült a délvidéki területekkel.[112]A Vitézi Rend területi beosztásának módosulása, a vitézi törzsszékek számának 10-re való emelkedése következtében megváltozott az Országos Vitézi Szék összetétele is. A 4.246/1942. M.E. számú rendelet módosította a 6.650/1920. M.E. számú rendelet 10. §-ának második bekezdésének 3. pontját, azaz a kormányzó az Országos Vitézi Székhez nyolc tag helyett tíz tagot nevezhetett ki az immár tíz törzskapitány személyében.[113]

A területgyarapodás mellett a második világháborúba való belépés is új helyzetet teremtett, ugyanis a harcok során a katonáknak módjukban állt, hogy hősiességükkel kitüntessék magukat. Az Országos Vitézi Szék 1942 februárjában rendelettel reagált az új szituációra: "Az Országos Vitézi Szék ezúton hozza összes szervei tudomására, hogy azok az egyének is, akik az ország részeinek felszabadításáért folyó harcokban, vagy a mostani világháborúban az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartással és személyes bátorsággal végrehajtott fegyvertényért tábornoki rendfokozatban Magyar Érdemrend Középkeresztjét a hadiszalagon kardokkal, törzstiszti rendfokozatban a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét hadidíszítménnyel és kardokkal, főtiszti (századosig bezáró­lag) rendfokozatban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal, legénységi állományú egyének a Magyar Arany, vagy a Magyar Nagyezüst Vitézségi Érmet érdemelték ki, vitézi telek elnyerése iránti kérvényüket szintén benyújthat­ják."[114]Az új világháborús vitézek felvételét gyorsítandó az Országos Vitézi Szék 1942 októberében lehetővé tette a harctéren szolgálatot teljesítő jogszerzőknek, hogy a harctéri parancsnokuk előtt tegyék le az esküt, illetve írják alá az eskülapot, amivel azonnal a rend tagjává váltak. Távollétük abban sem jelentett akadályt, hogy vitézi telekkel adományozzák meg őket.[115] A vitézi cím ekkor - ellentétben az első világhábo­rúval - közvetlen motiváló erővel bírt. Az 1943. februári adatok szerint addig 31 tiszti és 156 legénységi új világháborús vitézt avattak fel,[116] de ez a szám 1944. október 14-ig, amíg az avatások folytak, valószínűleg a többszörösére nőtt, bár erről nem áll rendelkezésünkre adat. A vitézek összlétszámáról hasonlóképpen csak az 1943. február 18-án közzétett adatok adnak tájékoztatást. Eszerint ekkor 4342 tiszti, 11 189 legénységi vitéz és 8000 várományos alkotta a Vitézi Rend tagságát. (Lásd az V. táblázatot.)

A Vitézi Rend viszonya a zsidókérdéshez.
A rend részesedése a zsidóingatlanokból

Mint arról már szó esett, a Vitézi Rend konzervatív, keresztény és nemzeti értékrend alapján álló, a kormányzattal megegyező politikai elveket és ideológiát valló nemzetvédelmi szervezet volt. Eme alapvetően jobboldali beállítódás határozta meg a Vitézi Rend viszonyát a zsidókérdéshez.

Egyrészt a zsidóknak a Tanácsköztársaság alatt játszott szerepe, másrészt gazdasági térfoglalásuk miatt Magyarországon a húszas évek elején felerősödött a XIX. századra visszanyúló ún. "úri", azaz nem a náci értelemben használt antiszemitizmus, amely a törvényhozásban is megjelent (vö. numerus clausus). Az antiszemita hangulat a Vitézi Renden belül is éreztette hatását. A főleg falusi, földművelő tagokat tömörítő Vitézi Rend egyik kiadványában, az 1926-os Vitézi lélekben gazdasági és erkölcsi alapon bírálták a zsidóságot: "Mindent leigázó erős akarattal szálljunk szembe a mi jobb sorsra érdemes, józan népünket végveszéllyel fenyegető alkoholizmus és nemi betegségek terjedése ellen. Ez a két szörnyű betegség méltán sorakozik ellenségeink táborába. Nem nézhetjük tehát azok terjedését összetett kezekkel, hanem kíméletlenül le kell sújtanunk azok terjesztőire. Inkább a falu regálé bérlője Schön Náthán menjen tönkre, mint annak révén oly sok derék magyar család."[117]

A kérdés behatóbb vizsgálatát azonban szinte lehetetlenné teszi, hogy a zsidóknak a Vitézi Rendbeli részvételéről nem állnak rendelkezésünkre számszerű adatok. A Vitézi Rend elvileg ugyanis nem tiltotta zsidók belépését a Rendbe, így azok a zsidók, akik rendelkeztek a megkívánt kitüntetésekkel, felvételüket kérhették a Vitézi Rendbe. Annyi azonban elmondható, hogy a Vitézi Rend eszméje, célja, valamint a földműveléshez való kötődése a zsidóság számára vélhetőleg nem tűnhetett vonzónak.

A két világháború közötti Magyarországon a zsidókérdés megítélésében döntő, radikális változást jelentettek az 1938-tól kezdve hozott zsidótörvények. Az addigi "úri antiszemitizmust" felváltotta a nyílt politikai antiszemitizmus. Az 1939-ben hozott IV. törvénycikk, mely a zsidók gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szólt, már faji alapon viszonyult a zsidókérdéshez: zsidónak az számított, akinek az egyik szülője vagy két nagyszülője zsidó volt. A törvény 2. §-a azonban azokat a zsidókat, akiket az első világháborúban arany vagy ezüst vitézségi éremmel vagy III. osztályú vaskoronarenddel tüntettek ki és akiket a forradalmak alatt a nemzeti mozgalmakban való részvételükért bebörtönöztek, üldöztek kivonták a törvény rendelkezései alól.[118] Az ellenforradalmi magatartást egyébként az Országos Vitézi Szék igazolta.[119] A fent említett kivételek tehát olyan személyekre vonatkoztak, akik elvileg vitézek lehettek volna, de a vitézi cím mint mentesítő kivétel nem szerepelt a törvényben, sem a törvény végrehajtására hozott rendeletekben, az Országos Vitézi Széknek ugyanis, mint majd később látjuk, komoly érdeke fűződött a zsidótörvények végrehajtásához, ezért adminisztratív úton is eltávolíthatta a soraiban esetlegesen fellelhető zsidó származású vitézeket,[120] mivel azok nem feleltek meg a Rend által támasztott követelményeknek. Így például a vitézek nősülési engedélyéhez ekkor már csatolni kellett a menyasszony nagyszüleinek születési anyakönyvi kivonatait, keresztleveleit is.[121]

A feudális-konzervatív kormányzat a zsidótörvényeket, a zsidók gazdasági vissza­szorítását szociális kérdésként, társadalmi reformként tüntette fel, mely igazságosabb tulajdonviszonyok kialakítását segíti elő.[122] Az őrségváltásnak elnevezett folyamat a Vitézi Rend számára az 1939. IV. tc. (második zsidótörvény) után éreztette hatását. A vitézek gazdasági pályán történő elhelyezkedését az ily módon megüresedett helyeken a különböző engedélyek kiadásánál az elsőbbségi igény biztosításával mozdították elő.[123] Az 1939. IV. tc. azonban nemcsak a vállalkozó vitézeknek kedvezett, a Vitézi Rend e törvény alapján jutott kb. 5000 kh birtokába, melyből 317 vitézi telket juttattak 6 tiszti és 311 legénységi vitéz részére.[124]

Az 1942. XV. tc. rendelkezései a telepítés lehetőségeinek kimerülése után újabb földterületek megszerzését jelentették a vitézek számára. A Vitézi Rend ennek folytán lett a zsidókat érintő hátrányos döntések egyik fő haszonélvezője. Az 1942. XV. tc. végrehajtása érdekében kiadott 535.438/1942. VII.A.2. FÜM számú rendelettel a föld­művelésügyi tárca "az ország területén zsidókézen lévő, 5 katasztrális holdnál nagyobb, de 20 katasztrális holdnál kisebb szőlő és gyümölcsös birtokokat és az 5 katasztrális holdnál nagyobb, de 100 katasztrális holdnál kisebb mezőgazdasági ingatlanokat a Vitézi Rend rendelkezésére bocsátja, hogy azokból vitézi telkeket alakítson a mostani és az elmúlt világháború vitézei részére."[125] Ez nem kevesebb, mint kb. 130 000 kh birtokba vételét és annak vitézi telekként való juttatását tette elméletileg lehetővé. A földek átadásáról a földművelésügyi minisztérium rövid időn belül megegyezett az Országos Vitézi Renddel, amely a kérdés gyakorlati végrehajtásával a vármegyei vitézi székeket bízta meg.

Az Országos Vitézi Szék továbbá megadta az így birtokába jutott zsidóingatlanok felhasználására és juttatására vonatkozó alapelveket.[126] Eszerint a zsidóingatlanokból kialakított vitézi telkek 70%-a az új világháborúban vitézséget nyert, vagy már korábban felavatott, de az új világháborúban a vitézi mértéket megütő vitézeket illette meg, melynek célja a harcoló katonák motiválása volt. Az Országos Vitézi Szék azt is szabályozta, hogy a tiszti és a legénységi vitézek milyen arányban részesüljenek az ingatlanokból. Mezőgazdasági ingatlanok esetében az arányt 50-50%-ban állapították meg.

A juttatandó ingatlanokból önálló kisgazdaság kialakítására alkalmas, egy család megélhetését biztosító vitézi telkek létesítését irányozták elő. Általános elvként szolgált, hogy a vitézeket elsősorban a saját falujuk határában kell telekadományban részesíteni, áttelepítésre csak akkor került sor, ha ilyen ingatlan a falu határában nem állt rendelkezésre. Zsidóingatlanokból kialakított telkekből csak azokat a vitézeket lehetett részesíteni, akik korábban telekjuttatásban nem részesültek, s vállalták, hogy a földet saját maguk művelik meg. Ez alól kivételt jelentettek azok a vitézek, akik a harctereken szolgálatot teljesítettek. Nekik engedélyezték, hogy telküket bérbe adják. A katonai szolgálatot teljesítő jogosultak részére az Országos Vitézi Szék külön telkeket tartott fenn, melyet az átadásig szegény földműveseknek bérbe adva hasznosított.[127]

A telkeket a vitézek járadéktelekként kapták meg, kedvező fizetési feltételek mellett. A felszerelés megváltására illetve beszerzésére pedig az Országos Vitézi Szék oly módon biztosított kölcsönt, hogy a földintézettől egy 5%-os kamatozású 10 millió pengő hitelkeretet vett fel 10 évre.[128] A több ezer darabban fekvő zsidóingatlanok átvételét a vármegyei vitézi székek intézték, s ugyancsak a vitézi székek hozták javaslatba az adományozandókat, részben a kérvények, részben a rendelkezésre álló és általuk készített besorolások alapján.[129]

Az Országos Vitézi Szék 1942 novemberében külön szabályozta a zsidó eredetű ingatlanokból alakítandó tiszti vitézi telkek problémáját. Eszerint a tiszti vitézeknek a kérvényüket az adott vármegyei vitézi széknél kellett leadniuk, s a helyszíni eljáráson részt kellett venniük. Az ingatlanok átvételét és felhasználását a közhírré tételtől számított 10-14 napon belül foganatosítani kellett, az eljárás gyorsított formában folyt le.[130] 1943 februárjáig kb. 50 000 kh zsidó ingatlanokból származó földet kapott kézhez a Vitézi Rend, de a vitézek kezelésébe vitézi telekként csak alig néhány ezer kh került.[131] 1943 szeptemberében már 82 670 kh állt a Vitézi Rend rendelkezésére, amelyből mintegy 31 000 kh-t ténylegesen birtokba is adtak.[132] Az Országos Vitézi Szék a Vitézek Lapja útján folytatólagosan tájékoztatta a vitézeket arról, hogy községenként milyen ingatlanok kerültek a Vitézi Rend birtokába.

A kormány 4.250/1943. M.E. számú rendelete értelmében az 1942. XV. tc. hatálya alá tartozó 100 kh-on felüli mezőgazdasági és a 20 kh-on felüli szőlő- és gyümölcsös ingatlanok igénybevételét is lehetővé tette az Országos Vitézi Szék számára, oly módon, hogy a különböző földbirtok-politikai okokból az Országos Vitézi Széktől elvont 100 kh alatti földeket a 100 holdon felüli zsidóingatlanokból pótolták. E rendelet intézkedett továbbá a kárpátaljai és a visszacsatolt erdélyi és keleti részeken fekvő zsidóingatlanok igénybevételéről is.[133]

A Vitézi Rend összes birtokállományáról a már említett 1943. február 18-i ügyvezetői előadás adatai tájékoztatnak. Eszerint a rend összes birtok­állománya ekkor kb. 160 000 kh földterületet tett ki, amelyből kb. 46 000 kh-at még nem osztottak ki, s így kb. 114 000 kh volt ténylegesen vitézek kezén. A 4342 tiszti vitéz közül 441, azaz kevesebb mint tíz százalékuk kapott összesen kb. 19 000 kh földön átlagban kb. 43 kh-as vitézi telket. A 11 189 legénységi vitéz közül pedig 5200-nak (46 %-uknak) juttattak összesen kb. 95 000 kh területből átlagban kb. 18 kh-as telket.[134] A birtokállomány természetesen 1944 októberéig még gyarapodott. (L. az V. táblázatot.)

A Vitézi Rend politikai szerepvállalása a harmincas évek elejétől 1944-ig

A Vitézi Rend tagjainak politikai szerepvállalását a Rend eszméje és céljai határozták meg. A kormányzó által létrehozott szervezet természetszerűleg a mindenkori kormányzat által képviselt, s a kormányzó által jóváhagyott politikai célok megva­lósítása érdekében fejtette ki tevékenységét, s azonosult annak politikai értékrendjével. A Vitézi Rend Kis Kátéja kimondja: "A Vitézi Rend tagjait különleges állásuknál és tekintélyüknél fogva példaként kell állítani a nép elé, mint annak polgári és nemzet­védelmi vonatkozású dolgokban természetes vezetőit. A Vitézi Rend tagjai, család­tagjaik leszármazóival, egy erős, hatalmas, fajmagyar, keresztény erkölcsű, békében bölcs és dolgos, háborúban erős és a hazához mindenkor és minden körülmények között hű, nemzetfenntartó, a magyar társadalmat erősítő szervezetet képeznek."[135]

A Vitézi Rend által felvállalt célok nagyban körülhatárolták a tagok politikai mozgásterét, azaz csak olyan politikai erőkhöz csatlakozhattak, amelyek elfogadták a kormányzati célokat. Ennek tükrében alakult a Vitézi Rend és a szociáldemokrata mozgalom viszonya is, melyet egy 1932-es eset világít meg. A Magyarság című napilap 1932. február 14-i számában azt állította, hogy a Szociáldemokrata Párt helyi vezetői között találhatók vitézek is. Erre reagálva a Vitézek és Gazdák Lapjában megjelent cikk élesen elhatárolódott a szociáldemokrata mozgalomtól: "A nemzetközi szocialista párt és a Vitézi Rend két ellentétes valami: tűz és víz, egymással nem egyesülhet... Megtévedhet annyira egy vitéz, hogy feledve mindent, e tévtanoknak csatlósává szegődjék?"[136]

A húszas években, a Bethlen-konszolidáció alatt a politikai szerepvállalás nem okozott különösebb problémát a rend soraiban. A gazdasági válság hatására kibontakozó politikai feszültség azonban a Vitézi Rendet sem hagyta érintetlenül. A harmincas években főleg a szélsőjobboldali szélsőséges politikai erők megerősödése láttán a Vitézi Rend vezetői szükségesnek látták, hogy újra megfogalmazzák a Vitézi Rend tagjaira vonatkozó politikai állásfoglalás alapelveit. Az Országos Vitézi Szék Társadalmi Bizottsága 1936 februárjában kiadta a vitézi magatartás irányelveit,[137] melyek később A vitézek tízparancsolataként kerültek be a Vitézek Albuma című 1939-es kiadványba (lásd: Melléklet). Az irányelvek egy nacionalista megalapozású keresztény konzervatív, jobboldali, mindenféle radikalizmust elutasító értékrendet fogalmaztak meg, melyben a Vitézi Rend félkatonai jellegéből adódóan helyet kaptak a bajtársiasság és a militarizmus eszméi. Természetesen kihangsúlyozták a revizionizmust is, mint a rend alapvető törekvését.

A harmincas években az Országos Vitézi Szék nagyobb gondot fordított a vitézek politikai tevékenységének szabályozására és ellenőrzésére. Míg a Vitézi Rend Kis Kátéjának 1925-ös kiadásának 6. §-a csak azt mondta ki, hogy "a vitézek minden polgári és politikai jogaikat szabadon gyakorolhatják",[138] addig az 1934-es kiadás már pontosabban körülírta a vitézek ezirányú jogait: "A vitézek minden polgári és politikai jogaikat a Vitézi Rend eszméjének és céljának (1. §), valamint a vitézek kötelmeinek (5. §) mindenkori szem előtt tartása mellett szabadon gyakorolhatják."[139] Az 1925-ös kiadáshoz képest, mely a vitézek kötelességévé tette a nemzeti irányú törekvések, szerveződések támogatását,[140] az 1934-es kiadás e téren is változtatásokat tartalmazott: a vitéz "csak olyan társadalmi egyesületnek lehet tagja, amelynek alapszabályai és célja a Vitézi Rend szellemével és annak tett esküjével nem ellenkezik, ezért minden vitéz más egyesületi tagságát bejelenteni köteles és ilyenbe való belépésére az Országos Vitézi Szék engedélyét kérni."[141] Eme szigorítás is jól mutatja az Országos Vitézi Szék azon törekvését, mely arra irányult, hogy a Vitézi Rendet a kormányzati politikához való hűségben megtartsák.

A harmincas évek végére a fasizmus európai előretörésével párhuzamosan Magyarországon is egyre inkább számolni kellett a nemzetszocialista mozgalom meg­erősödésével. A Vitézi Rend részéről vitéz Jancsó István IV. kerületi vitézi hadnagynak 1938. július 11-én megjelent s az Országos Vitézi Szék által jóváhagyott beszámolója[142] vonta le az ezzel kapcsolatos következményeket. Jancsó kiemelte, hogy a Vitézi Rend a kormányzattal egyező politikát vall, amelyet az Anschluss idején tapasztalt feszültség idején érvényre is tudott juttatni. Ugyanakkor elismerte a szélsőségek jelenlétét a magyar politikai életben. A szélsőségek elleni fellépést a Vitézi Rend nemzetvédelmi fela­datának tekintette, ha azok akár a Rend keretein kívül, akár azon belül is jelentkeznének. Ennek érdekében fontosnak tartotta a rendi fegyelem megszilárdítását: "Az Országos Vitézi Szék... visszavonhatatlanul és határozottan megtiltja a Rend tagjainak, hogy a szélsőséges mozgalmakban bármely néven nevezendő módon résztvegyenek. Kifeje­zetten hangoztatja az Országos Vitézi Szék, hogy akik ezen rendelkezésnek alávetni nem tudják magukat, azoknak működésére a Rend kebelén belül nem reflektál és helyesnek látná - hogy ha ilyenek valóban vannak -, vonják le a magatartásuk konzekvenciáját és lépjenek ki a Rendből. Ellenkező esetben fegyelmi úton távolíttatnak el." Hasonlóképpen adminisztrációs úton kívánt eljárni az Országos Vitézi Szék azok ellen a rendtagok ellen is, akik nem tartották be a zsidótörvényt, s azt valamiképpen kijátszották.

Az Országos Vitézi Szék nem tartotta lehetségesnek azt, hogy a Vitézi Rend tagjai a kormányzó nevével fémjelzett politikával ellentétes utat kövessenek, már csak azért sem, hiszen a Vitézi Rendet is Horthy mint főkapitány képviselte: "Ne akarjon senki nagyobb magyar lenni a legnagyobb magyarnál, s a maga köré gyűjtött munkatársainál." Ennek értelmében, a kormányzóhoz közelálló politikai körök céljainak megfelelően járt el a Vitézi Rend, mikor tagjait a Magyar Élet Mozgalomba (MÉM) való bekapcsolódásra bíztatta,[143] annak össznemzeti jellegét hangsúlyozva, s ez egybeesett azzal a politikai törekvéssel, mely tompítani igyekezett a MÉM radikalizmusát. A Vitézi Rend, melyet kezdettől fogva meghatározott, hogy a kormányzói és a főkapitányi pozíció egybeesett, e kérdésben is a Horthy-politikához igazodott. Ennek hatását mutatják az 1939-es választások eredményei is. A korszak első titkos választásán 260 mandátum sorsáról döntöttek a választók. A kormányzó párt, a Magyar Élet Pártja 180 mandátumot szerzett, s ebből 44 mandátum vitézi címet viselőknek jutott. A kormánypárthoz közelálló Egyesült Keresztény Párt 3 mandátumának egyikét is vitéz nyerte el.[144] A politikai elitben tehát nagy számban képviselték magukat a Vitézi Rend természetesen főleg tiszti állományú tagjai, akik a Vitézi Rendbe való felvételükkel a kormányzóhoz való hűségüknek, annak politikájával való azonosulásuknak adtak hangot.

Hasonló volt a helyzet a katonai elitben. Szakály Sándor 1984-es tanulmányában[145] kitér a katonai elit és a Vitézi Rend kapcsolatára: az általa vizsgált 253 személy közül 129 tagja volt a Vitézi Rendnek, azaz 50,98%-uk. Ennek azonban nincs nagy jelentősége, hiszen a katonai elit szinte minden tagja rendelkezett a vitézi mértékhez szükséges kitüntetésekkel.

Elmondható mind a politikai, mind a katonai elitre egyaránt, hogy a közéjük tartozó személyek közül sokuk viselte a vitézi címet, ennek azonban nem tulajdonítható különösebb jelentőség abban az értelemben, hogy a Vitézi Rend valamiféle befolyással rendelkezett volna akár a politikai akár a katonai vezető körökben. Éppen ellenkezőleg: a döntéshozó politikai erők erőteljes jelenléte meghatározta a Vitézi Rend helyzetét, amiből egyenesen következett, hogy a Vitézi Rend politikája a Horthy-politika függvénye volt, aminek legpregnánsabb bizonyítéka a vitézi eskü szövegének az a része, melyben a vitézek Horthyra esküdtek fel, s politikai irányvonalukat is ez szabta meg.[146]

A Vitézi Renden belüli szélsőséges elemek jelenlétének bizonyítéka azonban az, hogy az Országos Vitézi Szék 1941-ben több rendeletet is kiadott a vitézi eskü védelmében: "Esküt vagy fogadalmat a vitéz a Renden kívül semmiféle szervezetben nem tehet."[147] A rendelkezés következtében azonban egy komikus szituáció is adódott. Egy vitéz a fenti rendelkezésre hivatkozva nem tette le a református egyházközösség gondnok állása által megkívánt esküt, ezért az Országos Vitézi Szék kimondta, hogy az egyházaktól, a közigazgatási hatóságoktól, valamint a honvédség és csendőrségtől megkívánt esküt letehetik a vitézek.[148]

A kormányzat által elismert és támogatott nemzetvédelmi szervezetekkel azonban együttműködött. A vitézek, tűzharcosok és nemzetvédelmi keresztesek Nemzet­védelmi Egyesülése, mely 1942 júliusában alakult, a kormányzati politika megvalósítása érdekében lépett fel.[149] A Vitézi Rend politikai megítélése szorosan összefügg a Horthy-rendszer politikai megítélésével, hiszen magán viseli annak a politikának majdnem minden jellegadó jegyét. Különösen a német megszállás idején tulajdonítható egyfajta emblematikus jelleg a Vitézi Rend viselkedésének.

Az ügyvezető törzskapitány 1944. május 20-án megjelent nyilatkozatában[150] reagált az új helyzetre. E sorok jól mutatják az akkori magyar politika szinte már tudathasadásosnak mondható kettősségét. Egyrészt igyekezett megfelelni a németek által támasztott követelményeknek, másrészt viszont bízott a magyar politika szuvere­nitásának megőrizhetőségében. A zsidókérdés kapcsán is a németeknek tetsző állás­pontot foglalt el: a Vitézi Rend "elsőként iktatta tételes szabályai közé a legnemesebb értelemben vett fajvédelmet és nemzetvédelmet, a keresztény erkölcsöt pedig akként értelmezte, hogy azt bensőségesen csak az gyakorolhatja, aki maga is vérbeli keresztény." A németek által képviselt politikához való alkalmazkodás hangoztatása mellett ugyanakkor e beszédében is figyelmeztetett az ügyvezető a kormányzó által képviselt politikával való legteljesebb azonosulásra: "Ne engedjük, hogy a nemzet hiva­tott vezetői által jónak és szükségesnek tartott reformokat a gátlók és a gáncsoskodók elsikkasszák, mert nem fél, hanem egész megoldásokat kívánunk de azt sem engedhetjük, hogy a szertelen túlzók azokat más útra terelve, a nemzetet végvesze­delembe döntsék."

A kormányzó politikájának eredményeként avatták vitézzé 1944. június 23-án Sztójay Döme miniszterelnököt is.[151] Attól viszont, hogy a magyar nemzetszocialisták, a Szálasi köré csoportosuló nyilasok számára megadja a hatalomrajutás, vagy csak a döntéshozó hatalomban való részesedés lehetőségét, a Horthy-politika a megszállás alatt is tartózkodott. A Magyarság 1944. július 7-én kelt számára válaszul, mely cikket jelentetett meg "A Vitézi Rend tagjai beléphetnek a Magyar Nemzetszocialista Pártba" címmel, 1944. augusztus 12-én az Országos Vitézi Szék megerősítette a vitézek politikai jogainak gyakorlásáról a Vitézi Rend Kis Kátéja vonatkozó pontja értelmében kiadott május 16-i rendeletét: "A politikai jogok gyakorlása a vitézt sohasem vezetheti szélső­ségekhez, hanem mindenkor vitézi esküjéhez híven a vitézek főkapitánya őfőméltósága iránt rendíthetetlen hűségben teljesítsék nemzet- és fajvédelmi kötelességeiket."[152]

1944 tavaszán-nyarán az Országos Vitézi Székben is jelentős személyi változások történtek, jelezve a kiélezett politikai helyzetet. A kormányzó, mivel államfői teendői miatt tartósan akadályozva volt abban, hogy a Vitézi Rend vezetését elláthassa, 1944. április 21-én kelt magas elhatározásával vitéz Igmándy-Hegyessy Géza ny. altábor­nagyot nevezte ki a vitézek főkapitányának új helyettesévé.[153] Az addigi helyettest, vitéz Hellebronth Antal ny. vezérezredest pedig "tiszteletbeli törzskapitánnyá" nevezte ki.[154] A 80-as éveiben járó, a főkapitány helyettesi tisztséget 1927 óta betöltő Hellebronth Antalt tehát az ügyvezetőként is meglehetősen tevékeny és Horthyhoz hű Igmándy-Hegyessy Géza váltotta fel. Az 1. számú vitézi törzsszék élére vitéz Bánó Kálmán helyett vitéz Pongrácz Pál vezérőrnagy került, s ő lett az ügyvezető törzskapitány is.[155] (Pongrácz Pál ugyancsak nem volt szélsőségesnek nevezhető, hiszen 1945-ben az új politikai rendszer őt bízta meg a Vitézi Rend felszámolásával.)

A kormányzó rosszul előkészített kiugrási kísérlete során azonban nem történt érdemleges kísérlet arra, hogy a Vitézi Rend tagjait egységesen felsorakoztassák a kormányzó mögött, a rend ugyanis nem rendelkezett ehhez az aktushoz szükséges politikai és cselekvési önállósággal, így csak passzív résztvevője maradt az eseményeknek.

A kiugrási kísérlet bukása a Vitézi Rend számára új szituációt teremtett. Egyrészt maga a főkapitányi pozíció kérdőjeleződött meg a kormányzó lemondásával, másrészt a Szálasi-kormány rövidesen a hatalomra jutása után felmentette az Országos Vitézi Szék munkájában meghatározó szerepet játszó, többségükben horthysta törzskapitányokat, s október 17-én Szőllősy miniszterelnök vitéz Csukonyi Ferenc ezredest bízta meg az Országos Vitézi Szék ideiglenes vezetésével.[156] Október 15-e után tehát megszűntek az alapszabályszerű működés feltételei, így ez a dátum cezúraként szerepel a Vitézi Rend történetében. A felemás szituáció folytán a nyilas uralom alatt a Vitézi Rend már csak részleges tevékenységet folytatott, s ennek törvényessége is erőteljesen megkérdőjelezhető.

A Szálasi-rezsim szóbelileg vitéz Magyarossy Sándor 1944. október 1-jén nyugalmazott altábornagyot, de 1944. november 1-jével vezérezredessé előléptetett[157] volt törzskapitányt bízta meg a Vitézi Renddel kapcsolatos ügyek intézésével. Ő mentette fel az Országos Vitézi Szék vezetése alól Csukonyi Ferencet november végén, s bízta meg a vezetéssel vitéz Benkő Béla vezérőrnagyot, volt vitézi törzskapitányt.[158] A nyilasuralom lényegében már csak menekülést jelentett az Országos Vitézi Szék számára. 1944. november 8-án még Csukonyi vezetésével az Országos Vitézi Szék a Sopron megyei Barbacsra települt, innét 1945. május 25-én Benkő Béla vezetésével az Országos Vitézi Szék Ausztriába menekült,[159] ami lényegében a Vitézi Rend magyarországi tevékenységének hosszú időre a végét jelentette.

 

II.

A Vitézi Rend felszámolása

A Horthy nevével fémjelzett politikai rendszer bukásával Magyarországon megkérdőjeleződött a Horthyhoz szorosan kötődő Vitézi Rend létének szükségessége, annál is inkább, mivel a rend vezető szerve, a nyilas uralom alatt részleges működést kifejtő Országos Vitézi Szék 1945 elején nyugatra távozott. A szovjet megszállással egyidőben kialakuló demokratikus politikai rendszernek nem fűződött érdeke az amúgy is kompromittálódott Vitézi Rend fenntartásához. A rend felszámolása több részletben történt, és meglehetősen elhúzódott. Első lépésként az Országos Vitézi Széket oszlatták fel, amit a vitézi címnek, majd a vitézi telek különleges jogi minőségének eltörlése követett.

1945. január 20-án az Ideiglenes Nemzeti Kormány megbízottai, az Ideiglenes Nemzetgyűlés felhatalmazása alapján, Moszkvában aláírták a fegyverszüneti egyez­ményt. A fegyverszünet megkötése fontos állomás volt az új politikai berendezkedés legitimációs folyamatában, melynek alapja a szövetséges hatalmak, különösképpen az ország területén katonákat felvonultató Szovjetunió követeléseinek teljesítése volt. Ebbe a folyamatba illeszthető be a február 26-án kelt, és március 17-én kihirdetett 529/1945. M.E. számú rendelet, amely a fegyverszüneti megállapodás 15. pontjának tett eleget: "A magyar kormány feloszlatja a magyar területen lévő összes Hitler-barát vagy más politikai, katonai jellegű szervezeteket, amelyek az egyesült nemzetekkel szemben ellenséges propagandát folytattak vagy folytatnak, tekintet nélkül arra, hogy működésük alapszabályszerű vagy attól eltérő volt-e."[160]

Nem kerülhette el tehát sorsát, a feloszlatást a nyilas uralom alatt részlegesen működő Országos Vitézi Szék sem. Az Ideiglenes Kormány honvédelmi minisztériuma már február 20-án megbízta Pongrácz Pál vezérőrnagyot, az Országos Vitézi Szék utolsó Horthy által kinevezett ügyvezető törzskapitányát az Országos Vitézi Szék felosz­latásának előkészítésével.[161] Az április 5-re elkészült tervezet csak a 6.650/1920. M.E. számú rendelet 10. §-a alapján meghatározott vitézi szervek feloszlatását javasolta, s kimondta, hogy "a vitézi intézmény mint az egyéni vitézség jutalmazása a mai demokratikus, független Magyarországban is fenntartandó volna... A múlt világháború után (1914-18) vitézséget nyertek, valamint azok felavatott várományosai kellő igazoltatás lefolytatása után vitézi címüket és jelvényüket is megtarthatják."[162]

Mint a javaslat is mutatja, az Országos Vitézi Szék feloszlatása még nem vonta maga után automatikusan a Vitézi Rend megszüntetését, de az 529/1945. M.E. számú rendelet nyilvánvalóvá tette, hogy a vitézi intézmény eredeti formájában semmiképpen sem tartható fenn. A javaslat, kitérve a vitézi telek problémájára is, amellett foglalt állást, hogy "a földműveléssel foglalkozó és nincstelen szegénysorsú vitézeknek juttatott telkek, tekintet nélkül azok eredetére, meghagyandók volnának...", a Vitézi Rend egyéb vagyona pedig az államra szállna át.[163]

Hasonlóképpen rendelkezett az Országos Földbirtokrendező Tanács (OFT) is, mikor április 9-én kimondta: "valakitől birtokot, azért mert a Vitézi Rend tagja, elkobozni nem lehet. A vitézeket is egyénileg kell elbírálni és a vitézi telek elkobzásának csak a 600/1945. M.E. számú rendelet 4-6. §-ai alapján van helye."[164] Az Országos Föld­birtokrendező Tanács határozatában említett, a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról szóló 600/1945. M.E. számú rendelet a hazaárulók, nyilas, nemzetiszocialista és egyéb fasiszta vezetők, a Volksbund-tagok, a háborús és népellenes bűnösök földbirtokainak teljes elkobzásáról rendelkezett.[165]

A Vitézi Rend politikai irányvonalának ismeretében azonban e kitétel a kisbirtokkal rendelkező földműves vitézeknek csak elenyésző részét érinthette. A Vitézi Rend problémájának rendezésével megbízott honvédelmi tárca 1945. június 8-ra pártközi értekezletet hívott össze, s a fent említett javaslattal egybehangzóan, szigorú, a köztisztviselőkre vonatkozó eljárásra épülő igazoltatás után, a vitézi cím további fenn­tartását javasolta.[166] A június 8-i minisztérium- és pártközi értekezleten[167] az Ideiglenes nemzetgyűlésben helyet kapott pártok képviselői vettek részt, így Pfeiffer Zoltán az FKGP, Kádár János az MKP, Veres Péter az NPP, Zentay Vilmos az SZDP és Tábori János a PDP részéről. Megjelentek még a minisztériumok képviselői, a honvédelmi minisztérium részéről B. Szabó István politikai államtitkár, a Vitézi Rend képviseletében pedig vitéz Pongrácz Pál, vitéz Bethlenfalvy Péter, vitéz Máté Gyula, vitéz Balogh Gábor és vitéz dr. Kossuth Ferenc, az Országos Vitézi Szék volt tisztségviselői, valamint az OFT képviselője.

A politikai pártok képviselői egybehangzóan a Vitézi Rend és a vitézi cím megszüntetése mellett foglaltak állást, ugyanis mint Zentay Vilmos, Veres Péterrel egyetértve, kifejtette, a vitézséget egyénileg kell jutalmazni, ehhez szervezet nem szüksé­ges. Tábori János és Pfeiffer Zoltán a Vitézi Rendnek az ellenforradalmi kormányzattal való szoros összefonódását emelte ki, Kádár János pedig egyenesen népellenes bűncse­lekmények elkövetésével vádolta a Vitézi Rendet. P. Balogh István miniszterelnökségi poltikai államtitkár és Pongrácz Pál volt ügyvezető törzskapitány ellenben a felhozott vádakat próbálták cáfolni, s Meskó Zoltán, Ruszkay Jenő, Baky László, valamint a volksbundista és az SS-be lépett vitézeknek a rendből való kizárásával érveltek, s a honvédség ütőképességének fenntartására hivatkozva a vitézi cím megtartását javasolták.

Az igazoltató eljárást a politikai pártok is támogatták, és abban részvételi szándékukat is kinyilvánították. A vitézi telkek elkobzását egyik párt sem támogatta, sőt a zsidóingatlanokból alakított vitézi telkeket is a földművesek kezén kívánták hagyni, mindezt természetesen a földreformmal összhangban. A vitézi telek hitbizományi jellegét azonban, mint a demokratikus jogrendszertől idegen elemet, nem kívánták fenntartani.

A Vitézi Rend szerveinek felszámolását egy, a honvédelmi tárca felügyelete alá tartozó közeg, az Országos Vitézi Szék Felszámoló Bizottsága kezdte meg, melynek vezetésével Pongrácz Pált bízták meg. A bizottság fő feladata az Országos Vitézi Szék pénzügyeinek rendezése volt, vagyis az 1920:XXXVI. tc. alapján juttatott vagyon­váltságos és megváltásos földek még fennálló tartozásainak, az 1936:XXVII. tc. alapján vásárolt, az 1939:IV. tc. és az 1942:XV. tc. alapján juttatott vitézi telkek vételárának, azonkívül a vitézi házak építésére és a vitézi telek felszerelésére adott kölcsönök megállapítása, beszedése és elszámolása. Az Országos Vitézi Széknek ilyenformán kb. 2 500 000 pengő követelése volt. Ezenfelül a felszámoló bizottság vette kezelésbe a Vitézi Rend kb. 3 500 000 pengő készpénzvagyonát, valamint az Örkényi Gazdaképző Iskolához tartozó ingatlanokat is.[168] A bizottságnak így az Országos Vitézi Szék volt telek-, személyi-, nyilvántartó- és pénzügyi osztályainak ügyköreit kellett volna lezárásig továbbvinnie.[169]

A munkálatokat azonban néhány probléma alapvetően hátráltatta. Akadályt jelentett, hogy az Országos Vitézi Szék iratanyaga nem állt a felszámoló bizottság rendelkezésére, ugyanis egy részük Budapest ostromakor, a harci cselekmények során megsemmisült, az Országos Vitézi Szék központi irattára például, amely a királyi várban volt elhelyezve, kiégett.[170] Az iratok másik részét pedig vitéz Benkő Béla vezérőrnagy irányítása alatt nyugatra szállították,[171] ahol - bár a felszámoló bizottság erőfeszítéseket tett felkutatásuk érdekében - nyomuk veszett.[172] A felszámoló bizottságnak így egy új nyilvántartást kellett készítenie.[173] Az ehhez szükséges adatok megszerzése érdekében kérdőíveket küldtek ki a vitézek számára, akiknek ezt büntetőjogi felelősségük tudatában kellett kitölteni és visszaküldeni. A kérdőív kérdései a vitézek személyi adataira, telekvi­szonyaikra és pénzügyi tartozásaikra, illetve követeléseikre vonatkoztak. Az 1945-ös viszonyok tükrében érthető, hogy az akció csak részleges eredményeket hozott.

Az a körülmény pedig, hogy a felszámoló bizottság elnöke nem volt vagyonjogi személyiség, s így a Vitézi Renddel kapcsolatos vagyonjogi ügyekben, főleg a rendezésre váró telekügyekben nem tudott érdemi döntést hozni, szinte lehetetlenné tette a felszámoló bizottság munkáját. Ez tette szükségessé a kormány részéről, hogy 1946. március 7-én kiadja 2.820/1946. M.E. számú rendeletét a Vitézi Rend vagyonjogi ügyeinek ideiglenes intézéséről. E rendelet kimondja: "A Vitézi Rend vagyonjogi ügyeit a törvényes képviselőt megillető jogállással a honvédelmi miniszter előterjesztésére a miniszterelnök által kinevezett gondnok intézi... A gondnok ebben a minőségben a Honvédelmi Minisztérium közvetlen felügyelete és ellenőrzése alatt áll."[174]

A rendeletnek megfelelően a miniszterelnök nem sokkal később közzétette 4.520/1946. M.E. számú rendeletét, amelyben a Vitézi Rend vagyonjogi ügyei gond­nokának azt a Pongrácz Pált nevezte ki,[175] aki előzőleg a Felszámoló Bizottság munkáját irányította. A Honvédelmi Minisztérium pedig 1947. április 1-jén Bethlenfalvy Péter ny. ezredest rendelte ki a vagyonjogi gondnok melletti szolgálat ellátására.[176] A Vitézi Rend jogi képviseletét bíróságok és más hatóságok előtt a 2.820/1946. M.E. számú rendelet értelmében a Kincstári Jogügyi Igazgatóság látta el, szakértőként bevonva a vagyonjogi gondnokot. Az Országos Vitézi Szék Felszámoló Bizottsága 1946 februárjában, még mielőtt a vagyonjogi gondnok megkezdhette volna működését, beszüntette tevékeny­ségét.[177] Az Országos Vitézi Szék feloszlatásával járó ügyeket ezentúl tehát a vagyonjogi gondnok intézte. Az Országos Vitézi Széknek a 6.650/1931. M.E. számú rendeletben biztosított joga, amely megengedte, hogy "Különleges Felhatalmazvány" birtokában a Vitézi Rendet terhelő jog bejegyzését kérhesse, a 2.280/1946. M.E. számú rendelet alapján a Vitézi Rend vagyonjogi gondnokára szállt át, vagyis a Vitézi Rend és az azt szabályozó rendeletek egyelőre továbbra is hatályban maradtak.

A Vitézi Rend vagyonjogi gondnokának elsődleges feladata az volt, hogy a Horthy-korszak már említett, különböző földbirtokrendezései során a Vitézi Rend rendel­kezésére átadott ingatlanok telekkönyvi tulajdonjogát az adományozott részére bejegyeztesse: "A Vitézi Rend vagyonjogi gondnokának munkaköre abban áll, hogy a kb. 1200 volt vitézi telek tulajdonos megközelítőleg 100 000 kh területet kitevő ingatlanát, mely telekkönyvileg nagyrészt az »Államkincstár«, a »Vitézi Rend«, az »Országos Vitézi Szék«, az »Orsz. Földhitelintézet«, stb. nevén áll, a ténylegesen juttatottak részére telekkönyveztesse akkor, ha az illető a földreformrendelet értelmében igényjogosult, s ellene a 600/1945. M.E. számú rendelet 4-6. §-aiban felhozottak nem forognak fenn."[178] A Vitézi Rend felszámolásának egyik sarkalatos pontja ugyanis a vitézi telek jogi helyzetének rendezése, valamint ennek a földreformmal való összhangba hozása volt.[179] A vagyonjogi gondnok többször is hangsúlyozta, hogy a Vitézi Rend vagy az Országos Vitézi Szék nevén csak technikai telekkönyvi akadályok miatt van ingatlan, így azokat a földreform során igénybe venni jogellenes cselekedetnek minősül.[180] A tulajdonjogi rendezés során a vagyonjogi gondnok, miután megszerezte a községi elöljáróságok, azaz a községi földigénylő bizottságnak, a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének, az Újbirtokosok és Földhözjuttatottak Országos Szövetségének jóváhagyását, úgynevezett Engedély Okiratot állított ki a tulajdonos részére, ami tulajdonképpen az adománylevelet pótolta. Ezzel az eljárással a tulajdonjogot az adományozott részére elismerte, s az okiratot bejegyzés céljából a telekkönyvi hatóságnak küldte el.[181]

A vitézi telkek tulajdonjogi rendezése mellett a vitézi telkek tartozásainak felmérése és rendezése volt a vagyonjogi gondnokság másik lényeges feladata. A vitézi telkeket terhelő vételárhátralékok és más tartozások megállapításánál a vagyonjogi gondnok az arra illetékes szervekkel, így a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezettel (LEBOSZ-szal), az Országos Födhitel Intézettel, a Földművelésügyi Minisztériummal és az Országos Szövetkezeti Hitelintézettel közösen járt el. A probléma megoldását nehezítette, hogy a vitézi telkek eredetüknél fogva több csoportba voltak oszthatók, s így más-más eljárást kívántak.[182] A másik nehézséget, amivel az Országos Vitézi Szék Felszámoló Bizottságának szintén meg kellett küzdenie, az iratanyag pusztulása jelentette. A vagyonjogi gondnok tehát csak úgy tudott érvényt szerezni az állami követeléseknek a hátralékfizetést nem teljesítő telektulajdonosokkal szemben, ha új nyilvántartás áll rendelkezésére. Ennek egyik, már a felszámoló bizottság által is alkalmazott módja a kérdőívek kiküldésével teljessé tett nyilvántartás összeállítása volt. A kérdőívek ki nem töltése és el nem küldése a vitézek részéről a szerzett jogokról való lemondást jelentette. A vagyonjogi gondnok ily módon próbálta adatszolgáltatásra bírni a telkes vitézeket.[183]

Mivel a vagyonjogi gondnoknak nem állt rendelkezésére megfelelő apparátus, a kitelepítések és az eltávozások után hátramaradó telkekről sem jutott elegendő információhoz, így helyette a községi elöljárók intézkedtek.[184] Sok gondot okozott és sok feladatot rótt a vagyonjogi gondnokra az a tény, hogy az Országos Vitézi Szék felosz­latása után a vitézi telekre vonatkozó rendeletek hatályban maradtak, s így a vitézi telek különleges jogi helyzete továbbra is fennállt. Az Igazságügyi Minisztérium[185] és a vitézi telektulajdonosok[186] több esetben sérelmezték a vitézi telket sújtó elidegenítési és megterhelhetőségi tilalom fenntartását. Ugyanez vonatkozott a vitézi telekkel kapcso­latos kötött öröklési rend hatályban maradására.[187] A vagyonjogi gondnok azonban kiállt a különleges jogi helyzet fenntartása mellett, amelyet addig tartott szükségesnek, amíg a telekkönyvi tulajdonjogi rendezés és a vételárhátralékok megállapítása meg nem történik, mert - mint mondotta - ha a különleges jogi minőséget még azelőtt eltörölnék, az veszélyeztetné az addig elért eredményeket és növelné a kincstár veszteségeit is.[188] Bizonyos, méltánylást érdemlő esetekben azonban a vagyonjogi gondnok hozzájárult az elidegenítéshez, ha a tulajdonos a vitézi telek helyett csereingatlant vásárolt.[189] A megterhelés vonatkozásában ugyancsak hasonló elvek alapján járt el.[190] Az öröklési renddel kapcsolatban elismerte ugyan, hogy az változatlan formában a demokratikus jogrendszerbe nem illeszthető be, de a telek felaprózódását a földreform céljaival ellentétesnek tartotta.[191]

A Vitézi Rend vagyonjogi gondnoksága a feladatok nagy részét teljesítette, a Vitézi Rendet érintő ügyek végleges megoldásához a feltételeket 1948 végére nagyjából biztosította. Pongrácz Pál 1948. október 10-i jelentésében a munkála­tokat így foglalta össze: "Ezideig kb 2000 vitézi telek jogi helyzetét tudtam rendezni, miután egyes nagyobb telekkomplexumok (úgynevezett vitézi telepek) telekkönyvi megosztása helyszíni szemlékkel és mérnöki megosztási munkálatokkal jár, és ezek huzamosabb időt igényeltek. A még nem rendezett vitézi telkek másfél-két év alatt rendezve lesznek... A Vitézi Rend vagyonjogi gondnokságának sikerült egy hozzávetőleges pontosságú vit. telekkatasztert felállítani."[192]

A Vitézi Rend felszámolásának fontos momentuma volt a rangok és címek megszüntetéséről szóló 1947. IV. tc. 3. §-a, amely megtiltotta a vitézi cím használatát. Sokat elárul a Vitézi Rend akkori politikai megítéléséről a törvény lábjegyzetének ezzel kapcsolatos néhány sora: "A Vitézi Rend (Országos Vitézi Szék) megszüntetése az 529/1945. M.E. számú rendelettel megtörtént. Tekintettel azonban arra, hogy a »vitéz« cím használata ennek megszüntetése ellenére előfordult és előfordul, e cím használatát is tilalmazni kell."[193]

Annak ellenére tehát, hogy 1948 végéig a Vitézi Rend vagyonjogi gondnoksága a Vitézi Rend működését szabályozó rendeletek szerint járt el, 1947-re az egyre balra tolódó politikai erők a Vitézi Rendet, összemosva az Országos Vitézi Székkel, gyakorlatilag megszűntnek tekintették. Ennek előzményei a már említett 1945. június 8-i pártközi értekezletig nyúlnak vissza. A visszás helyzetet mutatja, hogy 1948. november 4-én a vagyonjogi gondnok egy vitézi telektulajdonos panaszára kénytelen elismételni az OFT 1945. áprilisi elvi döntését, miszerint valakitől, mert a Vitézi Rend tagja volt, ha egyébként a földreform során telkét meghagyták, tulajdonából kimozdítani nem lehet, főleg azok után, ha a tulajdonjog bejegyzése megtörtént. A vagyonjogi gondnok ezenfelül elítélte a rémhírterjesztést és figyelmeztette a panaszost a vitézi cím használatának tilalmára is.[194] A Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet 1948 októberére elkészítette a vitézi vagyonváltságos földek vételárhátra­lékának elszámolását. A vagyonjogi gondnok ezen oknál fogva arra kérte a Pénzügy­minisztériumot, hogy a továbbiakban a LEBOSZ intézkedjék a törlesztések ügyében.[195] Így 1948 végére a Vitézi Rend vagyonjogi gondnoksága fenntartásának szükségessége megkérdőjeleződött, s mivel a kormány szerette volna lezárni a vitézi intézménnyel kapcsolatos ügyeket, 1948 őszén tárgyalásokat folytattak ez ügyben.[196]

Az előkészítő tárgyalások eredményeként 1948. december 19-én megjelent a 12.770/1948. Korm. számú rendelet[197] a vitézi telek, a haditelek, a családi birtok és a védett birtok különleges jogi minőségének megszüntetése tárgyában. A kormány meg­szüntette a vitézi telek különleges jogi minőségét, s egyben elrendelte annak telekkönyvi törlését is. Eme rendelkezés végrehajtása érdekében 1949. február 6-án kiadták a 10.000/1949. I.M. számú rendeletet,[198] mely kimondta, hogy a különleges jogi minőségtől független terhek továbbra is fennállnak, biztosítva a hátralékok behajtását.

A 12.770/1948. Korm. számú rendelet kimondta továbbá a vitézi intézmény vagyo­nának az államra való átszállását, amely vagyon számbavételével a Pénzügyminiszté­riumot bízta meg. E rendelkezés végrehajtását pontosította az 1949. január 30-án közzétett 59.100/1949.VII. P.M. számú rendelet.[199]

A 12.770/1948. Korm. sz. rendelet intézkedéseinek folyományaként kimondták a Vitézi Rend vagyonjogi gondnokságának megszüntetését is, amit 1948. december 25-én, a 12.958/1948. M.E.I/a. szám alatt kiadott rendelet[200] keretében követett Pongrácz Pál felmentése is. Emellett kötelezték a vagyonjogi gondnokságot arra, hogy iratait a pénzügyminisztériumnak, vagy a pénzügyminisztérium rendelkezései alapján a LEBOSZ-nak illetve az Országos Szövetkezeti Hitelintézetnek adja át.[201]

A számunkra legfontosabb intézkedéseket azonban a 12.770/1948. számú kormány­rendelet 5. §-a tartalmazza: "Jelen R. kihirdetésének napján lép hatályba. Ezzel egyide­jűleg az 1920:XXXVI. tc. 70-75. és 77. §-ai, az 1936:XXVII. tc.-nek a vitézi telekre vonatkozó s a jelen R-tel ellentétes rendelkezései, az 1820/1917. M. E. sz. r. , a 6650/1920. M. E. sz. r., a 6450/1931. M. E. sz. r., a 14000/1933. M. E. sz. r. és a 2820/1946. M. E. sz. r., valamint ezeket a jogszabályokat kiegészítő és módosító rendelkezések hatályukat vesztik."

1948. december 10-én tehát megszűnt a Vitézi Rend törvényes alapja.

 

 

III.

Összegzés

 

A Vitézi Rend történetének, működésének értelmezése, értékelése a Horthy-korszak megítélésének függvénye, ugyanis a rend, melynek élén főkapitányként Horthy Miklós állt, a kormányzói politika céljainak megfelelően próbálta kifejteni tevékenységét.

Horthynak a Vitézi Rend létrehozásával az volt a célja, hogy egy rendszerhű kis- és középbirtokos tulajdonosi réteg alapjait lerakva növelje saját társadalmi bázisát. A Vitézi Rend azonban nem tudott e célnak megfelelni, hiszen nem sikerült minden vitézt telekadományban részesíteni. A felajánlásból származó ingyenes vitézi telkek alacsony száma miatt a rendnek be kellett kapcsolódnia a korszak földbirtokrendezésébe. Az ily módon juttatott telkek azonban nem ingyenes, hanem járadéktelkek voltak, s így csak nagy erőfeszítések árán lehetett belőlük gyümölcsöző kisbirtokokat létrehozni. Ebből kifolyólag a kormányzat pozitív diszkriminációja ellenére a vitézek nem váltak a vidéki földműves társadalom meghatározó elemeivé.

A vitézi telekrendszer ellentmondásossága abban állt, hogy bár az akkori magyar földbirtokrendszert meghatározó törpe- és nagybirtokokkal szemben életképes kisbirtok­rendszer létrehozását kívánta megvalósítani, a vitézi telkeket meghatározó hitbizományi jelleg, a megterhelési és elidegenítési tilalom egyfajta feudális eredetű földbirtoklási módot elevenített fel. Azt a tényt azonban, hogy a vitézi telkek adományozásának, főleg a legénységi vitézek esetében, szociális vonzatai is voltak, az 1945 utáni politikai rendszer is figyelembe vette. Ezzel magyarázható a Vitézi Rend felszámolásának elhúzódása.

A Vitézi Rend történeti szerepének vizsgálatakor nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a Vitézi Rend tagjai kipróbált katonák voltak, az Országos Vitézi Szék vezetői és alkalmazottai pedig a honvédelmi minisztérium állományába tartoztak. Hasonló volt a helyzet regionális szinten is, ahol a vezetők nyugalmazott állományú katonatisztek voltak. Ebből kifolyólag a rend militarista jellegét, amely a katonai telje­sítménnyel egybekötött földbirtok elvére épült, az egész országra kiterjedő hierarchikus szervezeti felépítés nagyban erősítette.

A Vitézi Rend ideológiáját sajátos kettősség jellemezte. A vitézi cím elnyerése ugyan egyfajta kvázi-nemesi rangot jelentett, de a címet csak a várományos örökölhette, nem a család. A Vitézi Rend legitimációjának alapvető problémáját az jelentette, hogy bár egy feudális éthoszhoz kapcsolódott, híján volt a hagyomány és a folytonosság legitimáló erejének. A Vitézi Renddel kapcsolatban is megfigyelhető az a történeti hagyományt átértelmező, újrateremtő, identitáskereső magatartás, mely áthatotta a Horthy-korszak vezető ideológiáját. A Vitézi Rend abból a szempontból is modellértékű, hogy bár fogékony volt a szélsőjobboldali eszmék iránt, eszmei arculatát mégis egy konzervatív értékrend határozta meg.

A Vitézi Rendet, melynek megalakulása szinte egybeesett a Horthy-korszak kezdetével, s Horthy bukása lényegében a szervezet működésének végét jelentette, az 1945 után új alapokra helyezkedő politikai berendezkedés nem kívánta fenntartani.