Ráhangolódás
Szemhéjam
mögött
szárnyak bontakozása.
Mézaugusztus.
Gaz veri fel a
szántóföldet. Ősi jog
nyilvánul ki itt.
Hullott, rothadó
körtén darázs, légy, hangya
osztozik. Társak.
Nem alázom meg
kutyám: vezényszavakat
sohasem tanult.
Imádott kecském
teteme fölött pompás
rebarbara nő.
Mamutfenyőmnek
megígértem: a Túlból
is figyelek rá.
Tó tükre alatt
csuka rabol; vízgyűrűk:
békém meglelem.
Reped a dió
zöld burka; jövőm féltem:
közeleg az ősz.
Átvezettetés
Mi voltam én e
Földnek: hajszálgyökérnél
több vagy kevesebb?
Ölyv köröz fenn, úgy
áhított magasságban.
Zsákmánya: lelkem.
Ha kertem fölött
majd óceán zúg, kövek
emlékeznek rám.
Álmom kioktat:
jégkásás vízben úsztam,
mégis nevettem.
Szivarom füstje
felhőkkel úszik versenyt
egyensúly felé.
Megbékélés
Boldog kutyáim
harmatos fűben szaladnak
hozzám, bolondhoz.
Ölyv egeret kap
fel, leszállnak lelkemre
égerős szavak.
Hallom a vidrát
a nádasban: létmámor,
velem, nélkülem.
Kiemelkedés
Fagy
marja arcom
a tó jegén; lobognak
Isten tervei.
Egy pokoli év
végén hópehely olvad
pőre mellemen.
Bebocsáttatás
Kibújt
a búza.
Ó, eggyéhangoltság, egy
lét, közös halál!
Elhallgatás
Teremtett
világ,
csodállak, amíg lehet.
Himnuszom ennyi.