jelenetek
egy beszélgetésből
bőréből
kifejtve
földigilisztát vizsgálgattunk így
kisdiákok
óvakodva s lelkesedéssel
*
egy-egy szó pásztáz
egy-egy új íz
alapos őrletés után
sorsára vár
*
itt van a nyelv hegyén
itt lehetne
apró gyöngyöket vajúdva
rózsapírban
hogy sikoltson
visszatartott lélekzetében
a félédes józanság
*
kívül fehér maszk villan
néhány szót átlop és
kifoszt
s míg
a fénybe enyészik
üres tekintete az üvegre
ráég s kitartón figyel
*
vaskos
táblák közé zár a
tükör
nemsoká indulni kell
kimenteni a túlélő
fények közt cikázó képeket
a lassú kelyhekből
kifogy a láng a vér
*
próbababák
üvegtekintetek
lélek se jár
a díszkövekre nyálkás
neont szitál az
éj a maradék
hangokon átsüt a
fagy s kétfelé
tereli az egybekoppanó lépteket
*
szolgál a gép
készséggel iramlik visszafelé
megnyíló éjbe hideg húsba
hatol s a részvétlen
csóvák köré
torzókat sorakoztat
*
az üvegen túl
csillagokat holdat keres
siet pihenni
pórusai közt a mámor
hűvöse szivárog
Chiaroscuro
Leplét
elhagyja lassan tüdejét
friss hideggel szívja tele
s megindul felénk a
túlpart Felgyűri tolja maga
előtt a fényt s
elegyengeti a sík dermedt
ráncait Mögötte kövek nyirkos
sóhaja – az élet vizével
sikátorokba tódul Fönn-lenn színevesztett
galambraj dühöng véresre lyuggatja
az ereszt betondíszek között
a kis aszfaltvölgyeket aztán
a párkány ganajos fémtüskéi
közt békén eldalol A
tetőn egy éber alvajáró
Fehéren ömlik rá a
nap hunyt szemmel belebámul
jön-megy illanó párákat szagol
a félig tárt fényfogók
fölött szerelem alvadt illatát
Redőny csattan aztán sorra
a többiek Nyit a
húsbolt éled az ócskapiac
s jégen tátog a
gyatra új fogás Szorgos
legyek közt éretlen dinnye
röppen épül épül a
lucskos gúla is Lélegzetét
egy percre visszatartja a
délelőtt s a sekély
örvényben kelletlen megmerül Nyolcadokat
szaggat a hirtelen csendbe
a vakvezető lámpa sípjelére
megindulunk könnyeden Levisz rögtön
a felvonó Gyakorlott mozdulat
zár ajtót ablakot