Pro Li taoista sporthorgász majdnem halat fogott 
     

      A pillangó ráült Pro Li taoista sporthorgász vállára. 
      A damil, mely őt és a nem őt a semmin át, magasságát a mélységgel, szárazat a nedvessel, tüzet a vízzel összeköt, hirtelen megfeszült... 
      Pro Li taoista sporthorgászt megmentette élete egyetlen halfogásától, hogy pillangó ült a vállára. 
      Pro Li taoista sporthorgász soha többé nem vitt horgászbotot, ha a partra ment...     

     

Maj Om Ce mester fürdője 
     

      Maj Om Ce mester egyszer abban a meleg vizű tóban meditált, ahová a majmok jártak a tél derekán párállni... 
      Lassan beereszkedtek mellé. Megszokták. 
      Rövidesen ugyanúgy fürkészték a semmit, amit az egyiknek oszlopok, a többieknek gyümölcshozó fák tartanak, ahogy Maj Om Ce mester tette. 
      Néha egymásra néztek. Elmélyült a megszokás... Békák gőzölögtek a parton... 
     

     

Maj Om Ce mester és a tanítvány 
     

      Maj Om Ce mesterhez szegődött egy tanítvány, s kérte, avassa be a Tudásba. 
      Együtt vándoroltak már vagy egy éve, de a mester meg sem szólalt. Egyszer szemben találták magukat egy vérszomjasan vicsorgó kutyával. 
      Maj Om Ce mester négykézlábra ereszkedett, aztán békapózba mozdult, tanítványa követte őt, gondolva, most jött el a beavatás ideje. A kutya megdöbbent. Csihadt. Szaglászta a szintjére kerülteket. 
      Majd mindhárman becsörtettek, beugráltak az erdőbe. 
     

 

Maj Om Ce mester és a Béka 
     

      Maj Om Ce mester egész életében azt hirdette, béka jön majd hozzá az utolsó napokban. Tulajdonképpen egész életében nem is hirdetett mást. 
      Maj Om Ce mester már nagyon öreg volt, s valóban... Béka ült a hasára... 
      Naphosszat nézték egymást. 
      Maj Om Ce mester végül meghalt. 
      A szél messze vitte kunyhójából a halálát ... 
      Eljött a béka ideje... 
     

     

Maj Om Ce mester és a honnan-jött tetű 
     

      Egyszer Maj Om Ce mester arra lett figyelmes, hogy valami szívja a vérét. Pontosabban arra lett figyelmes, hogy viszket szívtájék fölött. 
      Mikor odapillantott a keleten oly divattalan mellszőr-pamacsra, mozgást vélt felfedezni benne. Körmeivel elválasztotta a hozzá makacsul ragaszkodó parányi lényt a bőrétől, tenyerére vette, és alaposan megszemlélte. 
      – Elgondolkodtató. Valahány tanítványom volt, egyikőjük sem élhetett a tudásomból, mert nem értett meg. Ez itt, ez a honnan-jött tetű, bár nem fogadtam tanítványomul, belőlem él, mert megért. Érti, hogy szüksége van rám. Eddigi tanítványaim ezt nem értették, s minduntalan kérdezték, mikor jön el a megvilágosulásuk... Élhetetlenek! 
      Ezzel visszahelyezte albérlőjét a keleten oly divattalan mellszőr- pamacsba. 
     

     

Maj Om Ce mester, az orrszarv-reszelék, a csüszühiaok és a süvölvény tanítvány 
     

      Maj Om Ce mester egy távoli földrész csodaszerét vásárolta meg a heti piacon. De nem kapott hozzá használati utasítást. Mindössze annyit tudott, nők végett érdemes bevenni. Kunyhójában aztán vízbe keverte a port, és felhajtotta az egészet... 
      Maj Om Ce mester felajzva keringett a kunyhójában, de nem mert kilépni, nehogy falu csúfjára megszólják orrárboca miatt. Végül kunyhója egyetlen ablakán kellett kikiabálnia Csü Szüért, minden vágyak orvosáért, jöjjön el hozzá, de hamarján... 
     Maj Om Ce mestert napokig kezelte Csü Szü, de csak nem sikerült letörnie a szarvát. Végül a szomszéd faluból elhívták Hiaót, de ketten is kevesek voltak a meredező orrszarvhoz. Tíz mérőföld összes csüszühiaója már ezen az eseten dolgozott, de huszonhárman is kevesek voltak a meredező orrszarvhoz... 
      Összeültek a falu öregjei, töprengjenek, miképp menthetnék meg az országszerte megbecsült Maj Om Ce mestert. Addig tanakodtak, míg arra az elhatározásra jutottak, vesznek neki egy japántyúkot, mert egy százéves tojással megmenthető a mester és a falu jó híre. Egy hét múlva meg is hozták a tenger mellől. A huszonhárom csüszihiaót elhessegették Maj Om Ce mester orrszarvától, s helyükre ültették a japántyúkocskát, aki tojt egy százéves tojást. Ezt a százéves tojást lenyelették Maj Om Ce mesterrel, akit már napokkal előbb elhagyott minden ereje. Az opáltojás megakadt a torkán, s ahogy ott fulladozott, lelankadt árboca... 
      Visszatért minden a régi kerékvágásba. A faluban törvényt hoztak, minden csodaszer mellé kötelesek a pártüldözött vajákosok, kuruzslók, sámánok használati utasítást mellékelni. A pénzüket követelő csüszühiaókat kifizették, nehogy rossz hírét keltsék a falunak és Maj Om Ce mesternek. 
      Hetekkel később, amikor Maj Om Ce mester már lábadozott, és egészségügyi sétát tett a falu körül, mellészegődött egy süvölvény, aki kérlelte, hadd legyen a tanítványa. Maj Om Ce mester nem szólt, csak bólintott. 
      – Hogyan lehet ekkora életerőre szert tenni, mester, hogy hetedhét vidékről önért ácsingóznak az asszonyok, rosszak és hűek egyaránt. 
      Maj Om Ce mester bólintott, de nem szólt. 
      – Hogyan, mester, hogyan? – türelmetlenkedett a süvölvény tanítvány. 
      Maj Om Ce mester bólintott, de nem szólt. 
      – Mester, mondja el a titkot! 
      Ekkor Maj Om Ce megragadta a süvölvény tanítványt, haját megtépte, vállait megrázta, tökeit megtépázta, s így rivallt: 
      – Hozzád is béka jön az utolsó napon, addig boldogulj, ahogy tudsz! – s faképnél hagyta a megdöbbent fiút.