SZEIFERT NATÁLIA

 

Zsigeri kérdés 


[kislánymondóka] 


kék-e, zöld-e most az ég?
ki a nagyobb, te vagy én?
jobb a szoknya vagy a nadrág?
ha nekem adná, elfogadnám?

látom-e, hogy a bokor
milyen dühös olyankor
amikor a gyerekek
rászórják a szemetet?

meddig mennek el a buszok?
és a dinoszauruszok
lehettek-e régebben,
vagy amikor születtem?

hol kezdődik a határ?
miért repül a madár?
gumicukrot kérek-e?
a giliszta féreg-e?

aztán, mintha elunná
kis szemeit lehunyná
nade, mégsem alszik még
álmosan is választ kér:

meddig élünk, anyukám?
te is meghalsz azután
hogy öreg és rút leszel
és már csak levest eszel? 

 

[bushido] 


becsukom a szemem
gyerek vagyok
becsukom a szemem
gyakorolok
becsukom a szemem
csukott vagyok
becsukom a szemem
halott vagyok 


 

[rád bízva] 


az ellentétek párhuzamos
mély ráncokat vonnak rád

meleg, átlátszó gázok fordulnak
ahol a határ
épp csak megsejthető

a szemem elhasznált mosdótál
a fénye lepattant porcelán
szárazon figyel

időszivart

szipkáznak az évszakok
szárnytollak közt a por
hajszálak közt az ujjak

és innentől
a megfejtett és megtagadott
titkok örökös őrzője vagy

a testes
mostohák is megtörnek az
örökbefogadott világ alatt