KRUSOVSZKY DÉNES

Utolsó hajnal az Orizabán 

Hogy a megbocsátás mit jelent, arra
most már semmi kedvem nincs válaszolni,
de lassan mindent megemésztek, mintha
egy nagyobb test gyomra lennék, és erre

csak most jöttem volna rá. Feloldom a
hajnalt, az összes gúnyos nevetést, meg-
feszülő izmot. Míg a napfelkeltét
nézik mellettem, ráfröccsenek csendben

az arcukra – vegyük úgy, hogy én ezzel
búcsúzom. A tengerfenék kegyetlen,
ezt mondtam egyszer, de akkor a felszín

még kegyetlenebb. A megbocsátásról
tényleg nincs mit mondanom, a hajó mint
egy gyáva állat, hirtelen megremeg.