ZALÁN TIBOR

Március végi haikuk 

Mögött 

Az álom mögött
medve jár Valamit szét
akar szaggatni 

Papírlap 

Rettenve ébred
Egy véres papírlapon
áthúzott tegnap 

Reggel 

Szétszórt ruhák közt
hever félig ébren és
félig már holtan 

Tehetetlen 

Mit mondhatna ha
sem az igen se a nem
nem nyugtatja meg 

Segítség 

Távolról nyújtja
felé a kezet Fagyos
ág összevérzi 

Zuhanás 

A város fölött
sötet madárraj az éj
Kihűlt zuhanas 

Megint 

Már nem féltette
félt tőle És attól félt
félti majd megint 

Hó 

Olyan most épp mint
a március végi hó
Hullong – szétolvad 

Születés 

Elengedné már
korlátot az öngyilkos
Ölel vár a víz 

Szél 

Összes virágunk
lefejezi ez a szél
Vad szenvedélyünk 

Várakozók 

Hová tartanak
az örök várakozók
Hol van a hová