Parafrázisok
Babits-versekre
1. Nyárvégi hajnal
Nyárvégi
hajnal pillekönnyűsége!
Kerubszárnyú Nap,
simít sugarad!
Szerte fátylasan lengedez a béke,
tájnak és testnek frisseséget ad.
S mint főnix, újjászületik a lelkem,
rossz álom után
nyújtózva sután
a fény felé, új reményekkel telten,
s megpihen egy kedves domb oldalán.
Aranykoronáját a napraforgó
mint még sohasem:
csillantja nekem,
s a kukorica szösz-haja, a bomló,
megrezzen, ahogy ámulja szemem.
Körös-körül a horizontig, messze
kristály-kupola
a menny, amit a
madár röptével összeköt ívelve –
fúródva sugárhullámaiba!
2. Zápor
Gyémánt s arany
gyöngyök hullnak sugár-fonálról:
süt a Nap, zuhanyzik a zápor –
no lám, az ördög veri feleségét.
Tisztul a kék ég.
Cinke, veréb
fürdik, csapong a tócsa tükrén.
Bokor, fa lombjain ezüst fény
szikrázik, aztán peregve aláfoly.
Lassul a zápor,
majd elül és
az erejét kiadva végre,
szivárvány-ívet hajt az égre –
fiúcskák, lánykák örömmel kacagják
hétszín szalagját!