URI ASAF

Ádám legkedvesebb időtöltése

Ádám legkedvesebb időtöltése a névadás. A nevektől a Világ egyszerre társas lesz, társ nélkül. 

Éva Káinnak nevet ad, mondván: embert vettem¹. Ettől kezdve anyák a névadók.  

Énos nemzedéke volt az első, aki az Isten nevét használta, de azt senki nem tudja, hogy ők mit, vagy kit neveztek Tetragrammatonnak.² 

Eckhart mester talmudi módon érvel a lélek és Isten névtelenségéről: nincs neve a léleknek sem, milyen kevéssé lehet voltaképpen nevet találni Istennek³.  

Káin kegyetlensége felülmúlta Ábel büszkeségét. Káin egyedül jött rá, hogyan kell embert ölni, és Ábel könyörgése ellenére kiitta minden csepp vérét.⁴ 

Azt mondják, Eszter királynő bája a maradék titok e világból, mely az összes titkát elvesztette. 

Bábel Tornyában nincs pihenő, nincsenek emeletek. 

Mi az, hogy Bábel? Hangzavar egy toronymélységű lélekben. 

Vérrel jelölt curriculum: a vér megújul a falakon, nap, mint nap. A vér holtig ismétli önmagát. 

Ez az ország annyira keskeny, hogy a szemem elé tett két ujjam közé foghatom.  

A hit láttán elnehezül a fejem. 

Illés nem kegyelmezett a Báál⁵ papjainak. Ennek ellenére, vagy éppen ezért visszavárják. 

Illés tudja, hogy nélküle minden megakad, ezért mindenütt jelen van. 

Az író nem kíván a saját véréből kóstolni. 

Éden földjén nem számolták az éveket. 

Nem értjük, mi az, hogy eredendő bűn. Ha nem is gondolunk rá, akkor is ott van bennünk, mint a farokcsont, a farok emlékezete. 

Kierkegaard megérdemelte volna, hogy igazi mártír legyen, ne csak egy száradó növény a koppenhágai cserzővarga kiadó szobájában. 

Elképzelem Pascalt, mint büszke prozelitát⁶. 

Ami elgondolható, az egy kulcslukon keresztül is látható. 

A gondolkodáshoz nincs szükség nyelvre, elég a kép vagy a szag. 

Nefertiti Berlinben él gazdag befogadói között. A bárszéken ül, a haja kihullott, kifestett szája mosolyra görbül, tudja, hogy így is nagyon vonzó.  

Josef K. a két feketeruhás hóhér személyében a legszorosabb emberi közelségre talált: ők hárman most olyan egységet alkottak, hogy ha valaki agyon akarta volna verni egyiküket, mindhármukat agyonverte volna⁷. 

Kafka történeteiben úgy bukkan fel a nő, mint az ébrenlét feletti elcsodálkozás, vagy a vér Lars von Trier filmjeiben. 

Régen a közönséges járdaszél volt az orákulum, vagy egy borral teli kristálypohár.  

Mennyivel könnyebb kimondani azt, hogy szibilla, mint azt, hogy Urim és Tumim⁸. Egyikről sem tudjuk, hogyan működött. 

A főpap köntöse alján himbálózó gránátalma harangocskák azt jelzik, hogy a főpap ébren van, vagy azt, hogy még él. 

Klamm⁹ a banalitás és a süketség, de szemet hunyunk, mert a látvány kibírhatatlan. 

Ezékiel próféta érzékelte a fény sebességét. 

Az égő csipkebokor egy hétig könyörgött Mózesnek. Égett és jajgatott a puszta közepén, csakhogy Mózest maga mellett tartsa. 

Miért van az, hogy az egyiptomi kivonulás ünnepén önkéntelenül a terített asztal alá nézünk?¹⁰ 

Jerikóból nézve, Jeruzsálem fellegvár. 

Jól áll neked ez az ország, különösen, ha a ciprusfa elé állsz. 

Volt-e Sámson erejének felső határa? 

Ki volt Jób? Időtlen idegen. 

Mózes haragudott a tükrökre. De ha ő maga nem nézett tükörbe, kitől tudta meg, hogy az arca ragyog? Mózes nem tudta, hogy az ő orcájának bőre sugárzik, mivelhogy Ővele szólott¹¹. Mózes féltette ezt a ragyogást és álarcot tett az arcára, melyet csak a Bizonyság Hajlékában vett le. 

Lámpaoltás után a szobám megtelik árnyakkal: húszféle szürkét számolok össze, közben a szívem vért pumpál. 

Soha nem tudom, hogy álom közben milyen veszélybe sodródom. 

Kafka és Izsák egy tőről fakad. Mindkettő fél a késtől, és joggal. 

A pompeji festmény gyümölcsfát ábrázol, melynek törzsére kígyó tekeredik. De hol marad Ádám és Éva? 

A kép megfestésére lehetőleg a legkevesebb időt kell hagyni. Néha egyetlen lendület is elég. 

Mióta ezt a könyvet olvasom, szürke lángról álmodom.¹²  

Az emberi szem soha nem párásodik be. 

Mit kezd Isten a kiürített Édenkerttel? 

A kivágott fák némán várakoznak az erdő szélén. Mi a sorsuk? Ki a vízben, ki a tűzben?¹³ 

Az élet koldus, akit csak néhány napja ismerek, ez alatt még megszokni sem érdemes. 

Jeruzsálemben közel vagyok a saját síromhoz. 

Szépséget ültetek az élők országába.¹⁴ Az élők országában a halottak is élnek. Ez benne a szép. 

Fahéjszín éjszaka, láncra fűzött vadmacska fogak. 

Az anyanyelv egyszerre billeg és szilárd, mint a hajó. 

Kortárs filozófus, magánhangzó alkat. 

A hűséges férj a feleség folytatása. 

A Makkabeusok vére vörös színű virág (helichrysum sanguineum), mely minden évben megpecsételi a tavasz sorsát. 

Ha idézek, széles ecsetet használok. 

Mindig lesznek hullócsillagok. Ezt senki nem akadályozhatja meg. 

Ha egy delfin felsír... 

A tengerfenék kerülőútjait választom. Lassan változom, mint a gyöngyház.  

Hédi leginkább azt a Fra Angelico predella-képet szerette, ahol az ágyban fekvő beteg fölé hajló angyal lába helyén füst van. 

A hegedű beúszik az ablakon. A zongora megfeledkezik arról, hogy a találkozás sorsszerű, és kettőjük metszéspontja már előre ki van jelölve. 

Árja szépség határok nélkül.  

Az életet ebből a világból nézem. 

A bundád olyan, mint a színvak rétje. Fáradt, barna fűszálak. 

A távolléteden nincs semmi kapaszkodó. 

Kafka ismert egy földmérőt, aki mindenkinek Bibliát szokott ajándékozni.¹⁵  

Véget ért a békebeli idő, a koronából pengő lett, a pengőből a halálom.  

Valahol van egy határtalan mező, ahol a fűszálak párosával nőnek, az egyik kecses és vékony, a másik széles és vastag. Káin óta senki nem mer a fűre lépni. 

Körbeálltuk a Hegyet és vártuk a Törvényt. 

Apró istenek. Némelyik akkora, hogy egy tenyéren is elfér. A citromfa levelein eső kopog.   

Miért lett a Bet¹⁶, a Teremtés első betűje? Azért mert alulról, felülről és hátulról zárt és csak előre nyitott, az ismeretlen felé. 

A Biblia hőseit nem tudjuk elképzelni életben, mint ahogy azt sem tudjuk, milyen volt a festett görög márványszobor. Hogyan nézett ki a Laokoón csoport¹⁷  színesen? 

Ki emlékszik a manna ízére? 

A kéményfüstben emberek vannak. 

Leával a mezőn találkoztam. A virágos mezőnek nyers uborkaszaga volt. A fűben hasaltam, araszról-araszra, virágról-virágra kúsztam. 

A szent ostya ellen vétkezők történetét elsőnek Uccello festette meg, aki bemutatta, hogyan folyik el az ostya kiontott vére az ajtó alatt. A kép jobb felén látszik a kétségbeesett család, baloldalt a kaput döngető hatóság. A katonák bekerítik a házat, de némi optimizmusra ad okot, hogy a család feje, Shylock, kétszáz évvel később újra felbukkan egy másik, népszerű történetben. 

Mindig menekülésben vagyunk, de a földrajzi határokkal nem törődünk. 

Az amalekiták¹⁸ elleni háborúban Mózes csak a mutatóujját emelte fel.  

A találomra elém kerülő szavak fekete szájként nyílnak és csukódnak. Ott maradnak, ahová a szél fújta őket. Szárazföldi kagylók, beszédhiba nélkül.  

A szodomai síkságot újra datolyapálmák borítják. 

Láttam, ahogy apámat a földbe teszik. Előtte nem néztem meg az arcát. 

Úszom a fasorban, közben kitárom a két karom, mintha repülő lennék. Egy lepkét utánzok, aki három napig él. Már nem féltem az életemet. 

Titkosírás: a szöveg megértése pillanatában kitörlődik. 

Sámsonnak soha nem vágták el a köldökzsinórját. Ezért álomban cselekszik, és mindenki között idegen. 

Sámson kívánsághős. Kolhaas Mihály¹⁹ is az, csak másképpen. 

Az angyal óvatosan vitte a prófétát²⁰ a csontok körül, vigyázott arra, nehogy túl közel kerüljön, vagy közülük akár egyet is megérintsen, mert Ezékiel próféta kohén volt.  

Az éj első negyede feltörhetetlen dió. 

Pompeji békái időben elhagyták a halastavakat. Egy nappal a katasztrófa előtt még látták őket ugrándozni az utcán. 

Az idősebb Plinius aludni ment Stabiae-ban, élete utolsó éjszakáján. Előtte fürdőt kért, nem gondolt arra, hogy a római rendet befolyásolhatná a levegőben kavargó forró hamu. Plinius erősebb volt a magmánál.  

Ez a nap az élet kicsinyített mása. Egyetlen ragyogó nap. Nem lépek ki a szobámból, nem találkozom senkivel, leszámítva néhány hangot, mely a lépcsőházból beszűrődik. 

A mesék országában is bujkálnom kell. Egy próbafülke közepén állok a sámlin, elhúzott függönyökkel. Aki keres, csak a sámli lábait láthatja.  

Jól ismerem a hipermangán kiolthatatlan lilaságát, mely töményen fekete.  

Az a fiú, akit leszúrtak, a szülőföldjére rogyott, ahol minden szikla vörös. Vékony, karcsú lányok jöttek utána, bibliai sarúban. 

Annyiféle fóbia van, még felsorolni se tudom, és mindnek van neve. 

A marhavagon megrettent kaptár, melyben szárnyaszegett méhek hevernek egymáson, ahogy Román György képein láttuk.  

Vajon az élet hegyesszögben végződik? 

A szög csúcsa felé tartok, ahol a szárak kezdődnek. Ha a szárak falakkal helyettesíthetők, a szög csúcsa pedig a szobasarokkal, akkor egérlyuk ígérkezik.  

Aki rólam beszél, nem lát, elképzelni se tudja, ki vagyok, mennyi idős, hogyan nézek ki, mit viselek. Régi és bevált tudat hajtja, a szavai élesek, mint a nyest foga. 

A múlt úgy áll bennem, mint a cement. 

Törött üvegcserepeken járok, de soha nem vágom meg magamat. Az üvegcserepeken való járásnak nincs következménye. 

A szarka ügyetlenül megáll a havon. 

Mikor a fából hajó lesz, a néma bizakodás a hullámok közé kerül. 

Az önsanyargató filozófusnő önmagában torlódik. A szeme alatt fagyöngy, amelyből halálos méreg buzog. 

Idegenek között a zsidó nem átlátszó. 

Az ember napja, mint a fű. Kibukkan, mint vadvirág. Amint a szél átmegy rajta, nincs többé. A helye se emlékezik rá.²¹ 

Varázsos kezeddel kibiztosítod a vakság bárdját, és odanyúlsz, ahonnan a nyakamra szakad. 

Egyik nyelvből a másikba lépek, homok reccsen a fogam között. Visszalépni meglepetés. 

Mellettem tűz. Ki kell lépni. Előttem tűz. Benn vagyok a tűzben. A perspektíva lángban áll. 

Súlyos az ember, akár a gipsz. 

Van aki Lótné sorsára jut²². Mások mély aknába zuhannak. 

Amit életem két távoli estéje között teremtettem, az megismételhetetlen.  

Megfestettem Lesbos szigetét. Arra jól emlékszem, amit a magasból láttam, de azt nem tudom, mi történt a vásznon. 

Érzem a várakozás gyönyörűségét! Tudok a kék mélységben úszó halakról is, akik az Exodus útvonalait keresztezik.  

Rouault²³ képein a perspektíva szigorú. Amott egy lovas kocsi. Mikor a por felszáll, meglátjuk a Megváltót két kísérővel. 

A mutató és a hüvelykujj között erővonalak húzódnak. Az ujjaim közti hézag gondolati forrás. 

Arra gondolok, hogy Mózesnek milyen nehéz volt behunyni a szemét dolgavégezetlen. 

Az én tudásom más, mint a másik tudása. Amíg bennem van, csak velem társalog.  

A nyárfa illata a lenhez hasonló. A jóság kettővel osztható.  

Az irodalomban többféle minoritás létezik. A jó irodalom képviselője a mindenkori üldözött. Az igazi író falkán kívül szalad, címke nélkül.  

Hédi udvarában volt egy azbesztgalamb, kinek a fülébe diktáltam a verseimet, és azonnal jött a válasz. 

A medúzából elment a testet adó víz. 

A fiam szótagolva kiált. Héberül álmodok? 

Mindenki rejteget egy kafkai sebet, egy hosszúkás, májszínű heget, melyet haj takar. 

J. Brodsky: a víz egyenlő az idővel²⁴. Ez azért nem igaz, mert a víznek nincs emlékezete. A molekulák legfeljebb az ionokra emlékeznek, de ez senkit se érdekel. 

Alpesi erotika: a fehér báránynak fűzöld a térde, a sziklák között víz szitál. 

A lélek nem ruházható át, de van kivétel. Elizeus Illés lelkének kétszeresét kérte örökségbe²⁵. És mit kapott? Illés ruháját (köpenyét), mely visszahullott az égből. 

Az ákédá²⁶ végtelen lépcső, a máglyától az égig. 

Az agy fazekaskorongja próbára teszi az agyag türelmét. 

Dóra²⁷ összetörve zokogott a sírnál. Szemtanúk szerint senki nem ment oda hozzá, hogy megvigasztalja. Kafka apja, Hermann hátat fordított neki. 

Jeruzsálem szigorú, a fénye túl erős. 

Ha Kafka kigyógyul a betegségéből, mindenképpen elnyeli őt Terezin²⁸. Ezért sietett meghalni. 

K. kicserepesedett ajka és Isten között nincs válaszfal. 

A papírlap fehér színe nem írható le. Hiába keresem a fehéret, akárcsak Lichtenberg²⁹. 

Thomas Bernhard³⁰ saját hőseinek cinkosa.  

Többször látták, hogy a Nyugati Fal³¹ könnyezik. A botanikusok szerint ez nem a fal, hanem a kövek között virágzó kapricserje. 

A tenger utolsó húsz méterének erőszakossága.  

A Szentföldre elsőnek érkezik a barázdabillegető, később a gólyák.