LEONARD COHEN*

Ezek a hősköltemények

Ha ragyogna a fejem
és az emberek utánam fordulnának
a villamoson;
ha meg tudnám feszíteni a testem
a csillogó vízben
és nem maradnék le a halaktól és tengeri kígyóktól;
ha tönkretehetném tollaimat
a nap előtt elrepülve;
azt hiszed itt maradnék ebben a szobában,
verseket szavalva neked,
és gyalázatos álmokat formázva
ajkad legapróbb mozdulataival? 

Ajándék 

          Azt mondod, hogy a csend
közelebb van a békéhez mint a versek
de ha ajándékként
csendet hoztam volna neked
(amennyire ismerem a csendet)
azt mondanád
         Ez nem csend
ez egy újabb vers
és visszaadnád nekem. 

Vannak olyan férfiak 

Vannak olyan férfiak,
akiknek hegyek kellenek,
hogy nevüket megtartsa az idő.

A sírásók ehhez nem elég magasak
vagy zöldek,
a fiúk pedig messze mennek,
hogy elveszítsék az öklöt,
aminek apjuk keze örökké látszani fog.

Volt egy barátom:
nagyszerű csöndben élt és halt
méltóságteljesen,
nem hagyott gyászolni hátra se könyvet, se fiút, se szeretőt.

Ez sem egy gyászdal,
csak a hegy névadója,
amin éppen járok,
illatos, sötét és puhán fehér
a köd takarója alatt.
Ezt a hegyet róla nevezem el.

Az öltöny 

Egy méregdrága öltönybe vagyok zárva
régi elegáns és tartós
Egyedül a hajam volt képes kiszabadulni belőle
de valakik bennehagyták
a korpájukat
Most elmondok neked
mindent amit az optimizmusról tudni kell
Minden nap dísztárcsa-tükörben
leves-visszaverődésben
más emberek látványában
megigazítom a hajam
egy hadseregnyi hegymászóért
az indiai bűvészekért
a kócos pilótákért
galambokért és albatroszokért
az öngyilkos rovarokért
a himalájai majomemberekért
megigazítom a hajam
mindenfajta egyensúlyozóművészért
Odaadóan akár egy lift
megfésülöm a hajam a lehetőségekért
kidugom a nyakam
szabálytalanul kihajolok a vonatablakokon
és csakis a fodrásznál
viselek kalapot 

                                                                  (fordította: Krusovszky Dénes)

* Leonard Cohen: Poems 1956-1968, Jonathan Cape, London, 1976.