Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2009. 9. sz.
 
 
 
 

 

FARKAS DIÁNA

 

Galambok 


Figyelem őket, és úgy hiszem,
mindenkit túl fognak élni.
Megélnek véletlen elhullatott
morzsáinkból, mindenütt megtalálják,
a járdán, az úttesten, a fűcsomók
tövében, buszmegállókban,
egyszer még a kezünkből fogják kitépni,
a szánkból, egyre kövérebbek,
nem félnek.
Az utolsó pillanatig kivárnak,
és csak akkor röppennek el
az autók kerekei elől. Számító dögök,
jól tudják, mikor kell, soha nem
maradnak alul.
Az öcsém, aki Londonban él,
azt meséli, a mókusok nem ilyenek.
A mókusok nem tudnak elszaladni
a feléjük vágtató járművek elől,
ütköznek és meghalnak. 



Kezemben pohár 


Kezemben pohár, pici bor, nőiesen
karcsú, hosszú nyak, vékony üveg,
a hangulatomat, ha leírnám, épp
ilyen: lecsorgó vörös cefreíz, majd
édesedés, mámor, betelnék vele,
veled, s hosszú, kecses nyakát,
nemes hajlatát, kerek opálfényű öblét
rögtön utána földre dobnám, összetörném.

 

 

 

Felzubog 


A mélyből indul, valami hajtja,
fel, a réseken, mikroszkópikus
méretű csatornákon, szivárog,
a kéreg sok rejtett üregén, át-
halad, s alakítja közben e föld-
mélyi sötét tájakat, tetszetőssé,
barlangokat formáz, denevér-
tanyát, kiold, oszlopokat és
termeket, bennük csörgedez,
keresi a felszínt, tovább, hogy
végre, két szikla közt, kiérve,
zubogva, nekem, tiszta csend,
nyugalom, kihulljon cseppenként
a torkomon s szüljön új hangokat.