cinkepanasz

zöld-lila ágon
harsan az ének
harsan a pőre
cinkepanasz

zöld a fa ága
lila az árnya
mikor a nap kél
árnyék vetül rá

reszket az apró
földi giliszta
gyilkosától fél
röpke madártól

cinkemadár fél
hull a madártoll
villám csap le rá
sistergő ostor

de te sose félj
árad a napfény
lásd én se félek
fénylik a holdár 

 

dúdoló 

gyilkosomtól én
jaj nagyon félek
világháborúk
árnya vetül ránk

mikor az aljas
mocskos hatalom
mint marhacsordát
vágóhídra hajt

reszket az apró
földi ember mert
akit ember szült
embertől vész el

madáretetőt
ácsoltam lásd hogy
élni szeretnék
békében élni

lenne unokám
lenszőke lenne
hogyha a világ
nem lángból lenne 

 

barátainak mondja 

minden földi súly
tehozzád húz már
téged kereslek
drága barátom

de a barátság
a ködbe vész itt 
mennyei érdem
minden hamisság

veletek voltam
volna boldogan
veletek lettem
volna lám én is

mint fuldoklónak
nyújtsd kezed immár
de előbb üss le
ne rúgkapáljak

ilyen világ ez
drága barátom
emberi orcád-
ra lelek végül