Mozgó
falak
Megjön
az éj, a fekete éj,
sűrű, fekete fala árad,
mint a folyó a feketeség
elsodor úszó jézuskákat.
Folyik a fal és folyik a fény,
sűrű, világos léte árad.
Az éj kiszáradt tehénlepény.
Látom, hogy mások mit csinálnak.
Fölkelek lassan, fölkel a nap,
fölébresztem a szomszédomat.
Hajnal járkál a körfolyosón.
Lemegy a hold, de hideg marad,
megtámasztja az árnyékfalat.
A nappal lassan körénk oson.
Asztal
a tengeren
A
valóság mindig gyűrött,
az egyenes vonal valótlan –
nem minden valótlan, amit
az ember csinál. Ha mesterséges,
fontos, hogy jó legyen az a mester,
ha mű, fontos, hogy remek legyen.
A valóság mindig gyűrött
a szélénél, de a közepe mindig
sima marad, mint egy abrosz
az asztalon. Oda legfeljebb
a leves csöppen le, kigurul
egy krumpli a tálról. A valóság
mindig gyűrött, de nem a gyűrődés
a valóság. Nem is a sima sík,
hanem a benne futó párhuzamosok.
És nem is az asztal a valóság,
a négy lába a semmibe vész,
mint fúrótorony lábai a vízbe.
A valóság eltűnik a valótlan
dolgok rettenetes és valószerű
áradatában, mint fóka a jég alatt.
Berlin,
2006. szeptember 14.
Egy
méterre a világ alatt
Petr
Borkovec versére
Mi
a cselekvés? Foglalatoskodás a térrel.
Mi a hallgatás? A halottak álmának zavarása.
Mert nem alszanak mélyen – egy méterre
a világ alatt. A semmi egyméteres
rétege rajtuk, ránehezül az arcukra,
mint víz a víz alatt úszóéra, de nincsenek
buborékok, álarc a mozdulatlan vonásokon.
Mindegyik halott: színész – azt játssza,
hogy nem él, pedig behallatszik minden,
és ők mindent hallanak, de alig
látszik be valami, és ők azt se látják,
a szemükre, a szájukra nehezül az egyméteres
réteg, a ruhájuk foszlik, azt játsszák,
hogy nem öregszenek, azt játsszák, hogy
mindent tudnak, azt játsszák, hogy van
élet az életen kívül, de a tér behorpad
fölöttük, mint a konzervdoboz, ki kéne
nyitni, de a tér nem nyitható,
a semmi nem csukható, a túlvilág
nem látható, a halál nem élhető,
nem lehet kibírni, se élve, se halva.
Berlin,
2006. szeptember 18.
Az élet
vize
Ha
elkezdi, ha abbahagyja,
az eső az élet alapja.
Ha eláll, minden illatozik,
ha zuhog, hát ítéletnapig.