Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2007. 10. sz.
   
 
 

ACZÉL GÉZA

 

exit

 

egy zavart jel az ablakba odadobva mivel a bentlakó már nem az
alacsony tanult rend néma foglya a poros függöny a geometria egy
félreeső ágában magába csavarodik szinte hallod halk egyenletes
csapásokkal jön a ladik és a régen meszelt ház előtt leveti
horgonyát — nagyapa fénytelen szemekkel réved a savótlan
könnyön át a falon elbarnult fiatal párja mellette az öregnek fényes
villám ül régi bajuszára most révülten recsegteti a meggyfa ágy
szélét nehéz halotti szagban várva a hörgés megváltó zenéjét
tekintetével már csak aszalódott kézfejéig érve ahogy két kómás
állapot között múlást fuvolázik távozásra kódolt töppedt felesége a
gyökerek szakadását végig viszolyogja a következő csapat s még
kegyelmi állapot ha a távozásnak nehezen emészthető ám logikus
rendje van hisz anyám már éppen készülődik krizantémos
fejkoronája hajolna az égig nagy misztikus dimenziókba terelve
apámat kit a szomorúság akkor is kiszáraszt ha a hétköznapok
monoton sodrában nem kell feldolgozni esztelen tragédiákat csak
úgy lazán eltűnődni mert lassan jön a vége nem tudva a lefagyott én
mikor érett a szörnyű segítségre a kínt megakasztani s mielőtt az
elsorvadásban szólna valaki már fölrácsozott ágyánál termeljük az
idétlen mozdulatokat a végben következők bátyám és magam
gyilkolni kellene a lepedő alatt aztán az egész szituációba bambán
csak belegyávulunk rendeljük a köcsögöt meg a virágot az avar
fölött remeg a májn gott vagy valami efféle aztán már csak én járok
öntudatlanul is temetésre szemem sarkából szemérmesen lesve
ahogy a létből hátráló nagy előszobába a fásult nyugdíjintézetbe
érve elkopott emberek méla sorban állnak egyre gyakrabban
felnyomott lélekkel adózok minden sikító szirénának s a
kórházkapukat kerülöm inkább leülök egy szeszre míg csak nem
kényszerülök félhalott menetre és dante kezdősorait dünnyögöm
lépegetek maradék agg nagynénéim mögött ez a tisztességes szabály
vigyen gyorsan messze a létbeli aszály hiszen a mai gyerekek már
úgyse gereblyéznek nem gyomlálnak felé se néznek a rossz halálnak
idő előtt  jól is van így másra való nekik a délelőtt a műanyag
koszorú pedig olyan ízléstelen valahogy félretolni gyorsan a tetemet
őseinket mi is gyűrjük a tudat alatt s abban is van némi hírérték ha
a halál arat