KÜRTI LÁSZLÓ

Hétfő esti szonett

Panel dzsungelek lakótelepei,
türkiz üveggolyó: gördül a város.
Szobák, üregek termesz zajain,
lámpák alkonyi fényén talányos

az ember. Rétre téved bizonytalan
tekintettel. Üveglap vékony határ.
Pille fészken, csak gubbaszt mint galamb,
távol tőle hétközi vad bazár.

Hege a nyári estnek e pillanat.
Selyeming, mert lélekig kitárul.
Nyers, elnyúló csókoké a kinti pad.

Minden egyéb, oly távol a világtól,
minden egyéb épp hozzám van közel,
ma semminek nincs füstje, ami lángol.

Karamell

Ha nem egyéb, mint kémia,
evőkanál cukor.
Gyergyalángnyi hő: széria
ágyszerelem, nyomor.

Hogy hidd, te is valóban élsz,
most nézz bele a napba,
s míg csurog rajtad, mint a méz,
tudd, itt maradsz magadra.