A méhekhez
Édes
lesz, lágy, sárga massza,
fel-felaranyló,
ha beveszed – meggyógyít az új nyárnak,
e mézért hát újra kirajzás,
végig a fasoron, s örök reflex: vissza a kertbe –
illatok hídja egyik virágtól másikig,
pásztorórák sziromágyban,
a porzót gyűrkélni,
lábbal gyúrni, míg nem omlik – ömlik
zamat, aroma; mindenütt mindenben
vasszorgalom ösztönből,
s megszentel a nyereség, kis eleven gép:
gyűjtsz, töltekezel, hazaszállsz,
haza, szolgálván királynőt s monarchiát,
haza, mielőtt
a barnás deszkadoboz
csukódna.
Gépek könyve: nyomtató
Csak
egyetlen jelnek is hogy örvendenénk!
a holt kő: alvó géniusz? – és, mesterem,
hiszi, hogy lüktet a tintás folt:
torzulását kész ily könnyen elérteni?
akár gyermek tár még
belőlünk ezt-azt elő – végül is kezdtünk itt
egyszer valamit,
megvoltunk,
s majd: mint pecsét, fonnyadt név régi levélen –
hová mit tesznek el,
másolnak át rólunk napok, sejtjük –
én már feküdnék töltetlen,
ön meg nyújtja a dolgot tovább: próbálja
álma betonját könnyű alakká faragni - - -