Fél óra a halemberrel
Sovány
vagyok, mert nem eszem meg
Rendesen a cukros álmokat,
Verébnyi gombócokat gyúrok
Belőlük, úgy tömöm be számat;
Pedig intenek párbajtőrös,
Forróvérű pszichológusnők,
Hogy egyszer még rossz vége lesz a
Sok megkopasztott virrasztásnak
Piros-fekete sálam végre
Eloltotta cigijét-füstölt,
Hogy mennyire boldoggá teszek
Majd egy kék szemű, szőke kislányt
Ha megtudja, miként bontottam
Le szívem vasbarikádjait
Olyan forradalmárként, aki
Még az égő utakon sem járt
Ha meg végül dezertőr látens
Bölcsészhallgatóvá változnék,
Vagy más által Isten érint meg
Lidérces, privát mocsaramban,
Netalántán még le is nyomnál,
Hogy tovább keressek a mélyben-
Akkor is a te suttogásod
Dúdolgatnám halkan magamban
Ott fél óra kevés lenne a
Halemberrel, hogy megtanítson
Engem, hogyan is menjek be a
Közértbe virágokat hívni
(Akkor
aztán nem lehet enyém
Az algás, pikkelyes bölcsesség,
Így lila orgonák nélkül kell
Majd az életemet megvívni.)
Nem baj, buszbérletekkel győzöm
Hát le a kilométereket,
Csáprágós, zöldes bogarakat
Uszítok lejárt dátumokra-
És megbocsásson, kedves Uram,
De már enyém is a szövetség,
A jövendő s a pillanatok
Mosolygást indukáló csokra