hallásgyakorlatok #35

mindenhol víz állt. | csak a téglákra, meg a deszkákra lehetett lépni. || vagyis az az éva, aki bele van karcolva a liftajtóba, én vagyok. || most akkor karácsonykor mi jön? az angyalok vagy a jézuska? | az biztos, hogy mikuláskor a mikulás, húsvétkor meg a nyúl. || éjjel is mentek a szökőkutak. | akkor is, amikor nem látta őket senki. || már a kertben levetkőzött, és csak bedobta a ruháját az ablakon. || a kutya minden alkalommal lecövekel az ajtóm előtt és ugat. alig bírja levonszolni a lépcsőn. | pedig még nem is látott. || szebb testem van, mint neked. || már több napja nem volt magánál. | egyszercsak felült az ágyban és azt kérdezte, én álltam-e egyedül a tankok előtt a valami téren. pekingben. | fogalmam se volt, miről beszél, de ráhagytam. || kézfogás közben megéreztem, hogy az egyik ujja hiányzik. | majdnem kirántottam a kezem, de az is rossz lett volna. 

 

 

hallásgyakorlatok #36

háromszáz lépés oda-vissza. | száznál kezd el fájni. || teljes búcsút | így mondta. | és hogy a pápa szándékára kell elmondani egy hiszekegyet és egy üdvözlégyet. || a lényeg, hogy életnagyságú volt. || meg van győződve, hogy mellékíze van a víznek. | és kiabál, hozzak rendeset, mert ebből nem iszik. || néztem, oda volt nyomtatva a nevem. | de biztos voltam benne, hogy az nem én vagyok. || már hajnalban jönnek, akik itt sétáltatják a kutyákat. | aztán egész nap. még késő éjszaka is. | vigyázni kell a járdán. | már megszoktam. | de a legérdekesebb, ahogy hasonlítanak. || ha valaki odaáll mellém a piszoárnál, képtelen vagyok. | olyankor kicsit várok, aztán elmegyek. || egy tisztességes demokráciában az ilyeneket már rég kinyírták. | istenem, mi meg csak nézzük. || az ablakok tavasztól éjjel mindig nyitva voltak. | nem volt szabad beszélni, csak feküdtünk csendben. | de kintről minden felhallatszott, amit beszéltek az üres utcán. | nem tudhatták, hogy mi is ott vagyunk.