Illyés Gyula: Kora tavasz
(Révai Társulat kiadása)

Illyés Gyula új könyve az immár klasszikussá vált „Puszták népé”-nek mintegy folytatása. Ifjúsága küzdelmes éveit mondja el benne és élményein át a háború és a forradalmak zaklatott korának történetét, úgy, ahogyan ő látta és átélte. Egy ember életének hatalmas regénye ez a könyv, amelyből lenyűgözően bontakozik ki egy egész ország képe, megdöbbentően lobban elénk a vajúdó kor lüktető izgalma. Külön élmény Illyés Gyula klasszikusan hajlékony, tiszta és hibátlan stílusa, ez a gazdagon árnyalt próza. Illyés Gyula könyve a modern magyar irodalom hatalmas teljesítménye; lélekzetállítóan izgalmas olvasmány.
   

Kulin György: A távcső világa
(Királyi Magyar Természettudományi Társulat kiadása)

Akik az égbolt jelenségeinek szemlélésében örömüket találják és akik a világegyetem örök törvényszerűségeit kutatják, nem nélkülözhetik egy percre sem ezt a munkát. Csillagászati munka ugyan magyar nyelven is nagy számban jelent meg, de teljesen hiányoznak nálunk a csillagászati műszerészeti és megfigyeléseket ismertető munkák, holott, mint éppen ebből a könyvből kiderül, a műkedvelők is csekély anyagi áldozattal és némi fáradsággal házilag olyan távcsövek birtokába juthatnak, amelyekkel értékes megfigyeléseket végezhetnek. A csillagászat szépségein, távcső készítésén és a csillagok megfigyelésén kívül bőségesen foglalkozik a könyv az asztrológia elméletével és bírálatával is.
   

Márai Sándor: Az igazi
(Révai Társulat kiadása) 

A klasszikus polgárosztály, sajátos világával, tulajdonképpen csak Márai műveiben jut be a magyar irodalomba, hogy azután sorsában, életformájában, túl az osztályon, egy egész kultúra jelképévé nemesedjék. E klasszikus polgárság regénye Márai Sándor új műve is: férj és feleség vallomásában egy házasság története, s az emberi szeretet örök, eredendő és magasztos tragédiája. Izgalmas, életünkbe vágó probléma, amelyet az író fölényes tárgyilagossággal és mágikus biztonsággal ábrázol, az utánozhatatlan, gazdag hangszerelésű, mindig meglepő és mindig hibátlan Márai-prózában.
   

Graham Greene: Hatalom és dicsőség
(Athenaeum kiadása)

Isten hatalma és dicsősége él az üldözött és bűnös pap lelkében, az ad neki erőt, hogy elviselje a szenvedést és vállalja a bujkálást az államhatalom elől, hogy a szegényeket, bűnösöket és szenvedőket ő, aki maga is szenved és maga is bűnös, a vallás vigasztalásában részesítse.
    Graham Greene ebben a regényében az új angol irodalom egyik legerőteljesebb alkotását teremtette meg. Felejthetetlen hősében a gyarló és bűnös, de Isten által vezetett ember örök alakját írta meg lélekbemarkoló, fájdalmas hitelességgel, Dosztojevszkijhez hasonló mélységgel. Körülötte az istentelen ország kiaszott lelkű alakjai, mögötte a trópusi Mexikó kegyetlen és siváran monumentális háttere.
   

Kasbauer: Isten vésője alatt
P. Janssen Arnold élete. Fordította: Gergely Jolán
(Szent Imre Missziós Szeminárium kiadása. Kőszeg)

Nagy emberek élete mindig érdekes. Különösen érdekes akkor, ha jelentéktelen, szürke emberekből lettek naggyá. Ezt az érdekességet fokozhatja az író művészete, amellyel mondanivalóját előadja. – Janssen Arnold, az Isteni Ige Társasága missziós szerzetesrend alapítójának élete ilyen érdekes életrajz. Érdekességét pedig még azzal növelte a szerző, hogy szépirodalmi formába öltöztette, úgyhogy a könyvet olyan feszült érdeklődéssel olvassa az ember, mintha nem is komoly életrajzot, hanem szép meseszövésű regényt olvasna. – Gergely Jolán, az ország- és európaszerte ismert kitűnő tollú írónő fordítása tökéletes élvezetet nyújt az életrajz magyar olvasójának is.
   

Balogh Károly: Római könyv
(Királyi Magyar Egyetemi Nyomda kiadása)

Martialis epigrammáinak kitűnő fordítója olyan műfajt igyekszik meghonosítani, amely nálunk kevéssé ismert, meghazudtolva kultúránk sokat emlegetett klasszikus jellegét, de ugyancsak kedvelt a latin népek irodalmában. S ez a közvetlen formában megírt életteli, nagyképűségtől mentes régiségtan. Nem is régiségtan, hanem az élet és kultúra keresztmetszete bizonyos időpontban. Élénk beleélő képesség, életté vált ismeretek és ábrázoló erő szükséges hozzá: mindez megvan a szerzőben. Könyvében a mai, lázas életű Róma modern utcái és hatalmas épületei alól elénk varázsolja a kétezer év előtti várost.
    Az ezertitkú Róma régi életét eleveníti meg ez a pompás illusztrációkkal és térképvázlatokkal díszített kétkötetes mű, mely valóban méltó módon szolgálja az örök római kultúra bensőséges megismerését.
   

Mauriac: Ami elveszett
(Cserépfalvi kiadás)

A világhírű francia író, akinek csaknem minden könyve magyarul is megjelent, az összeomlás előtti mondén Párizsnak a keresztmetszetét adja ebben a regényben. Két házaspár titkokkal, emberi gyengeséggel és nyomorúsággal átszőtt élete vonul el az olvasó előtt. Mauriac hidegen, szinte kegyetlenül ragjzolja meg azt a poklot, ami ezeknek az „elveszetteknek” a számára már itt a földön elkezdődött. Különös pokol ez: párizsi mulatók, bűnt verejtékező házak, sötét utcák alkotják a díszletet. A mauriaci fanyar, ideges stílus még fülledtebbé teszi a regény légkörét, de messziről már látni lehet a kegyelem tisztító viharának a villámfényét.
   

John Steinbeck: A mohos szikla
(Singer és Wolfner kiadása) 

Az „Érik a gyümölcs” világhírű szerzőjének új regénye egy Kaliforniába költözött telepes családról szól. Ebben a könyvben nem a szociális kérdéssel találkozunk, hanem egy ősi, mély és megnyilatkozásaiban misztikus ösztönnel, amely titokzatos egységbe olvasztja össze a földet és a föld megművelőjét. Különös tájakat, különös éghajlatot, különös embereket ismerünk meg Steinbeck regényében, amely Benedek Marcell klasszikus fordításában kerül az olvasóközönség elé.
   

Gergely Ádám: Itt végződik Európa
(Renaissance kiadása) 

Az új Oroszország kialakulásának egy korszakát – a mai háborút közvetlenül megelőző korszakot írja meg könyvében Gergely Ádám mérnök, de ezeken a feljegyzéseken átsugárzik a történelmi múlt visszfénye és a titokzatos jövő tükröződése. A szerző nem ellenőrizhetetlen forrásokból merítette írnivalóját, hanem a valóságban élte át azokat és így a kép, amelyet a könyvből nyerünk, szemléltetőbb és gazdagabb, mint az eddig Oroszországról megjelent tanulmányok.
   

Veres Péter: Falusi krónika
(Magyar Élet kiadása)

Veres Péter ebben a könyvében azt írja meg, ami a Számadásból – önéletrajzából kimaradt. A környezetet rajzolja meg: a tájat és a népet. Műfajilag a Falusi krónika új kísérlet. Költészet, elbeszélő próza, történetírás és társadalomleírás egysége. – A múlt század végén keletkezett parasztszocialista mozgalmak miértjére és hogyanjára eddig ez a könyv a legtisztább és legtárgyilagosabb felelet.
   

Bary József: A tiszaeszlári bűnper
(Magyar Élet kiadása)

Közel hatvan esztendeje annak, hogy egy tiszamenti faluban, Tiszaeszláron, nyomtalanul eltűnt Solymosi Eszter, tizenöt éves parasztlányka. Eltűnése arra a napra esett, midőn a tiszaeszlári zsidók hitközségi metszőt választottak és ezért több idegen zsidó fordult meg a községben. Csakhamar felmerült a gyanú, hogy a leánykát az idegen zsidók tüntették el, és megindult a tiszaeszlári bűnper, amely másfél éven át a legnagyobb izgalomban tartotta az országot és naponta foglalkoztatta a világsajtót is. Bary József vizsgálóbíró hiteles adatokkal, a nyomozás és a vizsgálat eredményéből merítve, adja a per leírását.
   

Sinka István: Harmincnyolc vadalma
(Magyar Élet kiadása)
    A nagy népi költő elbeszéléseit gyűjtötte össze ebbe a kötetbe. Ezek az elbeszélések ugyanabból a talajból fakadnak, mint a Sinka-versek. Ugyanazok a képek, ugyanaz a bánat, öröm és ugyanaz a táj: Bihar világa. Sinka emberei igazi, vérbeli emberek, nem mesterkélt figurák. Személyes találkozások nyomát mutatja minden írása. Sajátos hangú költészete után prózája is meglepetés.
   

Kodolányi János: Esti beszélgetés
(Magyar Élet kiadása) 

Mintegy húsz esztendő cikktömegéből szedegettem össze ezt a kötetnyi írást – mondja bevezetőjében a kitűnő író. Azt hisszük, Kodolányi írásainak olvasására nem kell buzdítás. Hogy miképp olvassuk és hogy miről szól a könyv, arra vonatkozóan ismét a szerzőt idézzük: „Az én cikkeimet úgy kell olvasni, ahogyan egy egyszerű, magános, minden polgári életformából kimaradt, minden pálya, pozíció, cím, rang és vagyon iránt tökéletesen érzéketlen, Isten kegyelméből élő íróember esti csevegéseit hallgatjuk. Arról beszél, ami éppen fölizgatta, megörvendeztette, megharagította, álmodozásra késztette, szóra indította.”
   

Magyar művészeti írások
(Királyi Magyar Egyetemi Nyomda)

Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Csánky Dénes főigazgató kezdeményezésére jelenteti meg a Magyar Művészeti Írások sorozatát. A vállalkozás, mely figyelmét a magyar művészet fejlődésének egész folyamatára kiterjeszti, rendkívüli terhet ró a kiadóra. Munkája nyomán azonban a mai tudomány és nyomdatechnika eredményeinek felhasználásával olyan nagyszabású könyvsorozat fogja gazdagítani a magyar művelődést, mely a régi megszűnt vállalkozások méltó folytatója lesz. A Csánky Dénes által kijelölt program változatosságával és időszerűségével biztosítja a sorozat érdekességét.
    Az első kötet Farkas Zoltán Munkácsy Mihályról szóló pompás összefoglaló esszéje, mely a Munkácsy-kutatás eddigi anyagát és szempontjait világhírű festőművészünk ismeretlen leveleinek felhasználásával kibővítette. Ez a tanulmány Munkácsy művészegyéniségének elemzésével, műveinek esztétikai és történeti méltatásával végleg kijelöli helyét a magyar és az európai festészet történetében. A könyvet 65 gyönyörű képes tábla díszíti, mely Munkácsy festményeinek javát foglalja magában.
    A második kötet Pigler Andor Bogdány Jakabról írt tanulmánya. A XVII. századi Bogdány Jakab művészetét csak a beavatottak ismerik. Megérthető, ha tudjuk, hogy nem idehaza dolgozott. Anglia volt második hazája, ahová művészhajlamai korán kivitték: soha nem látta viszont szülőföldjét. Pigler Andor gondos tanulmánya megvilágítja Bogdány művészetének teljes ouvrejét s beemeli munkásságát a magyar művészettörténet körébe. Bogdány Jakab festményeinek szinte teljes sorát megtaláljuk a 64 képes táblán.
    Piarista Öregdiák, 1942. április, 62-63. p.
   

Erdélyi József: Villám és virág
(Turul kiadás)

A magyar lélek mélységének, egyszerű szépségének, a villámló és virágzó szó nagy poétájának újabb kötete ez a versgyűjtemény. Az eltűnő táj, elfutó perc és élet varázsos emlékkönyve ez. Színek, hangok, képek csodálatos gazdagságban áradnak. A költő élete delelőjének mondja munkássága ez új fejezetét és az olvasó minden vers mögött a magyarság legnagyobb élő poétáját érzi. A Villám és virág formai tisztaságában, mélységében, költői csiszoltságában meghódítja a versmondó közönséget is, azokat, akik nemcsak olvassák, hanem élő hirdetői is a szép magyar szónak.
   

Daphne du Maurier: Nyugtalan évek
(Singer és Wolfner kiadása) 

A „Manderley-ház asszonya” világsikere az érdeklődés homlokterébe állította Daphne du Mauriert. Új regényében is megtaláljuk a kitűnő írót jellemző érdekes, izgalmas, gyakran misztikus olvasmányt. A regény hőse fiatal férfi, aki néhány esztendő alatt egy élet örömét, fájdalmát, boldogságát és boldogtalanságát éli át. Daphne du Maurier új regénye is méltán számíthat a magyar olvasóközönség nagy érdeklődésére.
   

J. B. Priestley: Csak daloljon a nép
(Pantheon kiadás) 

Priestley a nagy angol klasszikus regényírók, Dickens és Thackeray késői, a mai életbe oltott utóda, új regényében egy tréfás gesztussal felkapja emberkéit és valamennyit felrakja egy kis színpad éles, szinte vakító megvilágításában, rájuk vetíti a legélesebb fényszórókat, hogy valamennyien láthassuk őket kicsinységükben és nagyságukban, komikumukban és tragikumukban, a szabadság utáni olthatatlan vágyukban és gyógyíthatatlan rabságukban. Derű és szórakozás, de egyúttal mélyenszántó élmény ez a könyv, amely a közvetlenül háború kitörése előtti Anglia apró forrongásaiban, mindennapi életének pillanatfelvételeiben megmutatja a „régi jó világ” összeomlását.
   

Jo van Ammers-Küller: Felfordult világ
(Pantheon kiadás) 

Az új európai írónemzedék egyik legnépszerűbb tagja immár második regényével lép a magyar közönség elé. A kiváló hollandi írónő első regénye – az Urak, szolgák, asszonyok – átütő sikert aratott. E második regénye történésben folytatása az elsőnek, de önmagában is független, kerek egész, mondanivalóban, karakterekben, meseszövésben egyaránt. A történelem tragikus ismétlődésének páratlan dokumentuma ez a könyv, amelyet döbbenettel olvas az olvasó és amelyben nemcsak politikai és háborús hősöket, de mai szerelmeseket is vél felfedezni a 150 évvel ezelőtti háttérben.
   

Márai Sándor: Ég és föld
(Révai kiadás)

Ég és föld között élek – ezzel a vallomással kezdődik Márai Sándor új könyve. A cím jelképes értelmű: műben és emberben egyaránt ott él „ég és föld”, a nagy látomások tiszta pátosza és a világos értelem fanyar gyanakvása. A könyv vallomások, prózai költemények, miniatűr esszék, epigrammák és rajzok pazarlóan gazdag gyűjteménye. Úgy vagyunk e könyvvel, mint ahogyan Márai Sándor Arany Jánosról írja: „Zavartan dúskálunk e bőségben, mintha arannyal játszana valaki, színarannyal.” Minden egyes sora hitvallás arról, „hogy a hűvös, a tiszta, az igaz, a könyörtelen és engesztelhetetlen szellem örök, nem lehet büntetlenül megtagadni, nem lehet eredményesen meghamisítani s mindenen túl megmarad, mindennél erősebb”.
   
Milyen meggondolások alapján tulajdonítom a fenti tizenöt, illetve öt könyvismertetés szerzőjének Pilinszky Jánost?
    Három elv alapján.
    1. Tipográfiai szempontok.
    A havonta megjelenő Piarista Öregdiák rendszeresen közölt Könyvek rovatcím alatt, két hasábban rövid könyvismertetéseket. Az életműkiadás sajtó alá rendezői a Piarista Öregdiákból csak azokat az írásokat vették föl kötetbe, amelyek alatt közvetlenül olvasható Pilinszky János neve. Ugyanakkor a lapban olyan könyvismertetéseket is találunk, amelyekről azt gyanítjuk, hogy szerzőjük ugyancsak Pilinszky János.
    A könyvismertetések szerzőinek a jelölésére a lapban különféle megoldásokkal találkozunk.
    A legtöbb esetben minden egyes könyvismertetés alatt külön-külön olvasható a szerző neve vagy betűjele. Akkor is, ha az egymást követő több könyvismertetésnek ugyanaz a szerzője. (Pl. 1940. május, 27-29. p.; 1941. január, 11-14. p.)
    Van, amikor csak több könyvismertetés után találjuk meg az ismertetések egyetlen közös szerzőjének a nevét vagy betűjelét. (Pl. 1940. június, 42-43. p.; 1941. július, 118-119. p.; 1942. január, 13-14. p.)
    Az is előfordul – még pedig mindig a hasáb alján –, hogy akár több könyvismertetés alól hiányzik a közös szerző neve vagy betűjele. Ennek valószínű oka az, hogy tördeléskor a szignum már nem fért el a tükörben. (Pl. 1940. december, 158. p.; 1942. január, 15. p.)
    A fentiek alapján feltételezzük, hogy a Piarista Öregdiák 1942. februári számában (a Takács Vilmos nevével jelzett egyetlen könyvismertetés után) közölt tizenöt könyvismertetésnek egyetlen közös szerzője van, és neve azért maradt le az utolsó könyvismertetés alól a 30. oldalon a hasáb alján, mert nem fért a tükörbe. Ezeknek az ismertetéseknek Pilinszky János is lehet a szerzője. (Ezt a feltételezést majd a harmadik érv erősíti meg.)
    Továbbá feltételezzük, hogy a Piarista Öregdiák 1942. áprilisi számában a 62-63. oldalakon található öt könyvismertetés szerzője ugyanaz a Pilinszky János, akinek neve a hatodik ismertetés alatt olvasható, vagyis a szerző megjelölése – az ismert szerzőiségű könyvismertetések fölött található – öt jelöletlen ismertetésre is vonatkozik.
    2. Tartalmi szempontok
    Soroljuk föl a „gyanúba kevert”, Pilinszkynek tulajdonított könyvismertetésekben szereplő művek szerzőinek a nevét! Illyés Gyula, Kulin György, Márai Sándor, Graham Greene, Kasbauer, Balogh Károly, Francois Mauriac, John Steinbeck, Gergely Ádám, Veres Péter, Bary József, Sinka István, Kodolányi János, Farkas Zoltán, Pigler Andor, illetve Erdélyi József, Daphne du Maurier, John Boynton Priestley, Jo van Ammers-Küller, Márai Sándor.
    Megférnek e ezek a nevek (és műveik) a fiatal Pilinszky érdeklődési körében? A szerzők kivétel nélkül kortárs szerzők. A könyvek zöme szépirodalmi mű, próza vagy verseskötet. Ami nem az, az főként művészettörténeti (Balogh Károly, Farkas Zoltán, Pigler Andor), vagy tudományos-ismeretterjesztő munka (Kulin György, Gergely Ádám). Kb. kétharmad a magyar és egyharmad a külhoni szerzők aránya.
    A szerzők kiválasztásában két tendencia figyelhető meg. Az egyik: a modern katolikus irodalom két kitűnő szerzőjének a jelenléte (Francois Mauriac és Graham Greene, róluk későbbi prózai írásaiban Pilinszky többször ír és írásaikból idéz, Mauriacról a Piarista Öregdiákban önálló tanulmányt is ír), valamint Kasbauer könyve, Arnold Janssen életrajza. A másik tendencia: a kortárs magyar irodalomból (a polgári írónak mondott Márai Sándor két könyve mellett) a népi írók (Illyés Gyula, Veres Péter, Sinka István, Kodolányi János, Erdélyi József) hangsúlyos szereplése. Úgy gondolom, mind a művészettörténeti érdeklődés, mind a kortárs magyar és világirodalom iránti vonzalom jellemző a fiatal Pilinszky tájékozódására. Ha pedig arra gondolunk, hogy az ismert szerzőiségű könyvismertetések között is szerepelt Wass Albert műve, valamint arra, hogy Pilinszky a negyvenes évek második felében milyen erősen vonzódott az Illyés és Sárközi Márta szerkesztette Válasz köréhez, akkor a kortárs magyar irodalomból az említett névsor sem lehetett idegen a fiatal Pilinszky érdeklődésétől.
    Az említett recenziók szemléletéről általánosságban elmondható, hogy olyan esztétikai és kritikai elvek érvényesülnek bennük (pl. Graham Greene-nel kapcsolatban Dosztojevszkijre hivatkozik, Erdélyi József verseinek közönség előtti, élőszóval történő előadhatóságát dicséri), amelyek Pilinszky János nézeteitől, az élő irodalom iránti vonzalmától nem idegenek, sőt ebből az időből származó és névvel jelölt írásaival megegyezők.
    3. Stilisztikai szempont.
    Említettük, hogy az ifjú Pilinszkynek a Piarista Öregdiákban megjelent, névvel jegyzett cikke az Írás a homokban című, Francois Mauriacról szóló dolgozat. (Az írás nem 1942 decemberében – miként az összegyűjtött művek jelzi –, hanem az 1942. áprilisi számban – 57-58. p. – látott napvilágot.) Elgondolkoztató, hogy a Piarista Öregdiák 1942. februári számában a jelöletlen könyvismertetések között is találunk egy Mauriac-ismertetést az Ami elveszett című regényről.7 Hasonlítsuk össze a könyvismertetés és az Írás a homokban című cikk stílusát! Meglepő nyelvi rokonságra, azonos stiláris fordulatokra és kifejezésekre találunk. A néhány soros könyvismertetés öt kifejezése, motívuma azonos vagy alig módosított formában tér vissza a két hónappal később megjelent, névvel jelölt cikkben. Tegyük egymás mellé a két szöveg említett nyelvi fordulatait! Előbb a könyvismertetés, utóbb a cikk kifejezései olvashatók: 

Ha az Írás a porban című, Mauriac-ról szóló tanulmányt Pilinszky János írta (már pedig ez tény), akkor a két szöveg egybevetéséből levonhatjuk a következtetést: az Ami elveszett című Mauriac-regényről szóló ismertetés – és a környezetében olvasható több, névtelen könyvismertetés – szerzője sem lehet más, mint Pilinszky János.
    Ha elfogadjuk a fenti érveket, akkor a Piarista Öregdiákban megjelent, névvel jegyzett írások mellett további húsz könyvismertetés szövegével gazdagodhat Pilinszky János cikkeinek száma, műveinek gyűjteményes kiadása.