Lehetőségek
Végül
is vannak lehetőségeink.
Kíváncsi vagyok: ma melyik
fosztóképző felől fogom
megközelíteni a helyzetet,
hogy közösségünket, akár
a mogyóróhéjat, megrepesszem.
Az elégedettség puha pamacsai,
a harag sercegve lobbanó gyufafénye,
netán egy megrágott örömsercli
vagy az önsorsrombolás takaréklángon
égő szenvedélye szól majd közbe,
hogy ne lehessünk együtt egészen?
Egymást váltogató, megbízhatatlan
részeim ők, nem egészem.
Tiszai
éjszaka
az
iszapos folyó hosszan sötétlő épület
elé sodor, egy stégoldalba kapaszkodunk,
bizonytalan távolságban örvények
kegyetlenkedése, emitt csupa jóindulatú vízfodor
szederjes ajakkal figyeljük,
ahogy az őrök és a laktanya,
ahogy lábunk közén a hínár, sima halak,
ahogy a hallgatás üledékszaga,
végül halk csobbanás, visszaút, fegyelmezett
mozdulatok felhozhatatlan rétegek felett,
a part, a túlpart, s hogy néha
zseblámpák vízre csapó fénye
nélkül is vacog már a kezed