Őszi portfolió 

Ráncokba gyűl pazar
ruhájának buja
tarkasága, mit hozott –
hátrahagyja, s rőt
fényt lop ölébe rejtve.

*

A foszló idő
nyomát már perzseli
a dióhéjba zárt
ősz nedves-föld és avar
illatú lehelete.

*
Meztelen karok
vájják az eget – néma
lázadás, tinta-
csöppként olvad a kékbe
az utolsó szárnycsapás.

*

A Föld rozsdaszín
irhájába tép, fák rút
csontvázán járja
pogány haláltáncát,
és kacag, kacag, kacag.

*


Tejszerű ködben
áznak a hajnalok,
az avarban haldokló
angyalok, ma
minden lélek fehér.

*

Gyümölcsből nedvet,
fűszálról harmatot,
vérszín-szép, aszott
ajkával mohón
szürcsöli a Nap.

*

Földbevájt
szemének áttetsző
tükrében már
tükröződni látod
az őszülő eget.

*

Sárguló moha
közt porladó kövek –
a Föld szanaszét
hullott csontjai.

*

Sár fogságában
szunnyad az idő, rejti
takaró – ezernyi levél,
álomfoszlányokat görget
önmaga előtt a szél.

*

Apró zugokban
lapul meg a csönd, az
utolsó vándor is
elköszönt, ághegyen
hintálva didereg az Ősz. 

 

Performansz

akár átizzadt ingek vállpántjai
nyirkosan tapad a szándék
szavak kése vájja ki a végső formát
pompás szerelmi jelsor buja ajándék
falni a másikból hasított koncot
alant porhószín vászonlepedő fakuló tükre
ujjbeggyel dönteni ölmeleg hajlatok ívét
míg csöndül a testből gyűrt sóhaj és
szemzugig süpped a hajnali árnyak mélye