TÓTH KRISZTINA

Örkény-árnyjáték*

I.

(Sokszor a legbonyolultabb dolgokban is jól megértjük egymást, de előfordul, hogy egészen egyszerű kérdésekben nem)
     
Soltvadkert, késő esti vasútállomás. Történik 2007 augusztusában egy hűvös, nyár végi estén.
      A peron kihalt, a pénztárablaknál senki se áll. A jegyeladó piros minitévét néz a kuckóban.
      – Jó estét kívánok. A pesti gyorsra szeretnék egy teljes árút.
      – Nem tudok adni.
      – Elnézést, nem értem.
      – Nem tudok adni. Elfogyott.
      – Úgy érti, nincs több hely?
      – Hely az van, jegy nincs. Oda nincs.
      – Mért... máshova van?
      – Akkor mégse Pestre akar menni?
      – Dehogynem. Ez az utolsó vonat. Három perc múlva jön!
      – Sajnálom. Csak hatvan kilométeres jegyem van.
      – És... az mért baj?
      – Mert Pest kétszáz kilométer.
      – Akkor...tudja mit? Adjon három hatvan kilométerest!
      – Azt nem lehet. Szabályellenes.
      – Nézze, ember, két percem van és jegyet szeretnék venni, ne szórakozzon már velem!
      A bácsi most először leemeli szemét a képernyőről és visszanéz.
      – Én nem szórakozok kérem, különben is, negyed órával a kilencórási előtt nyitva se kéne legyek. Jegy meg nincs. Megmondtam. Tessen írni a Kóka úrnak!
      – A kalauztól lehet jegyet venni?
      – Régen lehetett. De már nem. Mióta gépesítették őket, már nem lehet. Különben meg nemigen járnak a népek vonattal, itt mindenkinek autója van. A Kókának tessen megírni, hogy nyomtassanak több jegyet.
      – Nézze, mindjárt itt a vonat és szeretnék felszállni!
      – Hát akkor tessen felszállni. Nem kell itten kiabálni: föl kell szállni.
      – Nem fognak megbüntetni?
      – Én azt kérem, nem tudhatom.
      – De nekem számla is kéne a jegyről!
      – Hát az nehéz lesz. Az már a múlt héten se volt. Kérjen a Kökin.
      – A min?!
      – Kőbánya-Kispest. Na jóéjszakát. Le ne késse, mert nincs több. Bajára van, de az meg magának nem jó.

Később, tizenegy órakor a budapesti Kőbánya-Kispest végállomás forgalmi ügyeletén.
      – Jó estét kívánok.
      – Estét.
      – Egy számlát szeretnék kérni a Soltvadkert-Budapest vonatról idefelé.
      – Itt?! De hát mért nem kért Soltvadkerten?
      – Mert ott nem volt jegy.
      – Akkor miről akar számlát?
      A férfi bizonytalanul körbenéz, aztán hátraszól egy bóbiskoló nőnek.
       – Irén, gyere már!
      Irén az üveghez jön.
      – Egy áfás számlát szeretnék kérni a Soltvadkert-Budapest vonatról idefelé.
      – Na, a Laci bácsinak megint elfogyott.
      – El.
      – Nem mondta, hogy tessék írni a Kóka úrnak?
      – De mondta.
      – És? Fog írni? Egyszer már valaki írhatna. Ide tessék beírni a vevőt. És mindjárt adok egy jegyet is, csak kinyitom a gépet.
      – Nem kell, köszönöm, elég a számla.
      – De nekem ki  kell adnom jegyet, anélkül nem állíthatok ki számlát.
      – Lekésem az utolsó metrót.
      – Arról én nem tehetek. Akkor tessék írni a Kóka úrnak. Egyszer már írhatna valaki.
     

II.
(Vallomás)

2007. decembere, metsző téli hideg, Mexikói út, Budapest, a Villanytelep-Mexikói út villamosvonal végállomása. Nem messze tőlem magasra nőtt, kisportolt fiú várakozik. Arrébb dzsekis lány, kezében zacskó. Beáll a villamos, a lány felszáll. A fiú leül vele szemben.

– Most vetted?
      – Most.
      – Ajándék?
      – Az.
      A lány kibámul az ablakon, de a fiú folytatja.
       – Nem fázik a kezed? Tiszta piros.
      A lány a kezére néz, de nem válaszol.
      – Mit vettél?
      – Banánt.
      – Banánt?
      – Táncoló banán. Megnyomod és táncol. Meg zenél. Na hagyjál már.
      – Táncoló banán. A Villanytelepig mész?
      – Addig.
      – Arra lakol?
      – Közöd?
      – A Villanytelepnél? Én is arra lakok, csak közelebb a Bosnyákhoz. Megmutatod a banánt?
      – Nem.
      – Tudod hányas villamos ez?
      – .....
      – Hatvankilences. Érted... Hatvankilences.
      – Akkor te menjél a hármassal. A lány kifele bámul.
      – Hármassal? Hármas az nem jó. Kettes...Egy kétszemélyes, a Villanytelepig.
      – Mért, nem a Bosnyákig mész?
      – Megmutatod a banánt?
      – Nem.
      – Nem?
      – Szoktál hatvankilencessel menni?  A fiú vigyorog, a lány elneveti magát.
      – Muti a banánt!
      A lány előveszi a zacskóból, a fiú nézegeti.
      – És ha megnyomod, táncol is. Ha van benne elem.
      – Ha megnyomom? Hol kell megnyomni? Itt?
      – Most nincs benne elem. Kivettem.
      – Kivetted? És beletehetem?
      – Hogy táncoljon?– kérdezi rekedten a lány.
      – Hogy táncoljon –  feleli a fiú.
      – Bele – feleli rekedten a lány. 

III.
(Ahasvérus)

Kétezres évek, párbeszéd Budapesten. Kisebb változásokkal lezajlik minden év december 31-én de. 11h és 12h között. Csöng a telefon, fiatal nő fölveszi. A vonal végén egy öregasszony hangja.
      – Zsuzsika?
      – Csókolom, nagymama, boldog új évet!
      – Ebédeltél?
      – Még korán van. Megyek át anyuékhoz, majd ott.
      – Vigyázz, ha mész át!
      – Vigyázok, nagymama.
      – Azért van otthon ennivalód?
      – Van, nagymama.
      – Zsír van?
      – Nem szoktam zsírral főzni, nagymama.
      – Hallottad a durrogást?
      – Hallottam. Petárdáznak.
      – Reggel is petárdáznak?
      – Reggel is, ilyenkor kezdik.
      – Hangosan petárdáznak.
      – De nagymama, nem is hallja...
      – Liszted van?
      – Minek, nagymama? Nem szoktam sütni.
      – Rántáshoz is kell.
      – Rántani se szoktam.
      – De azért van liszted, ugye Zsuzsikám?
      – Van.
      – És a keresztleveled megvan, ugye?
     

IV.
(Választék)

– Jó napot kívánok.
      – Jó napot, miben segíthetek?
      – Hát...egy mobil internet-előfizetést szeretnék...meg talán a mobil-előfizetést is módosítanám...
      – És milyen konstrukcióra gondolt?
      – Nem is tudom...
      – Jó, akkor nézzük a mobil-internetet. Milyen adatforgalommal dolgozik?
      – Hát, nem tudom pontosan.
      – Mégis. Havi 80 MB-bnál több?
      – Így most hirtelen nem tudnám megmondani...
      – Jó, akkor vegyünk többet, mert az azért elég kevés, vegyünk mondjuk 5 GB-ot, az havi 5790 Ft, és akkor a benne foglalt forgalom az 8GB, ami 01. Ft-ra jön ki, de ha 15 GB-ot veszünk akkor az már csak 14990 Ft, ami olcsóbbra jön ki.
      – Dehát az drágább, nem?!
      – Hogy mennyi, az tulajdonképpen attól függ, mennyi az adatforgalom egy hónapban. Az 50 MB nagyon kevés és úgy drága a kilobájt, az, ami megéri az 5 GB, mert itt már olcsóbb az extraforgalmazás. De mindegyik minőségi szolgáltatás, ezt állíthatom.
      – És mi a különbség?
      – Lényegében semmi, vagyis csak az adatforgalom.
      – Értem.
      – Akkor melyik legyen?
      – Hát most konkrétan nem is tudom. Melyik az olcsóbb?
      – Akkor elmondom újra, jó? Van egy másik csomagunk is, ebben benne van egy új készülék, és a készülékkel együtt az adatforgalmazás már olcsóbbra jön ki. Jelenleg milyen készüléket használ?
      – Kicsi fehéret.
      – Ha a mobiltelefonját akarja használni internetezésre, WAP funkciót használ, vagy  e-mail használatra szánja, akkor a mobil internetes csomag is attól függ, milyen a telefonja. Mert ha mondjuk csak e-mailre kell, akkor elég az egyszerűbb internetcsomag is, vagyis  ha a telefont csak GSM-ben használja, de azért szerintem jobb, ha rendelkezik 3G alapú GPRS funkcióval, mert az gyorsabb, és jó, ha van benne EDGE funkció is, mert az meg a közvetlen elérést is biztosítja, vagyis a telefonja úgy már alkalmas a WEB and Walk funkcióra. A leggyorsabb mód a II. generációs HSPDA, amikor az inetrnet-csomaggal, amit most megvesz, már böngészni is lehet.
      – Asszem nem értem.– Jó, akkor elmondom újra. Ha nem a mobiltelefonján használja, vagyis asztali gépre vagy laptopra kell, akkor is különböző internetelérési csomagok vannak. Akkor körülbelül hány megabájtot forgalmaz egy hónapban? Mert ettől függ. Mindegyikben ingyenes a modem, amit könnyű csatlakoztatni, mert felállítja magát.
      – Akkor egy olyat kérek. Ami felállítja magát. És az előfizetés? Akkor azon most lehet módosítani?
      – Ott meg azt kell átgondolnia, hogy mi éri meg. Kivel beszél sokat? A telefonos díjcsomagok is különbözőek. Mert ha az olcsóbb alapdíjas csomagot választja, akkor a hálózaton kívüli hívások drágák, de a hálózaton belüliek olcsóbbak, a magasabb díjcsomagokban viszont az alapár lebeszélhető hálózaton belül.
      – Értem...
      A kedvezményes napi időszakok is változnak, a drágább csomag olcsóbb. És a profilok is dinamikusan változnak. Akkor most melyik legyen?
      – Így hirtelen nem tudom. Egyelőre talán  maradnék az eredeti változatnál.
      – Ahogy parancsolja. Jó napot.