Frankenstein
Keress
tárgyat hozzá,
vágyakozni hamar megtanulsz.
Gyarló az ember,
és erre valóban nincs mentség.
Egy zseniális ötlet –
ez szükséges, de elégséges feltétel,
hogy élni bírj.
M. S. mester, szorítsd a szívedhez,
legyen csak egy lélegzetvételnyi,
de az igaz, add neki oda a szíved,
szorítsa övéhez kicsit.
Aztán engedd el. Amit belőled elvisz,
benne tovább él. Engedj.
Amit belőle kiemelsz,
tömíti az üregeket, hegesedsz,
engedd, elviszi és kiemelsz,
szívritmushoz hasonló.
Imádatomnak isten kell,
innentől valóban hibában feszül a szeretet.
Mantra
Gyűlöld
meg az erdőt, égesd.
Elég eldobnod egy cigit,
ha ügyesen csinálod, nyoma sem marad.
Gyűlölj.
Gyűlöld meg a fák vérkörös ágbogát,
az erdő zúgásait, mert mind hasgató néma.
Gyűlöld a kezem, ami a tüzet adta,
a végén kend rám a szenes nedveket.
Gyűlöld a tetemeket, a valaha volt mókus
és őszapó már nem neszez,
a cinkefészekből egy sem menekült meg,
gyűlöl.
A rügyek hamuban, a sziklevél hamuban,
ostoros halmot hord a szél belőle,
üss meg.
Sirass és nevess meg, gyűlölj.
Figyelj a holdra, nem lett józanabb,
sem hűvösebb, csak én változtam.
Mint napra nap a teste, kihíztam a csillagokat.
Jött volna üstökös, így céltalan firkálgattam,
a firkának alakja lett, az üstökös csóvás,
igéző testű.
Ne gyűlölj holdat, sem erdőt.
Hagyd nyugodni a gerinceseket.