Újraszülés
arca
még a régi
ha visszatéved néha
kétes árnyék gyanánt
halványodó
fényben
s
meddig maradhat
káprázó rajként itt
futóhomok
csak
árnyak
holtjátéka
sarlóval
fölvágnám
lent fonnék hajába
bekötözve
aztán
nagy
és boldog asszony
ha
maradna itt és
lenne
helyünk lenni
a valós térben ha
éppen
csak elférne
s
szállhatnék egyben
párna ágya fölé
meglelve őt hogy
újra
elveszítsen